IDENTITÁSVITA: A bolgár és a macedón nacionalisták tobzódása, hol ez, hol az

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

Szkopjéban már napok óta tartanak a zavargások és tüntetések. A macedón főváros ugyan már hozzászokhatott az ilyesmihez: 2015 elején a kormányzati lehallgatási botrány miatt mentek az utcára az emberek, 2016 tavaszán pedig amiatt, mert az államfő leállította az eljárást Nikola Gruevszki, akkor még hatalmon lévő miniszterelnök ellen, 2017-ben a baloldali kormányalakítás, most pedig az uniós csatlakozással kapcsolatos engedmények miatt. Ez annak függvényében különösen izgalmas, hogy az észak-macedón vezetés mindent megtett ez utóbbi előmozdítása érdekében.

Kellett a nacionalista szavazat

A mostani tüntetések oka a „francia javaslat” lehetséges elfogadása – miután Dimitar Kovacsekvszki jelezte Charles Michelnek, az Európai Tanács elnökének, hogy hajlik az elfogadásra, s azt a parlament elé is terjeszti.

A francia uniós elnökség végén Párizs úgy látta, tesz még egy próbálkozást annak érdekében, hogy előbbre vigye a balkáni kisállam törökösödő (értsd: #sohavégetnemérős) uniós csatlakozásának ügyét, különösen annak a fényében, hogy pár hete az EU oly nagy elánnal megadta a tagjelölt státuszt Ukrajnának és Moldovának, miközben a balkáni államok szemlátomást hoppon maradnak az elrobogóuniós csatlakozási gyorsvasút mellett.

Persze, a Kijevnek és Kisinyovnak tett gesztust ne értékeljük túl, ez sokkal inkább volt egy geopolitikai kötelezettségvállalás, mint a gyors uniós csatlakozás ígérete, de ahhoz így is elég volt, hogy felpaprikázza a balkániakat, különösen Észak- Macedóniát és a vele sorsközösségbe kényszerített Albániát, mivel az ő ügyük sem lépett/léphetett semmit sem előre.

Ráadásul Észak- Macedónia tényleg nagyon igyekszik már évek óta, még a nevét is megváltoztatta 2018-ban, azonban ezután az „uniós blokkoló” szerepét Bulgária vette át, amely több szempontból is nehezményezi Szkopje viselkedését.

Ide tartozik a bolgár kisebbség elismerése, a történelmi kérdések tisztázása, a macedón sajtóban megjelenő bolgárellenes gyűlöletbeszéd vagy a Bulgáriában élő macedón kisebbség felemlegetésének ügye, hogy csak néhány izgalmasabbat említsünk a listából.

Bulgária ugyan nem akadályozta meg Észak- Macedónia NATO-csatlakozását 2020-ban, s bár úgy tűnt, az európai integráció is menedzselhető lesz, később azonban behúzta a kéziféket, és megvétózta az uniós csatlakozási tárgyalások elkezdését. Persze, e mögött a bolgár belpolitika húzódott meg: 2020 második fele igencsak tüntetésdús volt a kormánypártok számára, 2021 áprilisában választás, kellett a nacionalista szavazat.

Szkopje szempontjából a gond az, hogy 2021 választási üzemmódban telt a szomszédos államban: júliusban és novemberben is az urnákhoz kellett járulniuk a választópolgároknak, s addig szóba se jöhetett a bolgár vétó feloldása. Nehezen, tavaly év decemberében felállt egy négypárti kormány, ami a Harvardon végzett Kiril Petkov miniszterelnök vezetésével megpróbált modus vivendit találni, de június végén az is megbukott. Bulgária tehát újra kormányalakításra, s az is lehet, hogy választásra fog készülni, így a vétót illetően aligha nem lesz változás.

Végzetes jóindulat

A franciák ezt akarták elkerülni egy olyan javaslattal, ami megnyugtatja – legalábbis időlegesen – a bolgárokat, és legalább elkezdődhetnek a 33 fejezetből álló csatlakozási tárgyalások.

A fő kérés, amire a macedón vezetés igent mondott, hogy a bolgár kisebbség bekerüljön az alkotmányba, illetve elismerjék, hogy a macedón nyelvnek bolgár gyökerei vannak. A bolgár parlament minden esetre már június 24-én megszavazta a javaslatot – 170 igen és 37 nem mellett a 240 fős törvényhozásban.

A macedón miniszterelnök, Dimitar Kovacsevszki úgy döntött, hogy támogatja a javaslatot, amely a hétvégén már több tízezer ember utcára vonulását jelentette. A tüntetők mögött ott volt persze, a VMRO- DPMNE, a legnagyobb jobbközép ellenzéki párt, amely már a névvitában a görögöknek tett engedményeket is nehezményezte, ezúttal viszont kiváló lehetőség látott arra, hogy újra a macedón nemzeti identitás védelmezőjeként lépjen fel.

Hrisztijan Mickoszki, a párt vezetője kijelentette, hogy ilyen áron nem kell Európa. Aztán pedig azt, hogy tegnap rálőttek a tömegben.

Az eszkaláció már csak azért sem túl szerencsés, mert a baloldali kormánynak szüksége lenne a VMRO támogatására is az alkotmánymódostáshoz.

Hogy még felfokozottabb legyen a helyzet, július 5-én a tüntetések valóban erőszakossá váltak. Sajtójelentések szerint már 50 rendőr megsérült az összecsapásokban, s a parlament épületét is változatos tárgyakkal – többek között kövekkel és tojásokkal – dobálták meg a tüntetők. A bolgár követelések tehát egy újabb válságot indukáltak az országban, és kérdés, hogy mikor, s hogyan csendesednek el az indulatok.

A csatlakozás kérdésének becsatornázása az EU részéről a bolgár-macedón viszonyba nem feltétlenül pozitív fordulat, még akkor sem, ha éppen a macedón kormány lenyeli (lenyeleti) a keserű pirulát odahaza.

Egyrészt felkérés keringőre, hogy más országok is bilaterális problémák alapján nehezítsék mások belépését (bár erre pont a régió szolgáltatott példát, amit az azóta sem megoldott Szlovénia és Horvátország közötti területi viták hívtak életre), másrészt még sok munka lesz a bolgár követelések kielégítéséig.

Amennyiben a macedón parlament elfogadja a javaslatot, s Szófia is zöld utat ad, attól még az alkotmánymódosítás kemény dió lesz. Szóval a viták garantáltak, s Bulgáriának bőven lehet még lehetősége blokkolni vagy akadályozni a tárgyalásokat.