Connect with us

B A Balkanac

Ulysses Brionin plusz a Tito gardróbszekrény

Avatar photo

Közzétéve:

a megjelenés dátuma:

rade serbedzija
Olvasási idő: 4 perc

– Leszálltam a hajóról azon a zöld szigeten, s ott mentem végig ama csodálatos erődítmény mentén, amely sosem látott színházi szépségeket ígért – így vallott a színész és színházalapító ember 2001-ben, Rade Šerbedžija. – Azzal a szándékkal hozom létre ezt a teátrumot itt, Brionin – folytatta egy apró köhintés után –, hogy újjáélesszem azokat a tetszhalott energiákat, amelyek arra hivatottak, hogy mederbe tereljék a szétáradt vizeket, s visszaparancsolják régi helyükre az eltávolodott partokat. Ezzel lehelyezem ennek az új szentélynek az alapkövét, amely szentély arra fog szolgálni, hogy temploma, egyben műhelye legyen mindazon fiatal, kreatív alkotók gárdájának, akik arra születtek, hogy a művészet új erős falait építsék.

(Természetesen ő Brijunit mondott, de mi maradjunk a Brioninál; persze, nem mintha azt szeretnénk hangsúlyozni, hogy a szigetcsoport, bizony, nem Horvátország.)

– És neveztessék ez Ulysses Színháznak – keresztelte is el egyből Šerbedžija, amit ebben a részben elképzelt jelenetben zúgó tapsvihar követett. S ott állt a kamerák előtt – pillanat alatt Odüsszeusszá változva Rade, ami az ő rendkívüli tehetségéhez mérten csupán egy kis vacak, pimf feladat –, ott állt a villogó vakuk fényében, hogy tényleg elindítson valamit, ami mind a mai napig létezik, s ha jól tudjuk: sikerrel működik. Az idén is jó kis programot ígér, amelyet ha nem sodor el egy újabb fantasztikus vírushullám, akkor jól kiélvezhet az arra vetődő utazó. Persze, amennyiben időben biztosított magának jegyet az interneten keresztül, meg van oltási bizonyítványa, meg a fene tudja, mi kellhet még, ám hadd nem merüljünk bele ezekbe az apró részletekbe. Minden kideríthető online, mindössze az nem, hogy mi lesz holnap, amikor netán már megint elő kellene szedni, esetleg itt-ott „megstoppolni” a régi jó golyóálló mellényeket, sisakokat.

oQJX61dO

FÉNYKÉPEZETT TITO: A szerző felvétele, mesterséges intelligencia által megfestve

Mi jöhet még? Özönvíz? Mindenesetre: ha a színház összedől, vagy már összedőlt is, bezárt a bazár vagy valami, a sziget kapui – úgy hírlik – nyitva, s elvben minden arra való létesítmény látogatható. Beleértve mindazt, ami a mi – májusban lesz 130 éve, hogy megszületett – egykori elnökünk, néhai Josip Broz után maradt arrafele. Például a híres szafari park a megözvegyült elefánttal, amelyikből regényhős lett (bolond katonák megölték a párját), struccok, zebrák, zsiráfok stb. – részben még élő, részben kitömött változatban. Nem beszélve az Aranykort megörökítő, állandó jellegű fotókiállításról.

Mert a kitömött vadak és molyos trófeák, így az üvegszemű hiúz és a stoppolt nyakú törpezsiráf szomszédságában látogatható Tito-villabéli, túlnyomórészt barnás tónusú fotókiállítás őrzi a temérdek emléket a sziget legutóbbi fénykoráról. Ha nem csak a filmipar némely ragyogó csillagához fűződő pikantériákét, de sok egyebet is, főleg politikai jellegű esemény emlékezetét. Kifejezetten az ún. el-nem-kötelezett kurzus történetét, amelynek legjelesebb pillanata az 1956-os Tito-Nehru-Nasszer találkozó volt.

nasszer nehru nasszer

Nasszer, Tito és Nehru, a barnás kép mesterséges intelligencia által színezve

Emlékezetes, hogy ezen a munka jellegű barátkozáson Jugoszlávia, India és Egyiptom vezető férfiúi rokonszenvüket fejezték ki az algériai nép szabadságvágya iránt, egyben támogatásukról biztosították mindazokat az erőfeszítéseket, amelyek a háborúk megszüntetéséhez és a problémák tárgyalások útján való békés rendezéséhez vezetnek.

bradt tito

Bandt és Tito egy kicsit megfestve

Ugyanakkor az abban az időben aktuális, ún. német kérdésben azt a közös álláspontot fogalmazták meg, miszerint a szituáció kulcsának a német nép kezében kell lennie, és ott is mindenképp békés megoldásra kell törekedni. Nyilván ezt hálálta meg személyes brioni látogatásával 1973-ban Willy Brandt német kancellár, amelynek lencsevégre kapott pillanatában Brandt nevetve tűzzel segíti ki a rágyújtani igyekvő Titót. Előttük pezsgőspoharak, meg valami, ami rakás homárnak néz ki, háttérben datolyapálma.

Hasonlóan baráti, sőt, ebben az esetben bajtársi is lehetett a hangulat Tito és Che Guevara találkozóján. Szivarcsutakjával Che vérbeli pozőrként áll a lencse előtt.

kusturica sokove nazvao tito i castro 482x321 20070310 20101019003801 527

Castro és Tito eredeti színekben pompáznak

Ezzel szemben Castróval kissé savanykás arccal ül egy pamlagon, kamerába bámulva Broz, közben mintha az a gondolat fogalmazódna meg a fejében, hogy mikor is megy már ez az ember haza? Mind Brezsnyevvel, mind Hruscsovval ennél is nyomasztóbbnak tűnik az atmoszféra, mert bár Brezsnyevről nem lehet megállapítani, mikor vonja össze egybeérő szemöldök-bozontját, Titóról igen. Szembeötlő, hogy Nyikita Hruscsovval is eléggé feszült a légkör, mintha a két férfi nem találná a közös nevezőt. Josip Broz kényszeredetten, összeszorított ajakkal morzsolgatja a szalmakalapját, úgy mennek valamerre az egzotikus bokrokkal szegélyezett sétányon. (Közben nehezen elképzelhető, hogy oroszosan akár, de smároltak volna egy picit is.) A toplista élére kívánkozik mindenképp az a remekmű, amelyen Tito motorcsónakot indít, mellette Ho Si Minh üldögél, és a közönség felé elegánsan megemelt kalappal, sztoikus, beletörődő arccal veszi a házigazda várható produkcióját.

setabot

Adódik a Chaplin-hasonlat az utolsó exponátumról, mely egy gazdátlan fejfedőt és görbe markolatú sétabotot mutat, csak éppen a fejfedő fehér, s kicsit más típusú. A sétamester sehol. (Kifakult kép.) Tito elment, és soha nem tért vissza a szigetre. Az Elnök 1979-ben lengette meg búcsúként a kalpagját, majd hagyta el Brionit örökre, útban az el-nem-kötelezettek soron következő kubai csúcskonferenciájára. E földi árnyékvilágtól pedig, tudjuk, 1980-ban vett végső búcsút, miután maga alá gyűrte súlyos szövődményeivel az öregség és a cukorbetegség. Rade Šerbedžija pedig olyat is mondott még valahol, ami jórészt válaszul szolgálhat Mira Furlan kérdő töprengésére, hogy miért is választotta Brionit az Ulysses teátrum színhelyéül. – Kérem – így Šerbedžija (tömörítésben) –, én senkin nem segíthetek, aki képtelen felfogni, milyen jól élt Tito idejében.

tito motorozik 1

A megfestett Tito egy kutyussal az ölében motorozik

– Uralkodónak tartottam őt, akibe nem voltam vakon szerelmes, de szerettem. Szerettem az országot, amelynek elnöke volt, miközben őt magát szimpatikus, érdekes embernek találtam, ezért a hibáit is emberi hibáknak néztem. Ennek ellenére sosem voltam állami dédelgetett. Sok barátom törleszkedett, én nem, még párttag sem voltam soha, ennek ellenére ma is balra sorolom magam. És elárulhatom, hogy hiányzik Jugoszlávia a maga sokszínűségével, testvériség-egységével. Egyébként meg tudná mondani valaki, hogy az utódállamok közül vajon melyik él most boldogabb és teljesebb életet?

P. S. Érdekes, hogy az emlékek kincses ládája mellett létezik emitt, a szigorú valóságban valami, amit Tito gardróbszekrénynek hívnak. A minap bukkantam rá a neten. Laminált fából készül, különféle méretekben gyártják, március végéig házhoz szállítják a TITO HÁZHOZ JÖN! akció keretében. (El lehet gondolkodni rajta.)

B A Balkanac

A tunguszkai esemény és Nikola, a VoltEmber

Avatar photo

Közzététel:

a megjelenés dátuma

P. S. Szolgáljon ez az írás egyben személyes mementóul megboldogult Tóth Loon direktor úrnak a mi Délvidékünkről, aki a Veszprémi Petőfi Színházban 2016-ban színpadra állította a Magyarfausztból adaptált VoltEmbert.
P. S. Szolgáljon ez az írás egyben személyes mementóul megboldogult Tóth Loon direktor úrnak a mi Délvidékünkről, aki a Veszprémi Petőfi Színházban 2016-ban színpadra állította a Magyarfausztból adaptált VoltEmbert
?c=28513&m=1380644&a=438898&r=&t=html
Olvasási idő: 4 perc

Kedves Olvasó, íme, egy izgalmas téma, amelyről nyilván sokan hallottak már, de még többen nem. Vagy hallottak ugyan, csak éppen elfelejtették. A mostani felpörgő világfolyamatok sodrában mintha újfent – fantáziamegmozgató módon – időszerűvé vált volna az, amiről anno maga Nikola Tesla is burkoltan beszélt, és ami a „tunguszkai esemény” névvel vonult be a T.Ü.N.-be, azaz a Tisztázatlan Ügyek Nagykönyvébe. – Nézzük csak közelebbről!

Nikola is hallott róla

Nikola is hallott róla

1908. június 30-án reggel valami, ami feltehetően a légkörből származott, hatalmas méretű pusztítást vitt végbe Szibéria középső részén, Alsó-Tunguszka és a Léna folyó között. Az emberek óriási robbanást észleltek, amely gigászi fényvillanással járt. („Úgy odabaszott, mint a szikrázó kalapács! Ponyimájes?”) A robbanás eredményeként mintegy harminc kilométeres körzetben az ott legelő vagy már kérődző állatok mindegyike hamuvá égett, illetve megsült. Feljegyezték, hogy egy valahol marék kukoricát evett vaddisznóban kipattogott a mag. A fák gyökerestül kifordultak; némelyikük állva halt meg úgy, hogy megszenesedett, de a többségük elfeküdt. Úgy hevert a földön, mint a kidőlt távírópózna. Egy jó hetven kilométernyi távolságra lévő településen a detonáció kiverte az ablakokat, félfástul döntötte be az ajtókat, falhoz vágta az épp valamerre tartó polgárokat. A kutyákat leszakította láncaikról, elröpítette a kubikosok talicskáit, megtáncoltatta a lapátjaikat – a takarítónők seprűit ugyancsak –, és híre kelt, hogy valahol – eszméletlenül messze, valamelyik jégvirágos lágerben – egy sakktáblát is felborított fehér lépéselőnynél.

Balazs Attila Magyar fauszt
?c=4784&m=0&a=438898&r=Bal%C3%A1zsAttila%3AMagyarfauszt&t=pi

Hogy milyen távolra hatott, bizonyítja az is, hogy a transz-szibériai expressz Szentpétervár és Vlagyivosztok között robogó reggeli járatáról, mintegy félezer kilométerről is látták az utasok a lángcsóvát, de hiába érdeklődtek rémületükben a kalauznál, a szerencsétlen férfi nem tudott megnyugtató felvilágosítással szolgálni.

Hogy mi történt azon a napon Szibériában, pontosan máig tisztázatlan – írja egy örökképzelgő grafomániás, bizonyos B. A. Magyarfauszt c., amennyire csak lehet hiteles, vagy annak tűnő forrásokra támaszkodó könyvében. Ugyanott úgy folytatja, hogy öngyulladás ebben az esetben kizárt, mert a titokzatos valami, az az „istennyila” fentről érkezett. Valószínűleg meteor, azonban egyetlen darabkáját se lelték meg soha. Természetesen ez a rejtélyes dolog is a különböző feltevések garmadával járt, amelyek között akadtak a dolog természete szerint egészen elvadultak. Sajnos rájuk itt és most, ahogy valószínűleg később sem térhetünk ki a tudomány szentségét, meg a drága Olvasó idejét tiszteletben tartva. Mindenesetre egyesek annak az álláspontnak a védelmére sorakoztak fel mintegy feltűrt ingujjal, hogy az emberiség filmművészetében elterjedt sztereotípiákkal ellentétben vannak humánus földönkívüliek is. Nekik valamiért jóságos terveik léteznek még velünk kapcsolatban, ezért tkp. felrobbantották valamiféle lézerszerű megoldással az egész földünket veszélyeztető üstököst. Következésképp – hála nékik – annak csak egy darabkája hullott a nyakunkba. Továbbá akad szép számmal olyan is, akinek meggyőződése, hogy a Föld légkörébe jutó kevéske antianyag okozta a bajt. – Ám utóbbi is, kérem szépen, mivel bizonyítható? Nyilván semmivel.

nikola tesla talalmanyaim
?c=4784&m=0&a=438898&r=NikolaTesla&t=pi

Így maradhatott a képzeletnek ugyancsak tág teret hagyó magyarázat abban az óriási mennyiségű tudományos és nem tudományos anyagban, amelyet az amerikai hatóságok 1943. január 7-e után szállítottak el teherautókkal egy New York-i rezidenciából. Az igencsak megpörkölődött iratok és egyebek, például egy csinos bajuszkötő-kollekció a valahol másutt, egy hotelben említett napon elhunyt Nikola Tesla tulajdonát, a tudós csodabogár rendezetlen hagyatékát képezték. Tesla keze csakugyan benne lehet a tunguszkai eseményben. Ezt bizonyítani látszik az is, hogy életének és munkásságának nagy adag évében fizikus zsenink – nem titkoltan – egy mindennél pusztítóbb fegyver létrehozásán fáradozott a tökéletesített Faraday-dinamó alapján, felhasználva az ionoszféra visszaverő képességét. Ez lenne a HAARP-projekt lényege. Olyan erős, irányítható sugárzást létrehozó eszközt szerkeszteni, amelynek segítségével akár a föld másik felén lévő katonai vagy polgári objektumokat is könnyedén meg lehet semmisíteni.

Nikola nagyfrekvenciájú mágneses teret hozott létre

Nikola nagyfrekvenciájú mágneses teret hozott létre

Fentiekkel kapcsolatban ne feledjük: Tesla volt e világon az első ember, aki olyan nagyfrekvenciájú mágneses teret hozott létre, amely téren belül a katódcsövek maguktól kezdtek el világítani, és ez olyan hatást gyakorolt a jelenlevőkre, amilyet előtte az indiánokra gyakorolt a mozgófilm.

A Tesla-hagyaték tehát úgy eltűnt, hogy máig alig lehet valamit tudni róla. Pedig eleinte, míg Nikola Tesla élt, a tábornokok csak legyintgettek az elképzelésre, utólag jöhetett meg az étvágyuk. – Utóbbit bizonyítani látszik az is, hogy az ionoszféra tulajdonságait kutató alaszkai bázis (Gakona) az újabb értesülések szerint – ha nem kacsa az egész – ismét zárta kapuit a nagy nyilvánosság előtt, pedig a közelmúltig legalább időnként látogatni lehetett. Madár sem röpülhet, se ki, se be, mert valami lázas tevékenység folyhat odabenn. Sok mindenre lehet gondolni: kínálja magát magyarázatként az ukrajnai háború, ám egyelőre kézzelfogható bizonyítékok nincsenek.

Akárhogy is van, ha tehetik, legalább olvassanak bele ifj. Nick Begich szerző ANGELS DON’T PLAY HAARP, magyarul: Az nem játszanak hárfán című könyvébe. Kritikusai Begich-et a tudomány outsiderének nevezik, ám akkor hogy van az, hogy a HAARP-elméletet, amely szerint gigantikus, pusztító földrengéseket is okozhat, ha valamiféle szokatlan behatás éri az ionoszférát, némely elismert fizikus is alátámasztani látszik? – Ördög tudja, persze, vagy egyedül Ő.

Nikola, a Voltember, nagyfeszültségű tudományos színművet

Nikola, a Voltember, nagyfeszültségű tudományos színmű

P. S. Szolgáljon ez az írás egyben személyes mementóul megboldogult Tóth Loon direktor úrnak a mi Délvidékünkről, aki a Veszprémi Petőfi Színházban 2016-ban színpadra állította a Magyarfausztból adaptált VoltEmbert. Ezt a „nagyfeszültségű tudományos színművet”, amely sajnos nem sok előadást érhetett meg egyrészt a színész-rendező Loon betegsége, későbbi halála miatt, másrészt azért sem, mert – ahogy hírlik – az egyik főszereplője is már eleve, munkáját nagymértékben akadályozó, hosszantartó betegségben szenvedett. Hogy normál körülmények közt meddig futhatott volna az előadás, így örökre rejtély marad. (Ha nem is tunguszkai.)

Kontaktlencse akció »
Az olvasás folytatása

B A Balkanac

A ragyogó szépség és a milliószor kattanó fényképezőgép

Avatar photo

Közzététel:

a megjelenés dátuma

Lollobrigida és a fényképezőgép
Lollobrigida és a fényképezőgép (nem kattog már)
trauma betegseg ?c=4784&m=0&a=438898&r=&t=pi
Olvasási idő: 4 perc

Állítólag egyszer azt súgta csicseregve Federico Fellini szőrös rendezői fülébe, ha már kissé becsiccsentve is valamely fogadáson, hogy ő például roppant szívesen eljátszaná egy ronda férfi szerepét. Mondjuk, a notre-dame-i toronyőrét. Ideális lenne, mert már szívből utálja azt a szűköcske skatulyát, amelybe belegyömöszölték. – Bár – jegyezte meg – ez utóbbinak is kétségkívül vastagon megvan a maga örömteli oldala, talán épp azért is oly nehéz szabadulni tőle.

(Magyarán, mint émelyítő kulimászból: kikecmeregni belőle. ALORA, fel A LÓRA!)

Ragyogó filmszínészi pályafutásának az ötvenes-hatvanas évekre eső csúcsán sokan a világ legszebb nőjének tekintették a nem rég megboldogult Gina Lollobrigidát (szül. Luigina Lollobrigidát), ami ugyan tetszett neki, ennek a „legragyogóbbnak”, de teljes mértékben aligha elégítette ki. Valószínűleg erről tanúskodik oly ékesen a fotográfusi munkássága például, ahogy a szobrász tevékenysége is, meg az a pár apróbb még. Példának okáért a príma pizza-sütés.

– Oh, azokért a kis mesebeli articsóka angyalbögyörőkért a sajtos paradicsomtenger közepén, valósággal meg lehetett bolondulni! AH!

Régi fénykép Gina Lollobrigidáról

Régi fénykép Gina Lollobrigidáról

Lollo, ahogy gyermekkorában becézték, Lazio közelében látta meg a napvilágot a két világégés között. Említésre méltó, hogy a szülést megelőző valamelyik régebbi napon édesanyja elment sétálni a hegyek közé, ahol az egyik pillanatban bebújt egy sziklahasadékba hirtelen rátörő kisdolgát elvégezni, amikor is felül a hasadékon átpattant egy zerge. Márpedig az azon a tájon élő emberek még ma is úgy hiszik, hogy akit apró korában átugrik a zerge, abból később igencsak kecses és szemgyönyörködtető, íveseket és míveseket szökellő emberpéldány lesz.

Lollobrigida esetében ez duplán bejött, így ebben a hiedelemben idáig fikarcnyi hiba sincs. Édesapja egyébként fafaragó volt, aki nem mellesleg nagyon fess kis szekrényeket készített könnyűfából, az ugyancsak sajátos stílusú, menőnek számító koporsói mellett. Életük egyik meghatározó pontján a derék férfiú kezdett abban reménykedni, hogy jól működő üzletük lehetne Rómában, így hát fogták magukat, felkerekedtek.

Azon a szép napon, cipelték magukkal a cuccot.
Már kora hajnalon.
Ő és a két lánytestvér: a nagyváros fényei felé.
Sietve az igaz boldogság elé.

Abban az örök városban aztán, ahová végül is minden út vezet, ezért nehéz eltéveszteni, Gina festészetet és szobrászatot tanult az akadémián. Különösen az agyagmodellezésben látszott tehetségesnek, versekkel is próbálkozott – ahogy fentebb láthattuk –, ám többen arra kérték, inkább mossa meg a két kis kezét, törölje bele szépen a köténykéjébe, s álljon a fényképezőgép elé. Innen aztán már nem kellett sokat pipiskedni a kamerákig.

Castro és a szocialista ifjúság (Fénykép: Gina Lollobrigida)

LETŰNT VILÁG: Fidel Castro (Fidi) és a szocialista ifjúság (Fénykép: Gina Lollobrigida)

A róla készült fotók csakhamar felkeltették az amerikai Howard Hughes mogul érdeklődését, így Hollywood is nyiladozni kezdett előtte, ha nem is egyből. Az álomgyári sikerhez kétszer is neki kellett rugaszkodnia, ám az csak annyit változtatott a lényegen, hogy színészi pályájának első szakaszán Lollobrigida hangsúlyosan a mozi európai figurájának számított. Olyan neves rendezők irányításával tanulta meg a pálya mesterfogásait, amilyen a neorealista Luigi Zampa, aztán Mario Monicelli, Pietro Germi és mások.

Érdekes mód nem egy olasz, hanem egy francia film, az ’ötvenkettes Királylány a feleségem hozta meg számára a nemzetközi hírnevet, ahol Gérard Philipe oldalán játszott felettébb szórakoztatóan és emlékezetbe vésődően. Későbbi férfipartnerei a mozivásznon rendre szerettek vele dolgozni, így például Jean Paul Belmondo (az újvidéki Telepről, hi-hi), Vittorio Gassman, Marcello Mastroiani, Humphrey Bogart vagy a két “trapézművész”: Burt Lancaster és Tony Curtis. Meg a többi, leszámítva Sean Conneryt, aki egyszer a jelenet adta lehetőséget kihasználva akkora nyaklevest adott neki, hogy viszonyukat nem tudta helyrehozni később a hatalmas csokor virág sem.

Meg a behűtött pezsgő.

Meg semmi. (James Bond kipipálva és elküldve örökre melegebb tájakra.)

Megvolt neki A párizsi Notre-Dame is végtére, még ha nem is ő játszotta benne a híres púpost; utóbb Hollywood is fejet hajtott előtte – JÓ ESTÉT, MRS. CAMPBELL! –, hogy végül a világ legszebb asszonyát is eljátszhassa. Szeretett Rómája iránt az Alberto Moravia regényéből készült, A római lány című Luigi Zampa-filmben mutathatta ki tiszteletét, ugyancsak komoly, komplex színészi képességeit emellett és többek közt Jules Dassin A törvény c. drámai alkotásában csillogtatta a világ szeme előtt. – Pletykaszinten jegyződött meg, hogy a vászonbeli női partnerekkel sokkal kevésbé jól jött ki Lollo, mint a férfiak többségével. Így például Sophia Lorennel kimondottan idegesítették egymást – dúlt közöttük a „kebelháború” –, bár állítólag később kibékültek. – Ki tudná már pontosan megmondani?

Tény, hogy a Golden Globe-díjas Gina Lollobrigida félszáznál is több filmet forgatott, és szomorú tény ugyanakkor, hogy a minap, szép kort megérve ugyan, de távozott az élők sorából. Pontosan folyó év január 16-án. – Nyugodjék békében, drága Luigina.

RIPOSARE IN PACE, BELLISSIMA! (De nem szeretnénk Téged itt felkiabálni. Csitt, csitt.)

A fényképen Lollobrigida és Castro, meg két szivar

A fényképen Lollobrigida és Castro, meg két szivar

Tudott dolog, hogy életében a sokoldalú, hangsúlyozottan szobrászként is befutó Lollobrigida több olyan híres államfővel találkozott, akivel interjút, de elsősorban akiről: fotókat készített. (A sokoldalúság dicséretére lásd az Emir Kusturicáról olvasható írásunkat!) John Fitzgerald Kennedy mellett ilyen volt Fidel Castro és Josip Broz Tito. Utóbbival természetesen Brioni szigetén beszélgetett a fényképek tanúsága szerint, állítólag jelentős részében szerb-horvátul. Ugyanis Ginának hosszú évekig szlovén férje volt, akitől kicsit még a szlovén nyelvből is elsajátított, lévén kitűnő hallása mind a zenéhez, mind a nyelvekhez. A Titóval való interjúzás előtt állítólag még nyelvleckéket is vett, ahogy igyekezett jócskán felfrissíteni a spanyol nyelvtudását az első kubai kiruccanása előtt. Nagy volt a találgatás utóbb, vajon történt-e valami komolyabb Gina és Fidel között. A díva erről mindig is azt állította, hogy csupán barátok, de meglehetősen erős szálak fűzik őket egymáshoz. Aztán meg nevetve olyanokat is talált mondani erre a témára, hogy Fidit az ifjabb hölgyek vonzzák, ahogy őt meg a fiatalabb férfiak. Ezért is kitűnően megértik egymást. Szent a közöttük, miután rég elszívták a békeszivart.

?c=5941&m=425288&a=438898&r=&t=html
Az olvasás folytatása

B A Balkanac

Az élet egy csoda – Emir Kusturica sokoldalú géniuszára

Avatar photo

Közzététel:

a megjelenés dátuma

Az újvidéki Prométheusz Könyvkiadó kitüntette „Kusztó kapitányt” (Emir Kusturicát)
Az újvidéki Prométheusz Könyvkiadó kitüntette „Kusztó kapitányt” (Emir Kusturicát)
visky andras kitelepites 728 ?c=4784&m=0&a=438898&r=ViskyAndr%C3%A1s%3AKitelep%C3%ADt%C3%A9s&t=pi
Olvasási idő: 4 perc

Szakértők zöme szerint kezdetben volt a képírás. Az olyan tárgyakat ábrázol, amely tárgyak hol egy-egy szót, hol egész mondatot jelentenek. Követte a fogalomírás, amely már árnyaltabban tudta megragadni a megragadandót és továbbadandót. Utána jött a hosszantartó fejlődés során a szóírás, amelyben egy jelnek konkrétan egy szó felel meg. – Célszerűtlen lenne itt e témát bővebben boncolgatni (az ékírást hagyjuk is!), ám lényege a dolognak, hogy a betűírás zárja a fejlődést. Mert tény, hogy utóbbi mutatkozott a legpraktikusabbnak, leghasználhatóbbnak, így mindmáig tartja magát: egyéntől függő sikerrel, persze.

Mármost a fentiek tükrében állapítható meg, némi víg élcet sem mellőzve, hogy vannak olya jófejű emberek, akik ezt a hosszú, göröngyös evolúciós utat képesek egy élet alatt bejárni. Startolni az elején, átugrani a közepét, kikötni a végén. Ilyen például a híres rendező, Emir Kusturica, aki – gyermekkorát leszámítva – fényes alkotói pályáját a mozgóképek világánál kezdte, hogy aztán ugyanazt több szublimációs kísérlet után az írott szó dinamikájával gazdagítsa. Igazából a cirill írásmódra voksolva az Európában használatos írásmódok közül. – És tette ezt jelentős sikerrel.

Kusturica, a zenész

Előzőkkel együtt ez utóbbit mi sem bizonyítja jobban – mert a sarkalatos állításokhoz nem árt egy kis aládúcolás se –, hogy párhuzamban az írott oldalak szaporodásával, az irodalmi életmű gyarapodásával, a díjak sem maradoznak el. Ezzel együtt megjegyzendő, hogy tisztelt szerzőnk szimultán több vasat is tud tartani a gutenbergi galaxis tüzében, ami nem kis ügyességre vall. – Akkor hát: tűz! Mert írásunk valódi apropója az, hogy legutóbb az újvidéki Prométheusz Könyvkiadó a jeles elődről, Dejan Medaković akadémikusról elnevezett örökfényű díjjal tüntette ki „Kusztó kapitányt”. Lehet, Kusturicának egyébként a 2015-ös belgrádi könyvvásáron jött meg igazából a kedve írni, amelyet valamiért ő nyitott meg, és mostani műve arról a Peter Handkéről szól, aki azelőtt volt ugyanennek a szintúgy fényes, majdnem mindenéves rendezvénynek imádott központi vendége.

Handke akkor – emlékezetes módon – a saját szájából elhangzó szerb mondatokkal nyitotta meg a vásárt, amivel fergeteges sikert aratott. Mondhatni, sokkal nagyobbat, mint a későbbiekben a bánsági születésű sváb Hertha Müller, aki az ünnepélyes pillanatokban képes volt némi kritizáló felhangot is megütni, amivel viszont óriási felháborodást keltett. Pontosan mi volt a baja Hertának, nem igazából fér ide. Pusztán aznapi rosszullét? Valamiféle zárlat? (Hm.) Elég az hozzá, hogy meggondolatlan cselekedetével megsemmisítő csapást mért arra a lehetőségre, hogy íróvá változó, a szerb ügyet minden téren védelmező rendezőnk egész kötetet szenteljen neki a kifürkészhetetlen jövőben.

– Emir Kusturica gazdag, többrétű, izgalmas, nem utolsósorban elgondolkodtató könyvet írt – eme Látod-e, hogy nem látom címmel – Peter Handke Nobel-díjas német író életéről és munkásságáról úgy, hogy abban nem kis mennyiségű gondolati csavart épített bele. Ezzel elegánsan elkerülte korunk mindenféle sematizálását és ideologizálását, és ezen a módon mintegy fölébe emelkedve mindkettőnek, maradandót alkotott – hangzott el a bíráló bizottság részéről.

A díjazott pedig ugyanebből az alkalomból szokásos fapofájával tüstént megállapította, hogy mind az emberöltők, mind a magunk mögött tudható évszázadok a lehető legmagasabb pontig emelték fel az embert. Neki pedig per pillanat az az érzése, hogy akár a Gilgamesben, mások mostanság igyekeznek megbilincselni a lábát, vagy visszaparancsolni őt az égből a földre, vagy egyenest a föld alá, amennyiben sikerül szerencsésen szárnyra kapnia. Ezért mély meggyőződése, hogy az efféle gyülekezetek meg elismerések nyújtják a legkínálkozóbb rugaszkodó pontot a szabadságra vágyó egyénnek.

Vlagyimir Putyin és Emir Kusturica

ŐSZINTE VONZÓDÁS ESETÉN NEM SZÁMÍT A MAGASSÁG, CSAK A MEGGYŐZŐDÉS ÉS A “SZÍNTISZTA IGAZSÁG”

Hm, szépen lett ám ez fogalmazva… a díjazott részéről, aki ugyanakkor aligha ellenálló a neki tetsző ideológiákkal szemben. Politikai elkötelezettségének, amikor csak teheti, hangot is ad, és hajlandó pravoszláv keresztségében újdonsült Nemanjaként beugrani a szorítóba a maga igazáért. Közben mindebben akár pápábbnak mutatkozni a pápánál, lett légyen szó az Oroszország elleni szankciók egyértelmű elítéléséről, a Nyugat feltétlen gyalázásáról és hasonlókról. Közben kétségtelen, hogy eredeti írói szárnyalás eredménye lehet az a szellemes (vagy annak vélt) kusturicai gondolat például, hogy ha Amerika meg akarja támadni Oroszországot, miért nem Alaszkán ül teszi azt?

– Természetesen Kusturica városalapítóként olyan zászlókat tűz ki a maga épületeire, meg olyan szlogeneket fest a falaira, amilyeneket csak akar, de íróként ezekre a dolgokra jobban kellene ügyelnie, még távolabbra sétálva az udvari költészettől is – hallatszanak egyes nem éppen osztatlan tetszésről árulkodó hangok, ám úgy tűnik, ezeket most is hajlamos elnyelni a lovak nyihogása, a patkók dobogás; a kardcsörtetés, a trombitaszó és az ágyúdörej. (Egyébként gratula!)

Emir Kusturica amolyan kisebbségi ombudsman

Emir Kusturica amolyan kisebbségi ombudsman

P. S. Nem mellesleg egyik fő megjelenési formájában E. K. amolyan kisebbségi ombudsman. Ennek hangot is adott több évvel ezelőtt, amikor rendezőként, mellette a saját együttesének, a ZABRANJENO PUŠENJE bandának basszusgitárosaként a győri Mediawave film- és zenefeszten járt. E sorok írója ott beszélgetett vele a nagyterem pódiumán, szép számú közönség előtt. Elsőre Kusturica kissé bizalmatlan volt a moderátor személye meg a helyzet iránt, de aztán felengedett. Ő nem romákat emlegetett, hanem cigányokat, akik tudnivaló módon sok filmjének a fő témái, egyben főszereplői. Nélkülük feltételezhetően nem is lett volna az a nagy siker világszerte. A cigányság nélkül, amely ott élt szép számban, Szarajevónak azon a külterületi részén, ahol felcseperedett. Rendezőként aztán úgy látta, hogy szinte nem is kell csinálnia semmit, csak a kamera elé állítani őket. Persze, sokkal több kell, ám szerinte érthető, hogy mit akar mondani. – Műsorvezető erre tette a megjegyzést, miszerint a szerbség egy része – ő műsorvez. úgy értesült erről – neheztel őrá, Kusturicára, mert hogy a nézők jelentős hányada így a balkáni romákat a szerbséggel azonosítja.

– Rengetegen nincsenek tisztában a Balkán néprajzával – legyintett erre E. K. – Ugyanakkor az az igazság, hogy a cigányok sem szeretik, amikor szerbeknek nézik őket. Amúgy elszomorító dolog a tudatlanság. Szerintem jórészt még annak a zsdanovizmusnak a maradványa, melyben a műalkotásnak nemzetek egészét kell tükröznie. Az én filmjeim középpontjában mindig csak az az embercsoport létezik, amelyről éppen filmet forgatok.

– Plusz pár kacsa, liba meg hal – vetette oda műsorvezető a maga csacsiságát, mire a feszültséget erősen oldó nevetés hullámzott végig a termen. A beszélgetés aztán lazábban folyt valamerre másfele. (Ebből is látszik, műsorvez. milyen ügyes tud lenni. /tapsot kérünk!/.)

ljudmila ulickaja csak egy pestis 728 ?c=4784&m=0&a=438898&r=LjudmilaUlickaja%3ACsakegypestis&t=pi
Az olvasás folytatása

Időjárás és szennyezettség

RSS

BALK Magazin Szerbia Horvátország Bosznia-Hercegovina Szlovénia Koszovó
Montenegró Észak-Macedónia Románia Bulgária Görögország Törökország
Albánia Ukrajna Oroszország Egyesült Államok Európai Unió NATO

Napi hírlevél


A szerző cikkei

B.A. Balkanac


Letöltések

Kultúra

Utazás

Nyári feltöltődés Hajdúszoboszlón!

Egészség

KONTAKTLENCSÉK a legnagyobb gyártóktól 30-60 százalék kedvezménnyel, akár ingyenes szállítással, azonnal saját raktárról, 30 napos visszavételi garanciával az eOptika.hu kontaktlencse webboltból. Vásároljon most!

Hirdetés

Tíz nap legjava

Spelling error report

The following text will be sent to our editors: