Orosz csellós Csecsenföldről messzi Amerikába’ – Latroknak nem játszunk: zárva

Az ukrajnai háború kezdete óta valódi sokkos állapotban élek – vallja magyar ismerősének, nevezetesen e sorok írójának küldött (válasz) levelében Tanya Anisimova orosz származású amerikai csellóművésznő, zeneszerző, többek között Kodály műveinek kitűnő tolmácsolója, aki egyértelmű állást foglalt az Ukrajnában zajló véres hadműveletek ellen. Ezzel együtt Anisimova mindent megtesz, hogy minél nagyobb hangot is adjon ennek. Utána lehet nézni a világhálón. Járjanak, kérem, utána, ha nem ismerik a művésznőt, megér egy kis fáradtságot.

Alexander Anufriev festménye Tanya Anisimováról

Addig is segítünk: Anisimova a csecsenföldi Groznijban született tudós családban. Édesapja – angolosan: Mikhail Anisimov – ismert fizikusa az Egyesült Államoknak. Vegyész édesanyja, aki elhunyt a nyolcvanas évek elején, zongorán játszott és énekelt kitűnően, nyilván innen származott a zenei indítás. Tanya a kilencvenes évek derekán kapta meg az amerikai állampolgárságot, majd Bostonban folytatta a Moszkvában megkezdett, s ott egyébként be is fejezett oroszországi tanulmányait. Utána Bostonból a Yale-re került, ahol Bach zenéjéből doktorált. Férjhez ment az orosz undergroundból kilombosodó, Amerikába átköltözött Alexander Anufriev festőhöz, akivel ma is él. Párjával közös művészeti produkcióik a hangok és a vizualitás együttesére épül, ezen a vonalon többször is nagy sikerrel mutatkoztak be, így például az amerikai fővárosban, Washingtonban, a Capitol Hill-en.

Van-e, lesz-e még ilyen részükről, nem tudjuk. Mindenesetre méltatói szerint a művésznő játéka intelligens, felettébb kifinomult, ugyanakkor nagy érzelmi töltetű, ami ritka, hogy mindez tökéletesen így együtt legyen. Ráadásul egész művészete szláv jellegzetességgel bír, a szúfizmus ezoterikus beütéseivel a másik oldalon. Hogy esetleg mikor láthatnánk Magyarországon őt, valószínűleg nem ez a legmegfelelőbb pillanat megkérdezni. Kiváltképp a Putyin rezsimje elleni nyílt sisakú kiállás ismeretében, de bízzunk a boldogabb időkben, egy szebb és jobb jövőben: látjuk Tanyát Budapesten. És az is elképzelhető, hogy virágot viszünk, frissen vágott, illatos rózsákat Kodály Zoltán síremlékéhez a farkasrétibe.

Ki tudná megmondani?

Közben van még itt egy fontos magyar szál. Személy szerint a 2013-ban az indianai Bloomingtonban elhalálozott, budapesti születésű – érett éveiben egy tizennyolcadik századi, ritkaságszámba menő, Francesco Goffriller mester készítette gordonkán játszó –, Starker János nevű gordonkaművész és zenetanár, akinek emlékére Tanya 2013-ban saját művét adta elő a waynesboroi Buckley Moss múzeumban. A Kodályt úgyszintén nagyra tartó Starker életére és alkotásaira itt külön nem térnénk ki, azonban biztos, hogy érdekes adalékul szolgálhatna az esetleg egyszer elkészülő, Magyarjaink a nagyvilágban (összes) című és témájú könyvhöz. – Érdekes ennek holdudvarában, hogy megboldogult Danilo Kiš író valamikor arról „tudósított” (hi-hi), hogy a Salt Lake City közeli hegység belsejében kialakított titkos műhelyeikben a mormonok nekiláttak összeállítani a világon valaha élt összes ember adatait tartalmazó életrajzi lexikont, ami nem tűnik apró vállalkozásnak, de ha csak a földgolyón szétszóródott magyarjainkra szűkítenénk mi meg a dolgot, hát az sem tűnik, tűnhet jelentéktelen kis pimf munkának. (Hi-hi-hi.)

Komolyabbra fogva a szót: a Gion Nándorunk művére hajazó címváltozat pedig onnan érkezik asszociatíve, hogy a közelmúltban ugyanitt (Balk.hu) valamiféle félreértésre került sor, vagy inkább tisztázatlanság maradt az „ördöggel lepaktáló”, világhírű krasznodari orosz szopránnal, Anna Nyetrebkóval kapcsolatban. Ugyebár Anna – amellett, hogy rendkívül népszerű az egész operaszerető művelt közönség tömegében ezen a földkerekségen, megjegyzendő: okkal és joggal – csakhogy bele nem ült a háborút, meg ne adj isten, az egyetemes pusztulást is elindító orosz elnök ölébe, átölelvén annak hófehér hattyúnyakát. És ez még hagyján, hiszen választás kérdése, ellenben ölelkezés közben állandóan kifelé kacsintgat ugyanarra a világra, amelytől további sikerélményeit reméli. Így például friss meghívásokat a New York-i Metropolitan Operába, amely egyelőre nem mutatkozik hajlandónak erre. – Nos, Tanya Anisimova szerint ez tényleg nem megy. Szerinte Nyetrebkónak vagy rossz tanácsadói voltak-vannak, vagy saját maga az oka, de tény, hogy két széken próbál ülni egyszerre, ami legtöbbször azzal jár, hogy az ember a kettő között a földre huppan (vulg. seggre esik – de Tanya nem használ ilyen kifejezéseket, csak mi!).

Anisimova művésznő pozitív példaként hozza fel levelében Tugan Szohijev orosz vezető karmester gesztusát, aki az ukrajnai háborúra hivatkozva menten felállt a moszkvai Bolsoj Színház zenei igazgatójának egyébként jól kibélelt foteljéből, jelezve, hogy átadja másnak. Ugyanakkor hozzáfűzendő, hogy az eredetileg oszét származású Szohijev emellett a francia Orchestre National du Capitole de Toulouse zenekar vezetéséről is lemondott, amiről egy személyes hangvételű nyilatkozatban tájékoztatta a közönséget. Mondván, döntése ellenére büszke arra, hogy egy olyan kulturálisan gazdag országból származik, mint Oroszország, és közben a francia zenei életnek is aktív részese lehet. A továbbiakban azonban leszögezte, hogy minden konfliktust ellenez, márpedig a mostani helyzet a két közeg közötti választásra kényszerítette volna, így mennie kell.