HORVÁT SCHENGEN ÉS EURÓ: Uroborosz, a saját farkába harapó kígyó

Amíg a filharmonikusok a bécsi Musikverein aranytól roskadozó, dús virágdíszekkel ékes hangversenyterméből sugárzott hangversenyét néztem-hallgattam, Ursula von der Leyen az EB elnöke megérkezett a horvát határra, ahol Andrej Plenković miniszterelnök fogadta. Hogy kerül ide a címben szereplő hüllő, meg a bécsi újévi koncert? Magyarázat van, méghozzá meglehetősen egyszerű. Ugyanis a schengeni térséghez való csatlakozással és az euró fizetőeszközként való alkalmazásával Horvátország több mint száz év után visszatért oda, ahol egyszer már volt.

Volt egy feketéjük

A horvát politikusok és von der Leyen asszony egyaránt történelmi pillanatot emlegettek, és ez körülbelül így is van, de a bécsi koncert – családunkban több évtizedes hagyománya van az újévi koncert megtekintésének – mindig ugyanazt hozza ki belőlem: mennyire jobban jártunk volna, ha nem verik szét anno a Monarchiát.

És valószínűleg nemcsak mi, horvátok, csehek, szlovákok, magyarok, osztrákok jártunk volna jobban, de egész Európa is.

Miután ez elsősorban és mindenekfelett akadémiai téma, mert időközben töméntelen mennyiségű víz folyt le a Dunán, kanyarodjunk vissza a mába.

Szilveszter este, valamikor éjfél után, ünnepélyes keretek között emelték fel a sorompókat a horvát-szlovén illetve horvát-magyar határon, táblákat szereltek le, magas rangú rendőrtisztek tisztelegtek egymásnak, mindhárom félről politikusok nyomták a dumát, majd másnap jött Orsolya, aki a “kedves Andrejjal” propagandajellegű kávét ivott Zágráb főterén.

Plenković euróval fizette ki a társaság kávéját, amit a bámészkodó tömeg és a hivatásosok szorgalmasan fényképeztek. Ezután egy rövid séta következett a Zrínyi-téren át a Főpályaudvar irányába, amivel Ursula von der Leyen hivatalos látogatása véget is ért.

Mire jó ez nekünk, állampolgároknak?

Bár a nemzetgazdaságnak egyértelműen nagy haszna lesz úgy a Schengenből, mint az euró bevezetéséből – csak a szállítóvállalatok mintegy 25 ezer teherautója évente kb. 100 millió eurót takarít meg azon, hogy nem kell a határokon vesztegelni – a polgárok számára az egész nem nagy durranás.

Oké, nyáron nem kell majd órákig várakozni a határon, és síelni is komótosabban mehet majd az ember, de az euró eleinte elég nagy macera lesz.

Itt nemcsak arról van szó, hogy a fránya kereskedők nyilván mindent felkerekítenek, hiába esküdtek meg a nagykeresztre, hogy ezt nem teszik, hanem arról is, hogy ismét meg kell szokni az aprópénzt. Horvátországban ugyanis szinte senki sem törődött a fémpénzzel, az ember vagy elvette a visszajáró aprót, vagy nem, és a borravalót is úgy számolták, hogy kerek legyen, csak papírpénzt kelljen visszaadni.

Most változik a helyzet, és legalábbis eleinte az ember jobban odafigyel majd az eurókra, centekre és sokan azt latolgatják, hogy egy külön, fémpénz tárolására alkalmas pénztárcát szereznek be.

Ugyanakkor egy körülbelül két hetes időszakban a hitelkártyák, ATM-ek használata sem lesz gondtalan, és a mobilalkalmazások sem fognak működni.

A bankok gyors átállást ígérnek, de miután Horvátországról van szó, az utca embere némileg szkeptikus. A többség még időben felszerelkezett kunával – januárban még kunával is lehet fizetni az euró mellett – és az eurós aprópénz-csomagokat is szétkapkodták.

Száz kunáért egy csinos kis csomag aprót lehetett kapni a postán, a bankokban és sokan azt találták ki, hogy ezt adják karácsonyi ajándékként. A bolti eladók egyértelműen hülyét fognak kapni, mert egyaránt el kell fogadniuk a kunát és az eurót is ebben az átmeneti időszakban, de vissza csak euróban szabad majd adni.

Ezen próbált meg segíteni az internet népe, közkézen forognak azok a listák, amelyeken részletesen kimutatják, hogy mennyi kunát ér mennyi eurócent, euró. Sőt, valaki még összekalapált egy mobil alkalmazást is, amely párhuzamosan számítja ki az adott összeget kunában és euróban is.

Ezen felül, valamilyen nagyobb fennakadás aligha lesz, mert a horvátok is, mint az ex- Jugoszlávia minden népe, már régen hozzászokott ahhoz, hogy szilárd valutában mérje az értéket.

Sokáig a német márka volt az etalon – ennek emlékét őrzi a bosnyákok konvertibilis márkája -, majd az euró létrejötte után, mindenki euróban gondolkozik, mielőtt valamilyen nagyobb beruházásra szánná magát.

Érdekes, hogy a munka árát mindig kunában számolták, de például az épületanyagot már euróban.