AUTOKRATÁK VS. LIBERÁLISOK: Utazás a szükségállapot körül

A magyar szükségállapot, költői nevén háborús veszélyhelyzet, úgy tűnik feladta a leckét a horvát kormánynak is. Bár nyilvános reakció még nem volt, beindultak a nem hivatalos csatornák, így a Jutarnji list is nagy elemzést közöl Gojko Drljača kolléga tollából, aki íróasztala felett elmerengve igyekszik megválaszolni, hogy miért volt szüksége Orbán Viktornak a szükségállapot bevezetésére. Vajon Orbán csak simán folytatni szeretné az oroszokkal való üzletelést, amelyből „oligarchái nagy hasznot húznak”, vagy nagy mennyiségű pénzt igyekszik kisajtolni az EU-ból, hivatkozva az orosz importtól való függőségére? Esetleg Brüsszel lehetséges büntetőakcióinak igyekszik elvenni az élét? (Nota bene, itt még Magyarország az EU-ból való kizárása is lehetőségként szerepel, legalábbis a Jutarnji list lehetséges forgatókönyveinek kollekciójában.)

Világ autokratái, egyesüljetek!

A kommentátor Viktorunkat igen előkelő társaságba helyezi, az orosz és kínai elnök mellett, még Erdoğan török elnököt nevezi meg olyan típusú autokrataként, mint a magyar miniszterelnök – valahogy megfeledkezett Lukasenkáról, de ezt csak a megfeszített agymunkának lehet betudni.

Ebben a kontextusban a miniszterelnök nyilatkozata, hogy a szükségállapotra azért van szükség, hogy „minden rendelkezésre álló eszközzel megvédje Magyarországot és a magyarokat” vésztjóslónak tűnik a Jutarnji listnek.

– Az sem világos, hogy mik ezek a módszerek (politikai, diplomáciai, gazdasági, pénzügyi, katonai, rendőrségi…?), és kitől védi Magyarországot és a magyarokat, az EU-tól, Putyintól, a szomszédos országoktól beleértve a Horvát Köztársaságot is?

– teszi fel a kérdést Drljača kolléga, hogy mély lélegzetet véve belemerüljön annak a kérdésnek az elemzésébe, hogy miért ellenzi Magyarország a kőolajembargót. Gondolkodásában uralkodó a nyugati narratíva, illetve a moralizáló lózungok, és meg sem fordul a fejében az az egyszerű magyarázat, hogy Magyarország számára tényleg gazdasági öngyilkossággal érne fel az orosz energiahordozókról való átmenet nélküli leszakadás.

A konstrukció arra van kihegyezve, hogy Orbán így igyekszik bosszút állni a jogállamisági disputából kifolyólag leblokkolt eszközökért, és nem törődve az ukránok vérével, zsarolja az egész Uniót. Ha sikerülne gonosz terve, „a magyar autokrata pénzhez jutna olyan magyarországi projektek finanszírozására, amelyek biztosítani tudnák az autokratikus/diktatórikus uralom fenntartását, amelyben nincs igazi demokrácia, szabad média vagy jogállamiság a liberális nyugati demokráciák normái szerint.”

Van-e oka Horvátországnak az aggodalomra?

A szerző véleménye szerint kérdés, hogyan kell Horvátországnak értelmezni a magyar szükségállapot bevezetését, mert meglátása szerint Horvátország specifikus helyzetben van.

Nemcsak azért, mert Orbán aggályait fejezte ki az energiahordozók Horvátországon át történő szállítással kapcsolatban, de ugyanakkor területi követelményeket is megfogalmazott a tengerparttal kapcsolatban, mindezt akkor, amikor Magyarország a MOL közvetítésével ellenőrzés alatt tartja nemcsak az energiahordozók behozatalának nagy részét, de az adriai földgázmezők termelését is.

– Horvátország tehát a Magyarország ellenőrzése alatt álló gáz- és olajimporttól függ, amiből a magyarok sokkal többet profitáltak – miközben a Horvát Köztársaságban elhanyagolták a finomítói infrastruktúrát -, Orbán pedig a Magyarországot fenyegető veszélyekről beszél, ami a klasszikus politikai képmutatás példája

– írja a Jutarnji list. És akkor jön a poén:

– Ha az energiával és a szélesebb gazdasági jövővel kapcsolatos aggodalom az egyik oka annak, hogy Orbán szükségállapotot hirdetett, akkor felmerül a kérdés, hogy Horvátországnak is szükségállapotot kell-e hirdetnie, mert nagyban a magyar Moltól függ, és a közelmúltban egy magyar alap részesedést szerzett Horvátország legnagyobb vállalatában, a Fortenovában az orosz Sberbanktól?

A zágrábi lap elemzője a továbbiakban mégis leginkább azt tartja valószínűnek, hogy az Orbán kormány figyelmen kívül hagyja az ukrán tragédiát, és igyekszik továbbra is zavartalanul üzletelni az oroszokkal, beleértve ide a paksi atomerőmű bővítését is.

Egy kis kanyarral hozzáteszi még, hogy kérdés, mit gondolnak erről a lengyelek, akik különben Budapest számos meglátását osztják Brüsszel megnyilvánulásaival kapcsolatban, de ezt nem fűzi tovább, hanem megelégszik azzal a megállapítással, hogy az ukránokkal történt, választások előtti látszatszolidaritás után, az Orbán kormány ott folytatja oroszbarát politikáját, ahol abbahagyta, és a szükségállapot bevezetése szerinte „a legvilágosabb bizonyíték arra, hogy Magyarországon nincs igazi demokrácia, hanem Orbán féle autokrácia/diktatúra van uralmon, amivel az uniós intézmények eltémázhatnának” még egy kicsit.”

Már csak Milanović köztársasági elnöknek kellene megnyilvánulnia ebben a témában, hogy teljes legyen a boldogság. Vagy bolondság?