A Horvát Köztársaság és katonáinak részvétele az Althea békefentartó misszióban az EUFOR keretén belül továbbra is „forró kérdés” maradt Szarajevó, Zágráb és Brüsszel (NATO) relációjában. A huzavona szeptemberben kezdődött, a bosznia-hercegovinai választási kampány idején, amikor Zoran Milanović horvát köztársasági elnök Splitben kijelentette: ragaszkodni fog ahhoz, hogy a Horvát Köztársaság is elküldhesse fegyveres erőit ebbe a misszióba. A kérdésnek akár napokon belül lehet folytatása, a BALK tudósítóinak a kérdéssel kapcsolatos aktivitásából kiderül, ezúttal sincs jó döntés, mint ez a Balkánon, leginkább pedig Bosznia-Hercegovinában elő szokott fordulni.

Mit írt a külügyér?

Az ügy a minap kapott gellert, amikor a horvát külügyminiszter, Goran Grlić Radman Jens Stoltenberg NATO-főtitkárnak küldött levelet ezzel kapcsolatban, merthogy egyes feltételezések szerit a jelenleg az Európai Unió esernyője alatt működő EUFOR visszakerülhet a NATO irányítása alá.

Bár a bélyegző tanúsága szerint az ezzel kapcsolatos horvát levelet több mint két hete, pontosabban október 14-én küldték el, a nagyközönség csak két nappal ezelőtt értesült róla, amikor közzétették a szomszédos országok médiájában.

Levelében a horvát külügyminiszter az Atlanti Szövetség alapelveire hivatkozik, és figyelmezteti a NATO vezetését a lehetséges következményekre, ha Horvátországtól megtagadnak valamit, amihez egyenrangú tagként joga van.

GGR (Goran Grlić Radman) azzal kezdi, hogy Horvátország elvi álláspontja továbbra is az, hogy egy ilyen misszióban való részvételnek nyitva kell állnia minden szövetséges előtt, mert ez alapvető jog, amint azt az Észak-atlanti Szerződés preambuluma kimondja, a kollektív védelemre, valamint a béke és a biztonság megőrzésére irányuló erőfeszítések egyesítésének elhatározása révén.

A horvát külügyér kecsesen úgy fogalmazott, hogy Horvátország a Szövetséggel folytatott megbeszélés során releváns tényeket és magyarázatokat adott, konstruktív és higgadt megközelítést alkalmazva. Radman szerint „nincsenek jogi akadályai” annak hogy Horvátország bármely NATO-küldetésben vagy műveletben vegyen részt, szerinte ilyen esetben „nem lehet politikai akadályokra vagy aggodalmakra hivatkozni”.

GGR megjegyzi, hogy az ilyen megkülönböztetés politikailag nagyon káros lehetne a szövetségesek egységére és szolidaritására nézve, és ez káros precedenst teremthet a NATO jövőbeli erőfeszítéseire nézve is.

– tudatta Grlić Radman Stoltenberggel.

Ami a Horvát Köztársaság Bosznia-Hercegovinával szembeni hozzáállását illeti, GGR arra emlékeztette a NATO főtitkárát, hogy Horvátország az 1990-es években döntő fontosságú volt a támogatás, a katonai és humanitárius segítségnyújtás, és végső soron a boszniai-hercegovinai béke biztosítása és végrehajtása szempontjából.

A boszniai hatóságok meghívására, az 1995-ös spliti megállapodás alapján Horvátország katonai segítsége döntő fontosságú volt Bosznia-Hercegovina nagy részének felszabadítása szempontjából és a daytoni békéről szóló általános keretmegállapodás megkötéséhez szükséges előfeltételek megteremtéséhez.

Grlić Radman levelét azzal fejezte be, tisztességes és körültekintő szabályokat kell biztosítani valamennyi szövetséges részvételére vonatkozóan a NATO által vezetett valamennyi műveletben és küldetésben, beleértve egy esetleges új NATO-missziót is Bosznia-Hercegovinában.

Kvázi horvát a horvátok ellen

Mint ezt a BALK már korábban említette, Radman levelére Željko Komšić a Bosznia-Hercegovina elnökség „horvát tagja” – aki teljes mellbedobással a bosnyák izetbegovići vonalat képviseli – reagált, mégpedig úgy, ahogy azt a minaretek árnyékában elvárják tőle.

– kommentálta Komšić. Ugyanakkor annak a véleményének is hangot adott, hogy Grlić Radman „valótlanságokat állít”, amikor a horvát hadsereg bosznia-hercegovinai szerepvállalásáról beszél, mert szándékosan figyelmen kívül hagy két nagyon fontos körülményt.

– fogalmazott Komšić, akinek szintén levelezni való kedve támadt.

Horvátország számára ez presztízskérdés

Horvátország nyilván azért érzi fontosnak az EUFOR Althea misszióban való részvételt, mert ez az EU leghosszabb katonai művelete, az egyetlen szárazföldi művelet, és egyben az egyetlen, amely végrehajtási megbízatással rendelkezik erő alkalmazására.

2004-ben az EUFOR váltotta fel a NATO békefenntartóit Bosznia-Hercegovinában. Az elmúlt 18 évben az volt a feladata, hogy kiképezze a bosznia-hercegovinai közös fegyveres erőket, valamint segítse a nemzetközi közösséget és annak intézményeit a helyszínen a béke és a biztonság fenntartásában.

Novemberben azonban a misszió mandátuma lejár, és az ENSZ Biztonsági Tanácsának döntenie kell a hosszabbításról, de minden megkérdőjelezhető az ukrajnai háború miatt, mert kérdés, hogy Putyin Oroszországa hogyan fog reagálni.

Vannak olyan értelmezések és elképzelések, hogy ha Moszkva ellenzi az EU misszió meghosszabbítását, így ebben az esetben a NATO-nak kell ismét visszatérnie Bosznia-Hercegovinába, mert erre már megvan a felhatalmazás.

Hogy végül hogyan alakulnak dolgok, nem lehet tudni. Az igaz, hogy Oroszország már egy ideje élesen bírálja az EUFOR-t, de valószínű, hogy még kevésbé szeretné ha a jelenlegi 1100 katonát a NATO csapatai váltanák fel, annak ellenére, hogy lényegében ugyanazokról a tagországokról van szó.

Állítólag Milorad Dodik a Kremlben tett legutóbbi látogatása során sürgette Putyint, hogy a két „rossz” közül a kisebbet válassza, azaz bólintson rá, hogy az EU-missziót legalább még egy évre hosszabbítsák meg, de nem a horvátok, hanem a németek részvétele nélkül.