Zoran Milanović megint olyat mondott, ami a “politikai Nyugaton” kiverte a biztosítékot, és amit csak Moszkvában szeretnek hallani, Ukrajnában viszont egyáltalán nem. A horvát elnök legutóbbi, igencsak “zokibondos” kijelentése, miszerint “Koszovót a Nyugat elrabolta Szerbiától”, a “Krím félsziget pedig soha többé nem lesz Ukrajna része”, Milanović nyilatkozatainak újabb díszítő eleme, amely csak azokat dühíti, akik abból indulnak ki, hogy az élet, vagy a háború egy sakkjátszma, amelyben csak fehér és fekete figurák vannak. Ugyanakkor a nyughatatlan Zoki Bond üzenetei már régen nem Koszovónak és Szerbiának, vagy Ukrajnának és Oroszországnak szólnak, hanem a horvát közvéleménynek, ezen nyilatkozatok által teszi ugyanis magát észrevehetővé, miután az elnöki felhatalmazások nem túl nagy mozgásteret biztosítanak számára.

Zoki Bond ismét akcióban

Az általunk gyakran Zoki Bondként emlegetett horvát elnök ismét akcióba lépett, vagy ahogy a cikk címében fogalmaztunk, megint kiverte a biztosítékot.

Milanović a korábban földrengés, a kilencvenes években pedig háború sújtotta Petrinyában (horvátul Petrinja) szónokolt a litvániai NATO-misszióba induló 3. horvát kontingens búcsúztatóján, és tette közkincsé, sőt a szájhagyomány által terjedő “horvát & világörökség részévé” a két inkriminált mondatot, illetve gondolatfoszlányt.

A horvát elnök szemlét tart Petrinyában, majd kiveri a biztosítékot (Forrás: Nova TV)

– fogalmazott a horvát elnök, és hozzáette, hogy valójában nem a koszovói kérdéséről beszél, hanem arról a koncepcióról, amely szerint egyesek azt hiszik, joguk van mindenhez, ha az megfelel nekik, de ha más teszi, akkor az “bűncselekmény”.

Aligha lehet félreérteni a célzást, az bizonyára a “politikai Nyugat” vezető országának, a Egyesült Államoknak szólt, amelynek a koszovói megbízottjai éppen a napokban vetették papírra, illetve a számítógépek képernyőjére, hogy Koszovó “legközelebbi barátjának és szövetségesekének” tekintik magukat.

– jelentette ki a horvát elnök, aki úgy fogalmazott, hogy a horvátok nem gyűlölték annyira a szerbeket, mint amennyire “ezek ott fönt gyűlölik az oroszokat”.

Zoki Bond jövőlátásáról is tanúbizonyságot tett, mivel megjósolta, hogy “a Krím soha többé nem lesz Ukrajna” része, és Horvátországnak a humanitárius segélyek küldésén, valamint az orosz agresszió elítélésén túl nem kellene részt vennie ebben a konfliktusban.

– magyarázta a horvát elnök, hogy mekkora különbségek vannak közte és az oroszok között – és hogy szerinte mi az oroszok érdeke.

Akik a történelem jó oldalára “estek”

Horvátországban azzal reklámozzák az Argeta tyúkpástétomot, hogy a kenyér jó oldala (dobra strana kruha). Andrej Plenković horvát miniszterelnök mostanában azt kezdte hirdetni magáról, hogy ő pedig “a történelem jó oldala”, amiből következik, hogy akik nem úgy gondolják, mint ő, azokat szépen felcímkézik.

Ebben az olvasatban az élet, a politika és a háború valóban olyan mint egy sakkjátszma, amelyen a fehér oldalon álló huszárok Argeta tyúkpástétommal kent kenyeret esznek, a rossz oldalon állók pedig az ukrajnai sárban dagonyáznak.

– mondta Plenki (Plenx), aki ezáltal némileg fényezte a horvát kormánypártot, majd megjegyezte, hogy az elnöki álláspont nem esik egybe a horvát külpolitika törekvéseivel, de egyúttal azt is megmutatta, hogy melyik oldalon osztják a pástétomos kenyeret.

– jelentette ki a horvát miniszterelnök, kijelölve a jó oldal helyét a sakktáblán.

A Horvát Demokratikus Közösség is reagált Zoki Bond nyilatkozatára, és megjegyezte, hogy “amikor Putyin védelméről van szó, akkor Milanovićnak nem okoz gondot, hogy szégyent hozzon magára, és vitába szálljon a szövetségeseivel”.

A HDZ közleménye szerint ebben a “kicsik” továbbra is szó nélkül követik őt. A “kicsik” szó minden bizonnyal a “káriesz kicsinyeire” történő utalás.

A “káriesz egyik kicsinye” is elítélte a horvát elnököt

A horvát miniszterelnök két héttel ezelőtt még úgy nyilatkozott, hogy a Most (Híd) képviselőjét, Nikola Grmoját és a hozzá hasonlókat, mondjuk Peđa Grbin szociáldemokrata vezetőt, akit a HDZ közleménye néven is nevez, a kormányban csak a “káriesz kicsinyeiként” emlegetik.

Plenković akkor Grbint is és Grmoját is szinte egy kalap alá vette Milanović államfővel, akivel együtt ők sem állnak a történelem jó oldalán.

A jelek szerint azonban Grmoja az uzsonnaszünetig javítani akart a bizonyítványán, ezért ő is elítélte a horvát elnököt.

Nikola Grmoja, a káriesz egyik kicsinye (Forrás: Nova TV, screenshot)

– üzente a “történelem jó oldala felé kacsingatva” Zoki Bondnak a most éppen ellenzéki Grmoja.

Miután a horvát elnök részéről nem ez volt az első alkalom, hogy a nyilatkozata kiverete a biztosítékot, ezért a horvát Szociáldemokrata Párt álláspontja már korábbról ismert.

Peđa Grbin, a legnagyobb horvát ellenzéki párt vezetője, aki szintén a “káriesz társaság tagja”, tíz nappal ezelőtt (január 22-án) úgy írta le Milanović Ukrajna iránti politikáját, hogy az államfő szerint Oroszország az agresszor, Ukrajna pedig a megtámadott fél.

Ehhez hozzátette, hogy a szociáldemokraták vezetőjeként semmi okát sem látják annak, hogy miért ne támogatnák Milanovićot a horvát elnöki poszt újbóli megszerzésében.

A legújabb közvéleménykutatásokból arra lehet következtetni, hogy Milanović taktikája bevált, a nevét sokszor emlegetik a történelem rossz és jó oldalán, és ami még ennél is fontosabb, gyakran kezdődnek vele a horvát televíziók híradói.

A zágrábi Nova Televízió egy héttel ezelőtt tette közzé a “cro-barométer” néven ismert közvéleménykutatását, amely szerint – nyilván a gyakori szereplésnek is köszönhetően -, a horvát elnök igencsak jó pozíciókból mehetne neki a következő elnökválasztásnak, ha azokat most tartanák, a pozitív kedveltségi listát ugyanis vezeti, a legkevésbé szimpatikus öt politikus közé pedig be sem került.

Kit szeretnek a horvátok és kit nem?

Alább látható a zágrábi Nova TV által készített “cro-barométer”, a felső sorban az öt leginkább kedvelt politikus látható, ezen Zoki Bond az első helyet foglalja el.

Az alsó sorban látható az öt legkevésbé kedvelt horvátországi politikus, megjegyzendő, hogy ezen a listán az első helyet Milorad Pupovac, a horvátországi szerbek vezetője foglalja el, messze leszakadva tőle a “horvát mezőny”, amelyben Milanović nem szerepel, sem dobogós, sem listás nem lett.

A horvát lapok szombaton (január 28-án) hozták nyilvánosságra azt a rendőrségi közleményt, amely az orosz elnök egyik oligarchájának a jachtjával kapcsolatos. A horvát állam tavaly márciusban foglalta le Aliser Uszmanov üzbég származású oroszországi oligarcha jachtját, amely a Murter szigetén lévő Betina üdülőfalunál vesztegelt egy ideig, majd kereket, vagyis inkább kötelet oldott. A tulajdonlás kérdése – mint ilyenkor lenni szokott – eléggé bonyolult, és sok adóparadicsomon átívelő, mint az majd alább kiderül. Az Uszmanov feleségének nevét viselő Irina VU egyébként egy 35 méter hosszú jacht, értékét ötmillió euróra becsülik.

Feljelentés az Irina VU miatt

A rendőrségi közlemény szerint a horvát zászló alatt közlekedő jacht 2022 októberében hagyta el a horvát felségvizeket, és mint arról a BALK korábban beszámolt, Törökországban kötött ki.

Tengerészeti portálok szerint az Irina VU október kilencedik kelt útra, és két nappal később érkezett meg a törökországi Didim kikötőjébe, ahol jelenleg is horgonyoz.

A szóban forgó jachtra a tulajdon használatát korlátozó nemzetközi intézkedés vonatkozik, amely alapján nem hagyhatta volna el a Murter szigetén lévő betinai hajógyárat, ahonnan a horvát legénység közreműködésével hajózott ki.

A most közzétett közlemény szerint a rendőrség befejezte a bűnügyi nyomozást négy horvát állampolgár ellen, miután nemrég kiderült, hogy az orosz luxusjacht eltűnt a betinai kikötőből.

A nyomozást a Split-Dalmáciai Rendőrkapitányság, valamint a Šibenik-Knini Rendőrkapitányság folytatta le, lezárását követően pedig négy személy ellen tettek feljelentést a nemzetközi korlátozásokról szóló törvény 15. cikkelyében foglalt bűncselekmény elkövetése miatt.

Irina jachtja (Forrás: SuperYacht Times)

A közlemény szerint a nyomozás során bizonyítást nyert, hogy az elsőrangú vádlott egy 58 éves kapitány, akinek a nevét nem közölték, ahogy a többiét sem, és aki a lefoglalt vagyonnal való rendelkezés korlátozását célzó nemzetközi intézkedések végrehajtásáról szóló korábban kézbesített rendelkezés ellenére megszervezte az Irina VU kihajózását, amihez legénységet is toborzott.

A legénységet a másodfokon gyanúsított 35 éves kapitány, valamint egy 50 éves férfi és egy 34 éves nő alkotta, továbbá még két személy, akik nem értesültek a korlátozó intézkedésekről, vagyis a hajó “megszankcionálásáról”, így az szerepük valószínűleg enyhébb elbírálást nyert.

A fent említett legénység 2022 októberében kivitte az orosz tulajdonban lévő hajót a nemzetközi vizekre, holott a szóban forgó jachtra vonatkozott egy vagyonelidegenítést korlátozó nemzetközi intézkedés, amely szerint nem hagyhatták volna el a Murter szigetén lévő Betina Hajógyár kikötőjét.

A nyomozás befejezése után a Šibenik-Knini Rendőrkapitányság a négy gyanúsítottat őrizeti felügyelet alá helyezte, és büntetőfeljelentést tett ellenük a šibeniki ügyészségen, valószínűleg nekik kell “elvinniük a balhét”, pedig felelősök a “felsőbb körökben” is netalán előfordulhatnak.

Biztonsági mulasztás

A horvát sajtó korábban arról írt, hogy “hihetetlen biztonsági mulasztás” történt Murter szigetén, miután eltűnt az Irina VU nevet viselő Sunseeker 115 típusú sportjacht, amely egy Aliser Uszmanov és Irina Uszmanova birtokában lévő cég tulajdona, de majd mint látni fogjuk, ez nem ennyire egyszerű.

A történet attól válik igazán bizarrá, vagyis még bizarrabbá, hogy nemrégiben egy majdnem ugyanolyan jacht érkezett a betinai kikötőbe, mint az Irina VU, amivel az elkövetők állítólag meg akarták téveszteni a hatóságokat és a nyilvánosságot, vagyis egy “Patyomkin-jachttal” kívánták színlelni, hogy az Irina VU még mindig oda van kikötve.

Kérdés, hogy az ügyben történik-e egyéb feljelentés is, miután az egész rendszer csődöt mondott a betinai hajógyártól a legfelsőbb szervekig, nem véletlenül vonták be az ügy kivizsgálásába a horvát titkosszolgálatot (Sigurnosno–obavještajna agencija, SOA) is, de erről végképp nem lehet tudni semmit sem.

Egy horvát biztonsági szakértő szerint a horvát minisztériumok közötti kommunikációs zavar miatt “lóghatott meg” a jacht a betinai kikötőből.

Tonći Prodan véleménye szerint előfordulhat, hogy a tengerügyi minisztérium nem tájékoztatta a belügyminisztériumot, illetve a parti őrséget, hogy “vegye őrizetbe” a hajót, vagyis hogy tartsa rajta a szemét.

Oleg Butković, tengerügyi, közlekedési és infrastrukturális miniszter január közepén megerősítette az orosz jacht rejtélyes eltűnéséről szóló információkat, de “első nekifutásra” azon kívül nemigen kívánt többet mondani, minthogy tud az ügyről.

Némileg bőbeszédűbb volt Alen Gospočić, aki az említett minisztériumot képviseli a szankciók ellenőrzésével és végrehajtásával foglalkozó bizottságban, és aki a zágrábi Večernji listnek nyilatkozva elmondta, hogy összesen öt olyan jacht horgonyos a horvát partoknál, amelyek tulajdonosai az orosz elnök környezetéhez tartoznak.

– mondta akkor Gospočić, aki kitért arra is, hogy ők csak az ingatlanok felderítéséért és lezárásáért felelősek, és nem rendelkeznek biztonsági őrökkel, akik a nap 24 órájában felügyeljék, vagyis őrizzék az elkobzott vagyont.

– monda a minisztériumi alkalmazott, aki biztosat ugyan nem tudott mondani, de feltételezte, hogy egy összehangolt éjszakai akcióról van szó.

– tette még hozzá Gospočić a titokzatos jachttal, és annak még titokaztosabb eltűnésével kapcsolatban.

Az Uszmanov család és Horvátország

A 2012-ben készült és Splitben regisztrált Irina VU a tulajdonosi adatok alapján elég kalandos utat járt be, nem a tengeren, hanem a tulajdoni lapokon, ezért nem könnyű kibogozni, hogy valójában ki is a valódi tulajdonos, és hogy a jacht milyen célokat szolgált.

Az Oštro horvát oknyomozó hírportál szerint a jacht a Leraux nevet viselő horvát cég tulajdonában volt, amelyet viszont a Cipruson bejegyzett Leraux Investment birtokolt. Négy évvel később átment a szintén ciprusi Leraux Yachts Leasing birtokába, egy év múlva viszont már a brit koronához tartozó Kajmán-szigeteken bejegyzett Leraux Yachts lett a tulajdonos, az említett cégek közül egyik-másik már meg is szűnt, mint az a ciprusi cégjegyzékből kitűnik.

De ezt még lehet tovább bonyolítani azzal, hogy a Leraux Yachts Leasing, amely 2015 és 2016 között volt a “boldog tulajdonos”, a Leraux Holdings birtokában volt, amely felett korábban a Leraux Investments diszponált, ma viszont már a Man-szigetén bejegyzett Bridgewater alá került, amely a Leraux Trust megbízottja, és valahol itt zárul be a kör, merthogy a Panama Papírok (iratok, akták, kinek hogy tetszik) szerint Irina Uszmanovával hozható összefüggésbe.

A horvát nyilvántartás szerint a Leraux Holdings végső tulajdonosa is Uszmanov (volt) felesége, a (volt) férjéhez hasonlóan üzbég származású Irina Alekszandrovna Viner, korábban Irina Alekszandrovna Viner-Uszmanova, tehát valószínűnek tűnik, hogy az övé az Irina VU nevet viselő jacht is, de oknyomozó újságíró legyen a talpán, aki meg tudja mondani, hogy ki adta ki az utasítást a luxusjacht elkötésére a betinai kikötőből.

A részletekbe nem belemenve megjegyzendő, hogy Irina Uszmanova és (volt) férje Aliser Uszmanov szoros kapcsolatban állnak Vlagyimir Putyin orosz elnökkel.

Uszmanova a gimnasztika terén tüntette ki magát, az orosz ritmikus gimnasztika edzője, az orosz válogatott vezetőedzője, az Orosz Ritmikus Gimnasztika Szövetség elnöke címeket viselte. Egyes számítások szerint lányai 17 olimpiai arany- és ezüstérmet “szállítottak” Oroszországnak, és még sok érmet más versenyekről. Kegyetlen edzői módszereiről Marta Prus fogatott dokumentumfilmet “Over the Limit” címmel, amely itt nézhető meg.

Az Everton sereghajtó a Premier League-ban (Forrás: Twitter)

Uszmanov az orosz “Metaloinvest” kohászati ​​cég tulajdonosa, de az ő kezében van a befolyásos internetes portál a “Komerszant”, valamint a legnagyobb orosz internetes levelezőcég, a “Mail.ru Group”, de köze volt az angol Arsenalhoz, mostanában pedig az Everton csapatához, az utóbbi tavaly márciusban függesztette fel kapcsolatait az Aliser Uszmanovhoz köthető orosz cégekkel. Bár ebben nem lehetünk teljesen biztosak, mert a Guardian egyik mostanában megjelent cikke szerint számos futballmenedzser azt állította, hogy tárgyalásokat folytatott az Evertonnál az immár szankcionált oligarcha, Alisher Usmanov jelenlétében.

Ami Horvátországot illeti, itt is vannak még érdekességek, amelyek szerint az Uszmanov-családot más szálak is kötik Horvátországhoz, Uszmanov nővérének nyaralója van a Pelješac-félszigeten, ahol erdőtulajdonos is, Irina Uszmanova pedig a tengerparti Orebićban működtetett egy nyaralót, ahol sporttevékenység is folyt.

A négy házból álló orebići központot a “Kisik” (Oxigén) nevet viselő cég vezette, amelynek a tulajdonosa a fent már említett Leraux Holdings, és általában azok az orosz lányok nyaraltak ott, akiknek Irina Alekszandrovna Viner-Uszmanova az edzője.

Az Australian Open tavaly a Covid-19 miatt hadakozott Novak Đoković szerb teniszezővel, most viszont Vlagyimir Putyin miatt intették meg Đokovićot, akinek az Andrej Rubljov orosz kollégája fölötti sima győzelmét az ausztrál nyílt teniszbajnokság negyeddöntőjében (6:1, 6:2, 6:4) beárnyékolta, ami a lelátókon és a teniszaréna környékén történt. Az Australian Open figyelmeztette Đokovićot, hogy a továbbiakban kerülje az ehhez hasonló helyzeteket!

Đoković és az arnyékok

Nemcsak tenisz volt Melbourne-ben, hanem balhé is a Đoković-Rubljov összecsapást követően, miután a sportot ismét háttérbe szorította a politika, miután a szerb és az orosz tábor egymásra talált.

Az már tavaly kiderült, hogy a nemzeti/nacionalista allűröktől sem mentes Đoković komoly szurkolótáborral rendelkezik Ausztráliában, a szerb kivándorlók népes tömege tavaly fesztivál-jellegű demonstrációkkal támogatta a szerb teniszezőt, miközben az ausztrál hatóságokkal küzdött, miután állítólag a vírust már előzőleg legyűrte.

A szerb szurkolók most jelentős támogatást kaptak Rubljov híveitől, miután nem halálos ellenségekről van szó, ez legfeljebb az oroszokról és az ukránokról mondható el, ami újabb bizonyíték arra, hogy a sport és a politika között létezik némi összefüggés. Ennek következtében a teniszaréna környékén szólamokat voltak halhatók, hogy Rusija, Srbija”, vagyis hogy Oroszország, Szerbia.

A helyzetet súlyosbította, hogy ennek során feltűnt a szerb teniszező édesapja is, aki nemigen türtőzteti magát, amikor a szerb nemzeti ügyről van szó.

Srđan Đoković ezúttal orosz & oroszbarát szerb szurkolók társaságában jelent meg, akik közül az egyik Vlagyim Putyin arcképével díszitett zászlót mutatott a kamerának, ráadásul az Ukrajna elleni agresszió jelképének tekinthető Z-betővel díszített pólót viselt.

Az ukrán Kateryna Baindl és az orosz Kamilla Rahimova összecsapásakor történt incidens miatt, amelyen egy orosz zászló is előkerült, az ausztrálok betiltották az orosz és fehérorosz zászlók és szimbólumok használatát a Melbourne Parkban.

A BBC beszámolója szerint a Putyin képével kidekorált orosz zászlóval egy szerb & orosz színekben felvonuló csoport érkezett a Rod Laver Arena elé, az ezzel kapcsolatos videót Ben Rothenberg, közismert amerikai teniszújságíró tette közzé a Twitteren, ahol megjegyezte, hogy a szerb ász édesapja, Srđan Đoković egy Putyin-párti tüntetésen pózolt a Rod Laver Aréna előtt.

A Vezérfarkas is szurkolt Đokovićnak, vagy éppen Đoković ellen?

Rothenberg egyúttal bírálta a szervezőket, szerinte ugyanis megdöbbentő azoknak a biztonsági intézkedéseknek a szintje, amelyek az ilyesmit lehetővé teszik.

Novak Đoković édesapja a Moszkvába küldött “képes üzenettel” Alekszandr Zaldasztanovot (az orosz Hulkot), az Éjszaka Farkasai Putyin-barát motoros társaság vezetőjét szólította meg, hozzá intézte a szavait, és általa az orosz testvéreket üdvözölte a messzi Moszkvában: ebből is látszik, hogy az oroszok ukrajnai háborúja még Ausztráliában is “hullámokat ver”.

A nyugati kollégák csak a szerb teniszező édesapjára koncentráltak, és nem foglalkoztak a zászlót tartó férfival, az “orosz Hulkkal”.

A BALK digitális eszközökkel feljavította a Melbourne-ben készült videóból kicsípett képkockát, amely mellé odatettük a “teljes szerelésben” látható “vezérfakast”. Nem állítjuk, hogy egy és ugyanaz a személyről van szó, de látunk “némi hasonlóságot”, és ezt támasztja alá az is, ahogy a szerb teniszező édesapja megszólítja Alekszandr Zaldasztanovot.

A felvételt közzétevő Rothenberg azonban nem az egyedüli volt, aki a helyszínről posztolt, ott volt Tumaini Carayol, a The Guardian riportere is, aki saját állítása szerint csak arrafelé sétált, és egy csoport emberbe botlott a Rod Laver Arena lépcsőjén, egyikük egy Vlagyimir Putyin arcával díszített zászlót mutogatott, miközben a tömeg azt skandálta, hogy “Rusija, Srbija”, vagyis, hogy “Oroszország, Szerbia”.

Miután a fenti két felvétel valószínűleg mobiltelefonnal készült, a videók minősége enyhén szólva csapnivaló, de Rejtő Jenőt parafrazálva nem lehet minden pofon és újságíró mellé operatőrt állítani! Ám ha alaposabban megnézzük a felvételek, az mindenképpen kiderül, hogy mindkét nyugati újságírónak ugyanazt a személyt sikerólt lencsevégre kapnia – aki lehet, hogy éppenséggel a fő farkas.

Ezt a véleményünket alátámasztja egy Ausztráliában tartózkodó emberjogi aktivista “twitteres” bejegyzése is. Sophie Mak csodálkozva állapította meg, hogy a szervezők engedélyezték az Éjszaka Farkasai nevet viselő motoros banda tagjainak, hogy Putyint ábrázoló zászlókat és transzparenseket vigyenek be az ausztráliai nyílt teniszbajnokságra, miközben az ukrán jelépekkel vagy ukrán zászlókkal érkezőket alaposan átvizsgálják.

Az oroszok a demokráciát kérik számon

A történet foglalkoztatta az orosz állami hírügynökséget, a RIA Novosztyit is, amely arról számolt be, hogy Ausztráliában letartóztattak “egy fanatikust” egy Putyint ábrázoló orosz zászló miatt. Az orosz hírügynökség már a címben felteszi a kérdést, hogy hol marad a “demokrácia?”

A RIA Novosztyi a cikk alcímében megjegyezte, hogy a Putyin arcképével “súlyosbított” orosz zászlót szerb szurkolók feszítették ki az ausztráliai nyílt teniszbajnokságon, vagyis az orosz média “eme jeles képviselője” a szerb kisöcsire keni a dolgot.

A Ria Novosztyi cikke a szerb teniszezővel kapcsolatban

Az orosz hírügynökség ugyanakkor képekkel nem támasztja alá az állítását, csak semleges illusztrációkat csatol a cikkéhez, miközben arról számol be, hogy “botránnyal végződött” Rubljov-Đoković összecsapás az Australian Openen. Az ausztrál rendőrség letartóztatta a rajongók egy csoportját a Putyin-zászló, illetve egy másik lobogó miatt, amelyen a “Donyecki Népköztársaság” neve szerepelt.

Az orosz hírügynökség ezzel kapcsolatban felidézte, hogy Andrej Rubljov előző pályára lépésekor a közönség soraiban ukrán zászlók voltak, amivel kapcsolatban az orosz hírügynökség szerint Rubljov azt mondta, hogy azok nem zavarják őt, de a sértegetések igen.

A RIA Novosztyi ehhez még hozzátette, hogy az Australian Open vezetése elkente ezt a dolgot, mert “Ukrajnát megbántani ma már politikai öngyilkosságnak számít”.

Itt már nagyon eltávolodunk attól, amivel a cikkünket kezdtük, az ausztráliai teniszbajnokságra reagálva csak annyit szerettünk volna elmondani, hogy tavaly a Covid-19 miatt akadtak problémák az ott indulni szándékozó Đoković körül, most viszont egy sokkal veszélyesebb vírus terjed a világban, a háború vírusa, amely a sportpályákon jól látható szimptómákat idéző elő, főleg ha az Éjszaka Farkasai is besegítenek.