Connect with us

Bosznia

JÖVŐRE: Alakulgat a szarajevói kormány is, horvát származású lehet a miniszterelnök

Avatar photo

Közzétéve:

A megjelenés dátuma

A nagyon bosnyák Demokratikus Akciópárt kimarad a kormányból. A képen Milorad Dodik (baloldalt), Dragan Čović (középen) és Nermin Nikšić (jobbra) a koalíciós szerződés aláírásakor
A nagyon bosnyák Demokratikus Akciópárt kimarad a kormányból. A képen Milorad Dodik (baloldalt), Dragan Čović (középen) és Nermin Nikšić (jobbra) a koalíciós szerződés aláírásakor (Forrás: klix.ba)
play icon A cikk meghallgatása
()
Olvasási idő: 4 perc

Bár december 16-án sor került a bosznia-hercegovinai kormány szerepét betöltő Miniszterek Tanácsa (Vijeća Ministara) megalakításához szükséges koalíciós megállapodás megkötésére, a közvélemény továbbra sem kapott hivatalos tájékoztatást a következő kormány összetételéről. A koalíciós partnerek közül a Milorad Dodik, a Független Szociáldemokraták Szövetségének (Savez Nezavisnih Socijaldemokrata, SNSD) elnöke hozta nyilvánosságra a pártjának beígért kormányzati pozíciókat. A bosznia-hercegovinai Horvát Demokratikus Közösség (Hrvatska Demokratska Zajednoica Bosne i Hercegovine, HDZ BiH) és a nyolcpárti baloldali pártszövetség képviseletében eljáró Nermin Nikšić továbbra is hallgat a kormányzati szerepek felosztásáról.

Dodik bemondta

Korábbi cikkünkben részletesen beszámoltunk arról, hogy a bosznia-hercegovinai kormány megalakítása körüli hallgatást Milorad Dodik törte meg, azzal hogy sajtótájékoztatón ismertette a következő ciklusban a pártja által vezetett minisztériumok sorát. Dodik nyilatkozata szerint a következő ciklusban a jobboldali, szerb SNSD soraiból kerül ki a pénzügyminiszter, a biztonsági miniszter, a külkereskedelmi miniszter, az emberi jogokért és menekültügyért felelős miniszter, vagyis négy tárca kerül a boszniai szerbekhez a következő kormányban.

A közvéleményt mostanra meglehetősen frusztrálja, hogy a koalícióban az SNSD mellett résztvevő HDZ BiH és a Nyolcak (Osmorka) baloldali pártszövetség továbbra is hallgatnak az őket megillető kormányzati helyek sorsát illetően. Mind a HDZ BiH, mind pedig az Osmorka kapcsán azt vélelmezik a helyi politikai csatározásokban jártas elemzők, hogy a szervezeteken belül elhúzódik az adok-kapok a miniszteri és államtitkári posztokért.

A választásokat követően egyre több helyről lehetett hallani, hogy a Miniszterek Tanácsának elnöklő miniszteri pozíciójára az október 2-i választáson Željko Komšićtyal, a multietnikus Demokratikus Front (Demokratski Front, DF) elnökével szemben az Államelnökség horvát tagját megillető helyéért folytatott harcban alulmaradt Borjana Krišto (HDZ BiH) a legesélyesebb.

A tegnapi napon az Államelnökség végül Željka Cvijanović és Denis Bečirović támogatásával és Komšić elutasító szavazatával Krišto mellett foglalt állást.

Ezzel azonban még csak egy lépéssel kerültünk közelebb ahhoz, hogy létrejöjjön az új boszniai kabinet, mert Krišto személyéről és az általa összeállított kormányzati névsorról 30 napon belül kell szavazást tartani a boszniai parlament képviselő házában.

A szavazás megtartása a katolikus és a pravoszláv karácsony utáni időszakban reális, vagyis ebben az évben nagy eséllyel már nem áll fel az új bosznia-hercegovinai kormány.

A boszniai horvátok az elnöklő miniszteri pozíció bezsebelésén túl még a korábban is általuk betöltött igazságügyi tárca és a civil ügyi tárca megszerzésére esélyesek, benne a foglalkoztatásüggyel, egészségüggyel és oktatási ügyekkel, de a leendő miniszerek személye kapcsán a HDZ BiH továbbra is mélyen hallgat.

Nyolcfelé szaladnak?

A javarészt baloldali pártokat tömörítő Osmorka a bosnyák Demokratikus Akciópártot (SDA) megközelítő választási eredményének köszönhetően kitúrta a konzervatív bosnyák pártot a következő kormányból.

A Nyolcak kapcsán egyre komolyabb aggodalomra ad okot, hogy a pártok vezetői csak komoly háttérben folyó viták árán tudnak megállapodni a nekik jutó kormányzati pozíciókról.

A boszniai kormány összetételét jelenleg szabályozó törvény alapján három miniszteri poszt tűnik reálisnak a baloldali blokk számára. Ezek a külügyi, a védelmi, valamint a közlekedési és távközlési tárca.

Eddig a külügyminiszteri poszt legesélyesebb jelöltjeként a Narod i Pravda elnöke, Elmedin Konaković neve hangzott el. A bosnyák kosárlabda rajongók körében csak Dino néven ismert, volt válogatott játékos jelezte a koalíciós tárgylások során nem túl szerényen, hogy a külügyminiszteri feladatok ellátására alkalmasnak és felkészültnek tartja magát.

Mindenesetre a baloldali szavazók nem lehetnek maradéktalanul elégedettek a három tárcával, annak ellenére, hogy azok közel sem a futottak még kategóriába tartoznak a kormányban.

Közben a jobboldali konzervatív bosnyák SDA azzal tüzeli napok óta a saját szavazóit és a baloldali tábort az Osmorka vezetői ellen, hogy nem folytattak elég kemény tárgyalást, így a szerb SNSD és a horvát HDZ BiH fog érdemi szerepet betölteni a következő kormányban.

Kormány még nincs, viharfelhők már vannak

A most életre hívott sokpárti együttműködés kritikusai mind arra hívják fel a figyelmet, hogy már most gyülekeznek a viharfelhők a koalíciós partnerek feje felett. A legtöbb elemző attól tart, hogy az új kormány megalakulását követően a pártok már nem lesznek képesek együtt kormányozni, így a boszniai állami gépezet fogaskerekei újra összeakadnak.

A koalíciós egyet-nemértés jelei már most megmutatkoztak. A korábbi cikkünkben számoltunk be arról, hogy a szerb entitás miniszterelnöki székében újrázó Radovan Višković (SNSD) már a kormánya beiktatása előtt kijelentette, hogy újra beterjeszti az RS törvényhozás elé az entitási és állami javak megosztásáról szóló törvényt, amelyet az október 2-i választást követően a boszniai alkotmánybíróság hatályon kívül helyezett, mert az kiterjesztette volna az entitási vagyon körét egyes állami kezelésben lévő vagyonelemekre.

Vagyis a boszniai szerb jobboldali blokk nagy eséllyel ott folytatja, ahol abbahagyta a választási kampány hajrájában a szerb entitás autonómiájáért való “létharcot”.

Ugyanilyen intő jel volt az uniós tagjelölti státusz kérdése kapcsán Dragan Čović (HDZ BiH), Milorad Dodik (SNSD) és Nermin Nikšić (SDP) részvételével tartott sajtótájékoztatón a sajtó által megörökített momentum, amikor Dodik és Čović kisebb röhögő görcsöt kaptak Nikšić azon kijelentésétől, hogy az EU tagjelölti státusz már az októberi választási eredmény alapján felállítani tervezett új kormány eredménye, és nem a korábbi kormányé.

A szolidnak semmiképpen sem nevezhető mosoly annak szólt, hogy Nikšić úgy fogalmazott meg éles kritikát a korábbi kormánnyal szemben, hogy azzal egyidejűleg koalíciókötésre törekedett annak korábbi tagjaival. Így Dodiknak és Čovićnak már a közös kormányalakítás előtt lehetőségük volt kiröhögni leendő partnerüket.

Tetszett a cikk?

Osztályozd a csillagokkal!

Átlag: / 5. Szavazatok:

Sajnáljuk, hogy nem tetszett a cikk!

Segíts nekünk, hogy jobb cikkeket írjunk,

Ezért mondd el a kifogásod

Az olvasás folytatása




BALK könyvek Balkán

Európai Unió

Az Európai Unió tényleg komolyan gondolja a 2030-as bővítést?

Közzététel:

a megjelenés dátuma

bővítés
play icon A cikk meghallgatása
()
Olvasási idő: 7 perc

Charles Michel, az Európai Tanács elnöke újraizesített rágócsontként dobta be a résztvevők közé nemrégiben Bledben, hogy az Európai Uniónak 2030-ig fel kell készülnie a további bővítésre, amivel az új tagországok felvétele ismét a brüsszeli politikai menetrend egyik kiemelt témája lesz. Természetesen csak akkor, hogy ha ezt bárki is komolyan veszi, mert hogy most a Nyugat-Balkánnak csúfolt térségben minden és bármi közelebbnek tűnik, mint a bővítés, illetve az uniós csatlakozás.

Hogyan került elő a bővítés?

Az Európai Unió sosem szeretett időpontot említeni, amikor a nyugat-balkáni bővítésről volt szó. A brüsszeli illetékesek inkább olyan üres frázisokat pufogtattak, mint például az “érdemeken alapuló integráció”, vagy mint “az uniós elvárások teljesítése”, ez az utóbbi sok esetben mozgócélpontnak számított.

Charles Michel augusztus végén Bledben arról beszélt, hogy az Uniónak 2030-ra készen kell állnia az új tagok integrálására, és hozzátette, hogy ha az EU hiteles akar maradni, akkor beszélni kell a menetrendről. Michel szózatának elhangzása óta el lehetett tűnődni azon, hogy vajon 2030 reális határidő-e, merthogy az Európai Tanács elnöke könnyen ígérget, neki 2026-ban lejár a mandátuma, így a bővítési folyamatot nem neki kell levezényelnie, kudarc esetén pedig nem neki kell magyarázkodnia.

Ráadásul nem ő az első uniós vezető, aki nyilvánosan licitált a nyugat-balkáni országok felvételének időpontjára, 2018-ban az Európai Bizottság volt vezetője, Jean-Claude Juncker tette ugyanezt, amikor egy bővítési stratégiai dokumentumban bejelentette, hogy Szerbia és Montenegró “2025-ig” csatlakozhat az EU-hoz, felsorolva az ehhez vezető szakaszokat.

bővítés

SÖTÉT LÓRA TETT: Amikor még nagy, illetve nagyobb volt az egyetértés Brüsszel és Belgrád között, a kép 2018. februárjában készült (Forrás: X-platform, EcoDev EU)

A tagállamok azóta diszkréten elutasították a dokumentumot, a 2025-ös határidő pedig feledésbe merült, ahogy Jean-Claude Juncker támolygó alakja is eltűnt a történelem gomolygó ködében. Csakhogy 2018 és 2023 között nincs semmi hasonlóság, az ukrajnai háború kitörésével ugyanis új dinamika alakult ki Európában.

Angela Merkel politikai jelenléte talán lassította az agresszív orosz politika előre nyomulását, az viszont biztos, hogy a Mutti a Berlini Folyamattal képes volt összecsődíteni a balkáni vezetőket, amely által valósulhatna meg egyébként az a német elképzelés, amely alapján a Nyugat-Balkán az uniós közös piacba integrálódna, és ez lehetne az Európai Unió bővítésének egyik lehetséges forgatókönyve, amiről még majd szó lesz.

Az ukrajnai háború kitörését követően az Európai Unió részéről ugyan nagyobb a politikai akarat a bővítésre, ami azonban nem garantálja a sikert, bár a jelen pillanatban nem vagyunk abban a helyzetben, hogy végtelenül sokat lehessen szórakozni a bővítéssel, mondjuk újabb húsz évet, mint a 2003-as Thesszaloniki Nyilatkozat után. Szerbia és Montenegró több mint egy évtizede, Észak-Macedónia pedig még régebb óta várakozik.

A közvélemény és a politikai elit ellenállása a bővítéssel szemben azóta sem szűnt meg sem itt, sem ott, és a vita előrehaladtával ismét növekedhet akár az Európai Unióban (Franciaország, Hollandia, Bulgária, Horvátország), akár a “szerb világban”, ahol a belgrádi és a banjalukai vezetésnek sikerült redukálnia a csatlakozási kedvet a szerb népesség körében. További problémát jelenthet, hogy a jelölteknek igazodniuk kell az európai külpolitikai álláspontokhoz, miközben Szerbia európai szempontból erős szimpátiákat táplál Moszkvával szemben.

Charles Michel bledi kiállását vagy elszólását követően – nézőpont kérdése – az uniós vezetők bővítési hajlandóságának első nagy próbája az október 6-i granadai csúcstalálkozó lesz. Az állam- és kormányfők Granadában az új tagok befogadására való hajlandóságot tesztelik majd a három fő kérdés megvitatásával, aminek keretében azzal foglalkoznak, hogy milyen legyen a döntéshozatal a bővített unión belül, mit tartalmazzon az európai szinten követendő politika és hogy azt miből finanszírozzák.

Szegényházi vásár

Hat nyugat-balkáni ország (Albánia, Bosznia-Hercegovina, Észak-Macedónia, Montenegró, Szerbia és Koszovó), Ukrajna és Moldova pályázik a csatlakozásra (Törökország esetében az eljárás befagyasztásra került). A volt Jugoszlávia néhány országa már évekkel ezelőtt megkezdte a csatlakozási tárgyalásokat, míg az EU decemberben dönt arról, hogy ezt lehetővé teszi-e Kijev és Kisinyov számára is. Charles Michel szerint Grúzia, amelynek jelenleg csak “európai perspektívája” van, még felzárkózhat a többiekhez, “ha megteszi a szükséges előrelépéseket”.

A nagyszámú szegény tagjelölt ország felvétele elkerülhetetlenül hatással lesz a közös költségvetésre. A tagjelölt országok bruttó hazai terméke jóval az európai átlag alatt van, ami azt jelenti, hogy az uniós költségvetés nettó kedvezményezettjei lesznek. Ugyanakkor néhány jelenlegi kedvezményezett országnak a bővítést követően nagyobb mértékben kell hozzájárulnia az EU költségvetéséhez. Lehet barkóbázni, hogy melyik korábban csatlakozott országnak tetszik majd a legkevésbé, hogy mélyebben kell a zsebébe nyúlnia, miközben a balkáni bővítés gyengítheti az ukrán csatlakozásra fordítható támogatást, és ez további turkálást jelenthet a zsebekben.

Önmagában a nyugat-balkáni bővítés nem jelentene különösen nagy pénzügyi kihívást, mivel a régió összlakossága 17 millió körül van, ami egy közepes méretű tagállamnak felel meg. Ukrajna viszont különleges eset a többi tagjelölt országhoz képest több mint 40 milliós lakossága, és a tönkrement, illetve szétbombázott infrastruktúrája miatt.

Egy másik nehezen megoldható kérdés a döntéshozatali folyamat esetleges megváltoztatása és az egyhangúság elvének elhagyása bizonyos területeken. Ez a vita éles ellentéteket válthat ki a tagországok között, különösen, ha a jelenlegi európai szerződések módosításának kérdése is felmerül. Ez tovább késleltetheti a bővítési döntést, és meghosszabbíthatja a tagjelölt országok várakozási idejét, tehát egyáltalán nem abba az irányba mutat, amit Charles Michel Bledben felvázolt.

A bővítési dinamika gyorsulását észlelve a francia elnök a nagykövetek párizsi értekezletén elővette a többsebességű Európára vonatkozó elképzelést, miközben az Európai Bizottság bejelentette, hogy október közepén közzéteszi a progresszív integrációval kapcsolatos tervet, amelynek alapján a tagjelölt országok lépésről lépésre csatlakozhatnának az EU különböző intézményeihez: a közös piachoz és az európai politikákhoz azokon a területeken, ahol sikeresen lezárták a tárgyalásokat – mindeközben pedig Ursula von der Leyen az előcsatlakozási alapok növelését és egy “növekedési tervet” is bejelentett a Nyugat-Balkán számára.

bővítés

Brüsszeli elképzelések szerint ez a megközelítés segíthetné a jelölteket abban, hogy útközben néhány kisebb győzelmet arassanak, ami keményebb munkára ösztönözné őket a végső cél elérése érdekében. Ez szép elgondolás, csak nem biztos, hogy a Balkán erre a srófra működik, könnyen előfordulhat ugyanis, hogy a tagjelölt országok megrekednek a csatlakozás valamelyik szakaszában, megfelelő szabályok hiányában pedig folytatják az egymással való acsarkodás, vagy éppen elárasztják magukkal Európát.

A nyár elején a német Kereszténydemokrata Unió (CDU/CSU) arra az álláspontra helyezkedett, hogy az uniós tagság nincs napirenden, helyette a tagjelölt országoknak inkább azt ajánlják fel, hogy 2030-ig csatlakozhassanak az európai közös piachoz. Ez egy “köztes szakasz” lenne a tagsághoz vezető úton, de ez a köztes szakasz határozatlan ideig is tarthatna. Ez a megközelítés – a progresszív integrációhoz hasonlóan – megszabadítaná a tagjelölt országokat a jelenlegi mindent vagy semmit logikától, vagyis a bent vagy kint állapottól.

Szkepticizmus a Nyugat-Balkánon

A nyugat-balkáni országok politikai vezetőinek hozzáállása sem elhanyagolható az új bővítési terveket és időpontokat illetően. Edi Rama albán miniszterelnök és Ivica Dačić szerb külügyminiszter szkeptikusan reagált a 2030-as bővítési dátumra, Ana Brnabić szerb miniszterelnök pedig azzal vádolta meg az EU-t, hogy folyamatosan változtatja a szabályokat és a feltételeket.

Az észak-macedóniai politikusok ugyanakkor rámutattak arra, hogy az integráció folyamatos halogatása miatt csökken az EU-támogatottsága az országban. Montenegróban némi beképzeltséggel úgy vélik, hogy ők tekinthetők a tagsághoz legközelebb álló országnak, így akár 2030 előtt csatlakozhatnak az EU-hoz, ezért úgy gondolják, hogy a fokozatos tagsággal kapcsolatos elképzelések feleslegesen elterelnék a figyelmet a fő célról.

bővítés

Ugyanakkor, ha ezek az országok a tükörbe néznének, akkor azt látnák, hogy tele vannak megoldhatatlan problémákkal, kezdve a foglyul ejtett államtól, a diszfunkcionális gazdaságon keresztül a befagyott konfliktusokig, amelyekkel mindegyik ország küzd a múlt terhes örökségeként, arról nem is beszélve, hogy jócskán megerősödtek a térségben azok az erők, amelyek kitöltötték az Európai Unió által az utóbbi húsz évben üresen hagyott teret.

Amennyire örömteli lehet a 2030-as csatlakozási időpont meghatározása, az legalább annyira frusztrálhatja is a balkáni vezetőket, az előttük álló hat-hét évben ugyanis teljesíteniük kellene, amihez egyáltalán nem voltak hozzászokva, besöpörték ugyanis az ilyen-olyan címen érkező támogatásokat, majd tettek is valamit, meg nem is.

Nekik egyáltalán nem lesz könnyű hozzászokniuk ahhoz, hogy várnak is tőlük valamit, és ezért idegesek az olyan javaslatoktól, mint amilyet Charles Michel tett Bledben, mert az időpont meghatározása visszahelyezi a hangsúlyt a reformok terén elért, illetve el nem ért eredményekre, és elejét veszi a további időhúzásnak a Balkánon, egyúttal pedig megszünteti a vernyogást, miszerint ők készen állnak a csatlakozásra, csak az EU nem akarja a bővítést – ezekután mindenkinek egy dolga van: forduljon arccal 2030 felé!

(A Les Echos és a Le Courrier des Balkans nyomán)

Tetszett a cikk?

Osztályozd a csillagokkal!

Átlag: / 5. Szavazatok:

Ha tetszett ez a cikk,

kövess bennünket ezeken a csatornákon:

Sajnáljuk, hogy nem tetszett a cikk!

Segíts nekünk, hogy jobb cikkeket írjunk,

Ezért mondd el a kifogásod

Az olvasás folytatása

KÖVETÉS

A BALK Hírlevele


Azonnali értesítés

Meteorológia

A szerző cikkei

Könyvek kedvezménnyel

B.A. Balkanac

Balkanac

in english

Könyvek kedvezménnyel

Tíz nap legjava