Connect with us

Bosznia

Megválasztotta a parlament az új bosznia-hercegovinai kormány tagjait

Avatar photo

Közzétéve:

A megjelenés dátuma

Megalakult az új bosznia-hercegovinai kormány
Megalakult az új bosznia-hercegovinai kormány (Screenshot)
play icon A cikk meghallgatása
()
Olvasási idő: 4 perc

A bosznia-hercegovinai parlament alsó háza szerdán (január 25-én) megszavazta a Horvát Demokratikus Közösség (Hrvatska Demokratska Zajednica Bosne i Hercegovine, HDZ BiH) színeiben kormányfői tisztséget nyert Borjana Krišto által két hete beterjesztett miniszteri névsort. A kormányalakítással végképp kiszorult a hatalomból a bosnyák konzervatív Demokratikus Akciópárt, amelyet az “államalapító” Alija Izetbegović fia, Bakir Izetbegović vezet. Ezzel együtt valószínűleg csökken a török befolyás is, főleg ha valami csoda folytán májusban megbukik a törökországi választásokon Recep Tayyip Erdoğan török államfő, alias Török Szultán.

Végleges a névsor

Az előzetes várakozásoknak megfelelően Borjana Krišto már nem változtatott a bosznia-hercegovinai törvényhozásnak két hete beterjesztett kabinetlistáján. A korábbi cikkünkben írtunk arról, hogy az Állami Nyomozó és Védelmi Hivatal (Državna Agencija za Istrage i Zaštitu, SIPA) elvégezte a szavazást megelőző biztonsági ellenőrzést, és ennek során nem tárt fel semmilyen körülményt, ami a jelöltek parlament általi megerősítésének akadályát képezte volna. A meglehetősen atipikus bosznia-hercegovinai kormányalakítási szabályok miatt a mostani szavazás kiterjedt egyben miniszterhelyettesekre is.

A képviselő házi szavazáson a tavaly októberben megválasztott 42 régi/új honatya közül – tartózkodás és távollát hiányában – a kormánykoalíciót alkotó pártokhoz tartozó 23 képviselő támogatta, míg az ellenzéki blokk 19 tagja elutasította a jelölteket. Bár a biztonsági ellenőrzés kapcsán korábban írt cikkünkben szerepetek a nevek, indokoltnak tartjuk azonban a végleges névsort ismét közölni:

  • elnöklő miniszter, vagyis kormányfő: Borjana Krišto (HDZ BiH)
  • igazságügyi miniszter: Davor Bunoza (HDZ BiH)
  • igazságügyi miniszter helyettes: Elvir Mahmuzić (SDP)
  • civilügyi miniszter: Dubravka Bošnjak (HDZ BiH)
  • civilügyi miniszter-helyettes: Marijana Mojić (US)
  • külügyminiszter: Elmedin Konaković (NiP)
  • külügyminiszter-helyettes: Josip Brkić (HDZ BiH)
  • távközlési és közlekedési miniszter: Edin Forto (NasaStranka)
  • távközlési és közlekedési miniszter-helyettes: Ognjen Janjić (DEMOS)
  • védelmi miniszter: Zukan Helez (SDP)
  • védelmi miniszter 1. helyettese: Slaven Galić (HDZ BiH)
  • védelmi miniszter 2. helyettese: Aleksandar Goganović (SNSD
  • pénzügyminiszter: Zoran Tegeltija (SNSD)
  • pénzügyminiszter-helyettes: Muhamed Hasanović (SDP)
  • biztonsági miniszter: NenadN ešić (DNS)
  • biztonsági miniszter-helyettes: Ivica Bošnjak (HDZ BiH)
  • külkereskedelmi miniszter: Staša Košarac (SNSD)
  • külkereskedelmi miniszter-helyettes: Ljiljiana Lovrić (HNS)
  • emberi jogi és menekültügyi miniszter: Sevlid Hurtić (PokretzaDržavu)
  • emberi jogi és menekültügyi miniszter-helyettes: Duško Jurišić (független)

A horvát származású Borjana Krišto elnöklő miniszter első helyettese a bosnyák Zukan Helez védelmi miniszter, míg második helyettese a szerb Zoran Telegtija pénzügyminiszter lesz a következő ciklusban, az utóbbi az előző ciklusban a miniszterelnök posztot töltötte be.

Zoki és Plenki is örülhet

A lakosság 12%-át kitevő boszniai horvátság befolyásának megőrzésére tett zágrábi kísérlet eredményesen zárult a bosznia-hercegovinai kormány megalakulásával.

A horvátországi vezetés örülhet, mert a boszniai szerbség nacionalista politikai attitűdjét támogatva úthengerként söpörték le kart-karba öltve, a bosznia-hercegovinai alkotmánnyal kapcsolatban a bosnyák és a multietnikus erők által a választások előtt benyújtott módosításokat, amelyek ki akarták iktatni az etnikai alapú kvótákat.

Andrej Plenković ezzel a fotóval gratulált, és örömét fejezete ki, hogy hamarosan találkozik Krištoval Zágrábban

Andrej Plenković ezzel a fotóval gratulált, és örömét fejezete ki, hogy hamarosan találkozik Krištoval Zágrábban

A horvát részről élet-halál harcként aposztrofált politikai ütközet a bosznia-hercegovinai nacionalista szerb és horvát politikai csoportok győzelmét hozta. Egyrészt kiszorították a kormányból a muszlim konzervatív Demokratikus Akciópártot (SDA), annak ellenére, hogy az nemigen vesztett a támogatottságából. A miniszteri helyek kapcsán pedig a horvát nemzetiség megszerezte a kormányfői pozíció mellett az igazságügyi és a civilügyi tárcákat is, amelyeknek komoly súlyuk van.

Emellett árnyék külügyminiszterként továbbra is stabilan tartja a pozícióját Josip Brkić miniszterhelyettes, aki a korábbi ciklusban is komoly ellensúlyt tudott képezni az SDA-s Bisera Turković miniszterasszonnyal szemben. Ugyanígy pozícióban maradt a külkereskedelmi miniszter helyetteseként Ljiljiana Lovrić is a HNS színeiben.

Várhelyi együtt szeretne lépdelni

A bosznia-hercegovinai kormányalakítás külön érdekessége, hogy ahhoz máris gratulált Várhelyi Olivér uniós bővítési és szomszédságpolitikai biztos, valamint Josep Borrell az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai biztosa.

Várhelyi szerint a gyors kormányalakítás, illetve az új kabinet gyors parlamenti jóváhagyása újabb jele Bosznia- Hercegovina őszinte elköteleződésének az ország megváltoztatása és az Európai Unióhoz való közeledés mentén történő továbblépésnek.

Az Európai Néppárt is gratulált az új bosznia-hercegovinai miniszterelnöknek (Forrás: EPP)

Az Európai Néppárt is gratulált az új bosznia-hercegovinai miniszterelnöknek (Forrás: EPP)

A bővítési biztos “madárkás bejegyzése” végén arra szólított fel Krištót, hogy “tegyék meg ezt a lépést együtt”.

Josep Borrell szintén a kormány gyors megalakítását emelte ki gratulációjában.

Az uniós külügyi és biztonságpolitikai biztos arról biztosította az új bosznia-hercegovinai miniszterelnököt, hogy számíthat az uniós támogatásra a kulcsfontosságú reformok végrehajtására irányuló “közös munka” során.

“Képesített üzenetben” gratulált Krištonka az új kormány megalakulásához az Európai Néppárt is.

Mit lép az SDA?

Kérdéses, hogy az ellenzékbe szorult nacionalista bosnyák szavazókat képviselő pártok – főként az SDA és az azzal a se veled, se nélküled viszonyt ápoló Stranka za BiH – mennyiben tudják megerősíteni a támogatottságukat a ciklus következő másfél évében, amikor önkormányzati választásra kerül sor a nyugat-balkáni csodaországban.

Elemzői vélemények sötét jövőt jósolnak, amit a jelenleg nyolc párt alkotta koalíció stabilitására, helyesebben annak hiányára alapoznak.

Kérdéses emellett, hogy a kedvezőtlen gazdasági helyzetben szükségszerűen meghozandó intézkedések kellő alapot és lendületet szolgáltatnak-e az SDA-nak és a Stranka za BiH formációnak, hogy utcára vigyék a szavazóik keménymagját, ami akár utca összetűzésekhez is vezethet.

Tetszett a cikk?

Osztályozd a csillagokkal!

Átlag: / 5. Szavazatok:

Ha tetszett ez a cikk,

kövess bennünket ezeken a csatornákon:

Sajnáljuk, hogy nem tetszett a cikk!

Segíts nekünk, hogy jobb cikkeket írjunk,

Ezért mondd el a kifogásod

Az olvasás folytatása




BALK könyvek Balkán

Európai Unió

Az Európai Unió tényleg komolyan gondolja a 2030-as bővítést?

Közzététel:

a megjelenés dátuma

bővítés
play icon A cikk meghallgatása
()
Olvasási idő: 7 perc

Charles Michel, az Európai Tanács elnöke újraizesített rágócsontként dobta be a résztvevők közé nemrégiben Bledben, hogy az Európai Uniónak 2030-ig fel kell készülnie a további bővítésre, amivel az új tagországok felvétele ismét a brüsszeli politikai menetrend egyik kiemelt témája lesz. Természetesen csak akkor, hogy ha ezt bárki is komolyan veszi, mert hogy most a Nyugat-Balkánnak csúfolt térségben minden és bármi közelebbnek tűnik, mint a bővítés, illetve az uniós csatlakozás.

Hogyan került elő a bővítés?

Az Európai Unió sosem szeretett időpontot említeni, amikor a nyugat-balkáni bővítésről volt szó. A brüsszeli illetékesek inkább olyan üres frázisokat pufogtattak, mint például az “érdemeken alapuló integráció”, vagy mint “az uniós elvárások teljesítése”, ez az utóbbi sok esetben mozgócélpontnak számított.

Charles Michel augusztus végén Bledben arról beszélt, hogy az Uniónak 2030-ra készen kell állnia az új tagok integrálására, és hozzátette, hogy ha az EU hiteles akar maradni, akkor beszélni kell a menetrendről. Michel szózatának elhangzása óta el lehetett tűnődni azon, hogy vajon 2030 reális határidő-e, merthogy az Európai Tanács elnöke könnyen ígérget, neki 2026-ban lejár a mandátuma, így a bővítési folyamatot nem neki kell levezényelnie, kudarc esetén pedig nem neki kell magyarázkodnia.

Ráadásul nem ő az első uniós vezető, aki nyilvánosan licitált a nyugat-balkáni országok felvételének időpontjára, 2018-ban az Európai Bizottság volt vezetője, Jean-Claude Juncker tette ugyanezt, amikor egy bővítési stratégiai dokumentumban bejelentette, hogy Szerbia és Montenegró “2025-ig” csatlakozhat az EU-hoz, felsorolva az ehhez vezető szakaszokat.

bővítés

SÖTÉT LÓRA TETT: Amikor még nagy, illetve nagyobb volt az egyetértés Brüsszel és Belgrád között, a kép 2018. februárjában készült (Forrás: X-platform, EcoDev EU)

A tagállamok azóta diszkréten elutasították a dokumentumot, a 2025-ös határidő pedig feledésbe merült, ahogy Jean-Claude Juncker támolygó alakja is eltűnt a történelem gomolygó ködében. Csakhogy 2018 és 2023 között nincs semmi hasonlóság, az ukrajnai háború kitörésével ugyanis új dinamika alakult ki Európában.

Angela Merkel politikai jelenléte talán lassította az agresszív orosz politika előre nyomulását, az viszont biztos, hogy a Mutti a Berlini Folyamattal képes volt összecsődíteni a balkáni vezetőket, amely által valósulhatna meg egyébként az a német elképzelés, amely alapján a Nyugat-Balkán az uniós közös piacba integrálódna, és ez lehetne az Európai Unió bővítésének egyik lehetséges forgatókönyve, amiről még majd szó lesz.

Az ukrajnai háború kitörését követően az Európai Unió részéről ugyan nagyobb a politikai akarat a bővítésre, ami azonban nem garantálja a sikert, bár a jelen pillanatban nem vagyunk abban a helyzetben, hogy végtelenül sokat lehessen szórakozni a bővítéssel, mondjuk újabb húsz évet, mint a 2003-as Thesszaloniki Nyilatkozat után. Szerbia és Montenegró több mint egy évtizede, Észak-Macedónia pedig még régebb óta várakozik.

A közvélemény és a politikai elit ellenállása a bővítéssel szemben azóta sem szűnt meg sem itt, sem ott, és a vita előrehaladtával ismét növekedhet akár az Európai Unióban (Franciaország, Hollandia, Bulgária, Horvátország), akár a “szerb világban”, ahol a belgrádi és a banjalukai vezetésnek sikerült redukálnia a csatlakozási kedvet a szerb népesség körében. További problémát jelenthet, hogy a jelölteknek igazodniuk kell az európai külpolitikai álláspontokhoz, miközben Szerbia európai szempontból erős szimpátiákat táplál Moszkvával szemben.

Charles Michel bledi kiállását vagy elszólását követően – nézőpont kérdése – az uniós vezetők bővítési hajlandóságának első nagy próbája az október 6-i granadai csúcstalálkozó lesz. Az állam- és kormányfők Granadában az új tagok befogadására való hajlandóságot tesztelik majd a három fő kérdés megvitatásával, aminek keretében azzal foglalkoznak, hogy milyen legyen a döntéshozatal a bővített unión belül, mit tartalmazzon az európai szinten követendő politika és hogy azt miből finanszírozzák.

Szegényházi vásár

Hat nyugat-balkáni ország (Albánia, Bosznia-Hercegovina, Észak-Macedónia, Montenegró, Szerbia és Koszovó), Ukrajna és Moldova pályázik a csatlakozásra (Törökország esetében az eljárás befagyasztásra került). A volt Jugoszlávia néhány országa már évekkel ezelőtt megkezdte a csatlakozási tárgyalásokat, míg az EU decemberben dönt arról, hogy ezt lehetővé teszi-e Kijev és Kisinyov számára is. Charles Michel szerint Grúzia, amelynek jelenleg csak “európai perspektívája” van, még felzárkózhat a többiekhez, “ha megteszi a szükséges előrelépéseket”.

A nagyszámú szegény tagjelölt ország felvétele elkerülhetetlenül hatással lesz a közös költségvetésre. A tagjelölt országok bruttó hazai terméke jóval az európai átlag alatt van, ami azt jelenti, hogy az uniós költségvetés nettó kedvezményezettjei lesznek. Ugyanakkor néhány jelenlegi kedvezményezett országnak a bővítést követően nagyobb mértékben kell hozzájárulnia az EU költségvetéséhez. Lehet barkóbázni, hogy melyik korábban csatlakozott országnak tetszik majd a legkevésbé, hogy mélyebben kell a zsebébe nyúlnia, miközben a balkáni bővítés gyengítheti az ukrán csatlakozásra fordítható támogatást, és ez további turkálást jelenthet a zsebekben.

Önmagában a nyugat-balkáni bővítés nem jelentene különösen nagy pénzügyi kihívást, mivel a régió összlakossága 17 millió körül van, ami egy közepes méretű tagállamnak felel meg. Ukrajna viszont különleges eset a többi tagjelölt országhoz képest több mint 40 milliós lakossága, és a tönkrement, illetve szétbombázott infrastruktúrája miatt.

Egy másik nehezen megoldható kérdés a döntéshozatali folyamat esetleges megváltoztatása és az egyhangúság elvének elhagyása bizonyos területeken. Ez a vita éles ellentéteket válthat ki a tagországok között, különösen, ha a jelenlegi európai szerződések módosításának kérdése is felmerül. Ez tovább késleltetheti a bővítési döntést, és meghosszabbíthatja a tagjelölt országok várakozási idejét, tehát egyáltalán nem abba az irányba mutat, amit Charles Michel Bledben felvázolt.

A bővítési dinamika gyorsulását észlelve a francia elnök a nagykövetek párizsi értekezletén elővette a többsebességű Európára vonatkozó elképzelést, miközben az Európai Bizottság bejelentette, hogy október közepén közzéteszi a progresszív integrációval kapcsolatos tervet, amelynek alapján a tagjelölt országok lépésről lépésre csatlakozhatnának az EU különböző intézményeihez: a közös piachoz és az európai politikákhoz azokon a területeken, ahol sikeresen lezárták a tárgyalásokat – mindeközben pedig Ursula von der Leyen az előcsatlakozási alapok növelését és egy “növekedési tervet” is bejelentett a Nyugat-Balkán számára.

bővítés

Brüsszeli elképzelések szerint ez a megközelítés segíthetné a jelölteket abban, hogy útközben néhány kisebb győzelmet arassanak, ami keményebb munkára ösztönözné őket a végső cél elérése érdekében. Ez szép elgondolás, csak nem biztos, hogy a Balkán erre a srófra működik, könnyen előfordulhat ugyanis, hogy a tagjelölt országok megrekednek a csatlakozás valamelyik szakaszában, megfelelő szabályok hiányában pedig folytatják az egymással való acsarkodás, vagy éppen elárasztják magukkal Európát.

A nyár elején a német Kereszténydemokrata Unió (CDU/CSU) arra az álláspontra helyezkedett, hogy az uniós tagság nincs napirenden, helyette a tagjelölt országoknak inkább azt ajánlják fel, hogy 2030-ig csatlakozhassanak az európai közös piachoz. Ez egy “köztes szakasz” lenne a tagsághoz vezető úton, de ez a köztes szakasz határozatlan ideig is tarthatna. Ez a megközelítés – a progresszív integrációhoz hasonlóan – megszabadítaná a tagjelölt országokat a jelenlegi mindent vagy semmit logikától, vagyis a bent vagy kint állapottól.

Szkepticizmus a Nyugat-Balkánon

A nyugat-balkáni országok politikai vezetőinek hozzáállása sem elhanyagolható az új bővítési terveket és időpontokat illetően. Edi Rama albán miniszterelnök és Ivica Dačić szerb külügyminiszter szkeptikusan reagált a 2030-as bővítési dátumra, Ana Brnabić szerb miniszterelnök pedig azzal vádolta meg az EU-t, hogy folyamatosan változtatja a szabályokat és a feltételeket.

Az észak-macedóniai politikusok ugyanakkor rámutattak arra, hogy az integráció folyamatos halogatása miatt csökken az EU-támogatottsága az országban. Montenegróban némi beképzeltséggel úgy vélik, hogy ők tekinthetők a tagsághoz legközelebb álló országnak, így akár 2030 előtt csatlakozhatnak az EU-hoz, ezért úgy gondolják, hogy a fokozatos tagsággal kapcsolatos elképzelések feleslegesen elterelnék a figyelmet a fő célról.

bővítés

Ugyanakkor, ha ezek az országok a tükörbe néznének, akkor azt látnák, hogy tele vannak megoldhatatlan problémákkal, kezdve a foglyul ejtett államtól, a diszfunkcionális gazdaságon keresztül a befagyott konfliktusokig, amelyekkel mindegyik ország küzd a múlt terhes örökségeként, arról nem is beszélve, hogy jócskán megerősödtek a térségben azok az erők, amelyek kitöltötték az Európai Unió által az utóbbi húsz évben üresen hagyott teret.

Amennyire örömteli lehet a 2030-as csatlakozási időpont meghatározása, az legalább annyira frusztrálhatja is a balkáni vezetőket, az előttük álló hat-hét évben ugyanis teljesíteniük kellene, amihez egyáltalán nem voltak hozzászokva, besöpörték ugyanis az ilyen-olyan címen érkező támogatásokat, majd tettek is valamit, meg nem is.

Nekik egyáltalán nem lesz könnyű hozzászokniuk ahhoz, hogy várnak is tőlük valamit, és ezért idegesek az olyan javaslatoktól, mint amilyet Charles Michel tett Bledben, mert az időpont meghatározása visszahelyezi a hangsúlyt a reformok terén elért, illetve el nem ért eredményekre, és elejét veszi a további időhúzásnak a Balkánon, egyúttal pedig megszünteti a vernyogást, miszerint ők készen állnak a csatlakozásra, csak az EU nem akarja a bővítést – ezekután mindenkinek egy dolga van: forduljon arccal 2030 felé!

(A Les Echos és a Le Courrier des Balkans nyomán)

Tetszett a cikk?

Osztályozd a csillagokkal!

Átlag: / 5. Szavazatok:

Ha tetszett ez a cikk,

kövess bennünket ezeken a csatornákon:

Sajnáljuk, hogy nem tetszett a cikk!

Segíts nekünk, hogy jobb cikkeket írjunk,

Ezért mondd el a kifogásod

Az olvasás folytatása

KÖVETÉS

A BALK Hírlevele


Azonnali értesítés

Meteorológia

A szerző cikkei

Könyvek kedvezménnyel

B.A. Balkanac

Balkanac

in english

Könyvek kedvezménnyel

Tíz nap legjava