HOVA HUGYOZZUNK? A horvát bennszülöttek nem feltétlenül szeretik a turistákat

Az idegenforgalomról ritkán gondolkozunk, és akkor is általában csak egy irányból közelítjük meg a dolgot: megelégszünk azzal, hogy aranytojást tojó lúdnak/tyúknak tituláljuk, madár-madár, a tojás a lényeg. Lehet, hogy kicsit irigykedünk is, mert lám, tódul a rengeteg ember, és az ámokfutó tömeg szórja a pénz a tíznapos, kéthetes vakációra. A cél: végre élni egy kicsit, távol a várostól a robottól, szürke mindennapoktól. A nyári fílgud (feelgood) hajszolása természetesen ugyanannyira értelmetlen, mint a modern ember élete úgy általában – de ha ez bárkit megnyugtat, már a rómaiak így voltak vele -, amivel most nem foglalkozunk, pedig ők is turistáskodtak a Balkánon hajdanán.

A turisták árnyoldalai

Az idegenforgalmi központokban élő emberek meglehetősen ingerlékenyek, amikor az életterükre rászabadulnak a “szabadságuk minden pillanatát” élvezni vágyó turisták hordái.

Például a magyar sajtóba is “átcsengett”, hogy egyes adriai városkák lakói rossz szemmel nézik, hogy a messze földről érkező hölgyek és urak fürdőruhában grasszálnak az utcákon, ám ez inkább vastagon konzervatív világnézetükkel hozható összefüggésbe. A bulvársajtó viszont jó poénként tárgyalta ki, a probléma lényegét messze megkerülve.

Splitben például a minap az egyik éjszakai mulatóhely vendégei gondoltak egyet, és a városi strand kukáit behajigálták a tengerbe. Szerencsére a kukák nem voltak dugig, és fémből készültek, miért is a “durva bánásmód” nem hagyott rajtuk nyomot, de a városi közművesítési vállalat és a tűzoltók közös akciójára volt szükség ahhoz, hogy kiemeljék őket a különben kristálytiszta vízből.

Ugyanitt a belvárosi lakosok arra panaszkodnak, hogy nem tudnak aludni a részeg, duhajkodó vendégek zajongásától, a bárokból, klubokból kihallatszó hangos zenétől. A Slobodna Dalmacijának nyilatkozva egy spliti lakos arról ábrándozott, hogy esetleg követni lehetne a portugál példát, ahol a belvárosban rendőrök várják záróra után a vendégeket, és kíséri őket – roppant udvariasan, de ellenkezést nem tűrve – a taxiig.

A budapesti bulinegyed lakói valószínűleg átérzik a probléma lényegét.

A dubrovnikiak teljesen kétségbe vannak esve, mert képtelenek megakadályozni, hogy a turisták esténként összevizeljék az óvárost, nem beszélve arról, hogy néha egészen komoly összetűzésekre kerül sor a helyiek és a külföldiek között.

A legfrissebb példa Mali Lošinj szigetéről származik, ahol grúzok késeltek meg két horvát fiatalt. Hogy nőügy volt-e a háttérben, vagy valakinek nem tetszett a másik “pofabútora”, jelenleg nem tudni, de az ügy bíróságon nyeri el “megnyugtató epilógusát”.

Meg úgy általában, a turisták szemetelnek, nem lehet tőlük közlekedni, sorra kerülni tőlük a boltban s nem megy ritkaságszámba a lekezelő, pimaszkodó “naccsága és úrbölény”, akik a helyieket ha nem is rabszolgának, de mindenképpen szolgának élik meg. Erről körülbelül ennyit.

Autósok figyelmébe ajánljuk

A horvát rendőrség július 1-jétől a közlekedési kihágások bírságait többé nem fizetteti meg készpénzben, a helyszínen ugyanis kizárólag kártyát fogad el. Ez a legtöbb turista számára nem jelent akadályt, ám mindenesetre jó tudni.

A történet lényege különben az, hogy ha az ember beleegyezik abba, hogy a helyszínen fizet, akkor a pénzbírság felét elengedik a “jóságos rendőrök”, amennyiben a pénzbírság összege nem haladja meg a 15 ezer kunát (2 ezer euró).

Ha valami miatt a hitelkártya nem áll rendelkezésre, akkor sem kell kétségbe esni, mert az említett “jóságos rendőr” ilyenkor kiállít egy cetlit – poétikus elnevezése: “értesítés az elkövetett közlekedési kihágásról” – és ennek alapján lehet rendezni a cechet, továbbra is fél áron.

Akárhogy is, nem árt szabályszerűen közlekedni, mert a rendőrség értesítés szerint, a “kihágók” július 1-jén 15 óráig 81 ezer 200 kunát fizettek be az államkasszába, azaz kicsit többet mint 11 ezer eurót.