Connect with us

B A Balkanac

A palicsi fesztiválról és a testépítés lelki vonulatairól

Avatar photo

Közzétéve:

A megjelenés dátuma

csonka eszer szelid
play iconIde kattintva meghallgathatod a cikket (kettő az egyben)
Olvasási idő: 3 perc

Július eleji hírek szóltak arról, hogy hat magyar filmet láthat a közönség az idei palicsi filmfesztiválon az Új magyar filmek válogatásban, ahogy további kettőt egy-egy versenykategóriában, pontosan szóban forgó hónap tizenhatodika és huszonkettedike között. Egyebek mellett vetítik majd Pacskovszky József Kék róka és Fazekas Máté Bence Kilakoltatás című filmjét, aztán Eperjes Károlynak az ötvenes években zajló magyarországi ényüldözésekről szóló alkotását, a Magyar Passiót, miként Paczolay Bélának megkülönböztető figyelmet keltő Kosztolányi-adaptációját, a fantasy világába átröppent Pacsirtát. Nem utolsósorban Csuja László és Nemes Anna Szelíd című filmjét. – Utóbbit, okvetlenül aláhúzandó, a versenyprogram főmedrében úsztatták.

Aztán elmúlt egy kis idő Szabadkán, Palicson is, a háború nem ért oda a maga iszonyú valóságában, így különösebb megrázkódtatások nélkül lezajlott az idei szemle. Sok szép alkotást díjaztak, köztük Michel Hazanavicius Végső vágás című filmjét. A francia rendező személyesen is megjelent a zsúfoltnak láttatott Lifka Sándor moziban, hogy átvegye az elismerést. Nevezetesen a Lifka-díjat.

– Mélyen megérintett, hogy erőfeszítéseimet, így egész életművemet ezzel a legutóbbi darabbal együtt itt ilyen magasra értékelték

– jelentette ki ebből az alkalomból Hazanavicius.

– Hálás köszönetem ezért. Nagyon jóleső számomra a jelenség, ahogy minden kétséget kizáróan felettébb hasznos az egész filmművészetre nézve, ha valahol ilyen szép számban tud megjelenni a filmkedvelők hada. A nyilvános vetítések fonnyadásának érájában ez rendkívül fontos dolog

– fűzte még hozzá valahol utóbb.

Mindenképp említésre méltó, annál is inkább kihagyhatatlan, magyarán kapitális baklövés lenne nem megemlíteni, hogy az idei palicsi filmfesztivál fődíját, az Arany Torony-díjat az M. R. I., vagyis a Mágneses rezonancia című filmnek ítélték oda, amelyet Cristian Mungiu román rendező forgatott. Ugyanakkor a Párhuzamok és ütközések elnevezésű kategória nemzetközi zsűrije A lepke víziója (esetleg: álma?) című filmet látta a legjobbnak. Makszim Nakonecsnij ukrán direktor úr is meghatódottságának adott hangot, ő azonban az egész ukrán nép nevében fogalmazta meg köszönő beszédét. Nem kis hangsúllyal azon, milyen sokat jelent az elismerés mindnyájuk számára akkor, amikor nem csak az ukrán kultúra vált súlyosan veszélyeztetetté, hanem egész identitásukkal együtt maga a puszta létük is.

Tulajdonképpen végigfuthatnánk még az elismerésben részesültek egész listáján, de már itt – értelemszerűen – egyáltalában nem lehet Fő & Szent célunk ez az igyekezet. E lekerekítésre vágyó kis retrovizor-írás szemszögéből viszont kihagyhatatlan, hogy a fő zsűri különleges díjban részesítette Nemes Anna és Csuja László Szelíd c. filmjét. Az egész stáb nevében Turós György színész mondott hálás köszönetet, amely a már elhangzottakhoz képest nem hordozott sok nóvumot magában. Például annyit, hogy milyen jóleső volt látni, ahogy a zsűritagok és a nézők szemmel látható KÖZÖS ÉLVEZETTEL, valamiféle ősi megbabonázottsággal (mintegy?) figyelik a mozgóképeket.

Nemes Ágnes és Csuja László magyar-német koprodukciós filmjére egyébként első alkalommal a tavalyi Sundance-fest apropóján figyelhetett fel a világ moziközönsége. Premierje január végén volt az egyik cowboy szerepe után Sundance Kidként is híressé vált amerikai filmcsillag, Robert Redford alapította alter-feszt versenyprogramjában. Ott első vetített magyar filmként futott, állítólag jelentős visszhanggal. Főszereplője – mint az a magyar filmvilág szűkebb köreiben ismeretes – Csonka Eszter, többszörös fitnesz- és testépítő világbajnokunk. Eszter ebben a moziban a női bodybuilder Edinát alakítja, aki együtt él edzőjével, Ádámmal. Nagyon meg akarják nyerni a világbajnokságot, amihez Edinának nagyon-nagyon komoly áldozatokat kell hoznia, akár a felkészülés pénzigényességére való tekintettel is. A rendezőpáros célja mindezzel tehát egy különleges élethelyzet bemutatása. Nem kevésbé az, hogy a néző mintegy testi tapasztalatokon keresztül jusson el a főhős érzelmeihez, lelki világához. Ha jómaga közvetlenül nem is folyamodik a pénzszerzés egyik alapvető ősi eszközéhez, miként Edina. Ez esetben a prostitúció egyik olyan formájához, melyben a kliensek kimondottan ilyen izompacsirta dominákra vágynak.

Súlyos paradoxon ebben, hogy döbbenetes izomkötegei, ijesztő kinézete ellenére Edina/Eszter inkább törékenynek mondható lelki alkat. Fragilis, mint egy kristályváza? Elejtésre darabokra hullik. És akkor mit tettünk mi szerencsétlenek?

Egyik interjújában Csonka Eszter úgy vall, hogy egész életében attól tartott, egy kis szürke egérke marad. Az álmokból szőtt cél hát nemes, az utak ugyanakkor különbözők. És nem is mindegyik vezet Rómába.

B A Balkanac

Az indiai temperamentum és a politikai korrektség (elhibázott műtétek)

Avatar photo

Közzététel:

a megjelenés dátuma

politikai korrektség, műtét
Rushdie szerint tragikomikus dolog megkísérelni pl. James Bondot polkorrektté plasztikázni
play iconIde kattintva meghallgathatod a cikket (kettő az egyben)
Olvasási idő: 5 perc

Ismét tollat ragadott, azaz hát dolgozni kezdett Salman Rushdie. Nekilátott újabb könyvet írni a Booker-díjas brit író, akinek az ellene tavaly elkövetett, brutálisan véres chautauquai (USA) késes támadás miatt kellett hosszabb kényszerszünetet tartania. A merényletről, amelynek következményeként fél szemére megvakult, továbbá az egyik karja csaknem megbénult Indiai Salamonunknak, régebben már írtunk. Most azzal a hírrel folytatjuk, amely szerint az írói gépezet – ha akadozva is, de – ismét beindulni látszik, míg az az egy szál merénylő, egy derék (rosszarcút nem merünk mondani!) libanoni férfiú, bizonyos Hadi Matar a sitten ül. Ahol folyton a fejét csóválja, mert nem érti, hogyan maradhatott életben egy olyan elvetemült ördögfattyú, aki annyi minden káromlót összefirkált a Prófétáról, hogy ő tkp. nem is volt képes – azzal az érzékeny gyomrával együtt – ától cetig elolvasni.

– Csak maga Allah tudhatja, miért mentette meg azt a patkányt – mormolta egy ízben a börtönőr füle hallatára, de végül megnyugtatta magát azzal, hogy útjai kifürkészhetetlenek.

Ha jól látjuk, szóban forgó, nyugodtan őrültnek is nevezhető cselekedetével valójában kitűnő hátast adott szerencsétlenje az időközben az angol királyi becsületrend lovagjává (is) üttetett író alá. Pontosan friss, húzós témát. Mégpedig az attentátumét, amely így direkt módon kapcsolódhat az egykor ajatollahi átok sújtotta, elégetendő Sátáni versekhez. – Persze, Rushdie nyilatkozataiból megtudhatjuk, hogy az egész nem ment, meg most sem megy simán. Elsősorban ki kellett hevernie a lelki traumát, közben szinte egészében újratanulnia a gépelést, ami prózaíró esetében nem egy olyan kis piszlicsáré dolog. Már csak azért sem, mert még ha viszonylag rövidre tervezett is a mű, könnyen megnyúlik, ha szárnya nő a gondolatnak. – Esetleg hosszabban tart a múzsa csókja.

politikai korrektség

Megjegyzendő, az össz’ nehézség ellenére idén februárban megjelent egy új regénye a szerzőnek, melynek címe: Victory City (magyarul még nincs meg; vélhetően japánul sem, mert a japán fordítót maradéktalan sikerrel járó módon meggyilkolták). Egy régebben született textusról lehet itt szó. Bizonyos győzedelmes városról szólóról, vélhetően India hosszú történetében markáns szerepet játszóról. Sajnos még sehogy nem olvastuk, így aztán legérdekesebb ezzel kapcsolatban az lehet egyelőre itt, amit konkrétan az írás fizikai aktusáról mond Rushdie. Mégpedig hogy egyes ujjain nem érzi az ujjbegyeit, ezért nagyon nehéznek találja az írást. – Ráadásul, amikor leülök – vallotta valószínűleg némi sóhaj kíséretében a New Yorker újságírójának –, igyekezetemből semmi érdemleges nem születik. Írok, szenvedek, ám az eredmény csupán az üresség és a szemét elegye. Csupa olyasmi, amiket másnap törlök. Igazából még nem találtam ki ebből a sötét erdőből.

Bővebben minderről magyarul online a Literán olvashatunk, Tomcsányi Sára összeállításában. (Itt erősen zsugorított formában szerepel!) Abból is megtudhatjuk, hogy éppen elsuhant májusunkban Rushdie – a szólásszabadság örök harcosaként – átvehette a The British Book Award keretében a FREEDOM TO PUBLISH elnevezésű díjat. Ezt olyan szerzők, kiadók és könyvkereskedők kapják, kaphatják, akik az őket érő folyamatos fenyegetések ellenére is bátran fellépnek az intolerancia összes fajtája ellen. A díjazott nem jelent meg személyesen az ünnepségen, azonban küldött egy videót, amin nyíltan felszólalt az egyre ijesztőbb méreteket öltő cenzúra ellen. Mondván, hogy a publikálás szabadságát életében nem fenyegette még ekkora veszély a nyugati országokban. Utalt a zömmel konzervatív politikusok törekvéseire, amelyek az ilyen vagy olyan szempontból rázósnak minősíthető kiadványok betiltására irányulnak, meg utalt a könyvtárak elszaporodó bezárására is.

– Most itt, az Amerikai Egyesült Államokban a könyvtárak és az iskolákban elérhető olvasmányok elleni példátlan támadásról kell értesülnöm – hangsúlyozta. – Ennek nagyon tudatában kell lennünk, küzdenünk kell keményen ellene.

politikai korrektség, műtét

Feltűnő indulattal artikulált beszédének annál a részénél, amelyben az ún. POLITIKAI KORREKTSÉG ijesztő méreteket öltő gyakorlatáról szólt. (Átvitt értelemben ama elhibázott műtétekről…) Arról, amitől például Agatha Christie TÍZ KICSI NÉGER figurája az újabb kiadásokban már nem lehet „néger”, mert sérti az amerikai feketék önérzetét, hanem valami más. Átmeneti megoldásként – tudhatjuk – rövidke ideig az „indián” szerepelt helyette, de most már az sem jó, UFF! (Mert egyébként miért is lenne az indián megfelelőbb néger? – megj. B. A. B.). Rushdie egyenest elítélte Roald Dahl és Ian Fleming szövegeinek ilyen értelemben történt átírását az új kiadások egész sorában, mert szerinte tragikomikus dolog megkísérelni pl. James Bondot polkorrektté plasztikázni.

Végezetül a témát így zárta Rushdie:

– Meg kell hagyni, hogy a könyvek a saját korukból érkezzenek hozzánk, és a maguk idejében létezzenek. Ha pedig ezt nehéz elviselni, ne olvassák el, olvassanak másik könyvet.

– Vagy ne olvassanak semmit – mondanánk mi, ám az meg a könyvtáraknak nem jó.

Ördögi kör, mondhatni: SÁTÁNI. (Lírai felhangok nélkül.)

Egyébként érdekes, hogy már a „fekete” sem tűnik a polkorrektség harcosai számára használhatónak, helyette szerintük inkább az „afroamerikai” kifejezés alkalmazandó. Persze, mondanánk, talán még el is lehetne fogadni, de az USA mégsem a világ közepe, és nem ott él Afrikán kívül az összes fekete bőrű ember. A másik súlyosan diszkriminatív kifejezés, ugye, példának okáért a „cigány”. – Hát rendben, Magyarországon (is) legyen „roma” ugyebár, csak az a probléma, hogy itt hosszú, a maga reszortjában identitásformáló története van a cigányzene műfajának, ami romára keresztelve, roma zeneként egészen mást jelent. Persze hogy van olyan, de nem az. Különben az is érdekes, hogy már a „kövér” sem komilfó. Így aztán Robin Hood nagyot vét, amikor nem a „túlsúlyos” kifejezést használja barátjával és bajtársával, Tuck atyával kapcsolatban. Pedig nem is mond olyat direkte, hogy pl.: TE KÖVÉR DISZNÓ, MÉG LESZAKAD ALATTAD AZ ÁG, AZTÁN B…6-JUK!

politikai korrektség, műtét

P. S. Ugye, ízléstelen viccnek tekinthetnénk itt, ha most a magyar „több szem többet lát” közmondást próbálnánk valamilyen formában elsütni. Végezetül mégis meg kell említenünk, hogy Szerbiában létezik egy TREĆE OKO nevű, szórakoztatónak szánt kiadvány, amely mindenféle okkult jelenséggel foglalkozik. Hemzsegnek benne a földönkívüliek meg a mindenféle furcsa lények, dalra fakadó műanyag szexbabák és egyebek, ám néha egészen értelmes cikket is lehet olvasni benne. Így például a lap valamelyik májusi számában található hosszú írás (szerzője Spomenka Milić újságírónő) arról tesz említést, hogy a politikai korrekció fogalma még a régi szovjet időkben fogant, és hogy később a náci Németországban is meghonosodott. Újabban a kilencvenes években ütötte fel a fejét, azóta egyre erőszakosabb, egyre nagyobb teret nyer, főleg angol nyelvterületen. (Hullámokban érkezik tehát…) Sok „szép” példát hoz fel az ilyen „korrigálásra” a cikkszerző, köztük említi ő is Agatha Christie-t.
Számunkra itt külön érdekességgel bír, hogy az egyik mű szereplője egy bíró, aki „indiai temperamentumú”. – Persze, csak volt idáig, az újabb kiadásban már nem.
A Harmadik szem külön figyelmet szentel a revíziónak áldozatul esett népmeséknek. Itt említi James Finn Garner amerikai szerző nagy sikerű POLITICALLY CORRECT BEDTIME STORIES (Politikailag korrekt esti mesék) című ’94-es, újabb és újabb kiadásokat megérő könyvét, amely az abszurd paródia eszközeivel él. Abban felvetődik a kérdés, vajon a hercegnek egyáltalán meg szabad-e csókolnia az alvó Hófehérkét, Piroska és a nagyi pedig lelövi a szexista vadászt; kisvártatva alternatív családot alapítanak hármasban a farkassal, majd boldogan élnek, míg meg nem halnak.

Nahát: FUSS EL VÉLE!

Az olvasás folytatása



Meteorológia

KÖVETÉS

Napi hírlevél


Utazás

A szerző cikkei

B.A. Balkanac

Balkanac

in english

Líra-könyvek

Letöltések


Google-hirdetés

Tíz nap legjava