Connect with us

Horvátország

KIS ÁLLAM, NAGY RICSAJ: Mire jó a “török áfium”, és miért nem oszlatja fel önmagát az alkotmánybíróság?

Avatar photo

Közzétéve:

A megjelenés dátuma

A cikk meghallgatása

Bár igyekszem akár csak jelzés szintjén is sugallni olvasóinknak, hogy Horvátországban az élet egészen más mederben folyik, semmint azt a közéletben és a médiában kavargó káosz sejtetni engedi, ennek ellenére valamilyen politkai helyzetről kényszerülök hírt adni. Például ma, a tegnapi borús, esős idő után ismét kisütött a nap, és úgy tűnt, végre valami másról is lehet majd fecserészni, és nem a belpolitikai hercehurcáról, de nem. Jött Milanović, mert ki más, és lezavart egy nagy sajtótájékoztatót. Mit tehet ilyenkor az ember, kérdem én? Hiába mondom, hogy az egész nem éri meg a pár elektront, amit rá pazarolok, az újságírás sajna nem így működik.

No, mi újság, te Wágner?

Zokilínó Bondovics – becézgessük egy kicsit, hátha dorombolni kezd, és akkor kevesebbet beszél – legújabb megnyilvánulása során a NATO-bővítésével kapcsolatos török álláspontot igyekezett saját hasznára fordítani. Rövidre fogva, a horvát köztársasági elnök Törökországot hozta fel a nemzeti érdekekért való kiállás példájaként.

Svédország és Finnország, ha nem is támogatja a törökországi és a Törökországgal szomszédos államokban élő kurdokat, de terroristaként sem tartják számon őket. Miután egy esetleges független kurd állam megalakulása Törökország területi épségét veszélyezteti, Ankara meg fog tenni mindent az égvilágon annak érdekében, hogy ez ne történjen meg.

A NATO-bővítés egy olyan alkalmat kínált, amit egy Recep Tayyip Erdoğannál gyengébb képességű politikus sem hagyott volna veszendőbe menni.

Milanović szerint Törökország nem fog elégedetlenül felállni az asztaltól, várhatóan jelentős engedményeket kap azért, hogy hozzájárul a skandinávok csatlakozásához. Mindezt csak azért mondta el, mert véleménye szerint egy igazi állam így viselkedik, s nem úgy mint Horvátország, amely nem mer szót emelni világviszonylatban igencsak szerény érdekei mellett sem.

Azaz, a kormány nem hajlandó belemenni a Zoki Bond által javasolt játékba, és a finn plusz svéd NATO-tagságot ahhoz a feltételhez kötni, hogy a bosznia-hecegovinai horvátok megkapják-e az őket megillető nemzeti jogokat, vagy sem. Körülbelül ez lenne a lényeg, persze, a milanovići szófolyam meanderei és holtágai ennél sokkal kacskaringósabbak voltak.

Abcúg, alkotmánybíróság!

A napokban elpukkanó Milanović-sörtüzek értelmében a horvát alkotmánybíróságot nemes egyszerűséggel fel kellene számolni, mert alkotmányellenesnek találta a Most (Híd) ellenzéki pártocska által szervezett népszavazási kezdeményezés kérdéseit.

Zoxon (Zokilínó Bondovics) azzal érvel, hogy ezzel az urnák elé járuló horvát választótábor mintegy 20 százalékának akaratát dobta kukába az illusztris testület, amelyet a kormánypárt talpnyalói alkotnak. (Az újságírók nyájas érdeklődésére, hogy azért talán ellenzéki, azaz SDP-és tagjai is vannak az alkotmánybíróságnak, Milanović azt válaszolta, hogy Josip Leko és Ingrid Antičević “kizárólag az ő kegyelméből ülnek ott”, amivel arra utalt, hogy az ő kormányzása alatt kerültek oda.)

Voltak, akik olyan apróságokra figyelmeztettek, hogy az ország alaptörvényét talán mégsem lehet népszavazással megváltoztatni – az egyik kérdéssel éppen erről kérdeztették volna meg a népet.

Ugyanakkor, mint erre Miroslav Šeparović, az alkotmánybíróság elnöke is felhívta a figyelmet, az alkotmánybíróság feloszlatása sem olyan egyszerű dolog, ahogyan azt az elnök úr beállítja, mert egy ilyen irányú javaslat is először az alkotmánybírósághoz kerülne véleményezésre. Az meg hogy a alkotmánybíróság önmagát oszlatná fel kevéssé valószínű, bármit gondol erről a köztársasági elnök.

Hogy ezúttal se maradjon el a milanovići sajtótájékoztatók népünnepély jellege, Zoki Bond immár rituálisan elmondta mindennek Mario Banožić védelmi minisztert és Hrvoje Zekanović parlamenti képviselőt, közben bele-belerúgva Andrej Plenković miniszterelnökbe, aki véleménye szerint az Európai Bizottság elnöke szeretne lenni, ezért nem áll ki a horvát nemzeti érdekek védelmében.

A jelek szerint hosszú lesz a hátralévő egy hónap, amely az uborkaszezontól választ el bennünket, amikor a nemzet atyjai, nagybácsijai és egyéb pereputtyai levonulnak az állami villákba nyaralni, és legfeljebb fürdőgatyás szelfikkel adnak életjelt magukról.

Istenem, mit adnék már egy jó kis szexbotrányért! De ezek annyira bele vannak hülyülve a politikába, hogy még egy kis etye-petye sem fér bele nekik. Borzasztó.

A BALK Hírlevele


Meteorológia



B.A. Balkanac

Balkanac

Magyarország

Szlovákia

Oroszország

Kína

Európai Unió

IN ENGLISH

Egy hét legjava