Horvátország
HORVÁT SCHENGEN ÉS EURÓ: Uroborosz, a saját farkába harapó kígyó
Amíg a filharmonikusok a bécsi Musikverein aranytól roskadozó, dús virágdíszekkel ékes hangversenyterméből sugárzott hangversenyét néztem-hallgattam, Ursula von der Leyen az EB elnöke megérkezett a horvát határra, ahol Andrej Plenković miniszterelnök fogadta. Hogy kerül ide a címben szereplő hüllő, meg a bécsi újévi koncert? Magyarázat van, méghozzá meglehetősen egyszerű. Ugyanis a schengeni térséghez való csatlakozással és az euró fizetőeszközként való alkalmazásával Horvátország több mint száz év után visszatért oda, ahol egyszer már volt.
Volt egy feketéjük
A horvát politikusok és von der Leyen asszony egyaránt történelmi pillanatot emlegettek, és ez körülbelül így is van, de a bécsi koncert – családunkban több évtizedes hagyománya van az újévi koncert megtekintésének – mindig ugyanazt hozza ki belőlem: mennyire jobban jártunk volna, ha nem verik szét anno a Monarchiát.
És valószínűleg nemcsak mi, horvátok, csehek, szlovákok, magyarok, osztrákok jártunk volna jobban, de egész Európa is.
Miután ez elsősorban és mindenekfelett akadémiai téma, mert időközben töméntelen mennyiségű víz folyt le a Dunán, kanyarodjunk vissza a mába.
Megittak egy feketét, a horvát miniszterelnök euróval fizetett
Szilveszter este, valamikor éjfél után, ünnepélyes keretek között emelték fel a sorompókat a horvát-szlovén illetve horvát-magyar határon, táblákat szereltek le, magas rangú rendőrtisztek tisztelegtek egymásnak, mindhárom félről politikusok nyomták a dumát, majd másnap jött Orsolya, aki a “kedves Andrejjal” propagandajellegű kávét ivott Zágráb főterén.
Plenković euróval fizette ki a társaság kávéját, amit a bámészkodó tömeg és a hivatásosok szorgalmasan fényképeztek. Ezután egy rövid séta következett a Zrínyi-téren át a Főpályaudvar irányába, amivel Ursula von der Leyen hivatalos látogatása véget is ért.
Mire jó ez nekünk, állampolgároknak?
Bár a nemzetgazdaságnak egyértelműen nagy haszna lesz úgy a Schengenből, mint az euró bevezetéséből – csak a szállítóvállalatok mintegy 25 ezer teherautója évente kb. 100 millió eurót takarít meg azon, hogy nem kell a határokon vesztegelni – a polgárok számára az egész nem nagy durranás.
Oké, nyáron nem kell majd órákig várakozni a határon, és síelni is komótosabban mehet majd az ember, de az euró eleinte elég nagy macera lesz.
Itt nemcsak arról van szó, hogy a fránya kereskedők nyilván mindent felkerekítenek, hiába esküdtek meg a nagykeresztre, hogy ezt nem teszik, hanem arról is, hogy ismét meg kell szokni az aprópénzt. Horvátországban ugyanis szinte senki sem törődött a fémpénzzel, az ember vagy elvette a visszajáró aprót, vagy nem, és a borravalót is úgy számolták, hogy kerek legyen, csak papírpénzt kelljen visszaadni.
Most változik a helyzet, és legalábbis eleinte az ember jobban odafigyel majd az eurókra, centekre és sokan azt latolgatják, hogy egy külön, fémpénz tárolására alkalmas pénztárcát szereznek be.
Ugyanakkor egy körülbelül két hetes időszakban a hitelkártyák, ATM-ek használata sem lesz gondtalan, és a mobilalkalmazások sem fognak működni.
A bankok gyors átállást ígérnek, de miután Horvátországról van szó, az utca embere némileg szkeptikus. A többség még időben felszerelkezett kunával – januárban még kunával is lehet fizetni az euró mellett – és az eurós aprópénz-csomagokat is szétkapkodták.
Száz kunáért egy csinos kis csomag aprót lehetett kapni a postán, a bankokban és sokan azt találták ki, hogy ezt adják karácsonyi ajándékként. A bolti eladók egyértelműen hülyét fognak kapni, mert egyaránt el kell fogadniuk a kunát és az eurót is ebben az átmeneti időszakban, de vissza csak euróban szabad majd adni.
Ezen próbált meg segíteni az internet népe, közkézen forognak azok a listák, amelyeken részletesen kimutatják, hogy mennyi kunát ér mennyi eurócent, euró. Sőt, valaki még összekalapált egy mobil alkalmazást is, amely párhuzamosan számítja ki az adott összeget kunában és euróban is.
Ezen felül, valamilyen nagyobb fennakadás aligha lesz, mert a horvátok is, mint az ex- Jugoszlávia minden népe, már régen hozzászokott ahhoz, hogy szilárd valutában mérje az értéket.
Sokáig a német márka volt az etalon – ennek emlékét őrzi a bosnyákok konvertibilis márkája -, majd az euró létrejötte után, mindenki euróban gondolkozik, mielőtt valamilyen nagyobb beruházásra szánná magát.
Érdekes, hogy a munka árát mindig kunában számolták, de például az épületanyagot már euróban.
Horvátország
Bepirosodott a horvát külpolitikai lakmusz, és a megtalált illúziók
Valahol egy okos ember azt mondta, hogy a kis nemzetek nem engedhetik meg maguknak a nagy hibákat. A horvátok úgy tetszik ezt megtanulták, mert ezeket a viharos időket széltől védett zugban igyekeznek átvészelni. Közben ügyesen meglovagolnak minden meglovagolhatót – lásd Ukrajna -, igyekszenek kedvében járni az USA-nak, de lényegében mindenben megtalálják a számításukat.
Már nem illúzió a kínai út
Ennek tükrében, igen érdekes, hogy az Európai Néppárt spliti ülésének időtartama alatt a horvát kormány aláírta a szerződést ugyanazzal a China Road and Bridge Corporationnal, amely a pelješaci hidat építette.
Kapcsolódó cikk
SZERENCSECSILLAG: A legszerencsésebb ember a világon, illetve kicsoda is anyuci kedvenc Mikimausza?
A kormány a kínai vállalat ajánlatát választotta mint gazdaságilag legelőnyösebbet az A1-es autópálya Vučevica összekötő útjának – a D8-as állami út csomópontjának – megépítésére kiírt közbeszerzési pályázaton.
A pályaszakasz, amelynek teljes hossza 6,85 kilométer, magában foglalja a 2,5 kilométer hosszú Kozjak-alagutat és a mintegy 4,3 kilométer hosszú adriai autópályához vezető bekötőutat.
A munkálatok értéke 74,6 millió euró, és a kínaiak vállalták, hogy az alagutat 36 hónap alatt megépítik. A projekt részét képezi még három felüljáró és két viadukt, de ezt a kínaiak csuklóból úgy megcsinálják, hogy közbe szinte észre sem veszik.
Új szelek fújnak
Ennek a világszinten aprócska infrastrukturális projekt jelentőségét az adja meg, hogy a horvátok alá merték írni a szerződést a kínai céggel.
A hosszabb emlékezetű olvasók nyilván még elő tudják kotorni az agyuk valamelyik rejtett zugából, hogy annak idején mennyire rossz néven vették némelyek, hogy a horvátok a kínaiakat bízták meg egy nagy EU-alapokból támogatott projekt (pelješaci híd) kivitelezésével.
Hogy mennyire nem volt szabad még gondolni sem arra, hogy Kínával, illetve kínai cégekkel kössön bárki is üzletet, ott van az ugyancsak horvátországi példa, amikor semmissé nyilvánították a rijekai konténer-terminál kiépítésére vonatkozó tendert, amelyen szintén a kínaiak nyertek, így a megismételt tendert már egy politikailag elfogadható cég, a skandináv Maersk nyerje meg.
A horvátok újabb szerződést írtak alá Kínával, az unió már nem akadékoskodik (Forrás: X-platform,
Andrej Plenković)
Más lapra tartozik, hogy ez nem vonatkozott a németekre és franciákra, spanyolokra és olaszokra, azaz a nagy és nagyobbacska nemzetekre, de hát így élünk mi az EU-ban.
Akárhogy is, most úgy tetszik, megváltozott a helyzet, mert nemcsak hogy nagyban folyik Pekingben az európai búcsújárás, de a horvátok is léptek, ami annak jele, hogy ismét szabad a vásár.
Az amerikaiaknak nyilván nem tetszik ez az egész, de a közelgő választások miatt nem érnek rá annyira foglalkozni vele.
Lehet, hogy 2024-et úgy fogjuk majd számon tartani, mint a nagy változások évét, illetve azt az évet, amikor az európaiak rájöttek, hogy a nagy geopolitikai játszmában mindenki nyer, csak Európa veszít. Fogalmazzunk inkább úgy, hogy ez távolról sem biztos, csupán elképzelhető.
Hétvégi csemege
Szokásomhoz hívem, ilyenkor a hétvégén igyekszem valamilyen érdekességet felkutatni – az élet közel sem olyan komoly dolog, mint ezt a sok kockafejű hirdeti – ezért beszéljünk a zágrábi Illúziók Múzeumáról.
Azok számára, akik eddig nem hallottak róla, ajánlom, hogy feküdjenek neki a guglinak, mert rendkívül érdekes múzeumról van szó, de visszatérve a hírhez, a zágrábiak ezüstérmet nyertek a brüsszeli European Franchise Awardon (Európai Franchise Nagydíj) a nemzetközi márkák (brandek) versenyében.
A megtalált illúziók (Forrás: Muzej illuzija)
Ennek kapcsán derült ki, hogy az Illúziók Múzeuma a világ legnagyobb magánmúzeum-lánca. A világ 25 országában, több mint 40 helyszínnel és 10 millió látogatóval.
Jelenleg új múzeumok megnyitásán dolgoznak Denverben, San Diegóban, Seattle-ben és Koppenhágában.
Teo Širola, a Metamorphosis horvát vállalat igazgatója, amely a franchise tulajdonosa és az Illúziók Múzeuma globális hálózatának vezetője, örömmel látja, hogy az emberek valóban felismerték ennek a projektnek az értékét szerte a világon, miszerint szórakozva is lehet tanulni.
Teó úr ugyanakkor bejelentette, hogy egyre közelebb kerülnek céljukhoz, a kereken 100 múzeum megnyitásához 2026 végéig.
Ha valaki a közeljövőben Zágrábba látogat, és kedve támad felkresni a múzeumot, az illúziókat nem adják ingyen: 1 felnőtt számára a belépődíj 9 euró, gyerekek (5-15 év) 7 euró, míg a családi (két felnőtt és két gyermek) látogatásra feljogosító belépő kerek 30 euróba kerül.
Mit lehet mondani? Kicsi a horvát, de erős.
-
Szerbia6 nap telt el azóta
Vučić etnikai tisztogatásról beszélt, Moszkva szerint Koszovó potenciális veszélyt jelent
-
B A Balkanac3 nap telt el azóta
Felröhögünk a dolgok állásán (Kontrapunkt ’23)
-
Szerbia2 nap telt el azóta
Vajon mire figyelmeztetett Vučić a Presevo-völggyel kapcsolatban?
-
Koszovó5 nap telt el azóta
A koszovói eseményeket követően mindenki gyászol, még Szerbia is