PRESSMAN KENYERE: A kenyér száradási sebessége és az amerikai vízumrendelet (videó)

Augusztus huszadikai hír, hogy az Egyesült Államok magyarországi nagykövete, David Pressman nem csak jelképesen, hanem igazából, testestül-lelkestül megjelent Rubin Eszter gasztroíró fővárosi lakában ünnepi kenyeret sütni. Ott gyúrtak-dagasztottak a Twitterre feltöltött videó tanúsága szerint, miközben Eszter arra biztatta Davidet, hogy jó erősen veregesse oda az asztal lapjához a tésztát. Szóval, jobban-jobban, miközben a politikus azon nevetgélt, hogy ilyesmire még nem buzdította senki. Utána ki is sütötték, majd leültek megenni.

Azt már nem tudjuk, hogy elfogyott-e az egész, de tegyük fel, hogy maradt. Még inkább feltételezzük, hogy sütöttek pl. az amerikai rokonságnak is. Ami itt valójában szónoki kérdés. Mert igazából azt szeretnénk megvizsgálni, mi van akkor, ha a nemzetiszín szalaggal átkötött kenyeret személyesen szeretnénk átadni a kinti pereputtyunknak. Mondjuk, nem valamiféle diplomáciai gyorspostán. (Fogasabb lehet a dolog, mint gondolnánk.)

Arról van szó, már jócskán az idei aratás után – mindegy, hogy Szent Vid napjától vagy Péter-Páltól számoljuk-e – érkezett a hír, hogy az USA korlátozza a magyar útlevéllel rendelkezők vízummentességét. Washington kézenfekvő mód biztonsági aggályokkal magyarázta a népszerűtlen lépést. Ami ebben felettébb elgondolkodtató persze, hogy a mentességet élvező negyven ország közül egyedül Magyarországot érinti a megszorító intézkedés. Ebbe egyesek rögtön belelátták a budapesti nagykövet (igaz, csak később lisztbe mártott) kezét is, amire viszont aligha létezik konkrét bizonyíték. Az M1 csatornáján elhangzott hivatalos kommentár szerint mindenesetre a nagykövet nagy valószínűséggel belejátszott az ilyetén való alakulásba, ám ennél fontosabb, ami de facto a Capitolium felől sodor a szél. Nevezetesen, hogy azért lett ez így, sajnos, mert a magyar kormány nem orvosolta a 2011 és 2020 között kiadott új útlevelekkel kapcsolatban felmerült aggályokat.

– De miféléket is pontosabban?

Nos, dióhéjban annyit, amit amúgy is jó tudni, hogy az amerikai vízummentességi program keretében részt vevő országok állampolgárai turisztikai vagy üzleti céllal akár kilencven napra utazhatnak vízum nélkül az Egyesült Államokba, amihez mindössze egy úgynevezett elektronikus utazási engedélyezési rendszer, az ESTA (Electronic System for Travel Authorization) igénybevételére van szükségük. Mostantól azonban a magyar útlevéllel rendelkezők számára az ESTA érvényessége két évről egy évre csökken, és csak egyszeri használatra jó.

Közleményében az amerikai nagykövetség azzal indokolja a döntést, hogy a magyar kormány fent említett időszakban közel egymillió ember számára biztosította a magyar állampolgárságot, de ami a legnagyobb baj ebben, hogy tette ezt – amerikai vélemény szerint legalábbis – a személyazonosságuk megfelelő biztonsági ellenőrzése nélkül. Lényegtelen számbeli eltéréssel erről beszélt a magyar állami televízió is, hangsúlyozva, hogy az amerikaiak kérelmének aligha lehet eleget tenni. Nevezetesen ennyi ember rendelkezésre álló adatait átengedni. Márpedig – ahogy látjuk innen, ettől a mi kis asztalunktól – mindaddig aligha lesz zöldágra vergődés e kérdésben. (Sem.) Főleg, ha az amerikaiak bosszújánál akad meg karcolt lemezként a téma. A bosszúhadjáratnál Magyarország egyéb állásfoglalásai, pl. „oroszpártisága” miatt.

Mindenesetre addig is érdemes tudni, hogy a nagykövetség nyilatkozata előtti ESTA érvényessége marad a régi. Tehát a 2023. augusztus első napját megelőzően kiadott engedélyek továbbra is két évig és többszöri beutazásra érvényesek.

Következő lépésünkben próbáljunk meg itt valamilyen egyszerűbb és célravezetőbb esetet találni, mint maga a főhős Macbeth komplikált drámájában. Nem olyat keresünk, akit „nem anya szült”, hanem olyat, aki Magyarország mai határain kívül született, ám később ezért vagy azért az anyaországba költözött, ahol egy idő múlva magyar állampolgár lett. – Igen, ez egy általános képlet, ilyen emberből sok van. Történelmi kataklizmák gyorsítani tudják a folyamatot, amilyen pl. Jugoszlávia szétesése volt a déli szférában, azonban itt nem szeretnénk statisztikákat lobogtatni, inkább frissen-konkrétan amerikai vízumot felmutatni. – Ám mi is itt megint csak a bibi? Akit már egyszer megvert az Isten, miért kap ismételten pofont?

Erősebben, David! (Forrás: Screenshot)

Egyik délvidéki születésű, Mo.-on élő költőnőnk mondta el a maga találkozását a szóban forgó problémával. (Név a szerkesztőségben, bár semmi olyan nem hangzott el, amivel magára zúdíthatná az amerikai adminisztráció haragját.) Azt mesélte, hogy tavaly januárban utazhatott volna folyóirat-bemutatóra New Yorkba meg Bostonba, ekkor derült ki számára, hogy ebben egy óriási bökkenő van. Szabályos vízumot kell szereznie, mivel nem születéstől fogva magyar állampolgár. Azt ugyan igényelhet, de az elbírálás hat hónaptól akár két évig is eltarthat. Persze, kétesélyes mindenképp: vagy megadják, vagy sem. – Erre nem számított, az út elúszott, mások repülhettek Amerikába.

Ő úgy tudja, hogy 2020-ban – a covid alatt – hozták meg a rendeletet, amely aztán maradt. Hiába a magyar állampolgársága tehát, adott esetben kettős állampolgársága, nem léphet „csak úgy” az USA területére.

Lényegében a fentieket tudta megerősíteni – szakszerűbb magyarázattal – jeles írónk, neves nemzetközi jogászunk, dr. Várady Tibor is, de szerintünk ez így elég. Aki menni akar mindenképp, vinni például azt a fránya kenyeret, még ha az időközben kőkeménnyé válik is, annak egész biztosan bővebb tájékozódásra lesz szüksége. Az egykor amerikai egyetemre járó, majd amerikai egyetemen tanító dr. Várady meg még annyit fűzött ehhez, hogy ő 2012-ben járt utoljára az Egyesült Államokban. Valószínűleg szó szerint utoljára, mert többé nem szeretné vállalni azt a tucatnyi órás repülést. Elsősorban.

Kapcsolódó cikk

A NEGYVENEDIK ORSZÁG: A horvátok vízum nélkül utazhatnak az Egyesült Államokba

Apropó: repülés. Ezredvégi nagy szenzációnak számított, hogy a jugoszláv hadsereg egyik csapata – élén Dani Zoltán légelhárító tiszttel – Temerinnél lelőtte a NATO egyik láthatatlannak vélt lopakodóját. Dani később azt nyilatkozta, hogy eleinte nem is tudták, hogy az láthatatlan, ezért sikerült telibe trafálni. A maga módján komikus, ám aztán mintha úgy értesültünk volna, hogy a nagy haditett mégsem hozott olyan sok boldogságot az ezredesnek. Behatóan nem ismerjük a további történetet, csupán próbáljuk elképzelni, mi lehetett volna, ha az élet nehezen leküzdhető sodrában Dani ezredes is belekerül valahogy abba az amerikaiak szerinti millióba? (Csak tegyük fel…) Vagy valaki hasonló? (Nem csupán egy ártatlan, legfeljebb fantáziáló író.)

& 1-et azért különösebb csapongó agymunka nélkül leszögezhetünk: igazából a lövöldözni nem akarók törzsgárdáját sújtja így – déli szemszögből – ez a valószínűleg jól átgondolt „baráti tűz” amerikai rendelet. FOR SHURE, DEAR FRIENDS! (FRIENDLY FIRE.)