Szlovákia
REAGÁLÁS AZ OROSZ PROPAGANDÁRA: Végletesen megosztott Szlovákia az orosz–ukrán konfliktusban
Többen gondolják Szlovákiában úgy, hogy inkább az USA és a NATO felelős az orosz–ukrán feszültségért, mint Oroszország – derült ki egy két héttel ezelőtti felmérés eredményeiből, ami nem csak Szlovákiát, de a NATO többi tagját is megrázta. Ilyen körülmények között fogadták el a szlovák-amerikai védelmi szerződést.
A jó szövetséges
Szlovákia lakosságának 44,1%-a az USA-t és a NATO-t okolja a Baltikumban és az orosz–ukrán határ mentén kialakult feszültségért, míg az oroszokat csupán 34,7% tartja felelősnek. Tavaly még azt írtuk, hogy nem az Oroszországhoz fűződő viszony képezi a fő törésvonalat a kormánypárti és az ellenzéki pártok között Szlovákiában, az utóbbi hónapok azonban a szlovák-amerikai védelmi szerződésről folyó vita mégiscsak felélesztette ezt a fajta szembenállást.
A kormánypárti szavazók inkább az oroszokban (56,1%) látják az ukrajnai bajok forrását, mint az amerikaiakban és a NATO-ban (23,9%), az ellenzéki pártok támogatói azonban pont fordítva látják a helyzetet: az USA és NATO felelősségét 71%, az oroszokét 16,3% vallja.
A teljes képhez hozzátartozik, hogy bár a kormánypártok kezdetben alkotmányos többséggel bírtak a parlamentben, az amerikaiakkal kötendő védelmi szerződés elfogadásához azonban éppen hogy csak biztosítani tudták a többséget, viszont a parlamenten kívüli jobbközép pártok között is vannak euroatlanti irányultságúak.
A szlovák társadalom annyira oroszbarátnak számít, hogy Európában csak a bolgár és a szerb mérhető hozzá e tekintetben, de emellett 1998 óta megkérdőjelezhetetlen az ország euroatlanti irányultsága.
Az 1999-es kelet-európai NATO-bővítésből ugyan még kimaradt, de 2004-ben újra megnyílt előtte a lehetőség, és az EU mellett az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének is tagja lett.
A NATO tagjaként részt vettek az afganisztáni misszióban, ami miatt a NATO-ban jó szövetségesként tartják számon, de ehhez kellett például a Baltikumba való csapattelepítés is pár évvel ezelőtt.
Parlamenti locsolkodás
A fentebb már említettszlovák-amerikai védelmi szerződés egyébként csak egy az amerikaiak által kötötthasonló tartalmú szerződések sorában, mindenféle hangosabb vita nélkül ugyanilyet fogadtak el például Magyarországon is.
Szlovákiában azonban – talán az oroszbarát társadalom miatt – mégis érzelmi viharokat kavart már 2019-ben is. Az akkor a még ellenzékben lévő, jelenlegi legerősebb kormánypárt képviselői (az azóta kormányfőből lett pénzügyminiszter, illetve a hadügyminiszter) még arról beszélt: nem engedik, hogy idegen csapatok tartózkodjanak Szlovákia területén. Az akkori kormány politikusai pedig korábban hiába kerültek közel a szerződés elfogadásához, az elmúlt hónapokban igencsak feltüzelték a társadalom amerikaiakkal szembeni ellenérzéseit.
Különböző álhírek is megjelentek a szerződéssel kapcsolatban, amelyet a jelenlegi parlamenti ellenzék előszeretettel terjesztett. Ezek alapján a szerződés sértené a Szlovák Köztársaság szuverenitását, az amerikaiak atomfegyvereket tárolnának Szlovákiában, illetve a szerződéssel Szlovákia lemondana a büntetőjogi hatáskör gyakorlásának elsőbbségi jogáról az amerikai fegyveres erők tagjaival szemben.
Ezek az állítások egy-egy részelem félremagyarázásából vagy tudatos félreértéséből származnak, hiszen a szerződés pusztán két NATO-tag egymás közötti jogviszonyait szabályozza és legfőbb motívuma Szlovákia védelmének biztosítása.
A parlamentben botrányos körülmények között zajlott a szerződés vitája. Két szélsőjobboldali képviselő egy szlovák zászlót tartva blokkolta a szónoki emelvényt, mire két kormánypárti képviselő egy ukrán zászlóval állt ki eléjük, majd a képviselők vízzel locsolták egymást.
A szélsőjobboldali és baloldali ellenzéki képviselők nemes egyszerűséggel hazaárulónak minősítették a szerződést megszavazó 79 képviselőt, tablójukat megköröztették az interneten, hogy a felheccelt tömeg tudja, kiknek kell megköszönnie a “hazaárulás”-t.
Szlovák szociológusok egyre többször beszélnek a’90-es évekbe való visszatérésről, amikor nem volt egyértelmű, hogy Szlovákia a nyugathoz vagy a kelethez közelít, illetve arról is, hogy a szlovák társadalom végletesen kettészakadt. A két tábor között egyre kevésbé zajlik párbeszéd, a két párhuzamos valóság gyakorlatilag nem is találkozik. Ez a törésvonal pedig úgy tűnik annak mentén alakult ki, hogy ki hogyan reagál az orosz propagandára.
Szlovákia
Make SLOVAKIA Great Again: Fico nyerte a szlovákiai választásokat
Hét párt jutott a parlamentbe a szeptember 30-án tartott szlovákiai választásokon, és elvileg akár több kormánykoalíció is létrejöhetne, de a legvalószínűbb, hogy Fico újra együtt fog kormányozni korábbi párttársával, Peter Pellegrinivel és korábbi szövetségesével, Andrej Dankoval. Azzal a „kis” különbséggel, hogy nem lesz ott a Híd, hogy féken tartsa őket, így ez most Pellegriniékre várhat. Az elkövetkező időszak egyik legfontosabb kérdése mindenképpen az lesz, hogy Szlovákia a továbbiakban szállít-e fegyvert Ukrajnának. A másik rövidtávú külpolitikai kérdés a migránshelyzet kapcsán a magyar–szlovák határ lezárása, amely főleg az ingázó szlovákiai magyarok hétköznapjait érintheti.
Politikai térkép választások után
Az első exitpollok szerint a jobbközép pártoknak jó esélyük volt parlamenti többséget szerezni, de a lassan csordogáló eredmények folyamatosan lelohasztották a Progresszív Szlovákia kedvét.
Mindezek ellenére a jobbközép oldal elég jól optimalizálta a szavazatait, hiszen csak a volt kormányfő, Eduard Heger nevével fémjelzett Demokraták és a nőügyeiről híres/hírhedt, és végül az ezekbe belebukó volt kormánytag, Boris Kollár pártja maradtak ki a parlamentből.
A jobbközép populizmus azonban továbbra is jelen marad a szlovák politikában az Igor Matovič vezette Oľano és a Richard Sulík vezette SaS-nek az előadásában.
A normális pártok után vágyódó, ám a liberális túlzásoktól ódzkodó választók számára a Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) jelentett mentsvárat, amely az elmúlt két választáson alig maradt a küszöb alatt, most viszont magabiztosan sétált be a parlamentbe.
Az oroszbarát oldalon elvesztegetett voksoknak tekinthetők a fasiszta Republikára és a FIDESZ propagandáját visszhangozó, egységpártnak tervezett Szövetségre leadott szavazatok, ezek a pártok pár tized százalékkal ugyan, de elmaradtak a parlamenti küszöbtől.
A Smer mégsem búslakodik, hiszen a Republika részben nehézséget is okozott volna számára a koalíciós tárgyalások során, helyettük az újjáalakult régi szövetségesükkel, a Szlovák Nemzeti Párttal (SNS) tárgyalhat az együttműködésről, amely a 2020-as választási kudarc után visszatért a parlamentbe.
A Republikával nem tűnnek el az oroszbarát szélsőségek a képviselői sorokból, egy részük korábban már a Smernél, más részük az SNS-nél landolt.
A Pellegrini vezette Hlas királycsinálóként tetszeleghet, de valószínűleg megtanulta a leckét, mert amikor hírbe hozták a Progresszív Szlovákiával, egyből csökkenni kezdtek a preferenciái, és elveszítette vezető helyét a népszerűségi versenyben.
A diplomatikusabb kiadású, de alapvetően a Smerrel egy tőről fakadó, nemzeti érzelmekkel és rendpártisággal átszőtt szociáldemokrácia papíron akár a jobbközép pártokkal is összebútorozhatna, de a párt képviselőinek nyilatkozatai alapján ez egyre kevésbé valószínű.
A Hlas még bepróbálkozott azzal, hogy az SNS-t a KDH-ra cseréli, de nem csak a Smer és az SNS szoros szövetségét kellene megbontania, hanem a KDH-t is rá kellene beszélnie a Smerrel való együttműködésre, ami nem túlzottan valószínű.
Játszd újra, Fico!
Az új kormány tehát újrajátszhatja a 2016-2020 közötti kormány felállását a Híd nélkül. Akkoriban Bugárék voltak azok, akik visszafogták Ficoékat, és így Szlovákia megmaradt euroatlanti irányultságú államnak, mi több, az EU magjához való csatlakozást tűzte ki célul a most Brüsszelt ostorozó Fico.
Ezért most Pellegriniékre várhat a Smer kampányában tapasztalt harsányság mérséklése. A 150 fős parlamentben a három párt viszonylag szűk többséggel, 79 mandátummal rendelkezne.
A gyenge pont a több nemzeti szubjektum által újjáélesztett SNS lehet, amelyet nem lesz könnyű egyben tartani a kompromisszumokkal járó döntések során.
Az egyik legfontosabb kérdés, hogy Szlovákia szállít-e a továbbiakban fegyvert Ukrajnának. Ebben a Smer és az SNS határozott véleményével szemben a Hlas látványosan maszatolt, de hamarosan kiderül, hogy csak a választások előtti óvatosság vezérelte, vagy valóban vannak elvi megfontolások is a kevésbé harcias álláspont mögött.
A másik rövidtávú külpolitikai kérdés a migránshelyzet kapcsán a magyar–szlovák határ lezárása, amely főleg az ingázó szlovákiai magyarok hétköznapjait érintheti.
Az egységpártnak tervezett Szövetség a hidasok távozásával ideológiailag megbillent, de be tudta gyűjteni azokat a Híd-szavazókat, akik számára hívószó a magyar érdekképviselet.
2020-hoz képest 112 000-ről 130 000-re növelték a szavazatszámot, ami azt jelenti, hogy a 2020-as 60 000 Híd-szavazat harmadát tudták csak megszerezni. A korábbi hidasok fele most szlovák pártra szavazott és csak a maradék választotta a Hidat és a Magyar Fórumot.
Az, hogy a Szövetség a Híd-szavazók szétrebbenése és a magyar kormány hathatós támogatásának ellenére sem jutott be a parlamentbe, azt is jelenti, hogy a Szövetségnek nincs több tartaléka.
A társadalom FIDESZ, illetve a Smer (és részben Matovič) által erőltetett megosztottsága csak a többségi közösségben vezet eredményre, egy 8%-os kisebbségnél legfeljebb a most elért 4,4%-ra lehet elég.
A Szövetség vezetői elszalasztották a nemzeti ideológiákon felülemelkedő egységpárt kialakítását, amikor az MKP-sok mindenáron be akarták kebelezni a másik két pártot, ezért nem maradt más hátra a magyar politikai szereplők számára, hogy szlovák partnereket keressen.
Ezt a Szövetség politikusai is elismerték a mostani választási eredmények értékelése során.
Merre tovább MKP?
Nagy kérdés, merre vezethet a korábbi MKP-sok útja. Egyrészt adná magát Igor Matovič pártja, hiszen a platform vezetője, Berényi József tanácsadója volt kormányfősége idején, a párt új üdvöskéje, Gyimesi György pedig a képviselője.
Külön pikantériája a választási eredményeknek, hogy képviselő lett az a Tankó Vilmos, aki a listák leadásakor elígérkezett mind az Oľanohoz, mind a Szövetséghez, de végül Matovičot választotta. Az ügy kapcsán okirathamisítás gyanúja is felmerült, hiszen Tankó tagadta, hogy aláírt volna a Szövetséghez.
EGY AZ IRÁNY: Egymásra találtak, így már négyen vannak
Kapcsolódó cikk
3+1: Nem csak Orbán, hanem Vučić és Dodik is az elsők között gratulált Ficónak
Az MKP-sok számára a másik lehetséges irány az általuk korábban sokszor szidott Smer, ami feltehetőleg nem lenne ellenére a FIDESZ-nek sem. Bár a Szövetség határozatban foglalta, hogy kizárja a Smerrel való együttműködést (ami akkor inkább fricska akart lenni a korábban a Smerrel együtt kormányzó Hídnak), de Gyimesi a kampányban már a határozat elavultságáról beszélt, holott korábbi pártja éppen a Smerrel való szembehelyezkedésből nőtte ki magát.
Szétforgácsolódtak a korábbi hidas szavazók, akiknek a nagy része euroatlanti irányultságú. A párt korábbi tagjai, szimpatizánsai tűntek fel több szlovák párt listáján is, így képviselő lett a Hlas színeiben Erik Vlček, kajakos olimpikon, a PS színieben pedig Martin Dubéci, a SaS listáján pedig Ravasz Ábel, a párt korábbi alelnöke szerepelt.
Nehéz feladat lesz őket újra egy zászló alá terelni a megmaradt hidasokkal, pedig a nyugatbarát szlovákiai választók számára egy ilyen kezdeményezés a kisebbségi ügyekben szervezetten fellépő alternatívát jelenthetne.
-
B A Balkanac4 nap telt el azóta
Felröhögünk a dolgok állásán (Kontrapunkt ’23)
-
Szerbia3 nap telt el azóta
Vajon mire figyelmeztetett Vučić a Presevo-völggyel kapcsolatban?
-
Koszovó6 nap telt el azóta
A koszovói eseményeket követően mindenki gyászol, még Szerbia is
-
Szerbia3 nap telt el azóta
Jézus sírjánál imádkozott a legfőbb szerb titkosszolga, miközben Koszovóban dúl a válság