HORVÁTORSZÁG JOBBAN TELJESÍT: Egyszarvúak, csodagyerekek és sok kicsi Tesla

Valami lehet a levegőben, vagy vízben Horvátországban, mert a kicsinyke, a tavalyi népszámlálás után várhatólag 3 millió 800 ezer lakost számláló ország irreális módon teljesít az emberi tevékenység számos területén. A tudomány, technika, sport, művészet terén, a horvátok számos náluknál többszörösen nagyobb nemzetet köröznek le.

A következő mondat korhatáros ?

Amíg még lehetett kocsmába járni – azaz amíg nem volt járvány, illetve lehetett cigarettázni a műintézményekben – nemegyszer beszélgettem barátaimmal erről, és a siker titkát valahol ott véltük megtalálni, hogy az osztrák-magyar hagyományok struktúráltságot, munkafegyelmet nyújtanak az itteni embereknek, míg a balkáni találékonyság és kreativitás segíti az egyéni kibontakozást.

A képet árnyaltabbá teszi az is, hogy a volt Jugoszlávia liberális utazási politikája és a világszerte megtalálható horvát diaszpóra miatt a horvátok mindennemű komplexus nélkül mozognak a világban.

Létezik ugyan egy nyugatcsodáló sznobizmus, de ez nem produkált hasraeső, csúszómászó mentalitást – a horvátok sohasem gondolták úgy, hogy bárki is jobb, több lehet náluk. Többek között ez a mentalitás mentett meg sok horvát céget, például a Franck kávé, tea és egyebek forgalmazásával foglalkozó, még a messzi 1892-ben alapított céget is.

Az is közrejátszhat, hogy az itteni emberek egyszerűen nem voltak hajlandók változtatni szokásaikon még a tranzíció turbulens korszakában sem, és Horvátországban sokáig nem lehetett kávét eladni a Franck mellett, mint erről egy nemzettársunk is meggyőződhetett annakidején, aki finom Omnia kávét akart exportálni Horvátországba.

Manapság annyiban változott a helyzet hogy viszonylag sok az olasz kávé, de az elsősorban azért, mert olasz (expert crema & aroma), másodsorban pedig azért, mert nemegyszer marcona dél-olaszországi üzletemberek terítik, tarfejű, aranyláncos horvát üzlettársaik segítségével, akiknek még a piacgazdaságban sem ildomos ellenállni.

Ez a mentalitás kiütközik a sportban is, talán legjobb példa erre a Kostelić-család, amely nem akarta tudomásul venni, hogy a sísport az alpesi, északi országok zártkörű klubja és világraszóló eredményeket ért el, különösen a “kislány”, Janica Kostelić.

Sok kicsi Tesla ⚡️

A horvát egyetemek jó matematikusokat, fizikusokat és kiváló mérnököket nevelnek, akik a fenti okok miatt nemegyszer világraszóló eredményeket érnek el – főként az amerikai, nyugati kutatóintézetekben.

De csodagyerek itthon is akad, valószínűleg azért, mert az EU-tagság olyan lehetőségeket nyitott, amilyenek azelőtt elképzelhetetlenek voltak. Itt vannak az azóta már világhírnek örvendő horvát “egyszarvúak”, a Rimac, az Infobip és a robotikusok, a Koning és a Gideon Brothers, de mellettük egyre szaporodnak az ún. startupok, főleg az IT és az elektronika terén.

Az idei Las Vegas-i CES-en (Consumer Electronics Show), a világ egyik vezető műszaki nemzetközi vásárán például öt horvát startup volt a kiállítók között, a zágrábi Sportreact, az eszéki Orqa, a horvát-montenegrói Codelab, a zágrábi Iron Bull és Zuluhood.

Ez önmagában véve még nem jelent semmit, mert Magyarország például 12 startuppal képviseltette magát, viszont az öt horvát kiállítóból csupán a biztonsági megoldásokat fejlesztő Zuluhood (riasztóberendezések, területellenőrzés, stb.) sorolható a “futottak még” kategóriába, a Sportreact az Orqa, a Codelab és az Iron Bull standjain nagy volt a nyüzsgés.

A legnagyobb sztár kétségkívül az Orqa volt. Az eszéki lányok, fiúk ugyanis egy olyan speciális szemüveget alkottak meg, amelynek segítségével a drón operátora a drón “szemeivel” láthatja a világot.

Ennek a szórakozáson és sporton kívül katonai és ipari felhasználásai területei is vannak, így nem csoda, hogy nagy az érdeklődés.

Az amerikai közönség edzés és sportmániájára alapozva, a Sportreact, egy olyan szoftveres/hardveres alkalmazást fejlesztett ki, amely segíti a profi sportolókat az edzésben, illetve a saját szórakozására edző amatőröket a gyorsabb helyzetfelismerésben, reakcióidők csökkentésében, stb.

A Codelab és az Iron Bull a játék- és szórakoztatóiparban keresi helyét a nap alatt, s a jelek szerint egészen sikeresen. A Codelab a Clocwork Briefcase elektronikus társasjáték feltalálója, amelynek segítségével a hétvégi bulikon szimulált pokolgépet ártalmatlaníthatunk (vagy nem).

Az Iron Bull ezzel szemben robotizált tankokkal kereskedik. Hogy ebben mi az érdekes? Az, hogy a mintegy 20 kilós, nem is olyan miniatűr modelleket két játékos irányítja, az egyik a vezető, a másik a lövész és egymás ellen harcolnak. A jelenleg második világháborús harckocsik közül lehet választani: a német Tigert és az amerikai Shermant, és mint ezt a zágrábiak már karácsony előtt kipróbálhatták a frissen megnyílt Iron Bull játszótéren, a csata állítólag “meglepően szórakoztató”.

Az 1 a 12 kicsinyítésben készült tankocskák “páncélja” alatt komoly műszaki megoldások találhatók, például az érzékelő rendszer, ami kijelzi a játékosoknak a találatok számát és a járműt ért “károsodást”.

A “lövegek” az airsoftból kerültek a miniatűr harckocsikba, mert 6 milliméteres műanyag golyókat lőnek ki, akár 70 méteres távolságra. Az Iron Bull tájékoztatása alapján a közeljövőben a zágrábihoz hasonló játszótér nyílik majd Bécsben és Budapesten is.