Connect with us

Szerbia

JÓL KISÜTÖTTÉK: Féláron vették meg a Szabadka védjegyének számító Fidelinka kenyérgyárat

Avatar photo

Közzétéve:

A megjelenés dátuma

fidelinka pekseg
play iconIde kattintva meghallgathatod a cikket (kettő az egyben)
Olvasási idő: 2 perc

Valamikor réges-régen, a kinek boldog/kinek boldogtalan szocialista időkben, valamikor a második világégés után, és jóval a harmadik világégés előtt, vagyis még 1947-ben alapították a szabadkai kenyérgyárat, a Fidelinkát, amely a „betevő falatot” adta a környék laskosságának. Az ezredfordulón a kenyérgyár éves termelése elérte a 12,5 millió veknit és a 100 ezer tonna édes pékárut. A szerb 2005-ben privatizálta a vállalatot, és az egykoron sikeresnek számító cég röpke öt év alatt csődbe ment.

Kenyérbányászat

Ezen nem is kell csodálkozni, Szerbiában ugyanis alig van olyan nagynevű cég, amelynek a magántulajdonba helyezése sikertörténetnek számít. A Fidelinka esetében egy Virgin-szigeteki off-shore cég lett az új tulajdonos, illetve egy svájci cég, amely fő tevékenysége a bányászat volt. Azt is mondhatnánk, hogy a fiúk a bányában dagasztottak, és jött fel a kenyér, de nem jött!

Az oknyomozó újságírók munkájának köszönhetően kiderült, hogy a szóban forgó vállalatok mögött Dimitrije Aksentijevićet kell keresni, aki egyébként brit állampolgársággal rendelkezik és már édesapja is üzletember volt, jelentsen is ez bármit.

Az OffshoreLeaks az ifjabb Aksentijević nevével hozta összefügésbe a fent említett szigeteken bejegyzett Mowbray Systems Ltd. nevű céget, amely biztonsági rendszerek terítésével foglalkozik Yorkshire-ban.

Miután a Fidelinka magánkézbe került, kezdetben úgy tűnt, hogy a kenyérgyár jól működik az új tulajdonosok vezetésével. Megalapították a “Bread&Co” márkanevet, és egymillió dolláros beruházást jelentettek be.

Mindebből azonban semmi sem lett. A Fidelinkát még inkább eladósították, a pénzt pedig saját vállalataik számláira menekítették ki Szerbiából.

A szabadkai kenyérgyárral tucatnyi vállalat működött együtt, és kb. ugyanennyi vett részt a hitelezésben, így tulajdonképpen képtelenség megállapítani, hogy ki kinek tartozott, és tulajdonképpen ki a valódi hitelező, és ki a kárvallott.

Üzleti matek

A Fidelinka 2010-ben ment csődbe, akkor 700 munkás került az utcára, ők valóban kárvallottak voltak.

Közben a vállalat egy részét a Liberális Demokrata Párt elnökének, Čedomir Jovanovićnak a felesége vette bérbe, tésztát gyártottak egy ideig, de ebből sem lett sikertörténet, ahogy tulajdonos férjének politikai karrierjéből sem. A csak Čedonak becézett politikus – ha lehet még róla ezt állítani – mostanában már csak a hőzöngéseivel és botrányos magatartásával tud címlapra kerülni.

2010 óta a pékséget hol az egyik, hol a másik vállalat vette bérbe. Hat éve viszont már mindig ugyanaz a cég, a belgrádi Don- Don süti benne a kenyeret, s és ez a vállalat lett az új tulajdonos, igaz, fele annyiért jutott hozzá, mint amennyire becsülték a Fidelinka érétékét: így végül tíz évvel a csőd után végre gazdára talált a szabadkai Fidelinka és annak minkét leányvállalata, valamivel több mint kétmillió euróért (kb. 776 millió forintért)

A Fidelinka tésztagyár és a Fidelinka malom közvetlen ajánlat útján kelt el, a pékséget viszont az eddigi bérlő „kaparintotta meg”.

A tésztagyár ingóságainak kapcsán a hitelezők tanácsa 100.001 euróban (cirka 39 millió forint) határozta meg a legalacsonyabb elfogadható ajánlatot, ami megközelítőleg a vagyon értékének a tizede.

Tavaly kétszer bocsátották árverésre a tésztagyárat, de nem voltak érdeklődők. Most a két ajánlat közül a kedvezőbb (100.001 euró) a verbászi Matador 021 VS cégé volt. A fantázianév mögött ezúttal nem bánya bújik meg, a verbászi cég ugyanis makaróni, tészta és egyéb liszttermékek gyártásával foglalkozik, tehát illik a profiljához a most szerzett tulajdon.

A pénz jó részét az egyik hitelező, a zimonyi EH Investment kapta meg, amely a Fidelinka brandet és a malom gépeit is megszerezte 1,79 millió euróért (közel 700 millió forint).

Május elején végül a Fidelinka pékség is elkelt, mintegy 185 ezer eurót (72 millió forint) fizetett érte az eddigi bérlő, vagyis a belgrádi Don- Don vállalat, ami – mint már mondtuk – pontosan a fele annak az összegnek, mint amire az ingóságokat felbecsülték.

Szerbia

A Koszovóval kapcsolatos hírek csöpögtetése és a nehezen érzékelhető elmozdulások

Közzététel:

a megjelenés dátuma

Koszovó
CHOU DE BUDAPEST: A szerb elnök aggodalmaskodva kérdezi Miroslav Lajčáktól, hogy ezt a gyanús alakot miért hozta magával (A kép forrása: Instagram, Aleksandar Vučić, szöveg: BALK)
play iconIde kattintva meghallgathatod a cikket (kettő az egyben)
Olvasási idő: 4 perc

Ha ég a ház, akkor jönnek a tűzoltók, akik legfeljebb a lángokat képesek megfékezni, a keletkezett károk elhárítása azonban a ház lakóira marad. Körülbelül ezt a szerepet tölti be az amerikai Gabriel Escobar és az uniós Miroslav Lajčák által alkotott duó, amely leginkább az esti órákban szeret találkozni a koszovói miniszterelnökkel és a szerb elnökkel, addigra a közvélemény figyelme lankad, másnap pedig már kit érdekel, hogy mi történt tegnap. Így könnyebb az információk csöpögtetése.

Soha nem találkozó párhuzamok

A szerb és a koszovói albán politikai elit párhuzamos pályán mozog, így szinte csak a végtelenben találkoznak, ezt érzékelhetik a nyugati közvetítők is, akik ikszedik alkalommal tárgyaltak Albin Kurti koszovói miniszterelnökkel és Aleksandar Vučić szerb elnökkel.

A belgrádi Vreme honlapja megjegyzi, hogy az amerikai-európai duó Pristinában megbeszélést folytatott a koszovói miniszterelnökkel, az ottani államfővel, és találkozott az ellenzékkel, valamint a helyi szerbek képviselőivel is, bár az utóbbi „nemigen volt kommunikálva”, így a Vreme figyelme is elsiklott felette.

Szerbiában ugyanakkor – az eddigi hírek szerint – a közvetítők csak Aleksandar Vučić szerb elnökkel ültek le tárgyalni, amiben van némi ráció, mert semmi értelme a saját véleménnyel nem rendelkező Ana Brnabić miniszterelnökkel fárasztani magukat, a szerbiai ellenzék befolyása pedig a koszovói eseményekre a nulla felé konvergál, így ők sem nagyon számítanak „értelmezhető partnernek”.

Legfeljebb a szélsőjobb és annak lerakata küldheti oda a verőlegényeket, mint Zvečan esetében, ha erre megérik a pillanat, amely a szerb elnök számára politikailag is kiaknázható. Ekkor a belgrádi vezetés úgy tesz, mintha semmit sem venne észre, vagy éppen maga ad jelt az indulásra.

A konstruktív szerepben tetszelgő Vučić az amerikai és az európai közvetítőkkel folytatott megbeszélést követően a szerb oldal tömjénezésének közepette azt üzente az Instagramon, hogy itt az ideje, hogy Pristina „végre eleget tegyen tíz évvel ezelőtt vállalt kötelezettségeinek”, ami mindenekelőtt a Szerb Községek (Önkormányzatok) Közösségének megalakítására vonatkozik egy akkori brüsszeli megállapodás értelmében”.

Tehát nem akárhogyan, és nem egy új megközelítés mentén, hanem úgy, ahogy az a 2013-ban kötött megállapodásban szerepel, amit a jelenlegi pristinai vezetés – Albin Kurtival az élen – egyértelműen elutasít.

Kurti legfeljebb egy olyan szerb önkormányzati szövetséget lenne hajlandó elfogadni, amely bizonyos értelemben civilszervezetként működne, és semmiféle végrehajtói joggal nem rendelkezne.

Az amerikai álláspont valahol félúton lehet, mert az Egyesült Államok korábban úgy fogalmazott, hogy ők sem támogatnák olyan képződmény létrejöttét, mint amilyen a boszniai Szerb Köztársaság, amivel áttételesen elismerték, hogy a daytoni szerződésben is voltak baklövések.

Pristinában rossz a vétel

A jelek szerint Pristina és Washington nincs egy hullámhosszon, és láthatóan vannak vételi zavarok azzal kapcsolatban, amit Washingtonból sugároznak Koszovó irányába, Amerika ugyanis nem tudja elfogadni, hogy a partnerség ellenére washingtoni szempontból nem kívánt döntések szülessenek.

A hétfő esti pristinai találkozót követően a két közvetítő nyilatkozott ugyan az újságíróknak, az viszont már csak valamikor kedden délután derült ki, hogy az Egyesült Államok két napos ultimátumot adott az amerikai követelések végrehajtására, de ez koránt sem jelenti azt, hogy csütörtökön arra ébredünk, hogy Koszovóban kitört a „pax Americana”.

A közvetítők azt kérték a koszovói miniszterelnöktől, hogy vonja ki a különleges rendőri erőket az önkormányzati épületekből Zvečanban, Leposavićban és Zubin Potokban, a megválasztott „3%-os polgármesterek” pedig valamilyen más lokációról dolgozzanak az új önkormányzati választásokig.

A koszovói miniszterelnök ezt korábban egyértelműen visszautasította, szerinte ugyanis nem Zoom-polgármesterekről van szó, hogy „home office” jellegű tevékenységet folytassanak, bár véleményünk szerint a 3%-os támogatottság még erre sem nagyon hatalmazza fel őket.

Az amerikaiak azt szeretnék, hogy a koszovói miniszterelnök minél előbb új önkormányzati választásokat írjon ki, amivel szemben szintén vannak „ellenkövetelések”, mint például a szerb szélsőségesek távozása, vagy a demokratikus rend helyreállítása, arról nem is beszélve, hogy a koszovói szerbek is feltételekhez kötik a részvételüket az újabb önkormányzati választásokon.

A közvetítők azt is követelték, hogy a koszovói albán vezetés térjen vissza a párbeszédhez, és amerikai részről megjegyezték, hogy Washington kitart a koszovói albánok mellett, de nem feltétlenül kíván olyan személyt támogatni, akiben nincs meg az együttműködési készség.

Amerika ezzel Kurti értésére adta, hogy képes különbséget tenni a koszovói nép és a pristinai vezetés között, egyúttal azt is tudatta vele, hogy a barátságnak ára van, és a koszovói vezetésnek többé-kevésbé, inkább többé, mint kevésbé, azt kell tennie, amit az Egyesült Államok diktál.

Ez Koszovó esetében még csak-csak elérhető, Szerbia vonatkozásában azonban jóval nehezebben valósítható meg.

A szerbiai elnök a találkozóval kapcsolatban közzétett Instagram-bejegyzésében nem szólt arról, hogy a „következő önkormányzati választási kísérleten” részt vesznek-e a koszovói szerbek, amire minden bizonnyal szükség lenne, hogy végre legitim, és nem csak legális képviselet jöjjön létre.

Miroslav Lajčák uniós közvetítő ugyan megjegyezte, hogy a szerbeknek részt kell venniük a választásokon, de nem ő az, aki ezt elrendelheti nekik, hanem Aleksandar Vučić, aki viszont bármikor elháríthatja a felelőséget, mondván, hogy nincs befolyása a koszovói szerbek felett, és erről nekik kell dönteniük.

Egy ilyen kijelentés persze „olcsó játék hülye gyerekeknek”, de időhúzásra mindenképpen jó, főleg a jelenlegi zavaros helyzetben, amikor a Balkánon mindenki mindenféle befolyás alatt áll, bár a koszovói állításokkal szemben Escobar amerikai részről nem hiszi, hogy a konfliktust Oroszország szervezi, arról viszont meg van győződve, hogy Moszkva örül a jelenlegi fejleményeknek.

Az olvasás folytatása



Meteorológia

KÖVETÉS

Napi hírlevél


A szerző cikkei

Líra-könyvek

B.A. Balkanac

Balkanac

in english

Utazás

Letöltések

Google-hirdetés

Tíz nap legjava