Törökország

RÁSEGÍTETT ÖNKÉNTESSÉG: Mi a helyzet a menekültekkel Törökországban?

Közzétéve:

2 hónap telt el azóta

A megjelenés dátuma

2023.08.03.

Írta

Egeresi Zoltán

Műanyag bilinccsel "meggyőzött" szíriai menekültek önkéntesen térnek vissza Törökországból a szülőföldjükre (Forrás: Twitter, Mohammed Asakra)

Megosztás

Add tovább!

A cikk meghallgatása

Olvasási idő: 4 perc

Az önkéntességet sajátosan értelmező Törökországban évek óta ez az egyik leggyakrabban visszatérő téma a kis-ázsiai állammal kapcsolatban, tehát ha Törökország – akkor menekültek. Ez persze már azért is érdekes, mert Törökországon keresztül folyamatosan érkeznek az emberek a Balkánra, igaz, ennek mértéke folyamatosan változik, s pontos számokkal sem rendelkezünk. Minden esetre a menekültkérdés és a migráció ott is forró napirendi pont: a májusi török választások egyik fontos kampánypontja volt a menekültkérdés.

Választások előtt és után

A kifejezetten a szíriai menekültek hazaküldésére alakult pártkoalíció által támogatott jelölt a harmadik legtöbb szavazatot kapta, mintegy öt százalékot az államfőválasztáson, ami nem is rossz eredmény (az már más kérdés, hogy aztán beállt Erdoğan mögé, a pártkoalíció pedig az ellenzéki jelöltet támogatta, szentesítve a teljes megosztottságot).

Míg az ellenzék nagy hanggal – még a nyugatosnak kikiáltott, végül vereséget szenvedő Kemal Kılıçdaroğlu is a szíriaiak gyors hazaküldésével kampányolt – , amire a kormányzat egy szintén határozott, de kevésbé radikális javaslatokkal állt elő, miszerint sokkal lassabban és a szíriai helyzet normalizálásával párhuzamosan kell megteremti az emberek számára a lehetőséget, hogy önkéntesen hazatérjenek.

A választások elmúltak, a líra mélyrepülésbe kezdett – bár a 8,5-ről 17,5 százalékra emelt jegybanki alapkamat és a nyári turistaszezon segített valamennyire stabilizálni a török valutát –, a menekültek helyzete viszont nem változott érdemben, ahogy a közhangulat sem.

Az ellenzéki kihívás miatt az utóbbi években már egyre jobban odafigyel a kormányzat, hogy a menekültkérdésben eredményeket mutathasson fel.

Ezzel kapcsolatban két dologgal élhetett a kormány: az illegális bevándorlók bejutásának megakadályozása, illetve az országhatárokon belül elfogottak kitessékelése.

Egyik sem volt könnyű, különösen ha azt nézzük, hogy az amerikai kivonulás után tálib kézre jutó Afganisztánból nagyon sokan kötöttek útilapút a lábukra, azonban a török határoknál nemcsak évmilliók óta ott lévő nagy hegyekkel, hanem a járhatóbb útvonalak esetében sok helyen több méter magas betonfallal találkoztak.

Ekkor már állt a szíriai határt biztosító, több száz kilométer hosszú háromméteres betonfal.

Nincs megoldhatatlan kihívás

A falak és a természeti akadályok nem jelentenek megoldhatatlan kihívást: 2020-ban visszaesett az illegális úton érkezők száma, az előző év negyedére, mintegy 122 ezerre, azóta viszont folyamatosan nő.

“Támogatott” önkéntes hazatérés

A mellékelt videóból az derül ki, hogy a török rendőrség is támogatja a szíriai menekültek hazatérését a maga módján, ami a videót közzétevő személy szerint letartóztatást és erőszakot jelent.

A videót egy Mohammed Asakra nevű férfi tette fel a Twitterre, aki az Emberi Jogok Megsértését Dokumentáló Hivatal derai (szíriai) informátorának nevezi magát. Mohammed megjegyezte, hogy így néz ki az “önkéntes visszatérés”, amiről a török elnök papol a világnak.

Nem ez az egyetlen videó a Twitteren, amely az “önkéntesen” hazatérni kívánó szíriaiaknak nyújtott török segítséget örökíti meg.

Két éve közel 163 ezer ember, tavaly 285 ezer lépett az ország területére, ebben az évben július végéig több mint százezer – ha marad a tendencia, ebben az évben már mérséklődhet a nyomás.

Minden esetre töretlen az afgánok és kisebb számban a szíriaiak, illetve egyéb menekültek beáramlása az országba, akik a szigorúbbá váló feltételek miatt elsősorban tranzitállomásként tekintenek Törökországra.

Már aki megteheti, hogy tovább áll a görög partok felé, mert a sajtóban nem telik el hír arról, hogy a keleti országrészben (Van, Hatay, Gaziantep és még sorolhatnánk a fontosabb csomópontokat) ne fognának el illegálisan érkezőket, vagy éppen Isztambulból ne kerülne elő valamilyen videófelvétel arról, hogyan rajzanak ki emberek egy-egy csempész kamionjából.

A török állam nagy számban is igyekszik hazatoloncolni, akit lehet. Idén év közepéig már 112 ezer embert küldtek vissza. Nem véletlenül tett meg mindent Törökország már 2021-ben, az amerikaiak kivonulása után, hogy rendezze kapcsolatát az új, tálib vezetéssel, hogy minél hamarabb küldhesse vissza az afgán menekülteket.

A szírek helyzete sem túl kedvező, bár a regisztráltaknak már elvileg nem kell attól tartaniuk, hogy hazatoloncolják őket, mivel ők ideiglenes védelem alatt állnak – persze az ideiglenes szó sem túl biztató.

Ez lehetőséget ad nekik, hogy az országban maradjanak, élvezhessenek bizonyos alapellátást, s bár menekültstátuszt nem kaphatnak (az a későbbiekben lehetővé tenné az állampolgárság megszerzését), de azért a hétköznapi modus vivendit garantálja számukra.

Mivel a több mint hárommilliós közösségből alig 65 ezer él az összesen 9 táborban, a döntő többségük úgy próbál boldogulni, ahogy tud.

Támogatják az “önkéntes” hazatérést

A hatóságok hivatalosan nem toloncolják őket vissza, de az önkéntes hazatérésüket már támogatják. Sokan persze nem így látják, több beszámoló is van arról, hogy aláírtattak velük egy papírt, majd visszaküldték őket a határra.

Az eddigi statisztikák szerint minden esetre az előző években több mint 550 ezer ember tért vissza Szíriába, főleg a török fennhatóság alatt lévő részébe, ahol Ankara igyekszik élhető körülményeket teremteni számukra.

Kapcsolódó cikk

VANNAK MÉG MIGRÁNSOK: A görögök újabb kerítést építenek, Törökországban ugyanakkor bevándorlóellenes párt alakult

De valószínűleg sokan maguktól is visszatértek – vagy továbbmentek Európa irányába – mert a hivatalos statisztikák szerint a tavaly év végi 3,5 millióról alig több mint 3,3 millióra csökkent a számuk. Minden bizonnyal sokan a Délkelet-Törökországot érintő földrengés miatt is inkább továbbálltak.

Az észak-szíriai a területek nemcsak közvetett vagy közvetlen katonai kontrol alatt vannak, de effektíve a szomszédos megyékhez csatolva. A török támogatásnak köszönhetően számos házépítési projekt valósult meg, amelyek keretében több ezer épületet húztak fel.

A szíriaiak száma a hivatalos statisztikák szerint lassan apad, azonban biztosak lehetünk benne, hogy még mindig hatalmas tömeget képviselnek, s jelentős részük az országban is marad, ami még mindig jobb alternatíva a háború sújtotta Szíriához képest.

Az már más kérdés, hogy emberek százezrei maradnak a társadalom perifériáján.

Felcímkéztük:akna amerikai arab áram Balkán ban bevándorlók cia Délkelet ellenzék elnök enc Erdoğan eredmények erőszak Európa férfi gold görög háború határ hír ideiglenes védelem illegális kampány katona keleti országrész kereszt kerítés kormány letartóztatás menekült menekültek mig migráció Mohamed Mohammed nyár önkéntes párt Recep Tayyip Erdoğan török elnök rendőr sajtó Szíria szíriai szíriai menekült szíriai migráns szomszéd természet török Törökország turista twitter választás választások vannak vissza

Az olvasás folytatása

Ezt az oldalt ennyien látták: 524

English

Turkish companies bypass the Western sanctions, USA tappes their head

Közzététel:

1 hét telt el azóta,

a megjelenés dátuma

2023.09.21.

Írta

Egeresi Zoltán

szankciók / / western sanctions for Turkish-Russian cooperation

A cikk meghallgatása

Olvasási idő: 5 perc

In mid-September, the United States imposed sanctions on five Turkish companies for their trade activities with Russia, alleging that they are selling sanctioned products to Russians, thereby aiding in circumventing Western measures imposed due to the conflict in Ukraine. The sanctioning of Turkish companies comes at a sensitive time, as Ankara has not yet said yes to Sweden’s NATO accession. Turkey’s role as a balancing act has gained significance for both the East and the West in light of the Russian-Ukrainian conflict that escalated in February last year.

Putin’s favorite Western politician

Recep Tayyip Erdoğan, has managed to find a modus vivendi with Russia since 2016, despite tensions and conflicting interests. They have built a pragmatic partnership in various areas, including defense procurement (e.g., the S-400 air defense missile system), energy cooperation (natural gas deliveries and nuclear power), and regular geopolitical consultations, such as within the Astana process for Syria.

Turkey accomplishes all of this while being part of the Western alliance system, having been a NATO member since 1952 and an EU candidate since 1999. However, since 2016, Turkey has also developed good relations with Ukraine, particularly in the defense industry.

Erdoğan-Putyin találkozó Szocsiban: nagy várakozás, kevés eredmény

Notably, among Western leaders—assuming we can consider Recep Tayyip Erdoğan as one—Vladimir Putin, the Russian President, often meets with his Turkish counterpart. Their most recent meeting took place in Sochi in early September, where they engaged in a three-hour discussion.

However, they did not reach an agreement on the main topic of the meeting. Erdoğan failed to persuade Russia to return to the Black Sea grain transit initiative introduced last summer, which Russia has refused to renew since July. This refusal has not only raised global food prices but also affected Turkey, as approximately ten percent of the grain shipped from Ukrainian ports in the past year ended up in the small Asian country.

Nevertheless, both leaders value their cooperation. Putin allowed the rescheduling of Turkish gas payments during the May elections, reportedly granting immediate relief of around $4 billion. In turn, Erdoğan was among the first to seek Putin’s support during the summer Prigozhin uprising.

Western sanctions due to growing cooperation

Apart from geopolitical ties, Turkey has become economically significant for Russia due to Western sanctions. With limited countries left from which Russia can acquire or access Western technology, the importance of Turkey has risen.

As it became clear that last year’s Ukrainian offensive led not to a quick victory but to a prolonged conflict, surrounded by Western sanctions, both countries turned to strengthen their economic ties. Turkey did not join retaliatory measures against Russia.

In May 2022, Russia increased the quota for Turkish trucks from 8,000 to 20,000 annually, and transit shipments from 6,000 to 35,000. The number of Russian freight vehicles also saw a significant surge.

In terms of statistics, Turkish exports increased significantly. It reached $9.34 billion last year, up from $5.8 billion in 2021. This growth appears to continue in 2023, with Turkey exporting $4.9 billion in the first six months of the year, compared to $2.6 billion during the same period the previous year.

Between 2022 and 2023 March, the export of electronic goods increased by 85 percent.

In 2022, more than 1,300 Russian-Turkish companies were established, compared to fewer than 200 the previous year. It’s also worth noting that after the war began, Russian oligarchs, including Roman Abramovich, sought refuge on Turkish shores, while in Europe, they took the floating castles from the other Russian billionaires one after the other.

Russian oligarchs compete with Arab sheikhs in the length (Source: X-platform)

As a result, thousands of properties ended up in Russian hands, mainly in Istanbul and the Antalya region, further inflating the local real estate market.

On the other hand, imports have significantly increased, reaching $58.85 billion, double the previous year’s figure. The import of hydrocarbons has notably increased, partly due to rising prices, and some suspect that Turkish companies may re-export Russian oil, among other things.

Western criticism

Turkey’s role has also garnered criticism from its Western allies. In June of last year, Wally Adeyemo, the U.S. Deputy Secretary of the Treasury, visited Turkey to express the U.S. government’s disapproval.

An American politician of African descent is unlikely to be popular in Turkey. In August last year, Adeyemo warned that some Turkish companies could also be subject to US sanctions if they do business with sanctioned Russian individuals. (Source: X-platform, Millî Gazete)

Under American pressure, Turkish banks eventually abandoned the acceptance of the Russian MIR system in September of last year. Under international pressure, Ankara also pledged not to allow the transit of sanctioned products to Russia, which somewhat complicated the situation for Russian companies but did not result in Turkey joining the sanctions.

Bypassing the regulations is not impossible; the process still involves Turkish imports of products before re-exporting them to Russia, incurring additional costs but also generating extra tax revenue for the Turkish budget. Exports, however, continue to grow, and in April, the United States added more Turkish companies to its sanctions list, with another five added on September 14.

Nevertheless, while the statistics reflect a thriving Turkish-Russian trade, and we can be sure that some benefit greatly from the evasion of sanctions on both sides, it is important to note that the costs are ultimately borne by entire societies.

SZEMÉLYI KULTUSZ: Már életében múzeumot építenek a török elnöknek Isztambulban

The war initially increased geopolitical risks for Turkey, making the Turkish lira even more vulnerable in a situation that was already unfavorable, resulting in a steep decline in 2022 (although problems had begun earlier).

The disruption of grain shipments in the early months of the war led to food inflation, and panic buying occurred in Turkey during the initial weeks. The halt of Ukrainian shipments this year adds to the ongoing inflation.

Finally, the record-breaking imports from Russia basically stem from the increase in the price of energy carriers: the Turks also had to pay the bill, similarly to other European countries that buy Russian gas.

In conclusion, Turkey is striving to adapt to the current situation and benefit from it, given its limited room for influence, despite numerous mediation attempts. However, the nation can afford to balance between the two blocs due to its strategic position.