Connect with us

B A Balkanac

A ragyogó szépség és a milliószor kattanó fényképezőgép

Avatar photo

Közzétéve:

A megjelenés dátuma

Lollobrigida és a fényképezőgép
Lollobrigida és a fényképezőgép (nem kattog már)
play icon A cikk meghallgatása
()
Olvasási idő: 5 perc

Állítólag egyszer azt súgta csicseregve Federico Fellini szőrös rendezői fülébe, ha már kissé becsiccsentve is valamely fogadáson, hogy ő például roppant szívesen eljátszaná egy ronda férfi szerepét. Mondjuk, a notre-dame-i toronyőrét. Ideális lenne, mert már szívből utálja azt a szűköcske skatulyát, amelybe belegyömöszölték. – Bár – jegyezte meg – ez utóbbinak is kétségkívül vastagon megvan a maga örömteli oldala, talán épp azért is oly nehéz szabadulni tőle.

(Magyarán, mint émelyítő kulimászból: kikecmeregni belőle. ALORA, fel A LÓRA!)

Ragyogó filmszínészi pályafutásának az ötvenes-hatvanas évekre eső csúcsán sokan a világ legszebb nőjének tekintették a nem rég megboldogult Gina Lollobrigidát (szül. Luigina Lollobrigidát), ami ugyan tetszett neki, ennek a “legragyogóbbnak”, de teljes mértékben aligha elégítette ki. Valószínűleg erről tanúskodik oly ékesen a fotográfusi munkássága például, ahogy a szobrász tevékenysége is, meg az a pár apróbb még. Példának okáért a príma pizza-sütés.

– Oh, azokért a kis mesebeli articsóka angyalbögyörőkért a sajtos paradicsomtenger közepén, valósággal meg lehetett bolondulni! AH!

Régi fénykép Gina Lollobrigidáról

Régi fénykép Gina Lollobrigidáról

Lollo, ahogy gyermekkorában becézték, Lazio közelében látta meg a napvilágot a két világégés között. Említésre méltó, hogy a szülést megelőző valamelyik régebbi napon édesanyja elment sétálni a hegyek közé, ahol az egyik pillanatban bebújt egy sziklahasadékba hirtelen rátörő kisdolgát elvégezni, amikor is felül a hasadékon átpattant egy zerge. Márpedig az azon a tájon élő emberek még ma is úgy hiszik, hogy akit apró korában átugrik a zerge, abból később igencsak kecses és szemgyönyörködtető, íveseket és míveseket szökellő emberpéldány lesz.

Lollobrigida esetében ez duplán bejött, így ebben a hiedelemben idáig fikarcnyi hiba sincs. Édesapja egyébként fafaragó volt, aki nem mellesleg nagyon fess kis szekrényeket készített könnyűfából, az ugyancsak sajátos stílusú, menőnek számító koporsói mellett. Életük egyik meghatározó pontján a derék férfiú kezdett abban reménykedni, hogy jól működő üzletük lehetne Rómában, így hát fogták magukat, felkerekedtek.


Azon a szép napon, cipelték magukkal a cuccot.
Már kora hajnalon.
Ő és a két lánytestvér: a nagyváros fényei felé.
Sietve az igaz boldogság elé.

Abban az örök városban aztán, ahová végül is minden út vezet, ezért nehéz eltéveszteni, Gina festészetet és szobrászatot tanult az akadémián. Különösen az agyagmodellezésben látszott tehetségesnek, versekkel is próbálkozott – ahogy fentebb láthattuk –, ám többen arra kérték, inkább mossa meg a két kis kezét, törölje bele szépen a köténykéjébe, s álljon a fényképezőgép elé. Innen aztán már nem kellett sokat pipiskedni a kamerákig.

Castro és a szocialista ifjúság (Fénykép: Gina Lollobrigida)

LETŰNT VILÁG: Fidel Castro (Fidi) és a szocialista ifjúság (Fénykép: Gina Lollobrigida)

A róla készült fotók csakhamar felkeltették az amerikai Howard Hughes mogul érdeklődését, így Hollywood is nyiladozni kezdett előtte, ha nem is egyből. Az álomgyári sikerhez kétszer is neki kellett rugaszkodnia, ám az csak annyit változtatott a lényegen, hogy színészi pályájának első szakaszán Lollobrigida hangsúlyosan a mozi európai figurájának számított. Olyan neves rendezők irányításával tanulta meg a pálya mesterfogásait, amilyen a neorealista Luigi Zampa, aztán Mario Monicelli, Pietro Germi és mások.

Érdekes mód nem egy olasz, hanem egy francia film, az ’ötvenkettes Királylány a feleségem hozta meg számára a nemzetközi hírnevet, ahol Gérard Philipe oldalán játszott felettébb szórakoztatóan és emlékezetbe vésődően. Későbbi férfipartnerei a mozivásznon rendre szerettek vele dolgozni, így például Jean Paul Belmondo (az újvidéki Telepről, hi-hi), Vittorio Gassman, Marcello Mastroiani, Humphrey Bogart vagy a két “trapézművész”: Burt Lancaster és Tony Curtis. Meg a többi, leszámítva Sean Conneryt, aki egyszer a jelenet adta lehetőséget kihasználva akkora nyaklevest adott neki, hogy viszonyukat nem tudta helyrehozni később a hatalmas csokor virág sem.

Meg a behűtött pezsgő.

Meg semmi. (James Bond kipipálva és elküldve örökre melegebb tájakra.)

Megvolt neki A párizsi Notre- Dame is végtére, még ha nem is ő játszotta benne a híres púpost; utóbb Hollywood is fejet hajtott előtte – JÓ ESTÉT, MRS. CAMPBELL! –, hogy végül a világ legszebb asszonyát is eljátszhassa. Szeretett Rómája iránt az Alberto Moravia regényéből készült, A római lány című Luigi Zampa-filmben mutathatta ki tiszteletét, ugyancsak komoly, komplex színészi képességeit emellett és többek közt Jules Dassin A törvény c. drámai alkotásában csillogtatta a világ szeme előtt. – Pletykaszinten jegyződött meg, hogy a vászonbeli női partnerekkel sokkal kevésbé jól jött ki Lollo, mint a férfiak többségével. Így például Sophia Lorennel kimondottan idegesítették egymást – dúlt közöttük a “kebelháború” –, bár állítólag később kibékültek. – Ki tudná már pontosan megmondani?

Tény, hogy a Golden Globe-díjas Gina Lollobrigida félszáznál is több filmet forgatott, és szomorú tény ugyanakkor, hogy a minap, szép kort megérve ugyan, de távozott az élők sorából. Pontosan folyó év január 16-án. – Nyugodjék békében, drága Luigina.

RIPOSARE IN PACE, BELLISSIMA! (De nem szeretnénk Téged itt felkiabálni. Csitt, csitt.)

A fényképen Lollobrigida és Castro, meg két szivar

A fényképen Lollobrigida és Castro, meg két szivar

Tudott dolog, hogy életében a sokoldalú, hangsúlyozottan szobrászként is befutó Lollobrigida több olyan híres államfővel találkozott, akivel interjút, de elsősorban akiről: fotókat készített. (A sokoldalúság dicséretére lásd az Emir Kusturicáról olvasható írásunkat!) John Fitzgerald Kennedy mellett ilyen volt Fidel Castro és Josip Broz Tito. Utóbbival természetesen Brioni szigetén beszélgetett a fényképek tanúsága szerint, állítólag jelentős részében szerb-horvátul. Ugyanis Ginának hosszú évekig szlovén férje volt, akitől kicsit még a szlovén nyelvből is elsajátított, lévén kitűnő hallása mind a zenéhez, mind a nyelvekhez. A Titóval való interjúzás előtt állítólag még nyelvleckéket is vett, ahogy igyekezett jócskán felfrissíteni a spanyol nyelvtudását az első kubai kiruccanása előtt. Nagy volt a találgatás utóbb, vajon történt-e valami komolyabb Gina és Fidel között. A díva erről mindig is azt állította, hogy csupán barátok, de meglehetősen erős szálak fűzik őket egymáshoz. Aztán meg nevetve olyanokat is talált mondani erre a témára, hogy Fidit az ifjabb hölgyek vonzzák, ahogy őt meg a fiatalabb férfiak. Ezért is kitűnően megértik egymást. Szent a béke közöttük, miután rég elszívták a békeszivart.

Tetszett a cikk?

Osztályozd a csillagokkal!

Átlag: / 5. Szavazatok:

Ha tetszett ez a cikk,

kövess bennünket ezeken a csatornákon:

Sajnáljuk, hogy nem tetszett a cikk!

Segíts nekünk, hogy jobb cikkeket írjunk,

Ezért mondd el a kifogásod

Az olvasás folytatása




BALK könyvek Balkán

B A Balkanac

Felröhögünk a dolgok állásán (Kontrapunkt ’23)

Avatar photo

Közzététel:

a megjelenés dátuma

állás dolgok röhög
Időnként valóságos Sziveri-revival söpör végig a pusztán
play icon A cikk meghallgatása
()
Olvasási idő: 5 perc

Mottó:
Hol ünnepélyes, lassu gyász-zenével
És fátyolos zászlók kiséretével
A hősöket egy közös sírnak adják,
Kik érted haltak, szent SAJTÓSZABADSÁG!

(P.S.– B.A. /B./)

– Bátyaság – sóhajtott valójában jó rég derekát tapogató nagyanyjuk, nagymamánk, Bögre Ilona a becsei Medenacs tanyavilágában, valami nádvágó szerszámmal, kapával, bármi hasonlóval a kezében. – Istenem, mind ez a sok év hová lett? Biz’, a fenébe lett.

Aztán rendre elnevette magát az abból a családból származó Bögre Ilon, amely famíliában apáról fiúra szállt a gölöncsérség, így lettek ők, ha nem is Findzsák, de Bögrék. Férje ugyanezt, hogy hová lett az a sok év, más szó használatával fogalmazta volna meg, de most ne menjünk ebbe részletesen bele. Elég az, hogy az embernek ma is számtalanszor kél káromkodni kedve. Vágná falhoz a tányért, kínjában felröhögne a dolgok állásán. B… oda a findzsát.

Ha Sziveri Jánosnak ez a felröhögős verse később született is, mégis abból az 1983-as felejthetetlen, csodálatos élményből táplálkozik, amelyben őt, az Új Symposion folyóirat akkori ifjú főszerkesztőjét egész „bandájával” együtt kivágták, mint macskát… Kirúgták a párt tartományi korifeusai. Valószínűleg veszélyt sejtettek bennük az elvárt alázatkészség hajmeresztő hiánya láttán. Az esetükben nehezen megvalósítható totálkontroll fenyegető réme okán ez lett: kidobás.

Sziveri János kálváriája ma már ismert dolog az újvidéki Teleptől, majd a temerini Matuska-háztól – amikor is még semmilyen munkát nem kaphatott – a Ljubiša Ristić direktor úr elképzelése és irányítása alatt álló Szabadkai Népszínházig. Ott tudvalévőleg dramaturgként helyezkedett el Jancsi, s még némely színpadi művét is előadták, azonban nagyon sokáig nem maradhatott egyre inkább gyógyíthatatlannak bizonyuló rákbetegsége okán. (Annál a Kosztolányi szobornál nem, amely mögött – a saját menekülési kényszerét erősítő meglátása szerint – az idő strikten vetkőztet egy dögöt.)

Jött hát reménykeltő Magyarország. A fővárosi, több szempontból lepukkant Kelenföld, egy kelenföldi kis lakás, busz által elérhető kórház. Hajnali zötykölődések. Rákrománc, a kanyargó út végén a Farkasréti temetővel. – Sziveri János voltam, ez volt büntetésem.

állás dolgok röhög

Bizony, ha jobban utánaszámolunk – hová is lett ez a rakás köztes év? –, az Új Symposion harmadik nemzedékének kíméletlen szétverésétől, kigyomlálásától máig olyan negyven év telt el, Jancsi pedig kb. harminchárom éve halott. Azzal, hogy emléke most is él. Időnként valóságos Sziveri-revival söpör végig a pusztán. Foglalkoznak vele, nevét említik, ahogy legutóbb például a becsei KONTRAPUNKT művelődési lakomán az ottani csikaszos nádasban. Elvarázsolt Mézesdűlőn, ahol két étkezés között sok szép kövér kérdés került terítékre, hogy fokozatosan összeérjen a múlt a jelennel. – Egybefolyjon a kettő, mint vörösbor az abroszon, hogy határozottan egy nagy, nehezen kimosható, ronda flekket alkosson.

Valamiért folyton fel kell röhögnünk a dolgok állásán, ha pokoli kínunkban is. Mert sosem tűnik elavulni ennek a Sziveri-féle „ide-ódának” a kérdése. Nevezetesen az, hogy tulajdonképpen ki ez, ki folyton visszajár? És mi ez, mi folyton visszájára fordul bennünk? – És mit kell tennünk, haver, amikor látjuk, hogy fülünk a földön hever?

Tulajdonképpen mikor lesz az, hogy a hatalom ne akarjon teljes mértékben leuralni minden leuralhatót. Művészetben-irodalomban (mint birodalomban) a saját erejét mutatni – mutogatni-fitogtatni –, a saját ízlését-akaratát igyekezvén érvényesíteni. Minden lépésében, tettében saját figurákat és mondatokat alkotni; jelzőket, jelzős szerkezeteket, szóvirágokat tukmálni, és ha valami nincs úgy, ahogy szeretné, nádpálcáját suhogtatni. Esetleg egyenest a pallosát belengetni. – Netán csak azért, hogy saját magának több helyet csináljon. A „bőség” fantasztikus, akár kisebbségi roggyant kosaránál. – Nos?

állás, dolgok röhög

Nem áll szándékunkban összemosni sima pusztulást a betiltással, tény azonban, hogy legutóbb a kettő ismét testközelbe került egymással ott, azon az emlékezetes, százegy-kutyás Schultz tanyán. Ott, ahol ezredszerre is fel lehetett röhögni a dolgok állásán. Ebben a Sziverit is erősen megidéző, Radics Viktória moderálta programrészben, amelyben – mások mellett – Ladik Kati újra elmesélte a még régebbi időket – míg Jancsi ott zörgölődött a nádasban, az égen pedig galambok röpködtek –, ebben az idilli környezetben jelentette be Bozsik Péter főszerkesztő személyesen is a veszprémi Ex Symposion folyóirat halálát. Elmondta egy történet végét, amely az orvosolhatatlan anyagi ellehetetlenülés okán bekövetkezett Exitusról szól.

Ex, béke poraidra.

– Igazából érdekes elgondolkodni – szerintünk legalábbis – azon a sokféle asszociációs lehetőséget kínáló látványon, amelyet egy becsei vulkanizőr műhely előtti aszfalton ellapított, mumifikálódott sündisznó nyújt. Úgy tűnik, sokféle interpretációs lehetőség rejlik benne.

Megj.1. Ez a leginkább Sziveri-mementóként olvasható szösszenet itt abból az alkalomból született – ahogy az már részben kiderült is –, hogy lezajlott ez az első kimondottan ilyen ellenpontos rendezvény, amelyet Berényi Emőke és Orcsik Roland képzelt el, majd valósított meg. E szellemi/fizikai lakoma szervezője a HÍD folyóirat. Az esemény szerves részét képezi az úgynevezett Hídverő (jegyezzük meg, nem hídrobbantó!) programsorozatnak, és benne – jeles társadalomtudósok, irodalmárok részvételével – a vajdasági magyar közösséget meg a magyar kultúrpolitikát érintő kihívások kerültek késes-villás elérhetőségbe: tálcán & asztalon. Az akcióban több nemzedék képviselője vett részt, és a beszélgetéseket – amolyan időközönként érkező öntetként – felolvasások dúsították.

Megj.2. Szokásos terjedelmi oknál fogva – meg azért is, mert nem állt módunkban végigkövetni az egész eseményt – erősen egy ösvényre, egyetlen csapásra koncentráltunk. Ám szeretettel mellékeljük az „étlapot”, amelyből jobban látható, mi történt ott Becsén, azon A NAGY (kult.) ZABÁLÁS-on.

PROGRAM

10 óra HONNAN HOVÁ? – Társadalomtudományi kerekasztal a népszámlálásról Badis Róbert, Palusek Erik, Tóth Szilárd János (Sárcsevity Hajdú Bea moderál)
11 óra SZABAD SAJTÓ? – Tőke János, Gyurkovics Virág (Zakinszky Toma Viktória moderál)
12 óra APOKALIPSZIS TEGNAP – Losoncz Márkkal a könyvéről Radics Viktória, Petar Bojanićtyal a könyvéről Losoncz Márk beszélget
13 óra Ebéd

negyek

15 óra Kerekasztal I. – „FELRÖHÖGÜNK A DOLGOK ÁLLÁSÁN” Ladik Katalin, Balázs Attila, Bozsik Péter, (Radics Viktória moderál)
16 óra Kerekasztal II. – „PÉNZ NYELV ZÁSZLÓ” Kollár Árpád, Orcsik Roland, Terék Anna (Fehér Miklós moderál)
17 óra „A SZÁMŰZETÉS LETT A MEGÉRKEZÉS” – A Híd Fiatal alkotók számának bemutatója Dudás Robert, Oláh K. Tamás, Tóth Szilárd János, Tóth Tamara (Berényi Emőke moderál)
18 óra Kerekasztal III. – MI KÖZÖM HOZZÁ?, kitekintés a magyarországi irodalompolitikai helyzetre Gerevich András, Győrffy Ákos (Pressburger Csaba moderál)
20 óra „ARANYBA ZÁRT KETRECEK” – Ketrecparty DJ Kővel
Vizuál: Laza Kalember

Tetszett a cikk?

Osztályozd a csillagokkal!

Átlag: / 5. Szavazatok:

Ha tetszett ez a cikk,

kövess bennünket ezeken a csatornákon:

Sajnáljuk, hogy nem tetszett a cikk!

Segíts nekünk, hogy jobb cikkeket írjunk,

Ezért mondd el a kifogásod

Az olvasás folytatása

KÖVETÉS

A BALK Hírlevele


Azonnali értesítés

Meteorológia

A szerző cikkei

Könyvek kedvezménnyel

B.A. Balkanac

Balkanac

in english

Könyvek kedvezménnyel

Tíz nap legjava