Ide kattintva meghallgathatod a cikket (kettő az egyben)

A törökországi elnökválasztás második fordulóját közel száz százalékos feldolgozottság mellett a szavazatok 52,14 százalékával Recep Tayyip Erdoğan nyerte – jelentette be a választási bizottság. Vereségét az ellenzéki jelölt, Kemal Kılıçdaroğlu is elismerte, aki az utóbbi évek legigazságtalanabb választásának nevezte a megmérettetést, arra célozva, hogy nagy médiafölénnyel rendelkezett az államfő.

Erdoğan szinte mindenhol jól szerepelt

A két héttel korábban tartott első forduló tükrében a jelenlegi eredmény nem hozott érdemi változást: akkor Erdoğan a szavazatok 49,5 százalékával éppen lecsúszott az első körös győzelemről, esélyesebbnek tartott kihívója pedig közel 45 százalékot szerzett.

A harmadik jelölt öt százalékos szavazótábora megoszlott, mivel ő pár nappal a második forduló előtt Erdoğan mellé állt, miközben az őt támogató pártok pedig Kılıçdaroğlu mögött sorakoztak fel.

Pontosan nem tudni ugyan, hogy hogyan viselkedett az öt százalékos szavazótábor, az azonban biztos, hogy az államfőváltásra akkor lett volna egyedüli esély, ha mindenki elmegy és szavaz, aki két héttel ezelőtt nem Erdoğanra adta a voksát.

Az alacsonyabb (mintegy 81 százalékos) részvétel és az eredmények tükrében kijelenthető: ez messze nem történt meg, néhány megyében még kevesebb szavazatot is kapott az ellenzéki jelölt, mint két hete.

A három legnagyobb várost – Isztambult, Ankarát és Izmirt – meg tudta szerezni az ellenzéki jelölt, ami azt a benyomást kelti, hogy a nagyvárosok egyértelműen a változásra szavaztak, elfedi viszont a valóságot, miszerint ezekben a városokban csak néhány százalékot sikerült Erdoğanra verni (Kılıçdaroğlu 54 százalékot szerzett az előbbi 46 százalékához képest), miközben Közép-Anatóliát (58%) és a Fekete-tenger vidékét magabiztosan hozta az államfő.

A vegyes lakosságú, török-kurd népességű Kelet-Anatóliában (52%) és Délkelet-Anatóliában (49,5%) is nagyon jól szerepelt a török elnök, minden esetre messze nem úgy, ahogy az egyértelműen Erdoğan ellen szavazó kurdokról kialakult kép indokolná.

Kapcsolódó cikk

A harmadik jelölt Erdoğan mellé állt: eldőlt a török elnökválasztás?

Még a földrengés pusztította megyékben is jó eredményeket hozott – ezekben összességében Erdoğan 57 százalékot szerzett.

Ebben a helyzetben nem meglepő, hogy a külhoni szavazatok 59,5 százalékát is megkapta – jellemzően a németországi, ausztriai, hollandiai és franciaországi török állampolgárok tömegei révén.

Pedig Kılıçdaroğlu változtatott az eddigi kampánystratégián és kritikusabb hangnemet ütött meg, ráadásul a nemzeti radikális oldal felé kedvezve még határozottabban jelezte: ő mihamarabb hazaküldené a bevándorlókat.

Az igyekezet persze nem veszett kárba: egy millióval több szavazatot szerzett, míg Erdoğan több mint fél millióval többet, mint két héttel ezelőtt.

Az államfő lényegében nem változtatott az eddigi kampánystratégián: a nemzeti nagyság és gazdasági eredmények hangsúlyozása, a konzervatív értékek és a család védelme mellett folytatta az ellenzéki jelölt összemosását a PKK-val, vagyis a Kurdisztáni Munkáspárttal.

A mozgósítás újfent jól sikerült, az előző körhöz képest egyedül egy megyében, Batmanban kapott kevesebb szavazatot.

Marad az elnöki rendszer

Az államfőnek több külföldi vezető is gratulált – a török sajtóban Vlagyimir Putyin és az egyiptomi elnök, Fatah el-Sziszi kapott nagyobb visszhangot, annál is inkább, mert az egyiptomi gratuláció annak lehet a jele, hogy folytatódik az az enyhülés a két állam között, ami már több hónapja tart.

Erdoğan tehát további öt évre hatalmon marad, köszönhetően a május 14-i parlamenti választásnak, a parlamentben is biztos többsége van az őt támogató pártkoalíciónak, még akkor is, ha 2018-hoz képest a pártja jelentős, hét százalékpontos veszteséget volt kénytelen elkönyvelni.

Ez azt jelenti, hogy marad az elnöki rendszer is; azonban az alkotmány szerint újabb ciklusa már nem lehet.

Tekintve, hogy Erdoğannak nincs elegendő többsége a parlamentben az alkotmány módosításához, ezért izgalmas hatalompolitikai játszmákat láthatunk, amennyiben még egy ciklusra, 2028-33-ra is jelöltetni akarná magát.

Addig viszont még sok víz folyik át a Boszporuszon.

Jelenleg a legnagyobb probléma a gazdaság sérülékenysége. Noha az infláció lassul az országban – immár 40-50% körüli a pénzromlás üteme az előző évi közel száz százalékhoz képest –, további gondot jelent majd a líra stabilan tartása, a földrengés miatti újjáépítés anyagi terhe, amihez az utóbbi hetek fizetésemelései és választási ígérgetéseinek megvalósítása társul komoly nyomással a költségvetésre.

Ez pedig arra késztetheti a kormányzatot, hogy a kamatok alacsony (jelenleg 9%) tartása mellett megtartsa a 4-5 százalékos gazdasági növekedést, és persze a relatív magas inflációt.

Azért sem várható drasztikus szakítás ezzel a növekedésorientált politikával, mert jövő tavasszal önkormányzati választásokat tartanak, s minden bizonnyal a kormánypárt megpróbálja majd visszavenni Isztambult és Ankarát, amelyet 2019-ben elveszített.

A gazdasági nehézségek leküzdése során az utóbbi években már egy külpolitikai normalizációt támogattak – noha más tényezők is közrejátszottak ebben –, ami lehet, hogy a következő Erdoğan-ciklus elején egy közeledéshez is vezethet a Nyugattal.

Érdemi változás nélkül – nem lesz uniós csatlakozási lendület –, de várhatóan egyelőre marad a kevésbé asszertív (önérvényesítő), már-már békülékeny hangnem tranzakcionális alapon.