REAGÁLÁS AZ OROSZ PROPAGANDÁRA: Végletesen megosztott Szlovákia az orosz–ukrán konfliktusban

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

Többen gondolják Szlovákiában úgy, hogy inkább az USA és a NATO felelős az orosz–ukrán feszültségért, mint Oroszország – derült ki egy két héttel ezelőtti felmérés eredményeiből, ami nem csak Szlovákiát, de a NATO többi tagját is megrázta. Ilyen körülmények között fogadták el a szlovák-amerikai védelmi szerződést.

A jó szövetséges

Szlovákia lakosságának 44,1%-a az USA-t és a NATO-t okolja a Baltikumban és az orosz–ukrán határ mentén kialakult feszültségért, míg az oroszokat csupán 34,7% tartja felelősnek. Tavaly még azt írtuk, hogy nem az Oroszországhoz fűződő viszony képezi a fő törésvonalat a kormánypárti és az ellenzéki pártok között Szlovákiában, az utóbbi hónapok azonban a szlovák-amerikai védelmi szerződésről folyó vita mégiscsak felélesztette ezt a fajta szembenállást.

A kormánypárti szavazók inkább az oroszokban (56,1%) látják az ukrajnai bajok forrását, mint az amerikaiakban és a NATO-ban (23,9%), az ellenzéki pártok támogatói azonban pont fordítva látják a helyzetet: az USA és NATO felelősségét 71%, az oroszokét 16,3% vallja.

A teljes képhez hozzátartozik, hogy bár a kormánypártok kezdetben alkotmányos többséggel bírtak a parlamentben, az amerikaiakkal kötendő védelmi szerződés elfogadásához azonban éppen hogy csak biztosítani tudták a többséget, viszont a parlamenten kívüli jobbközép pártok között is vannak euroatlanti irányultságúak.

A szlovák társadalom annyira oroszbarátnak számít, hogy Európában csak a bolgár és a szerb mérhető hozzá e tekintetben, de emellett 1998 óta megkérdőjelezhetetlen az ország euroatlanti irányultsága.

Az 1999-es kelet-európai NATO-bővítésből ugyan még kimaradt, de 2004-ben újra megnyílt előtte a lehetőség, és az EU mellett az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének is tagja lett.

A NATO tagjaként részt vettek az afganisztáni misszióban, ami miatt a NATO-ban jó szövetségesként tartják számon, de ehhez kellett például a Baltikumba való csapattelepítés is pár évvel ezelőtt.

Parlamenti locsolkodás

A fentebb már említettszlovák-amerikai védelmi szerződés egyébként csak egy az amerikaiak által kötötthasonló tartalmú szerződések sorában, mindenféle hangosabb vita nélkül ugyanilyet fogadtak el például Magyarországon is.

Szlovákiában azonban – talán az oroszbarát társadalom miatt – mégis érzelmi viharokat kavart már 2019-ben is. Az akkor a még ellenzékben lévő, jelenlegi legerősebb kormánypárt képviselői (az azóta kormányfőből lett pénzügyminiszter, illetve a hadügyminiszter) még arról beszélt: nem engedik, hogy idegen csapatok tartózkodjanak Szlovákia területén. Az akkori kormány politikusai pedig korábban hiába kerültek közel a szerződés elfogadásához, az elmúlt hónapokban igencsak feltüzelték a társadalom amerikaiakkal szembeni ellenérzéseit.

Különböző álhírek is megjelentek a szerződéssel kapcsolatban, amelyet a jelenlegi parlamenti ellenzék előszeretettel terjesztett. Ezek alapján a szerződés sértené a Szlovák Köztársaság szuverenitását, az amerikaiak atomfegyvereket tárolnának Szlovákiában, illetve a szerződéssel Szlovákia lemondana a büntetőjogi hatáskör gyakorlásának elsőbbségi jogáról az amerikai fegyveres erők tagjaival szemben.

Ezek az állítások egy-egy részelem félremagyarázásából vagy tudatos félreértéséből származnak, hiszen a szerződés pusztán két NATO-tag egymás közötti jogviszonyait szabályozza és legfőbb motívuma Szlovákia védelmének biztosítása.

A parlamentben botrányos körülmények között zajlott a szerződés vitája. Két szélsőjobboldali képviselő egy szlovák zászlót tartva blokkolta a szónoki emelvényt, mire két kormánypárti képviselő egy ukrán zászlóval állt ki eléjük, majd a képviselők vízzel locsolták egymást.

A szélsőjobboldali és baloldali ellenzéki képviselők nemes egyszerűséggel hazaárulónak minősítették a szerződést megszavazó 79 képviselőt, tablójukat megköröztették az interneten, hogy a felheccelt tömeg tudja, kiknek kell megköszönnie a „hazaárulás”-t.

Szlovák szociológusok egyre többször beszélnek a’90-es évekbe való visszatérésről, amikor nem volt egyértelmű, hogy Szlovákia a nyugathoz vagy a kelethez közelít, illetve arról is, hogy a szlovák társadalom végletesen kettészakadt. A két tábor között egyre kevésbé zajlik párbeszéd, a két párhuzamos valóság gyakorlatilag nem is találkozik. Ez a törésvonal pedig úgy tűnik annak mentén alakult ki, hogy ki hogyan reagál az orosz propagandára.