HÁROM TENGER KEZDEMÉNYEZÉS: Az élet piszkos kis történeteket ír

Amikor hat évvel ezelőtt Andrzej Duda lengyel és Kolinda Grabar- Kitarović horvát elnök bejelentették a Baltikum- Adria kezdeményezést ezt a megfigyelők, elemzők zöme sommásan szépen hangzó értelmetlenségként ítélte meg. A balti államok nem értettek ezzel egyet, és hamarosan a projekt átlényegült a Három Tenger Kezdeményezéssé. Az Egyesült Államok erőteljesen támogatta a kezdeményezést, különösen ennek energetikai komponensét, amely az LNG-terminálok kiépítésével szerette volna felszámolni a térség függőségét az orosz gáztól.

Az öngólok sztárcsatára: Zoran Milanović

Németország és a „régi Európa” országai ellenségesen fogadták a projektet, és amerikai ármányt szimatoltak, amely veszélyezteti a rendkívül jövedelmező német-orosz energetikai „hidakat”.

A bírálatok eleinte indokoltnak tűntek, ugyanis a 3SI (Three Seas Initiative – Három Tenger Kezdeményezés) első és sokáig egyedüli megépült LNG-terminálja, a litván Klaipėda városnál, a kapacitások csupán 30 százalékát volt képes lekötni és ezzel további érveket szolgáltatott a horvát LNG-terminál ellenzőinek.

A Három Tenger Kezdeményezést természetesen Moszkva és az orosz kőolaj-gázipari lobby sem nézte jó szemmel, és igyekezett azt a nézetet terjeszteni, hogy a 3SI nem egyéb egy újabb amerikai birodalmi kezdeményezésnél, aminek értelme az, hogy rásózza Európára a drága amerikai LNG-t.

A horvát köztársasági elnök, aki immár több éve rengeteg fejtörést okoz nem csak a horvát kormánynak, de Horvátországnak, mint országnak is, természetesen lefölényelte elődje kezdeményezést, mondván, hogy „a Három Tenger Kezdeményezés Horvátország számára nem csak hogy felesleges, de káros is, mert potenciálisan szembemegy Moszkva és Berlin érdekeivel.”

Milanović öngóljai sorozatát azzal növelte, hogy véleménye szerint Horvátországnak egy lipát (horvát aprópénz, 1 kuna = 100 lipa) sem kellene befektetni a kezdeményezés projektjeibe. Washington ezt másként látta, így Andrej Plenković második kormánya, ha kissé kelletlenül is, de beadta a derekát, és nekilátott a krki LNG-terminál megvalósításának.

Az élet piszkos kis történeteket ír

A horvát terminál időközben elkészült és némi huzavona után nyereségesnek is bizonyult. Aztán jött a koronavírus-járvány és mindenkinek más baja volt hirtelen, a Három Tenger Kezdeményezéssel nem törődött a kutya sem.

Valahogy ezt is túléltük – legalábbis pillanatnyilag úgy tűnik – és már éppen azt kezdte tervezgetni a világ, hogy hogyan tovább, mikor Oroszország felborította az asztalt, és Ukrajnában elkezdtek dörögni a fegyverek.

Az első rémület és némi kontinentális társasjátékok után az EU beállt az Egyesült Államok mögé, és a helyzet stabilizálódni látszik, annak ellenére, hogy senki sem tudja, hogy mit hoz a holnap.

Ebben a helyzetben nemcsak a 3SI két LNG-termináljának jelentősége értékelődött föl, de úgy tetszik a kezdeményezés egésze is, mert júniusra meghirdették a tagországok találkozóját Rigában, Lettország fővárosában.

A térség további energetikai függetlenülése mellett nyilván asztalra kerülnek a Három Tenger Kezdeményezés infrastrukturális fejlesztései is, elsősorban a jobb közlekedési összeköttetésekkel kapcsolatban.

Nem tudom miért, de van egy olyan érzésem, hogy Kolinda Grabar- Kitarović esetleges NATO-főtitkári kinevezésének jelentősen nőttek az esélyei.