Apa kocsit hajt, ott! (a Csobánc utcán véges-végig)

Múlt szombatra néző péntek este B. I. – híres minikönyves polgártárs – türelmetlenül dudált az ördögi szarvacskáit ragasztgató fiának, hogy jöjjön már, mert indulnak a városba. Ha sokat vacakol még, annak az lesz az óhatatlan következménye, hogy lekésik a Mersz Klub legújabb avantgárd műsorát a pesti nyóckerben.

Akkor pedig nézhetnek nagyot.

A fiú beszállt. Apafej megnyomta a gázt, a kocsi ugrott. Apa később megnyugodott, figyelmesen hajtott. Tapasztaltan és türelmesen, míg a járókelők odakinn sétáltak a friss levegőn. Rákanyarodva a Csobánc utcára jóval arrébb, rendőri megfigyelés szerint az imént még két kézzel vezető sofőr előbb egy kézzel irányította gépjárművét, egy nagy fehér Fiat 1500-ast, majd felhőtlen jókedvében fütyörészve teljesen elengedte a volánt, amivel sok járókelőt valósággal “életveszélybe sodort”.

– Ezen nincs is mit vitázni, ilyen őrültek mindig és mindenhol akadnak. Legnagyobb népsűrűségük szerint Magyarországon épp a fővárosi nyolcadik kerületben, kimondottan a Mersz Klub környékén. A Merszén, amelyet a mindentudó Wikipédia, meg egyéb megbízható források szerint is 2015-ben alapított Lantos László Triceps, szabadkai származású író, rendező, híres ön(be)hegesztő performer és Falcsik Mari neves, remek tollú, kifinomult lélekrezdülésű költőnő. Tették ezt a Bada Dada Alapítvány pénzügyi és jogi hátterével. Méghozzá azzal az egyenes szándékkal, hogy a mintegy nyolcvan-kilencven érdeklődő befogadására alkalmas szuterén az európai nívójú avantgárd, alternatív és underground magyar művészet egyik útmutató, élénk, színnel-hanggal teli nyüzsgőpontjává váljék. – Ebben a végtelen kiterjedésű világmindenségben csakis, amelyben oly könnyű elveszni; tanácstalanná és társtalanná lenni, hazátlanná, visszhangtalanná mindörökké. Akár Thomas Pynchon amerikai író egyik Súlyszivárvány-hősévé alakulni.

(Ámen.)

Itt, ezen a ponton, menten megvetve lábunkat a valóság szilárd talaján – előtte határozott kuplungolással hangnemet váltva –, röviden beszámolhatunk arról, hogy – úgy durván egy héttel ezelőtt – szomorú búcsú színtere lehetett a szóban forgó klub. Ugyanis a balkáni háború hátszelével a kilencvenesek elején Magyarországra érkező, zömmel egykori Új Symposionisták alapította és szerkesztette veszprémi EX SYMPOSION kulturális folyóirat, olybá tűnik, végérvényesen bemondta az unalmast. Bozsik Péter főszerkesztő szavai szerint minden anyagi forrás immár duplán kimerült, befuccsolt, kiapadt, közben nincsenek újak a láthatáron. – Holott – mint tudható – ötlet még lenne bőven a leendő számok (izgalmas numerák) tekintetében.

Végleg bezár hát az Ex-bazár? (Jebeš.) Pont ezzel a Merszben bemutatott 2022-es, sorrendben 109. príma performansz-számmal, amelyet épp Lantos álmodott meg, majd rakott össze? Ezzel éppen?! Formált pontosan vagy megközelítőleg pontosan olyanra, amilyet a mellékelt ábra mutat. Vagy éppenséggel mutatott ott: a helyszínen. Néhai pécsi-nürnbergi Botond (Kardos Botond) művészúr Leonardójával a fedőlapon, Ádám teremtésével az első belső borítón, meg azzal a megragadó, egyszemélyes, szerény zsömlés Vacsorájával Botinak a hátsó oldalon. Míg a hátsó belsőn Szombathy Bálint: Az utolsó költő emlékére és a Zászlók 2 című performanszának egy-egy rögzített pillanatát láthatjuk. Ezzel együtt a szerzői gárda is illusztris. Tricepstől – Beke Lászlón, Józsa Mártán, Tillmann J. A.-n, Kurdy Fehér Jánoson, említett Falcsik Marin, Stilét Tamáson, Brenner Zoltánon, Ladik Katin, nem utolsósorban Miroslav Mandićon, Slavko Matkovićon és más kiválóságokon át – Rőczei Györgyig. Utóbbi a politikáról úgy, mint a hazugság művészetéről, illetve a művészetről úgy, mint az igazmondás politikájáról értekezik a Kétfarkú Kutya Párt áptudejt korszakáig.

Legvégül Kurdy Fehér FÉLTEM, LEESIK c. remek, Botond távozása és Eszti mami egyik réveteg kijelentése ihlette – virtuális időben is hosszú – költeményéig, amelyben tőle ötven méterre az Édenkert mozgatja lassú ütemben a bámulatosan hosszú lábait. És közben Kosdon ugyancsak gyorsan szállnak a percek. Abba a nagy b… semmibe. Aztán valami még? Ja, például az a BAZD MEG A PÉNZED! A LELKED AKAROM! – ördögi felkiáltás. De hogy ez a mocsok blaszfémia meg pontosan milyen lírai kontextusban kurjantódik itt el, elolvasásig maradjon a titok jótékony homályában.

Egyébként igen: Apa kocsit hajt.

Újvidék természeti kincse, megboldogult Bada Dada Tiborunk apja kocsit hajt a legendás Dada-műben. Valószínűleg ilyen kiskretén mód meghatóan és gyönyörűen, ősgyermeki primitivizmussal megfogalmazott lírai darabban még nem lett vezetői jogosítvánnyal rendelkező férfiszülő megörökítve. Ehhez nyilvánvalóan külön szerencse kellett és kell. Egy olyan alapos tanulmányokba feledkezett utód részéről, aki – saját bevallása szerint – a fantasztikus Boney M együttestől tanult meg helyesen írni angolul. Tőlük tanulta meg a “néger népesség” tiszteletét, a zene szeretetét. Ők csupa jóra nevelték, azért lett olyan derék ember. Bob Farrell és a többi három kedves hölgy abszolút ellátták őt egy életre való kultúrával, belőlük táplálkozva indult el, hogy “egyszerűen a festészet helyes útjával javítsa meg az emberek életszínvonalát”.

Tricepsék filmjét, a DADA UNIVERZOOM-ot az esemény végén vetítették le Brenner Zoltán helyszíni beleimprózásával, előtte szakvéleményét a pódiumon elmondta még Nemes Z. Márió, rendezői ballján Kurdy Fehér Jánossal, jobbján magával a házigazdával. Sztalker-performanszával közreműködött az Opál Színház.

– Volt még valami?

Nos, miközben félhangosan ezen gondolkodtunk, eszünkbe jutott, hogy anno (már tényleg rég) az újvidéki Telepen gyakran betért egy-két pálinkára Balkanacékhoz Bada Dada. Általában fülig festékesen, mert a szomszédos nyomdába járt, és egyik alkalommal egy új mappát lobogtatva érkezett. A HÚ IZ VISZ BLEK MEN HÚ FLÁJING TO VÖ SZKÁJ (jól írjuk?) archetípusával. Kacagva álltuk körül megcsodálni a valahol a felhők magasságában közlekedő szupermeni figurát. Meglehetősen lassú észjárásra vall, hogy csupán itt a Merszben villant B. A. B. agyába, hogy az az ember ott fenn nem lehet, lehetett más, tényleg, mint maga a jó öreg Bobby Farrell, alatta Babilon folyóival. Nem kis eredmény, ugyebár? Mert bár nehezen esett le a tanti, de végül igen.