Connect with us

Szerbia

TOJÁS TÓBIÁS: A szerbek az orosz tavasz horizontján, elvégre szeretnek szenvedni

Közzétéve:

a megjelenés dátuma:

Mi az összefüggés Tojás Tóbiás és a Balkán között? (Forrás: YouTube, screenshot)
Mi az összefüggés Tojás Tóbiás és a Balkán között? A képen Alekszandr Dugin és a szentek (Forrás: YouTube, screenshot)
?c=5941&m=425288&a=438898&r=&t=html
Olvasási idő: 7 perc

Állítólag Tojás Tóbiásék jutottak hozzá az orosz elnök főideológusának internetes levelezéséhez, amely lassan bejárja a balkáni sajtót, és némi magyarázatot ad arra, hogy a dolgok miért abba az irányba haladnak, amelybe most tartunk. Annak idején az amerikaiak megtalálták a szerb Otport, és az abból kinőtt CANVAS-t, hogy a világ különböző pontjain végrehajtsák a színes forradalmak és az arab tavasz előkészítését. Úgy néz ki, hogy az oroszok is a szerbeket szemelték ki arra, hogy elvégezzék helyettük a piszkos munkát, elvégre a szerbek már megszokták a szenvedést. Ennek az összevissza beszédnek az értelmére derítünk fényt az alábbiakban.

Tojás Tóbiás és az orosz vezetés

Először azt tisztázzuk, hogy ki az a Tojás Tóbiás, és hogy mit keres ezeken a felületeken. A Saltaj-Boltaj néven elhíresült hackercsoportról van szó, amely évek óta előszeretettel töri fel az orosz kormányzati tisztségviselők, illetve a moszkvai vezetéshez közel álló személyiségek postafiókjait és számítógépeit.

A Saltaj-Boltaj először 2013 decemberében hallatott magáról, amikor kiszivárogtatta az internetre Vlagyimir Putyin elnök később hitelesnek bizonyult újévi üdvözlő beszédét, egy évvel később pedig feltörte Dmitrij Medvegyev volt orosz kormányfő Twitter-profilját, amelyen bejelentette a miniszterelnök lemondását, és közölte bocsánatkérését a kormányzati intézkedések miatt.

Oroszország visszasüllyedhet az 1980-as évekbe, ami szomorú. Ha ez a kollégáim célja a Kremlben, akkor hamarosan elérjük

– írták akkor a hackerek Medvegyev nevében, 2015-ben pedig közzétettek egy Szergej Sojgu védelmi miniszter számára kínos levelet.

A Saltaj-Boltaj egyébként a Humpty Dumpty (magyarul Tojás Tóbiás) angol gyerekversek emberarcú tojásfigurájának az orosz neve, innen származik a Tojás Tóbiás név.

Miután ezen túl vagyunk, lássuk, hogy miért is hoztuk mindezt szóba!

Tojás Tóbiás és a Balkán

Azért beszélünk erről, mert a balkáni média a belgrádi Blicre hivatkozva közzétette azokat adatokat és leveleket, amelyeket Tojás Tóbiás a Kreml főideológusától, Alekszandr Dugintól szerzett be még évekkel ezelőtt, ezek valamelyest azonban még ma is aktuálisak.

Állítólag százezer e-mailről van szó, amelyek végigolvasása sem könnyű feladat, viszont fontos dolgok derülhetnek ki belőlük arról, hogy az orosz vezetés miként szeretné növelni befolyását Európában, azon belül pedig a Balkánon, és hogy milyen irányba haladhat a térség “putyinizációja”.

Arra is fény derül belőlük, hogy kik Vlagyimir Putyin “alvó emberei” a Balkánon, és kiket állított a Kreml a saját szolgálatába.

A levelek néhány évvel ezelőtt keletkeztek, vagyis 2018 végéről és 2019 elejéről származnak, viszont már akkor felmerült bennük, hogy a Balkán destabilizálásával és a balkáni orosz pozíciók megerősítésével lehetne enyhíteni a Novorosszijában (Új-Oroszországban, azaz Ukrajnában) kialakult súlyos helyzetet.

Egy balkáni csapással lehet válaszolni a Nyugatnak

– írta akkortájt Dugin, aki ezt bővebben is kifejtette.

Az orosz-ortodox pólus és a Nyugat közötti konfrontáció mostani, akut szakaszában, különösen pedig az ukrán dráma és a Novorosszijáért vívott elkeseredett harc fényében logikus lenne a Balkánon visszavágni

– fejtette ki Dugin, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy a boszniai Szerb Köztársaság “központi helyen fekszik” a Balkán stratégiai architektúrájában.

Ha valami ott elkezdődik, akkor minden folyamat beindul a térségben

– jegyezte meg Dugin, mint ahogy azt Tójás Tóbiásék megtudták.

A Vlagyimir Putyin főideológusának tartott “filozófus” úgy vélte, hogy ez alapjaiban változtathatja meg a politikát Szerbiában is, ezért a történelmének új szakaszába lépő Szerbiához történő közeledés egyedülálló lehetőséget kínál Oroszország számára, hogy megerősítse európai pozícióját.

Teljesen természetes, hogy felmerülhet orosz katonai bázisok telepítése Szerbiába és/vagy a boszniai Szerb Köztársaságba

– állapította meg Dugin, aki szerint Oroszországnak a balkáni előretörésen kívül más választása nem is marad, miután az amerikaiak a közvetlen ellenőrzésű alá vonták “a volt Ukrajna” többi részét.

Az orosz tavasz a Balkánon

Az orosz elnök főideológusa & fő stratégája szerint ezért Szerbiában erősíteni kell a nyugatellenes és hazafias erőket.

Olyan hangulatot kell teremteni, amely elvezethet az orosz tavaszhoz a Balkánon

– fejtegette Dugin, aki szerint leginkább az lenne az ideális, hogy a boszniai Szerb Köztársaságban krímihez hasonló forgatókönyvet végrehajtására kerüljön sor, aminek a hulláma átcsapna a Balkán más területeire is.

Természetesen a szerbek a fő eszközeink, ők már úgyis hozzászoktak a szenvedéshez

– állapította meg azokban a dokumentumokban az “orosz filozófus”, amelyekhez a belgrádi Blic című napilap Tójás Tóbiásék “kutatómunkájának” jóvoltából jutott hozzá. Dugin arra is emlékeztetett, hogy a szerbek a kilencvenes években hiába vártak segítséget Moszkvától, amikor a Nyugattal kerültek szembe.

Dugin azonban itt nem áll meg az álmodozásban, illetve a rémálmok előhívásában.

Aztán pedig beindul az egész Kelet-Európa, ahol sok ortodox nemzet él, és Oroszország, miután szilárdan megvetette a lábát a Balkánon, a szerbekkel közösen létrehozhatja az európai ortodox országok tartóoszlopát, amelyhez bizonyos körülmények között a románok, a bolgárok, a macedónok és a görögök is csatlakozhatnak

– vázolta fel Alekszandr Dugin világ- illetve Balkán-hódító terveit, azzal megfejelve, hogy ez aszimetrikus válasz lehetne a Novorosszijában kialakult helyzetre, és logikusan vezetne az orosz tavaszhoz.

Ügynökök listája

A kiszivárgott e-mailek között szerepel azoknak a személyeknek a listája, akik számára jóváhagyták a megjelenést az orosz médiában, és felsorolásra kerülnek azok az országokat és személyek, amelyek, illetve akik kiérdemelték egy “elit klub, illetve csoport létrehozását”, és befolyásuk növelését a Russia Today (RT) által.

Így jutunk el a nem hivatalosan csak “befolyást gyakorló ügynökök listájának” nevezett felsoroláshoz, amely azoknak a nevét tartalmazza, akikben az oroszok megbíznak. Dugin az információkat a dugin@rossia3.ru e-mailről küldi egy bizonyos George-nak (George Gavrish, g.george.2004@yandex.ru), és Szerbián kívül a más országokra vonatkozó listákat is megemlít.

A hosszú listán számos “befolyást gyakorló ügynök neve szerepel” Románia, Lengyelország, Törökország, Argentína, Franciaország, Horvátország, Szlovákia, Görögország, Olaszország, Németország, Chile, Malajzia és természetesen Magyarország vonatkozásában is.

Tojás Tóbiás és az FSB

Konsztantyin Tyeplakov, az Anonymous International (más néven Saltaj Boltaj csoport) főhackere, aki feltételesen szabadult a börtönből Oroszországban, azt állította, hogy hackercsoportja az FSB biztonsági szolgálat felügyelete alatt dolgozott (Forrás: Twitter & rbc.ru)

Az itt említett országok némelyike esetében felsorolják azoknak a magas beosztású állami tisztségviselőknek a nevét is, akik élvezik az oroszok bizalmát.

Szerbia esetében azonban nem szerepel a szerbiai közvéleményre gyakorló ügynökök neve, amiből a belgrádi Blic arra a követketetésre jutott, hogy Moszkva képvixeletében személyesen Dugin, és annak közeli barátja, a Balkánon korábban serénykedő Konsztantyin párhuzamos hálózatot hozott a létre “a szerbiai hatalmi struktúrához viszonyítva”.

Az elég kacifántos megfogalmazás szerint nem igazán lehet érteni, hogy ez mire vonatkozik, erre azonban némileg fény derül egy másik dokumentumból, hogy a listán első helyen szerepel Vojislav Koštunica, Szerbia volt miniszterelnöke, a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság utolsó elnöke, akinél véleményünk szerint szürkébb politikust aligha lehet találni a szerb történelemben.

A listán előkelő helyen említik meg Slobodan Erićet, a Geopolitika című folyóirat főszerkesztőjét, akinek a neve mellett az áll, hogy a külpolitika jelentősebb eseményeivel foglalkozik hazafias, eurázsiai szellemben készített tudósításával.

A felsorolásban megtalálható a “Dveri” nevet viselő szerb párt is, amely a bejegyzés szerint antiglobalista és szociális konzervatív eszmét képvisel, és kiáll Szerbia eurázsiai integrációja mellett.

A Dveri mögött a NAŠI (Mieink) nevet viselő népi mozgalom szerepel, amelynek Dugin szerint az a célja, hogy vezető orosz értelmiségiekkel együttműködve népszerűsítse az eurázsiai integrációt koncepcióját.

?c=4784&m=1603755&a=438898&r=&t=html

Dodik az ideális

A belgrádi Blic Tojás Tóbiás tevékenységéről szóló cikke szerint az orosz elnöki főideológus szinte olvadozva emlegeti Milorad Dodikot, akiről az “orosz tavasz szerb horizontjaival” kapcsolatban beszél.

Dugin szerint a geopolitika már önmagában sugallja a cselekvési tervet, amellyel összefüggésben ő személy szerint azt várja, hogy a boszniai Szerb Köztársaság kiválik Bosznia-Hercegovinából.

A putyini stratéga kijelenti, hogy a szerbek az oroszok legmegbízhatóbb barátai a Balkánon, Dodik pedig ideális arra, hogy végrehajtsa a “szláv ortodox világ” ellentámadását.

Dugin egyebek között azt állítja Dodikról, hogy “óvatos és szubtilis politikus”, arról nem tesz említést, hogy bárdolatlan is.

Dodik elindult a maga útján a szerb népért vívott harcban. Elfogadta a nyugat néhány követelését, és csak azért korlátozta a szerb nacionalizmust, hogy koncentrálhassa az erőket a Szerb Köztársaság megújítására, és az esetleges függetlenséghez szükséges hatékony infrastruktúra megteremtésére

– észrevételezte Dugin, aki szerint a boszniai Szerb Köztársaságban és a Kosovska Mitrovicában élő szerbek még mindig szenvedélyesen szeretik Oroszországot, hisznek benne, akárcsak önmagukban. Itt kerül megemlítésre az a szerb mondóka, hogy “mi és az oroszok kétszázmillióan vagyunk”, amit minden “igazi szerb” tud.

Az orosz elnökre a legnagyobb hatás gyakorló főideológus szerint ugyanakkor teljes készültségben állnak az összes civil szervezetek, mindenekelőtt Soros György hálózata, miután Soros a “színes atlantista forradalmak” fő támogatója, aminek kapcsán azonban megállapítást nyer, hogy a “hazafias erők” sem alszanak, Banja Lukában már feltűntek a krími események által “ismertté vált arcok”.

Mit várhatunk Milorad Dodiktól?

– teszi fel a kérdést Dugit, és azonnal meg is válaszolja ezt a “találós kérdést”, mégpedig egyetlen szóval, miszerint “sokat”.

Dugin emberei kémkedtek Szerbiában

A Tojás Tóbiás által megszerzett iratokból az is kiderül, hogy Dugin emberei jelen voltak, netalán továbbra is jelen vannak Belgrádban, és fotózták még a melegfelvonulások résztvevőit is. Ezt név szerint egy Alekszej Komov nevű férfi tette, aki a fényépekkel együtt jelentést küldött Duginnak.

Tojás Tóbiás

Шалтай Болтай, azaz Tojás Tóbiás (Forrás: Twinkl)

Komov mostanában a magát családbarátnak nevező CitizenGo oroszbarát dezinformációs portál környékén bábáskodik, de ez nem Tojás Tóbiás által derült ki, az információ más forrásból származik.

Szerbiában “Dugin önkéntesének” számít Srđan Nogo egykori politikus, a Dveri volt tagja, akit mostanában azét állítottak elő, mert állítólag veszélyeztette Aleksandar Vučić szerb elnök biztonságát.

Nogo a körülbelül két évvel ezelőtti belgrádi tüntetések egyik szervezője volt, a demonstrálók akkor körbevették a szerb parlamentet, és megpróbáltak behatolni az épületbe, ennek során megütköztek a rendőrökkel is.

A szerb hatóságok akkor arról számoltak be, hogy a belgrádi zavargások mögött oroszok álltak, amit a közvélemény egy része nem hitt el, most viszont ez is kiderült Dugin levelezéséből.

Nogo megfigyelt egy argentin nőt is, akiről nem tudni, hogy miért volt fontos az orosz főtanácsadó számára, az viszont kiderült róla, hogy egy összejövetelen vett részt, amely a család fontosságának gondolatát volt hivatott népszerűsíteni.

Nogo nyomozott a nő után, a megszerzett információkat pedig megküldte a fent említett Komovnak, az üzenet(ek)et pedig az “usztasák” szóval címkézte fel, ami onnan derül ki, hogy jelentései végül Dugin számítógépében kötöttek ki.

Kézzel festett farmerek

Ezzel kapcsolatban arra is fény derül, hogy az argentin nő horvát származású családból származik, amely a titói Jugoszláviából menekült Latin-Amerikába, mint elég sok horvát azokban az időkben.

A történet itt körülbelül véget ér, ha több nem is, de annyi kiderül belőle, hogy az oroszok miként vélekednek a szerbekről, és a “szerb világban” kit tartanak igazán fontosnak. Azon viszont érdemes lenne elgondolkodni, hogy ezt a Ringier tulajdonában lévő Blic miért éppen most szellőztette meg. Lehet, hogy Tojás Tóbiás egyszer ezt is kideríti.

sziveri janos szelherceg 728 ?c=4784&m=0&a=438898&r=SziveriJ%C3%A1nos%3ASz%C3%A9lherceg&t=pi

Horvátország

Kiverte a biztosítékot a horvát elnök újabb nyilatkozata, Moszkva ismét örülhet

Közzététel:

a megjelenés dátuma

A horvát elnök petrinyai nyilatkozata kiverte a biztosítékot (Forrás: Nova TV, Screenshot)
A horvát elnök petrinyai nyilatkozata kiverte a biztosítékot (Forrás: Nova TV, Screenshot)
?c=30395&m=1559903&a=438898&r=&t=html
Olvasási idő: 5 perc

Zoran Milanović megint olyat mondott, ami a “politikai Nyugaton” kiverte a biztosítékot, és amit csak Moszkvában szeretnek hallani, Ukrajnában viszont egyáltalán nem. A horvát elnök legutóbbi, igencsak “zokibondos” kijelentése, miszerint “Koszovót a Nyugat elrabolta Szerbiától”, a “Krím félsziget pedig soha többé nem lesz Ukrajna része”, Milanović nyilatkozatainak újabb díszítő eleme, amely csak azokat dühíti, akik abból indulnak ki, hogy az élet, vagy a háború egy sakkjátszma, amelyben csak fehér és fekete figurák vannak. Ugyanakkor a nyughatatlan Zoki Bond üzenetei már régen nem Koszovónak és Szerbiának, vagy Ukrajnának és Oroszországnak szólnak, hanem a horvát közvéleménynek, ezen nyilatkozatok által teszi ugyanis magát észrevehetővé, miután az elnöki felhatalmazások nem túl nagy mozgásteret biztosítanak számára.

Zoki Bond ismét akcióban

Az általunk gyakran Zoki Bondként emlegetett horvát elnök ismét akcióba lépett, vagy ahogy a cikk címében fogalmaztunk, megint kiverte a biztosítékot.

Milanović a korábban földrengés, a kilencvenes években pedig háború sújtotta Petrinyában (horvátul Petrinja) szónokolt a litvániai NATO-misszióba induló 3. horvát kontingens búcsúztatóján, és tette közkincsé, sőt a szájhagyomány által terjedő “horvát & világörökség részévé” a két inkriminált mondatot, illetve gondolatfoszlányt.

Ki annektálta Koszovót? A nemzetközi közösség és mi. Elvették Szerbiától (.) Ez nem is annexió, ez rablás, egy területrész elszakítása Szerbiától
A horvát elnök szemlét tart Petrinyában, majd kiveri a biztosítékot

A horvát elnök szemlét tart Petrinyában, majd kiveri a biztosítékot (Forrás: Nova TV)

– fogalmazott a horvát elnök, és hozzáette, hogy valójában nem a koszovói kérdéséről beszél, hanem arról a koncepcióról, amely szerint egyesek azt hiszik, joguk van mindenhez, ha az megfelel nekik, de ha más teszi, akkor az “bűncselekmény”.

Aligha lehet félreérteni a célzást, az bizonyára a “politikai Nyugat” vezető országának, a Egyesült Államoknak szólt, amelynek a koszovói megbízottjai éppen a napokban vetették papírra, illetve a számítógépek képernyőjére, hogy Koszovó “legközelebbi barátjának és szövetségesekének” tekintik magukat.

Koszovót elszakították Szerbiától, elismertük Koszovót, elismertük. Kiállok Koszovó mögött, kiállok. De amikor ez egyszer megtörtént annak az országnak az akarata ellenére, amelyhez Koszovó tartozott, az pedig Szerbia és Jugoszlávia, amely számunkra nem volt baráti ország, és az igazat szólva nem is érdekeltek bennünket, csak idő kérdése volt azonban, hogy Oroszország, vagy valamelyik harmadik állam nem teszi meg ugyanezt, és most ez történik

– jelentette ki a horvát elnök, aki úgy fogalmazott, hogy a horvátok nem gyűlölték annyira a szerbeket, mint amennyire “ezek ott fönt gyűlölik az oroszokat”.

Zoki Bond jövőlátásáról is tanúbizonyságot tett, mivel megjósolta, hogy “a Krím soha többé nem lesz Ukrajna” része, és Horvátországnak a humanitárius segélyek küldésén, valamint az orosz agresszió elítélésén túl nem kellene részt vennie ebben a konfliktusban.

Köztem és az oroszok között óriási árok/szakadék van, de látom, hogy mi történik, hogy a gyűlölet, és az őrült emóciók Európát és a Nyugatot olyan problémák elé állítják, amelyekkel képtelenek leszünk megküzdeni. Az oroszok szempontjából ez erkölcstelen, de amennyire erkölcstelen, ez esetükben annyira létfontosságú érdek is

– magyarázta a horvát elnök, hogy mekkora különbségek vannak közte és az oroszok között – és hogy szerinte mi az oroszok érdeke.

Akik a történelem jó oldalára “estek”

Horvátországban azzal reklámozzák az Argeta tyúkpástétomot, hogy a kenyér jó oldala (dobra strana kruha). Andrej horvát miniszterelnök mostanában azt kezdte hirdetni magáról, hogy ő pedig “a történelem jó oldala”, amiből következik, hogy akik nem úgy gondolják, mint ő, azokat szépen felcímkézik.

Ebben az olvasatban az élet, a politika és a háború valóban olyan mint egy sakkjátszma, amelyen a fehér oldalon álló huszárok Argeta tyúkpástétommal kent kenyeret esznek, a rossz oldalon állók pedig az ukrajnai sárban dagonyáznak.

Nem az a fontos, hogy én mit gondolok, hanem az, hogy mit gondolnak azok, akik bizalmat szavaztak neki (Milanovićnak). Amennyire én tudom, Koszovó független ország, amelyet Horvátország elismert mintegy 15 évvel ezelőtt, azt hiszem, hogy ez a HDZ (Horvát Demokratikus Közösség) kormányzásának idején történt

– mondta Plenki (Plenx), aki ezáltal némileg fényezte a horvát kormánypártot, majd megjegyezte, hogy az elnöki álláspont nem esik egybe a horvát külpolitika törekvéseivel, de egyúttal azt is megmutatta, hogy melyik oldalon osztják a pástétomos kenyeret.

A politikai körvélemény normális reakciója annak az álláspontoknak a lehető legkemény elítélése lenne, amelyek közvetlen kárt okoznak a horvát külpolitika pozícióinak. Nem lehetsz egyszerre itt is, meg ott is: hanem szolidaritást vállalsz az áldozattal, és elítéled a agresszort

– jelentette ki a horvát miniszterelnök, kijelölve a jó oldal helyét a sakktáblán.

A Horvát Demokratikus Közösség is reagált Zoki Bond nyilatkozatára, és megjegyezte, hogy “amikor Putyin védelméről van szó, akkor Milanovićnak nem okoz gondot, hogy szégyent hozzon magára, és vitába szálljon a szövetségeseivel”.

A HDZ közleménye szerint ebben a “kicsik” továbbra is szó nélkül követik őt. A “kicsik” szó minden bizonnyal a “káriesz kicsinyeire” történő utalás.

A “káriesz egyik kicsinye” is elítélte a horvát elnököt

A horvát miniszterelnök két héttel ezelőtt még úgy nyilatkozott, hogy a Most (Híd) képviselőjét, Nikola Grmoját és a hozzá hasonlókat, mondjuk Peđa Grbin szociáldemokrata vezetőt, akit a HDZ közleménye néven is nevez, a kormányban csak a “káriesz kicsinyeiként” emlegetik.

Plenković akkor Grbint is és Grmoját is szinte egy kalap alá vette Milanović államfővel, akivel együtt ők sem állnak a történelem jó oldalán.

A jelek szerint azonban Grmoja az uzsonnaszünetig javítani akart a bizonyítványán, ezért ő is elítélte a horvát elnököt.

Gyújtó hangú nyilatkozataival bizonyos módon beleavatkozik ebbe a konfliktusba, amelyben az Orosz Föderáció a kijelentéseit saját propagandacéljaira használja fel. Indítsa (reset) újra magát!
Nikola Grmoja is elítélte, hogy a horvát elnök kiverte a biztosítékot

Nikola Grmoja, a káriesz egyik kicsinye (Forrás: Nova TV, screenshot)

– üzente a “történelem jó oldala felé kacsingatva” Zoki Bondnak a most éppen ellenzéki Grmoja.

Miután a horvát elnök részéről nem ez volt az első alkalom, hogy a nyilatkozata kiverete a biztosítékot, ezért a horvát Szociáldemokrata Párt álláspontja már korábbról ismert.

Peđa Grbin, a legnagyobb horvát ellenzéki párt vezetője, aki szintén a “káriesz társaság tagja”, tíz nappal ezelőtt (január 22-án) úgy írta le Milanović Ukrajna iránti politikáját, hogy az államfő szerint Oroszország az agresszor, Ukrajna pedig a megtámadott fél.

Ehhez hozzátette, hogy a szociáldemokraták vezetőjeként semmi okát sem látják annak, hogy miért ne támogatnák Milanovićot a horvát elnöki poszt újbóli megszerzésében.

A legújabb közvéleménykutatásokból arra lehet következtetni, hogy Milanović taktikája bevált, a nevét sokszor emlegetik a történelem rossz és jó oldalán, és ami még ennél is fontosabb, gyakran kezdődnek vele a horvát televíziók híradói.

A zágrábi Nova Televízió egy héttel ezelőtt tette közzé a “cro-barométer” néven ismert közvéleménykutatását, amely szerint – nyilván a gyakori szereplésnek is köszönhetően -, a horvát elnök igencsak jó pozíciókból mehetne neki a következő elnökválasztásnak, ha azokat most tartanák, a pozitív kedveltségi listát ugyanis vezeti, a legkevésbé szimpatikus öt politikus közé pedig be sem került.

Kit szeretnek a horvátok és kit nem?

Alább látható a zágrábi Nova TV által készített “cro-barométer”, a felső sorban az öt leginkább kedvelt politikus látható, ezen Zoki Bond az első helyet foglalja el.

Az alsó sorban látható az öt legkevésbé kedvelt horvátországi politikus, megjegyzendő, hogy ezen a listán az első helyet Milorad Pupovac, a horvátországi szerbek vezetője foglalja el, messze leszakadva tőle a “horvát mezőny”, amelyben Milanović nem szerepel, sem dobogós, sem listás nem lett.

Kiverte a biztosítékot, a horvát elnök és a többiek

?c=5941&m=425288&a=438898&r=&t=html
Az olvasás folytatása

Szerbia

Szerbia a 100. hely alá esett a korrupciós listán a Transparency Internationalnál

Közzététel:

a megjelenés dátuma

Nemcsak Amerikáról szól a Transparency International legújabb jelentése
Nemcsak Amerikáról szól a Transparency International legújabb jelentése (Forrás: Transparency International)
?c=4784&m=1603755&a=438898&r=&t=html
Olvasási idő: 4 perc

A Transparency International legújabb indexe alapján Szerbia az elérhető 100 pontból mindössze 36-ot kapott, és ezzel visszaesett a századik hely alá a korrupció ellenes listán. Korábban a szerb kormány legalább a deklarációk szintjén küzdött a korrupció ellen, ma már ez sem jellemző, miután az országnak “fontosabb” prioritásai vannak. Szerbiánál még a “rivális” Koszovónak is jobb eredményekkel dicsekedhet. A Transparency International 180 országot rangsorol a közszektorban tapasztalható korrupció alapján, Magyarország ezen a téren a 77. helyre csúszott , egészen a nyugat-balkáni országok szintjére.

A megállíthatatlan korrupció

A Transparency International megállapítása szerint a 2022-es korrupciós index (CPI) azt mutatja, hogy a legtöbb ország nem képes megállítani a korrupciót.

A globális átlag több mint egy évtizede változatlan, mindössze 43 pont, az elérhető 100-ból.

A Transparency International szerint a három legjobban és a három legrosszabbul teljesítő nyugati és uniós ország

A Transparency International szerint a három legjobban és a három legrosszabbul teljesítő nyugati és uniós ország (Forrás: Transparency International)

Az országok több mint kétharmada 50 alatti pontszámot szerzett 2022-ben, miközben 26 ország az eddigi legalacsonyabb pontszámot produkálta korábbi teljesítményéhez képest.

A kimutatás szerint minden eddigi erőfeszítés ellenére – ha egyáltalán volt ilyen – 155 ország nem ért el jelentős előrelépést a korrupció elleni küzdelemben 2012 óta, vagy éppenséggel visszaesett ezen a téren.

A jelentás felhívja a figyelmet arra, hogy a korrupció aláássa az emberek védelmére irányuló törekvéseket, rontja a közbizalmat, ami egyre nehezebben kezelhető biztonsági fenyegetéseket vált ki.

A Transparency International megállapítja, hogy az utóbbi 15 évben egyre több a háború, vagyis visszaszorulóban van a béke a világban, aminek egyik fő oka éppen a korrupció, amit csak fokoz a békétlenség terjedése.

Magyarország nyugat-balkáni szinten teljesített

A BALK szempontjából különösen érdekes, hogy miként fest a Nyugat-Balkán, és a balkáni térséghez képest viszonyítva milyen értékelést kapott Magyarország.

A Nyugat-Balkán legnagyobb országa Szerbia, amely az előző évhez képest két pontot veszített, és a maga 36 pontjával a 101. helyen vert sátrat az Albániát, Ecuadort, Kazahsztánt, Panamát, Perut, Sri Lankát, Thaiföldet és Törökországot magában foglaló táborban.

Két ponttal kevesebbet szerzett Bosznia-Hercegovina, amely ötödmagával a 110. helyre pozícionálta magát, megjegyzendő viszont, hogy Koszovó a maga 41 pontjával a 84. helyen áll, így megelőzte Szerbiát, nem is beszélve Bosznia-Hercegovináról.

Magyarország csak egy ponttal szerzett többet, ezzel további hat országgal holtversenyben a 77. helyre futott be, vagyis a Transparency International szerint Burkina Faso, Kuwait, a Salamon-szigetek, Timor-Leste, a feltörekvő Vietnám, valamint Trinidad és Tobago szintjén van.

Az itt felsorolt országoknál jobban teljesített Montenegró is, amely 45 pontot szerzett, ami a 65. hely megszerzésére volt elegendő, Észak-Macedónia ugyanakkor a 40 ponttal zárta a 2022-es éve, ezzel a 85. helyre küzdötte fel magát.

Az eredmények arra utalnak, hogy Magyarország a középmezőnyben van, ami viszont egyáltalán nem hízelgő, hogy 2010-hez képest több, mint húsz helyet csúszott vissza, és ezzel a leggyöngébb uniós országként a nyugat-balkáni országok szintjén van.

Az említett 2010-es esztendőben Magyarország az uniós országok közül megelőzte Csehországot, Szlovákiát, Lettországot, Olaszországot, a 2013-ban taggá váló Horvátországot, Romániát, Bulgáriát és Görögországot. Ezek az országok ma mind Magyarország előtt találhatók.

Teljesen irreleváns, hogy ki szereti, és ki nem szereti a Transparency Internationalt, ezek olyan számok, amelyek alapján a térség életét erősen befolyásoló politikai és gazdasági döntések születnek.

Szerbia most másra koncentrál

Szerbia sem dicsekedhet, miután az utóbbi 11 évben, vagyis a Szerb Haladó Párt kormányra kerülése óta, most teljesített a legrosszabbul, és ezzel a százas vonal alá csúszott.

A Transparency International szerbiai irodája szerint ez a visszaesés várható volt az évtizedes stagnálás után a korrupcióellenes törvények és szabályok nyílt megsértését követően.

Nemanja Nenadić, a Transparentnost Srbija (TS) programigazgatója belgrádi sajtótájékoztatóján megállapította, hogy Szerbia akkor is stagnált ennek a mutatónak a tekintetében, amikor a korrupció elleni küzdelmet az ország egyik legfontosabb prioritásának nyilvánították.

Ma viszont mondhatjuk, hogy a korrupció elleni küzdelem még deklaratív szinten sem élvez prioritást. Szerbiának négy éve stratégiája sincs a korrupció ellen, és a kormány új programjába sem került bele

– jelentette ki Nenadić, aki szerint a mostani eredmények arra engednek következtetni, hogy Szerbia az elkövetkező időszakban még nehezebben találhat kifogásokat az igazságszolgáltatás reformjának halogatására és az ügyészség függetlenségének megteremtésének elodázására.

Nenadić a közpénzek kezelésével kapcsolatban is jogelleneségekre hívta fel a figyelmet, megállapította ugyanis, hogy Szerbiában a “legértékesebb”, államilag finanszírozott beruházásokat közvetlen szerződésekkel, nem pedig közbeszerzésekkel ítélik oda, és ez a gyakorlat “kétségtelenül hiteltelené teszi” a korrupcióellenes szabályok alkalmazására vonatkozó nyilatkozatokat.

A baráti sajtó számára ez a hír nem létezik

Itt jegyzendő meg, hogy a szerbiai baráti sajtó számára ez a hír nem létezik, legalábbis a cikk keletkezésig egyetlen egyetlen beszámolót sem találtunk ezzel kapcsolatban, még negatív összefüggésben sem, ami természetesen nem zárja ki, hogy esetleg eldugva valahol megjelent néhány tudósítás, vagy eset később lesajnálásra kerül a Transparency International.

Ugyanakkor viszont a szerbiai ellenzéki térfélén focizó sajtó egyre gyakran hasonlítja Magyarországot Szerbiához, vagy éppen fordítva, így nem meglepő, hogy a Danas napilap hírpostálján azzal a címmel jelent meg a Transparency International jelentését taglaló cikk, hogy “Magyarországot az EU legkorruptabb országának tartják”.

A Danas ehhez a boszniai Vijesti.ba hírportált hívta segítségül, amely viszont azt jegyezte meg, hogy Horvátország öt pontot javított a maga mutatóján, miközben Bosznia-Hercegovinánál az európai kontinensen a korrupció tekintetében már csak a 116. Ukrajna és a 137. Oroszország rosszabb.

A teljes lista

Az alábbiakban közöljük a Transparency International 2002-es évre vonatkozó teljes listáját, hogy “némileg” alátámasszuk a cikkben megfogalmazott állításokat.

A Transparency International listájának első fele
A Transparency International listájának második fele

tolnai otto szemeremekszerek 3 728 ?c=4784&m=0&a=438898&r=TolnaiOtt%C3%B3%3ASzem%C3%A9rem%C3%A9kszerek3
Az olvasás folytatása

Koszovó

Az amerikaiak nem akarják, hogy a koszovói szerbek a boszniai példát másolják le

Közzététel:

a megjelenés dátuma

Derek Chollet, amerikai külpolitikai tanácsadó a szerb sajtónak nyilatkozik a koszovói szerbekről
Derek Chollet, amerikai külpolitikai tanácsadó a szerb sajtónak nyilatkozik a koszovói helyzetről, miközben Christopher Hill, az Egyesült Államok szerbiai nagykövete a telefonjával van elfoglalva (Forrás: Twitter, Derek Chollett)
i.trackmytarget
Olvasási idő: 8 perc

A belgrádi kormány támogatását élvező koszovói szerbek és a szerbiai vezetés legfőbb követelése a Szerb Községek Közösségének (Zajednica sprskih opština, ZSO) létrehozása Koszovóban, amelyet a mostanában sokat emlegetett, 2013-ben aláírt Brüsszeli szerződés alapján kellene “összeeszkábálni”. A jelenlegi koszovói (albán) vezetés a kezdeti teljes elutasítástól a különböző kibúvók kereséséig mindent megtesz azért, hogy ezt a “szerb szervezetet” ne kelljen létrehozni, mert attól tart, hogy az leginkább a boszniai Szerb Köztársaságra hasonlítana. A Koszovó és közötti tárgyalások két amerikai megfigyelője/karmestere most arra tett kísérletet, hogy a koszovói szerbeket nyugtassa meg, de szerbül megjelent, közösen jegyzett cikkükben mégsem nekik, hanem inkább a pristinai kormánynak üzentek, annak megnyugtatására törekedtek.

Legyen, de ne olyan, mint Boszniában!

Az amerikaiak úgy gondolják, hogy a nemzetközi szerződésben vállaltakat be kell tartani, ezért támogatják a “szerb többségű közösségek társulását”, a részletekben megbúvó ördögöt azonban messze el kellene űzni ahhoz, hogy valami is legyen a korábban Koszovó által is elfogadott egyezmény(ek) valóra váltásából, mert a Szerb Községek Közösségén mindenki mást ért, és jó sokáig el lehet még szórakozni azzal, hogy milyen elvek vezessenek a megalakulásához.

Az amerikaiak például nem szeretnék, hogy a koszovói szerbek társulása olyan legyen, mint a boszniai szerbek által létrehozott boszniai Szerb Köztársaság, amivel, nem mellékesen szólva, csak a pristinai mantrát ismétlik el.

Washington ezzel a koszovói (albán) vezetést kívánja megnyugtatni, ugyanakkor azt is elárulta, hogy a “nagy levesen túl”, vagyis az Atlanti-óceán túlsó partján sem gyúlnak örömtüzek a boszniai Szerb Köztársaság működése, netalán léte kapcsán. Pedig amerikai bábáskodás közepette született meg, ami által Washington is elfogadta annak a népírtásnak az eredményét, amely alapján a boszniai állam létrejött.

5 + 1 találkozó a titokzatos tervről

5 + 1 találkozó a koszovói szerbekkel kapcsolatban kidolgozott nyugati tervről (Forrás: szerb elnöki Instagram)

A koszovói Szerb Községek Közösségének létesítéséről Derek Chollet amerikai külügyminisztériumi tanácsadó és Gabriel Escobar, az Egyesült Államok nyugat-balkáni különmegbízottja autorizált szöveget közölt a KosSev hírportálon, amely az (észak-)koszovói szerbek politikai tájékozódását segíti.

A portál működését egy civil szervezeten keresztül a pristinai amerikai és brit nagykövetség támogatja, de a finanszírozásban részt vesz a külföldi amerikai befolyás növelésére 1983-ban létrehozott National Endowment for Democracy (NED), a Nyílt Társadalom koszovói “lerakata”, a Dán Menekültügyi Tanács (DRC), a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM), az ENSZ koszovói missziója, valamint a szintén amerikai finanszírozású belgrádi Balkan Trust for Democracy.

Ebből kifolyólag teljesen érthető, hogy a derék Derek és a még derékabb Gabriel miért éppen ezt a csatornát választotta a koszovói szerbekhez, és természetesen általuk a Szerbiához intézett üzenet közzétételére.

Itt az idő, most vagy soha!

Chollet és Escobar írása már a címében azt az üzenetet tartalmazza, hogy eljött az idő a többségi szerb lakosságú önkormányzatok szervezetének a megalakítására. Ebből arra lehet következtetni, hogy az amerikaiak támogatják, hogy a koszovói szerbek “valamilyen” fedőszervezetet hozzanak létre, de nem éppen olyat, amilyet ők szeretnének.

A szöveg azzal indít, hogy “az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió ismét hangsúlyozta a Nyugat-Balkán integrációját a transzatlanti családba”. Ennek nyomán 2022 februárjában Biden elnök és Scholz kancellár – az utóbbi netalán az EU képviseletében? – megerősítette készségét és eltökéltségét “a Nyugat-Balkán integrációs folyamtának befejezésére… annak érdekében, hogy végre létrejöjjön az egységes, szabad és békés Európa”.

Ezt a mondatot is lehetne éppenséggel vesézni, de ennek a “szabadságát” meghagyjuk azoknak, akik erre nagyobb indíttatást éreznek, egyébként sem a Chollet-Escobar szöveg kritikai kiadását tervezzük.

A Nyugat-Balkánon a legfontosabb céljaink között szerepel, hogy segítséget nyújtsunk a Szerbia és Koszovó közötti egészséges, békés és fenntartható kapcsolat feltételeinek megteremtéséhez

– jelölte ki az amerikai célokat a két közvetítő, utalva arra, hogy nemrég Franciaország, Németország, Olaszország és az EU képviselőivel közösen annak érdekében jártak Belgrádban és Pristinában, hogy mindkét felet az EU-javaslatának (francia-német terv) és a két ország kapcsolatainak normalizálására, az európai integráció terén történő határozott előre lépésre, valamint a válság és a konfrontáció ciklusának megszüntetésére bátorítsák.

Meg kell jegyezni, hogy ez a bátorítás olyannyira jól sikerült, hogy a szerb elnök két napig “mosott halott” ábrázattal járkált le-föl, Albin Kurti koszovói miniszterelnök pedig azóta is azt a békát böfögi fel, amit akkor próbáltak lenyomni a torkán. Ennek ellenére a két amerikai képviselő annak a meggyőződésének adott hangot, hogy ezt a “történelmi pillanatot” mindkét félnek ki kellene használnia.

Az egyik legfontosabb feladat továbbra is a szerb többségű települések társulásáról/közösségéről (A/ZSO) szóló megállapodás végrehajtása. Sok vita folyt erről, és itt az ideje, hogy tisztázzuk a dolgokat, hogy ez mit jelent, és mit nem

– írta a két amerikai politikus, amiből máris jól látszik, hogy ennek a közösségek a létrehozásával az amerikaiak azt akarják, amit a koszovói albánok nem akarnak, és nem úgy akarják, ahogy azt a szerbek akarják. Lesz itt még mit lapátolni, hogy eltakarítsák az útról a szerb társulás, asszociáció & akármi létrehozása előtt tornyosuló akadályokat!

A pozíciók tisztázása

A két amerikai közvetítő közös cikkének későbbi részében a mihez tartás végett “helyre is teszi” a koszovói albánokat, megállapítva, hogy az Egyesült Államok, mint a Koszovót a “világon leginkább támogató ország”, elkötelezte magát amellett, hogy segítséget nyújt Koszovó népének annak biztosítása érdekében, hogy alkotmányos és jogi struktúráját senki sem áshassa alá.

Az amerikaiak a fenti mondattal maguk jelölték ki saját szerepüket és pozíciójukat a koszovói rendezésben és általában, miközben az volt a céljuk, hogy megnyugtassák a szerbeket, vagyis inkább a megfogalmazásuk szerint az egy nemzetiségű közösség létrehozása ellen ágáló koszovói (albán) vezetést, hogy nem lesz szükség a koszovói alkotmány módosítására a szerb fedőszervezet megteremtéséhez.

Az EU támogatásával folytatott párbeszéden belül Koszovó elutasíthatja a jogi struktúráját veszélyeztető lehetőségeket, de nem tagadhatja meg kötelezettségeinek teljesítését

– állapították meg az amerikaiak az EU különleges képviselőjére (nyilván Miroslav Lajčákra) utalva, aki szerint tizennégy hasonló megállapodás létezik az Európai Unión belül – ezek egyike sem sérti a hatékony kormányzás európai rendszerét.

A szerbek szerint ugyanakkor nincs szükség arra, hogy újfent tisztázzák a koszovói Szerb Községek Közösségének hatásköreit, mivel 2015-ben ezt már egyszer megtették, és ahhoz képest minden beavatkozás, érthető nyelvre lefordítva, csak “kozmetikázás lenne”.

Itt utalnánk vissza arra, hogy Aleksandar Vučić (akkor még szerb miniszterelnök) és Isa Mustafa (akkor éppen koszovói kormányfő) 2015. augusztus 27-én Federica Mogherini volt uniós és biztonságpolitikai főképviselő közvetítésével 22 pontos megállapodást kötött a Szerb Községek Közösségének létrehozásáról, ennek a pontos szövege a mai napig érvényben van, és elérhető az interneten.

Gabriel Escobar, aki iránt még a szerb elnök is bizalommal viseltetik a koszovói Szerb Községek Közösségének létrehozásával kapcsolatban

Gabriel Escobar, aki iránt még a szerb elnök is bizalommal viseltetik a koszovói Szerb Községek Közösségének létrehozásával kapcsolatban (Forrás: Twitter)

A szerb elnök továbbra is ragaszkodik ennek a megállapodásnak a végrehajtásához, amelynek negyedik pontja határozza meg azt a tizenkét célt, amelyet a szerb “önkormányzati” testületnek szolgálnia kell, ezek között első helyen említik a helyi demokrácia erősítését, amin nyilván mindenki azt ért, amit akar.

Sarkalatos pontoknak számíthat, hogy Szerb Községek Közösségének saját közgyűlése, és a közgyűlés által választott elnöke lenne – ami mindenképpen eltérés a boszniai Szerb Köztársaságban alkalmazott közvetlen elnökválasztás képest -, és sokkal jobban szavatolja a hatalom centralizálását.

A 2015-ös szerb-koszovói albán megállapodás alapján a szövetség/közösség képviseli a koszovói szerb közösség érdekeit a központi hatóságokkal fenntartott kapcsolatokban, amelyekkel a kölcsönös együttműködés és információcsere alapján működik együtt, és joga lesz arra, hogy képviselőket nevezzen ki a központi szervek illetékes hatóságaiba, valamint arra is, hogy hozzáférjen a központi hatóságoktól származó információkhoz a koszovói törvényekkel összhangban.

A 2015-ös megállapodás ez említetteken kívül is nagyfokú autonómiát biztosítana a koszovói szerbeknek, és nagymértékben kivonná őket a központi kormányzat fennhatósága alól.

Amit viszont belgrádi vezetés és a koszovói szerbek sem szeretnek teli szájjal kommunikálni, az nem más, mint hogy a Szerb Községek Közösségének létrehozásával a koszovói szerb közösség alávetné magát a koszovói törvényeknek, ami által elfogadná Koszovó alkotmányos és törvényes rendjét, vagyis áttételesen ugyan, de a szerbek elismernék Koszovó államiságát.

A szerbeket mostanában leginkább az a bejelentés dühítette fel, miszerint a Friedrich Ebert Alapítvány és az Európai Békeintézet (European Institute of Peace, EIP) máris kidolgozta és közzétette a koszovói szerbek fedőszervezetének a statútumát, amire nagyon élésesen reagáltak Belgrádban.

Vučić elnök mellett Ivica Dačić, szerb külügyminiszter is úgy fogalmazott, hogy a Szerb Községek Közösségét a már aláírt megállapodások alapján kell létrehozni, és nem lehete egy civilszervezet ezt egy történetesen német alapítványra bízni, amely a megalapításra vár szervezetet már az indulásnál egy NGO szintjére degradálná, bár azt a “mini-Vučić” szerepében tetszelgő Miloš Vučević szerb védelmi miniszter is beismerte, hogy a Szerb Községek Közösségét nem a szerbiai, hanem a koszovói törvények alapján kell létrehozni.

Ebből egyenesen következik, amire már fent utaltunk, hogy szerb részről bizonyos mértékben el kellene ismerni a koszovói államiságot ahhoz ahhoz, hogy létrejöhessen a koszovói Szerb Községek Közössége.

Az amerikai elképzelés

Az amerikaiak nem nyilatkoztak arról, hogy támogatják a német Stiftung és az EIP elképzeléseit, a két tengerentúli “közvetítő” cikkében úgy fogalmazott, hogy “általánosságban” egy olyan struktúrát képzelnek el a többségi szerb lakossággal rendelkező települések számára, amely koordinálja az oktatással, az egészségüggyel, a város- és vidéktervezéssel, valamint a helyi gazdaságfejlesztéssel kapcsolatos tevékenységeket.

A most közzétett amerikai állásfoglalás szerint ez lenne a módja annak, hogy javuljanak az emberek mindennapi életfeltételei, létrejöjjön a szerbek és a központi kormányzat közötti bizalom, biztosításra kerüljön a jobb összeköttetés az északi szerb területek és az ország többi része között, és megteremtődjön az a mechanizmus, amely lehetővé teszi a szerbek részvételét Koszovó mindennapi életében.

sziveri janos szelherceg 728 ?c=4784&m=0&a=438898&r=SziveriJ%C3%A1nos%3ASz%C3%A9lherceg&t=pi
Ugyanilyen fontos, hogy az A/ZSO-ról szóló megállapodás végrehajtása egy eddig nem teljesített, jogilag kötelező erejű nemzetközi kötelezettség, amely Koszovó, Szerbia és az EU fellépését igényli, az Egyesült Államok pedig továbbra is elkötelezett az EU támogatásával folytatott párbeszéd mellett

– szögezték le az Amerikát képviselők a nyugati, főleg amerikai finanszírozású koszovói szerb portálon, ahol azonban megjegyezték azt is, hogy a Szerb Községek Közössége nem áshatja alá Koszovó alkotmányát, és nem veszélyezteti Koszovó szuverenitását, függetlenségét vagy demokratikus intézményeit.

Kifejezetten ellenzünk minden olyan entitás létrehozását, amely a Bosznia-Hercegovinai Szerb Köztársaságra hasonlítana

– szögezték le az amerikai “megfigyelők & képviselők”, amivel nem csak a koszovói szerbeknek, hanem boszniai nemzettársaiknak és a belgrádi vezetésnek is megüzenték, hogy mit gondolnak a Szerb Köztársaságról, és leszögezték, hogy a koszovói kormány végrehajtó és törvényhozó hatalma mellett nem lesz új “kormányzati szint”, vagyis hogy a koszovói Szerb Községek Közössége nem tölthet be olyan szerepet, mint a boszniai szerbek esetében a Szerb Köztársaság.

Az ötök a koszovói szerbekről is tárgyaltak Albin Kurtival

Az ötök a koszovói szerbekről is tárgyaltak Albin Kurti koszovói miniszterelnökkel (Forrás: Twitter, Albin Kurti)

Az amerikai elképzelések szerint az új “közösség” nyitva áll, illetve nyitva fog állni minden etnikai csoport előtt, amivel elhárulna a koszovói alkotmánybíróság fő aggálya, amely sürgette az etnikai egyoldalúság/egyszínűség “kiküszöbölését”. Ez nem egyértelműen amerikai elképzelés, hanem Albin Kurti koszovói (albán) miniszterelnök vesszőparipája, de azért megállapítható, hogy a pristinai & amerikai álláspont itt tökéletesen egybeesik, bár azt nehéz lenne kideríteni, hogy melyik volt előbb.

Mindezek alapján az amerikai & koszovói albán álláspont szerint a koszovói Szerb Községek Közössége csak nevében lenne szerb, ami azonban aligha állja majd ki a realitás próbáját, inkább olyan “fából vaskarika”, amelyet aligha fogad el a koszovói szerb közösség és az “egész galaxisban élő szerb világ”, úgy cakompakk.

Koszovó legközelebbi barátjaként és szövetségeseként úgy gondoljuk, hogy Koszovó, amely a többségi szerb lakosságú önkormányzatok szövetségének/közösségének létrehozásán dolgozik, ezáltal egy kritikus fontosságú elemet teljesít, amire Koszovónak szüksége van ahhoz, hogy szuverén, többnemzetiségű és független országként teljes jogokkal rendelkező, az euro-atlanti struktúrákba integrált országot építsen

– fűzte még hozzá a két amerikai közvetítő/megfigyelő, netalán karmester, a Kossev portálon megjelent cikkében, amelyben fogadalmat tett arra, hogy készek támogatni Koszovót ennek a kötelezettségnek a teljesítésében, és ebben a törekvésében “mindvégig mellette lesz”. Amiből a cikk vége felé már kezdett olyan kép kialakulni, hogy a koszovói (albán) vezetés jobban akarja a koszovói Szerb Községek létrehozását, mint maguk a szerbek.

A derék Derek és a derék Gabriel legvégül megállapítja, hogy Koszovóra és Szerbiára “fényes jövő vár” egy olyan Európában, amely valóban „egységes, szabad és békés”, így hát a koszovói albán és szerb fiataloknak ezentúl nem kell elhagyniuk a szülőföldjüket, és “nem kell külföldön keresniük a lehetőségeket”, mint ahogy azt mostanában teszik.

Chollet és Escobar azzal zárta a cikket, hogy “ez az a pillanat, amelyet együtt kell megragadni”.

?c=5941&m=425294&a=438898&r=&t=html
Az olvasás folytatása

Időjárás és szennyezettség

RSS

BALK Magazin Szerbia Horvátország Bosznia-Hercegovina Szlovénia Koszovó
Montenegró Észak-Macedónia Románia Bulgária Görögország Törökország
Albánia Ukrajna Oroszország Egyesült Államok Európai Unió NATO

Napi hírlevél


A szerző cikkei

B.A. Balkanac


Letöltések

Kultúra

Utazás

Egészség

KONTAKTLENCSÉK a legnagyobb gyártóktól 30-60 százalék kedvezménnyel, akár ingyenes szállítással, azonnal saját raktárról, 30 napos visszavételi garanciával az eOptika.hu kontaktlencse webboltból. Vásároljon most!

Hirdetés

Tíz nap legjava

Spelling error report

The following text will be sent to our editors: