Connect with us

B A Balkanac

Ó, de szép is volt! Oh, de yeah is volt! – Szabadka á la Fortepan

Avatar photo

Közzétéve:

A megjelenés dátuma

Kiszínezett szabadkai múlt
A FODRÁSZNÁL: Kiszínezett szabadkai múlt a Fortepanról (Forrás: https://fortebolt.hu/)
Értékeld ezt a cikket a szívecskék segítségével!
[Összesen: 0 Átlag: 0]

Hallgasd meg ezt a cikket!

Valamely régi esős éjszakán történik, hogy elbeszélőnk hirtelen felriad álmából. Átfordul a másik oldalára, ám hiába próbál visszaaludni, csak hánykolódik, igazgatja a párnát, nem sikerül visszamerülnie “az álom tavirózsás vizébe”. Érzi, hogy ismeretlen félelem keríti mindjobban a hatalmába. Először szabadulni próbál tőle úgy, hogy kapásból számokat szoroz és ad össze, régi tanulótársainak a nevét sorolja fel, ám hiába.

Aztán nyomást érez a fejében, szúrást a mellkasában. Szíve kalapál, izzadtság ül ki a homlokára, és ebben a pillanatban egy hang üti meg a fülét, amely gyereksíráshoz és elkínzott állat nyögéséhez hasonló. Olyan, amelytől megdermed a velő a koponyában, miközben a gerincen rettenetes borzongás fut végig. Egyre erősebben és erősebben ismétlődik, aztán panaszos üvöltésbe csap át, nyomában fenyegetésbe. Rövid szüneteket tart, majd még nagyobb erővel folytatja. Halálra rémült elbeszélő erre kiugrik az ágyából, majd kisiet. Amikor kinyitja az ajtót, hallja, hogy az egész helyiséget betöltötte már ez a nyögés, pokoli vartyogás.

– Béka volt az, de milyen béka! – hadarja tovább szinte sikítva, mert ő még soha nem látott olyat. A konyha sarkában ücsörgött az a valami, a teknő mögött, és szőrök voltak a testén, szeméből zöldes lidércfény világított. Undok szájából csak úgy ömlött a rémületes hangok áradata, mintha valami felsőbb hatalom parancsára végezte volna pokoli énekét. Elbeszélő villámgyorsan rávetette magát, rátérdelt arra a hideg, undok testre, mire az hatalmas bömbölésbe kezdett. Fogta ezt a valamit, felemelte, majd teljes erőből odacsapta a konyha kövéhez. Úgy koppant, mint egy vasgolyó, de hirtelen talpra állt, aztán méternyi ugrásokkal igyekezett vissza a sarokba. – Ezt az érdekes viadalt itt nem meséljük végig, mert ennyi is elég bizonyítékul ahhoz, hogy akinek a fantáziájában ilyesmi képes megfoganni és lejátszódni, annak igazán nem eshet nehezére kitalálni egy remek kis, esetleg a Palicsi-tó “nagy kuruttyos vizéig” kigördülő túrát Szabadkán. Kedves alkalmi vendégével természetesen, Arábiai Lawrence úrral, azzal, akit például olyan híres színész örökített meg a filmvásznon, mint Peter O’Toole. De most nem ez igazából a főtéma, meg nem is Csáth Géza evidensen beteg idegrendszere, meg a páratlan szuggesztív írói ereje, hanem az a 100 régi Fortepan-fényképpel illusztrált, magyar-angol nyelvű könyv, amely mintegy (nem közvetlenül dokumentáló) emléket állít ennek a valóság és az álomvilág határmezsgyéjén lezajlott, gyaníthatóan képzeletbeli eseménynek. – Ennek a Nagy Fényes Vakus Találkozásnak.

Ó, TI SZABADKAI SZÉP NAPOK! / OH, YOU BEAUTIFUL DAYS OF SZABADKA!

Címe: Ó, TI SZABADKAI SZÉP NAPOK! / OH, YOU BEAUTIFUL DAYS OF SZABADKA!

(Megjelent tavaly, kiadója a Zucker Művek, szerkesztője dr. Dévavári Zoltán.)

A szövegíró, Negyela László Márk szerint, valós számítást követően pont száztizenegy éve van/volt ennek a gyaníthatóan képzelet szülte sétának, amelynek egy párhuzamos valóságban – ahol az időnek és a vele kézen fogva járó folyamatos változásnak nem lenne akkora hatalma, mint a mi világunkban – most szervezőbizottságot alapítanának Szabadkán, hogy a szóban forgó vizitet megünnepeljék. Minden bizonnyal emlékünnepélyt rendeznének, a nőegyletek egymással versengve bálokat adnának a Pest Szálló termében, az uraknak ünnepi vacsora lenne serényen felszolgálva az Arany Bárányban, és így tovább. Még erősebb tömörítésben (hajrá!) tovább: díszvilágítást rendelnének el, és napokig erről cikkezne a Bácsmegyei Napló. A mi világunk realitásában viszont, véli-mondja-írja a folytatásban Negyela, a rendezvény emléküléssé és koszorúzássá egyszerűsödne, az illetékes atyafi ottlétéről pedig csak a “megtisztelte jelenlétével” frázisát használná az újságíró. Aztán ezzel a “mi lenne, ha…” itt véget is ér, mert idők és korok elszelelnek, s ahogy Szabadkán, úgy nagy általánosságban már másutt se nagyon emlékeznek Thomas Edward Lawrence úgyszintén dús fantáziával megvert író, kalandor, nem utolsósorban vakmerő katona alakjára. – Igazándiból ma annak is örülni kell, ha még tudják errefele, ki is volt Csáth Géza.

Szabadka nagy szülöttje

A kiszínezett Csáth Géza

Figyelemkeltő felvezetőjében szövegíró azt is elmondja még (itt majdnem zárásként a leereszkedő bársony függöny előtt), hogy egyszer megkérdezte tőle egy másik ügy kapcsán bizonyos Hajnalka, miért érdekli őt mindez? Nos, neki is azt üzeni ő (N. L. M.) Molnár Jenő riposztjával ama messzi 1924-ből, hogy annak, aki Szuboticán született, még akkor sem szabad megfeledkeznie bácskai voltáról, ha egyéb köze nincs is a városhoz, minthogy ott verte fel csecsemő-vinnyogásaival a derék szomszédok házának (süket) csendjét.

– Jó, jó, de tudjuk-e, mi fán…? Terem a FORTE- PÁN? – sóhajtunk nagyot halovány mosollyal, lelki szemünkkel a múltba révedve, talán az elröppent kismadarat keresve báván és kábán.

CSÍZ!

Milyen lehetett a szabadkai múlt?

SZÍNES TINTÁKRÓL ÁLMODTUNK: Vajon milyenek voltak a múlt szinei?

Örömmel újságolhatjuk tüstént, hogy remekül áll a dolog, mert ezt is megtudhatjuk dióhéjban az itt lapozgatott kötetből. Annak a “very nice” végén áll fehéren-feketén, hogy a Fortepan egy online archívum, amely két derék férfiú kezdeményezésére jött létre 2010-ben. Nevük Szepessy Ákos és Tamás Miklós, amit beszkenneltek, kettejük kiadós gyűjteménye. Húsznál is több év kidobott albumaiból, negatív filmjeiből állt össze ez a “galéria”, amivel elsősorban a jórészt ismeretlen fotósok gazdag hagyatékára szerették volna felhívni a figyelmet. A fényképeken nyaralások, hétköznapi ünnepi jelenetek, utazások, különféle portrék és egyebek láthatók. Oroszlánrészük Budapesten lomtalanított anyagból származik. A munkák szabadon felhasználhatók, és ha jól értjük, éppen ez is lenne a fő cél, hogy minél többen láthassák.

P. S. A könyv röviden elmondja, hogyan jelentek meg a 19. század végén Szabadkán szintúgy a műkedvelő fényképészek, s hogyan lett aztán – az urak után – a polgárság alsóbb rétegeiben csakúgy kedvelt tevékenységgé a fotózás. A kiadás vizuális mellékletei lazán követik a szöveget, amelyben ha nincs is szó az angolul rémesen beszélő vámpír Lugosi Béláról, de például Blaha Lujzáról igen, ahogy más még némelyest fénylő, vagy már teljesen kihunyt, az ég boltozatáról lehullott csillagról és csillagocskáról. (Valódi, vartyogó BÉKA nincs köztük.)

Értékeld ezt a cikket a szívecskék segítségével!
[Összesen: 0 Átlag: 0]
QR Code

Küld el ezt a cikket e-mailben

Ehhez kattints ide

Meteorológia



HOZZÁSZÓLÁS A FACEBOOKON

B.A. Balkanac

Balkanac

Magyarország

Románia

Szlovákia

Négy nap legjava