A palicsi fesztiválról és a testépítés lelki vonulatairól

A cikk meghallgatása

Július eleji hírek szóltak arról, hogy hat magyar filmet láthat a közönség az idei palicsi filmfesztiválon az Új magyar filmek válogatásban, ahogy további kettőt egy-egy versenykategóriában, pontosan szóban forgó hónap tizenhatodika és huszonkettedike között. Egyebek mellett vetítik majd Pacskovszky József Kék róka és Fazekas Máté Bence Kilakoltatás című filmjét, aztán Eperjes Károlynak az ötvenes években zajló magyarországi keresztényüldözésekről szóló alkotását, a Magyar Passiót, miként Paczolay Bélának megkülönböztető figyelmet keltő Kosztolányi-adaptációját, a fantasy világába átröppent Pacsirtát. Nem utolsósorban Csuja László és Nemes Anna Szelíd című filmjét. – Utóbbit, okvetlenül aláhúzandó, a versenyprogram főmedrében úsztatták.

Aztán elmúlt egy kis idő Szabadkán, Palicson is, a háború nem ért oda a maga iszonyú valóságában, így különösebb megrázkódtatások nélkül lezajlott az idei szemle. Sok szép alkotást díjaztak, köztük Michel Hazanavicius Végső vágás című filmjét. A francia rendező személyesen is megjelent a zsúfoltnak láttatott Lifka Sándor moziban, hogy átvegye az elismerést. Nevezetesen a Lifka-díjat.

– Mélyen megérintett, hogy erőfeszítéseimet, így egész életművemet ezzel a legutóbbi darabbal együtt itt ilyen magasra értékelték

– jelentette ki ebből az alkalomból Hazanavicius.

– Hálás köszönetem ezért. Nagyon jóleső számomra a jelenség, ahogy minden kétséget kizáróan felettébb hasznos az egész filmművészetre nézve, ha valahol ilyen szép számban tud megjelenni a filmkedvelők hada. A nyilvános vetítések fonnyadásának érájában ez rendkívül fontos dolog

– fűzte még hozzá valahol utóbb.

Mindenképp említésre méltó, annál is inkább kihagyhatatlan, magyarán kapitális baklövés lenne nem megemlíteni, hogy az idei palicsi filmfesztivál fődíját, az Arany Torony-díjat az M. R. I., vagyis a Mágneses rezonancia című filmnek ítélték oda, amelyet Cristian Mungiu román rendező forgatott. Ugyanakkor a Párhuzamok és ütközések elnevezésű kategória nemzetközi zsűrije A lepke víziója (esetleg: álma?) című filmet látta a legjobbnak. Makszim Nakonecsnij ukrán direktor úr is meghatódottságának adott hangot, ő azonban az egész ukrán nép nevében fogalmazta meg köszönő beszédét. Nem kis hangsúllyal azon, milyen sokat jelent az elismerés mindnyájuk számára akkor, amikor nem csak az ukrán kultúra vált súlyosan veszélyeztetetté, hanem egész identitásukkal együtt maga a puszta létük is.

Tulajdonképpen végigfuthatnánk még az elismerésben részesültek egész listáján, de már itt – értelemszerűen – egyáltalában nem lehet Fő & Szent célunk ez az igyekezet. E lekerekítésre vágyó kis retrovizor-írás szemszögéből viszont kihagyhatatlan, hogy a fő zsűri különleges díjban részesítette Nemes Anna és Csuja László Szelíd c. filmjét. Az egész stáb nevében Turós György színész mondott hálás köszönetet, amely a már elhangzottakhoz képest nem hordozott sok nóvumot magában. Például annyit, hogy milyen jóleső volt látni, ahogy a zsűritagok és a nézők szemmel látható KÖZÖS ÉLVEZETTEL, valamiféle ősi megbabonázottsággal (mintegy?) figyelik a mozgóképeket.

Nemes Ágnes és Csuja László magyar-német koprodukciós filmjére egyébként első alkalommal a tavalyi Sundance-fest apropóján figyelhetett fel a világ moziközönsége. Premierje január végén volt az egyik cowboy szerepe után Sundance Kidként is híressé vált amerikai filmcsillag, Robert Redford alapította alter-feszt versenyprogramjában. Ott első vetített magyar filmként futott, állítólag jelentős visszhanggal. Főszereplője – mint az a magyar filmvilág szűkebb köreiben ismeretes – Csonka Eszter, többszörös fitnesz- és testépítő világbajnokunk. Eszter ebben a moziban a női bodybuilder Edinát alakítja, aki együtt él edzőjével, Ádámmal. Nagyon meg akarják nyerni a világbajnokságot, amihez Edinának nagyon-nagyon komoly áldozatokat kell hoznia, akár a felkészülés pénzigényességére való tekintettel is. A rendezőpáros célja mindezzel tehát egy különleges élethelyzet bemutatása. Nem kevésbé az, hogy a néző mintegy testi tapasztalatokon keresztül jusson el a főhős érzelmeihez, lelki világához. Ha jómaga közvetlenül nem is folyamodik a pénzszerzés egyik alapvető ősi eszközéhez, miként Edina. Ez esetben a prostitúció egyik olyan formájához, melyben a kliensek kimondottan ilyen izompacsirta dominákra vágynak.

Súlyos paradoxon ebben, hogy döbbenetes izomkötegei, ijesztő kinézete ellenére Edina/Eszter inkább törékenynek mondható lelki alkat. Fragilis, mint egy kristályváza? Elejtésre darabokra hullik. És akkor mit tettünk mi szerencsétlenek?

Egyik interjújában Csonka Eszter úgy vall, hogy egész életében attól tartott, egy kis szürke egérke marad. Az álmokból szőtt cél hát nemes, az utak ugyanakkor különbözők. És nem is mindegyik vezet Rómába.