Connect with us

B A Balkanac

Nyugatverő keleti bajnokok, elnökök-vezérek, egyébként itt is tévesnek tűnő csataterek

Avatar photo

Közzétéve:

A megjelenés dátuma

putyin es az oregek
Listen to this article

A minap jelent meg a budapesti Libri gondozásában Catherine Belton jelen helyzetben nagy érdeklődésre számítható könyve, a Putyin emberei. Témapontosító alcíme így szól: Hogyan szerezte vissza a KGB Oroszországot, és gyűrte maga alá a Nyugatot (ford. Bujdosó István). A mű alapvetően a Nyugat meggyengítésének orosz szándékáról szól, s az ajánló szöveg arról beszél, hogy Putyin Oroszországa az elmúlt években összehangolt akciók egész sorozatát indította e megroggyantás, illetve hát a saját hatalmának – ha kell – tűzzel-vassal való kiterjesztése és megszilárdítása céljából.

Elég itt, mondjuk, az amerikai választások befolyásolására gondolni, a szélsőséges politikusok támogatására, nem utolsósorban az ukrajnai háborúra. Tehát fő kérdés: hogyan kezdődött ez az egész, s kik állhatnak a folyamatok hátterében? – Ennek értelmében a szerző az orosz elnököt körülvevő emberek legszűkebb társaságának eddig jórészt ismeretlen történetét beszéli el. Nevezetesen azt, hogy miként élte túl ez a KGB-hez köthető csapat a Szovjetunió szétesését, aztán hogy miként tett szert lélegzetelállító vagyonra, szilárdította meg a maga pozícióját, s hogyan vált először az orosz, majd a világpolitika mellőzhetetlen tényezőjévé.

Catherine Beltonnak, aki egyik méltatója szerint napjaink oknyomozó újságíróinak a legszűkebb elitjéhez tartozik, sikerült eljutnia pontosan oda, ahová kellett: az elmúlt két évtized felszín alatt gyakorta drámai folyamatainak orosz kulcsfiguráihoz. Olyan bennfentesekhez példának okáért, akik tudják, mi zajlik a Kreml vastag falai-függönyei mögött, s valamiért – esetleg a pénzjátékból való kimaradás nehezen gyógyuló sérelme okán – hajlandók titkon súgni. A hallottak, majd leírtak alapján szerzőnőnk tollából egy precízen felépített, hálószerű rendszer rajzolódik ki, amely képes egyeseket felkarolni, másokat meg szemrebbenés nélkül a feneketlen mélységbe taszítani. Természetesen a csoportkép középpontjában Vlagyimir Putyin áll, az ő felemelkedéséről szól ez az izgalmas történet. Nem mellékesen a pénz és hatalom összefonódásáról. Egyszerre figyelmet felkorbácsoló és ledöbbentő, tkp. lebilincselő olvasmány – állítják róla többen.

putyin emberei

Beltonról másutt megtudhatjuk, hogy brit újságíróként évekig volt a Financial Times moszkvai tudósítója, majd a Reutersnek készített elemzéseket és oknyomozó anyagokat orosz témákban, most pedig a Washington Postnak dolgozik. Eddig egyetlen könyve a szóban forgó mű, amely nem csupán titkos beszélgetések, de nyílt interjúk, továbbá újságcikkek és bírósági jegyzőkönyvek értő felhasználásával készült. A 444 portálján megjelent, idevágó cikk szerint (szerz. Magyari Péter) a megszólalók között van például Mihail Hodorkovszkij, Oroszország egykor leggazdagabb embere, aki kegyvesztetté válva tíz évet töltött a farkasüvöltéses Szibériában. Mellette megjelenik Szergej Pugacsev is, akit hosszú ideig a Kreml bankárának neveztek, és aki – saját állítása szerint – rábeszélte anno Jelcint, hogy adja át Putyinnak a hatalmat. Hodorkovszkijhoz hasonlóan aztán ő is kegyvesztetté vált, ezért sürgősen el kellett tűnnie az országból. Ráadásul Belton beszélt olyan figurákkal, amilyen például Felix Sater (vigyázat, nem Salten, mert az a Bambi!), akit a New York-i orosz maffia egyik meghatározó alakjának tartanak, és aki részt vett a Donald Trump behálózását célzó orosz titkosszolgálati akciókban ugyancsak. Oligarchák, bankárok, kémelhárítók és egykori orosz miniszterelnökök beszélnek többek között e könyvben – nyer megállapítást, szögeződik le, vagy ahogy tetszik.

Az ugyanitt olvasható interjúban C. B. arra a kérdésre, hogy szerinte Putyin régóta készült-e erre a háborúra, vagy előre nem látható körülmények nyomán hozta meg a döntést a támadásról, így válaszolt:

– Bizonyos értelemben mindkét megközelítés igaz. Mindig is igyekezett biztosítani a befolyását Ukrajnában, de feltehetően jobban örült volna, ha ezt háború nélkül érheti el. Már a 2004-es, úgynevezett narancsos forradalom óta szervezkedett az FSZB Ukrajnában. Igyekeztek politikusokat megnyerni és általában az orosz politikai befolyást erősíteni. Olyan embereket akartak hatalomhoz segíteni, akiket befolyásolni, manipulálni tudnak. Zelenszkijről azt gondolta Putyin, hogy harmatgyenge elnök lesz, akit könnyen befolyásolhat majd, vagy ha mégsem, akkor simán amputálhat. De mint látjuk, nem így történt. Viktor Medvedcsuk tavaly őszi félreállítása, majd vád alá helyezése is nagy csapás volt Putyinnak, mert az utóbbi időben ő volt a legfontosabb szövetségese Ukrajnában. 2014-ben, a Krím megszállásakor egyszer már felvonult egy nagyobb orosz hadsereg ott, de akkor Putyin nem rohanta le az egész országot. Talán még csak figyelte a reakciókat. Azt tapasztalta, hogy a Nyugat nem tiltakozik kellő eréllyel a Krím elfoglalása ellen, közben Oroszországban nagyon népszerű lett az annexió. Ez erősíthette az elhatározását, hogy ha kell, erővel szerezzen befolyást. Az is a támadás felé vezethette, hogy úgy érezte, Ukrajna egyre közelebb kerül a NATO-hoz, egyre több fegyvert kap onnan. Aminek ugye éppen az volt a fő oka, hogy az ukrán vezetés egyre jobban félt attól, Putyin megtámadja őket. Nehéz itt megmondani, mi volt előbb: a tyúk vagy a tojás.

P. S. Szerény-serény cikkíró, B. A. B. mindezzel együtt vagy mindemellett rendkívül szeretné így lezárásképp, egyenest imádná, ha gondolatolvasó tudna lenni. Röviden arról van szó, hogy a mellékelt képet kívánná megfejteni. Kérdés: vajon a fotón szereplő “átszellemült” idősebb, a maguk módján beszélő fejek mellett látható két fiatal arc gazdája: vajon mire gondolhatott a megörökítés pillanatában?

A BALK Hírlevele


Meteorológia

B.A. Balkanac

Balkanac

IN ENGLISH

Egy hét legjava