Connect with us

B A Balkanac

A fej nélküli ember és a bronz utazóóra (Várady Tibor legutóbbi művéről)

Avatar photo

Közzétéve:

A megjelenés dátuma

PONT NELKUL varadi ora
Listen to this article

– Vers sosincs készen, mindig egy véletlen vet neki véget – idézi a saját szabad fordításában Paul Valéry francia poétát legutóbbi könyvében V. T., amelyben folytatja a nagybecskereki ügyvédi iratok feldolgozását. A kötet címe: MI LEGYEN A BRONZ UTAZÓÓRÁVAL? (Forum Könyvkiadó, Újvidék, 2022.) – De lássuk csak, mi is legyen?

A kérdés szinte teljes egészében szónoki, mert nem sok derül ki erről a talányos tárgyról. Szerző maga is elhagyja valahol menet közben, ahogy azt szimbolikusan megcselekedte rég – Valéryvel szemben – örökmozgó modern költők egész sora. Olyanoké, akik felhagytak az időmértékes verseléssel… Na, de sületlen faviccet félre: ha valahol el is tűnik nyomtalanul ez az óra, ketyegése semmibe vész, arra mindenképp alkalmas, hogy príma kiindulópontul szolgáljon az írónak ebben a pimaszul szelelő, megbízhatatlan, újabban megint szertecsúszó, feketéllő, füstölő stb. időben. Funkciójára nézve kicsit olyan beindító prousti piskótaféleség a kis vacka, csupán hogy fémből van, úgyhogy jó erős fogak kellenek hozzá. Ám mégse egészen “kopasz énekesnő” a Várady-kötetcím, mert annak a kopasz énekesnőnek tkp. semmi köze ahhoz az abszurd drámai műhöz, amelynek elejére biggyesztette tréfás kedvű szerzője, Eugène Ionesco. – Hogy azóta is ott daloljon újabb korok kopasz, szomorú szemű énekesnőit megelőzve?

Hm… hm.

Item. V. T. műve, meg kell jegyezni, ha műfajilag nem is dráma, történelmi és magánéleti drámaiságban, hajmeresztő tragikumban bővelkedő dokumentumpróza. Megírásának egyik kerékkötője – gyakran előforduló probléma –, hogy az alapul szolgáló ügyvédi iratokból nem a befejezés hiányzik, hanem pont a kezdet. Mert a szerző apja, vagy nagyapja, vagy valamelyik ügyvédbojtár kivette az irodai iratcsomóból, hogy aztán soha többé ne tegye vissza. Ezért aztán jut itt fontos szerep, bizony, a nyomozás minden örömének és bosszúságának! Úgy, mint dupla hajtóerőnek, sok izgalmas csavarral. Ugyanakkor a fantázia mértéktartó üzemeltetésével, persze,.

– Persze, persze, – mondja Várady –, némi képzelet vitathatatlanul szükséges. Meg kitartás ugyancsak. Akkor is, amikor éppenséggel a vége hiányzik egy sztorinak, mert például nincs meg az ítélet. Szerencsére vannak véletlen folytatások, ugyanis néha kiderül, hogy egy másik aktában meg egy olyan ügy lapul, melyben valaki hivatkozik az elveszett ítéletre. Aztán a folytatás keresésében az iratok mellett segíthet az emlékezet. Még akkor is, ha erősen foghíjas.

Itt egy kicsit eltöpreng V. T., majd azzal zárja, hogy ha mindez nem is mutatja meg pontosan, hogy mi történt, de legalább jelzi, minek kellene utánanézni. És ha megtalál egy iratot – mondja még –, majd megpróbálja megérteni, akkor az is fontos, hogy van-e rajta dátum, különben el lehet csúszni. Mert egy idő után a szavaknak már nem ugyanaz a tartalmuk. Ennek ékes példájául egy partizán szónok becskereki beszédét hozza fel. Eleve a fasizmus ellen folytatott gigászi küzdelemről szólt az a lendületes szónoklat, és amikor elhangzott, még nem volt messze a második világháború. Aztán egy, a hetvenes években Belgrád felszabadulásának harmincadik évfordulóján elmondott szöveg csaknem szóról szóra, pro forma ugyanaz volt, csak éppen eltűnt az eredeti tartalma. Már csak a protokollnak való megfelelés lett ugyanazoknak a szavaknak mind derék célja, mind nem kevésbé derék értelme. – Így a mi, egész Amerikáig híres jogász doktorurunk, aki utóbb arról beszél még, hogy, mi van, ha egy iraton nincs dátum. Ugyanakkor arról is olvashatunk itt, ebben az okos és élvezetes, gyakorta fanyar, végeredményben felettébb szórakoztató, tanulságos olvasmányban, hogy mi van abban az esetben, ha valakinek meg egyszerűen nincs feje.

– Közbevethetjük mi meg itt, némi malíciával ugye, levegőt markolva a nyakunk felett, hogy az ilyesmi jóval gyakoribb eset, mint azt kapásból gondolnánk. Ám vissza gyorsan! Mert fogytán itt már megint mind az idő, mind a tér.

Szóval, a Várady-töprengéseken és módszertanon túl van egy jól összerakható fő vonulata a kötetnek, természetesen a maga szereplőivel. Főszereplőjével, Farkas Geiza íróval, aki valójában A FEJ NÉLKÜLI EMBER-t regénynek anno – ma is konkrétan meglévő dátummal – megalkotta. Farkas Geizát, ezt a rég elmagányosult, majd meghalt írót – bár Budapesten született, halála is ott érte a második világégés idején, ott szólította megfellebbezhetetlenül magához az Úr –, vajdasági magyar irodalmunk egyik saját szerzőjének tudja, élén a néhai dr. Bori Imre irodalomtörténésszel.

Sokat pereskedő Farkasnak tudvalevőleg volt egy jókora birtoka a bánáti Eleméren, életének fő szakaszában ott élt. Nagybecskereken a Rózsa kávézóban találkozhatott V. T. ügyvéd nagyapjával, hogy aztán száznál is több levelet írjon neki bírósági ügyeivel meg egyéb ügyes-bajos dolgaival, félresikerült házasságával, a kínos “elhálatlansággal” kapcsolatban. Ugyanitt bukkan fel Borsodi Lajos neve is, aki érdekes rímelésben a Szerelmi Rt. című operett szövegét írta, s a műnek még Pécsett is óriási sikere volt. Ám a hírnév nem mentette meg, zsidó származása miatt Borsodi (szül. Klein) a fasizmus áldozataként végezte ugyancsak a második világháború alatt.

Jócskán elgondolkodtató – az újabb események tükrében – bizonyos báró Tallián Tibor torontáli sopánkodása, mely szerint óriási mázlijuk van, azaz hát volt a becskereki német testvéreknek. Ők szépen bevonulhattak a hadseregbe, majd elmehettek Ukrajnába harcolni, míg a szegény magyarok ugyanezt nem tehették meg. – Egyik legmellbevágóbb dolog a könyvben ez, a legszebb, elgondolkodtató fejezetcím pedig az: AJTÓ NÉLKÜL MARADT KULCSOK. – Itt álljunk is meg. Köszönjük szíves figyelmüket.

P.S.

A Szirmai Károly Irodalmi Díjról döntő bizottság, Bordás Győző, Csorba Béla, Faragó Kornélia (elnök), november 7-én megtartott ülésén Várady Tibornak ítélte a díjat a Népellenes mosoly és a Mi legyen a bronz utazóórával? (Egy aradi vértanú dédunokája szerint) című köteteiért. Mindkét könyv a becskereki Várady ügyvédi iroda archív anyagából merít, a periratokban, tanúkihallgatásokban, a bírósági ítéletekben, az önvallomásokban, a levelekben rögzült egyéni sorsmozzanatokat és korjellemzőket formálják mélyen megrázó, vagy éppen humoros karakterű történetekké. Figyelemre méltó az eljárás, ahogyan Várady Tibor a narratív képességűnek ítélt archivális anyagokat, esetelemzéseket, tényszerűségeket irodalmi cselekvésre bírja. Úgy szélesíti a történetek távlatait, hogy a természetük szerint hiányos és sérült iratvilágok által felvetett kérdések és dilemmák érzékeny körüljárására is vállalkozik. Beavat a szerzői kétségekbe, kritikusan mérlegel, szellemesen variálja a lehetségesség változatait, miközben a hézagok kipótlására gazdag szóbeli és könyvészeti forrásanyagot mozgósít, hogy a kis tárgyakban nagy kérdéseket érinthessen. A Mi legyen a bronz utazóórával? című kötet emléket állít a Szirmai Károly által szerkesztett Kalangya munkatársainak, mindenekelőtt Farkas Geizának, de Borsodi Lajosnak, Deák Leónak, és természetesen Várady Imrének is – áll az indoklásban. (magyarszo.rs)

A BALK Hírlevele


Meteorológia

B.A. Balkanac

Balkanac

IN ENGLISH

Egy hét legjava