Ide kattintva meghallgathatod a cikket (kettő az egyben)

A szerbiai munkások dolgoznak a legtöbbet és keresnek a legkevesebbet Európában – hozta nyilvánosságra a Szabad és Független Szakszervezetek Szövetsége (ASNS) egy nemzetközi felmérésekre hivatkozva. Arra is felhívták a figyelmet, hogy egyre többen gürcölnek éhbérért: tavaly 50 ezerrel nőtt a minimálbérért dolgozók száma az országban. Így több mint 400 ezer bére meg sem közelíti a „legkisebb fogyasztói kosár” értékét, természetesen alulról. A szakszervezetek követelik, hogy az áremelések miatt évi kétszer hangolják össze a legalacsonyabb bért a megélhetési mutatókkal. A munkáltatók viszont azt szeretnék, hogy az állam a minimálbért ne adóztassa meg.

Bérre menő játék

Szerbiában az idei minimálbér nagyságát tavaly szeptemberben határozták meg: miután a szakszervezetek és a munkáltatók nem tudtak egyezségre jutni, ezért a végső szó a kormányé lett, amely igencsak lent tartotta a minimálbért, azt kommunikálta, hogy a 35 ezer dinárra növelt összeg 9,4 százalékos emelést jelent.

Ezzel már akkor is gond volt, hisz az említett éhbér meg sem közelítette a minimális fogyasztói kosár értékét, amely már tavaly szeptemberben meghaladta a 40 ezer dinárt. A szakszervezetek ezért követelték, hogy egyenlítsék ki a legkisebb kifizethető bért a hivatalos létminimummal – egy 2017-es megállapodás szerint ennek már 2020-ban meg kellett volna történnie Szerbiában. Ennek ellenére a szerb kormány tavalyi is csak annyit ígért, hogy leghamarabb 2024-re érheti el a minimálbér értéke a megélhetéshez szükséges fogyasztói kosár nagyságát.

Az orosz-ukrán konfliktus miatt bekövetkező áremelési hullám nem csak elérte, de jócskán meg is haladta a szerb kormány által „népszerűsített” 9,4 százalékos emelést. Az élelmiszer és az alkoholmentes italok ugyanis 15,7 százalékkal drágultak, a márciusi adatok pedig arra is rámutatnak, hogy Szerbiában 9,1 százalék volt az átlagos éves infláció.

A munkások viszont az év végéig a válság előtt meghatározott 201 (660 forint) dináros órabérért dolgoznak. A hivatalos kimutatások szerint a munkavállalók 20 százaléka, azaz minden ötödik alkalmazott gürcöl ennyi pénzért.

– Behatóbb elemzések szerint azonban ez a szám sokkal magasabb, hisz sok munkáltató csak a minimálbérre felszámolt adót hajlandó kifizetni, és a munkabér mellett különböző adómentes juttatásokat biztosít a dolgozóknak. Ezzel valamelyest növeli a munkások járandóságát, ám közel sem akkorra mértékben, hogy a hó végén beérkező összeg elegendő legyen a megélhetésre. Mindez a lakosság teljes elszegényedéséhez vezethet

– figyelmeztetnek a szakszervezetek.

A munkabér és a válságok

– A koronavírus-járvány, majd az orosz-ukrán konfliktus megmutatta a modern kor politikai, társadalmi és gazdasági gyengeségeit, aminek következtében a katasztrófa és a megmaradás szélére sodródott a világ. A gazdag államok egoizmusa lerombolta a korszerű társadalom, a demokrácia és emberi szabadságjogok illúzióját is: értelmetlenül és szükségtelenül játszadoznak ugyanis az emberiség sorsával és jövőjével

– írták az ASNS május elsejei közleményben. Ugyanitt kiemelték, az önközpontú döntések áldozata továbbra is a szegényebb társadalmi réteg: ők fizetik meg minden gazdasági krízis árát. Nekik számlázzák ki a drágább energiát, ők fizetik meg az egyre többe kerülő élelmiszerek árát, valamint és fegyverkezés költségeit.

Ugyanakkor kiemelik, hogy Szerbiára különösen jellemző, hogy a válságok következményeivel mindig a munkásokat terhelik, pedig elsősorban az ő érdemük, hogy működik a gazdaság és pénz kerül a költségvetésbe.

– Ennek ellenére a dolgozókkal sem az állam, sem a közvélemény nem foglalkozik. Még a kampányidőszakban is csak a munkahelyek megteremtéséről beszélnek, a munkások valódi helyzetével azonban senki sem törődik

– állítják a szövetség szószólói, akik további küzdelmet ígérnek.

Növelni kell a minimálbért

A munka ünnepére kiadott közleményt tiltakozással is megerősítették a szakszervezetek. Ezt követően pedig előálltak azzal a követelésükkel, hogy az évi egy helyett kétszer tárgyaljon a Szociális Gazdasági Tanács a minimálbér nagyságáról.

– A minimálbér értékének évi két meghatározásához azonban szükséges a munkáltatók hozzájárulása is

– mondta Duško Vuković, a Szerbiai Független Szakszervezetek Szövetségének alelnöke az Euronews Serbia-nak. Nebojša Atanacković, a Szerbiai Munkaadók Szakszervezetének tiszteletbeli elnöke úgy fogalmazott, hogy a munkaadók már tavaly ősszel támogatták a minimálbér évi kétszeri meghatározását, így elvileg nincsenek ellenvetéseik.

A szakszervezetek kezdeményezésére reagálva hangsúlyozták, hogy a válság őket is sújtja, hisz sokan euró alapú szerződést kötöttek. Európában viszont az infláció elérte a 7,5 százalékot. A munkáltatók szerint a megoldás az lenne, ha az állam mentesítené őket a minimálbérre felszámolt adó alól.

Mindehhez azonban szükség van a munkatörvénykönyv módosítására, amiről az új kormány megalakulása előtt igencsak nehézkés lesz dönteni.

Lesz-e törvénymódosítás?

A munkatörvények módosításáról egyébként szó esett a Szociális Gazdasági Tanács április 30-ai ülésén is. A tanácskozáson Darija Kisić Tepavčević munkaügyi, foglalkoztatási és szociálpolitikai miniszter bejelentette: a kormány a megalakítását követően az elsők között foglalkozik majd a munkatörvények korszerűsítésével.

A tanácskozáson többek között a Függetlenség Egyesült Ágazati Szakszervezet (UGS Nezavisnost) képviselője, Čedanka Andrić is szorgalmazta a munka minimális árának korrigálását. Az ülésen szó volt az elvándorlás következményeiről is.

– A munkások elsősorban azért hagyják el az országot, mert nem tudnak képesítésüknek megfelelő munkát találni

– fejtette ki véleményét a Szerbiai Munkaadók Uniójának elnöke, Miloš Nenezić. Újságírói kérdésre válaszolva kiemelte, hogy a dolgozók elsősorban a nem megfelelő munkakörülmények és az alacsony jövedelem miatt döntenek a kivándorlás mellett.

– A határátlépesre vonatkozó járványügyi rendelkezések enyhülésével újra megszaporodott azok száma, akik külföldön keresik a boldogulást

– hívta fel a Szociális Gazdasági Tanács tagjainak figyelmét a problémára Nenezić, amivel nem mondott semmi újat, mert ez már „epochális probléma” a térségben.