Olvasási idő: 7 perc

Az Európai Unió 2021. évi országjelentésében újfent elmarasztalta Bosznia- Hercegovinát, hogy választási rendszere nem felel meg az Emberi Jogok Európai Egyezményében foglaltaknak, ami a tagjelölti státus elnyerésének akadályát jelenti. A boszniai politikai elit 2017. óta próbálja megreformálni a választási rendszert, a belső ellentétek és a kívülről beavatkozó szereplők nyomásgyakorlása azonban eddig gátolta a reformot. A 2021-es amerikai elnökváltást követően az amerikai külügyi adminisztráció, az EU és Nagy- Britannia állásfoglalásban állt ki a boszniai választási törvény módosításának támogatása mellett. A jogszabály megalkotásához kötődő “nagyhatalmi bábáskodást” a boszniai helyzet “érzékeny természete” indokolja. A 2021 tavasza óta húzódó politikai alkufolyamat nem hozott eredményt, az érintettek eddig egy lépést sem voltak képesek tenni a megállapodás felé. A jelen helyzetben úgy tűnik, hogy az USA a vegyes megítélés alá eső afganisztáni események után újabb külpolitikai csapdahelyzetben találta magát egy meglehetősen veszélyes frontszakaszon.

Dayton és a boszniai nemzetek

2009 decemberében az Emberi Jogok Európai Bírósága elmarasztalta Bosznia- Hercegovinát a Sejdić- Finci ügyben. A felperesek a beadványukban sérelmezték, hogy a Daytoni Egyezmény részeként elfogadott boszniai alkotmány alapján a törvényhozás felső házának (Dom Naroda) és a háromtagú Államelnökségnek (Predsjedništvo BiH) csakis bosnyák, horvát és szerb nemzetiségű tagjai lehetnek, kizárva ezzel az egyéb etnikumhoz tartozókat a választható személyek köréből. A bíróság helyt adott a beadványnak, mivel a választójog nemzetiségi alapon történő korlátozása diszkriminatív, ami sérti az Emberi Jogok Európai Egyezményének 12. cikkejét.

A választási rendszer reformját igénylő törvénymódosítás azonban azóta sem történt meg. Ez azzal magyarázható, hogy a boszniai politikai elit nem akart betontömböt hajítani az állóvízbe, mivel az azóta is érvényes választási szabályok garantálták az egyensúlyt a három államalkotó nemzet politikai jogai terén. A bírósági döntés akkor bokrosodott a boszniai politikusok számára szúrós cserjéből áthatolhatatlan sövénnyé, amikor az uniós csatlakozási előkészületek során szembesültek azzal, hogy csak azok az államok lehetnek az unió tagjai, amelyek részesei az említett emberi jogi egyezménynek, és az abban foglaltaknak megfelel az alkotmányos rendszerük.

Így a boszniai politikusoknak nem maradt más lehetőségük, minthogy tárgyalóasztalhoz üljenek a választási reform kidolgozása érdekében, és életben tartsák az EU-csatlakozás lehetőségét.

Az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélete mellett a “nemzetiségi elv” választási rendszerből történő negligálását az a felismerés is indokolná, hogy a jelenlegi módon történő alkalmazása csak mélyíti az etnikai ellentéteket, így Janus-arcú társadalmi hatással bír.

Az 1995. évi békeszerződés elfogadásakor a boszniai alkotmányos berendezkedés elsődleges célja az itt élő népek békés egymás mellett élésének megteremtése volt. Ennek biztosítása érdekében a daytoni rendszer fokozottan ügyelt a három államalkotó nemzet politikai erőegyensúlyának megteremtésére. Ennek az lett az eredménye, hogy az összlakosság megközelítőleg 13%-át kitevő horvát nemzetiség tagjai ugyanolyan súllyal bírnak a politikai intézményekben, mint a lakosság 30%-át kitevő szerbek, illetve a kb. 53%-ot jelentő bosnyákok. A nemzetiségi elv támogatóinak alapvető érve, hogy az állam belső békéje és egysége a három államalkotó nemzet egyenlő politikai-hatalmi súlyán alapszik, így ennek az egyensúlynak a megbontása elvezethet az egyes nemzetiségek közti rivalizáláshoz.

Ezzel szemben a nemzetiségi elv kritikusai az általános aktív és passzív választójog bevezetése mellett érvelnek.

Ötlete mindenkinek van

A boszniai Szerb Köztársaságban működő pártok kizárólag olyan módosításokat tartanak elfogadhatónak, amelyek nem járnak a szerb entitás önállóságának korlátozásával. Milorad Dodik, a bosznia-hercegovinai államelnökség szerb tagja korábban egyértelművé tette, hogy az entitás önállóságának korlátozására irányuló lépésekkel szemben olyan intézkedéseket hoz, amelyek “az országrész békés elszakadásához” vezethetnek.

Erre a hatásvadász kijelentésre csatlakozott rá Bakir Izetbegović, a bosnyákok jó részét tömörítő Demokratikus Akciópártnak (Stranka Demokratske Akcije, SDA) az elnöke, aki Bosznia- Hercegovina egységének és szuverenitásának megsértésének következményeként a fegyveres konfliktus rémével kezdte riogatni az üzengetésbe belefáradt bosnyák szavazókat.

A helyzet bonyolítása érdekében Dragan Čović a bosznia-hercegovinai Horvát Demokratikus Közösség (Hrvatska Demokratska Zajednica Bosne i Hercegovine, HDZ- BiH) elnöke sürgette egy harmadik, “horvát entitás” létrehozását, hogy ezáltal biztosítsák a horvát nemzet politikai jogait.

Čović követelésének megértéséhez fontos tudni, hogy a jelenlegi rendszerben a bosnyák-horvát föderáció területéről a háromtagú Államelnökségbe két személyt (egy bosnyák tagot és egy horvát tagot) választanak. A legutóbbi választáson azonban a korábbi években eltolódott nemzetiségi arányok, a HDZ- BiH népszerűségének csökkenése, és a bosnyákok egy részének “átszavazása” miatt Čović kikapott az anyai ágon szerb gyökerekkel rendelkező Željko Komšićtól, aki a “horvát kvótát” nyerte el Čović ordas bánatára.

Röviden összefoglalva: a jobboldali bosnyák pártok és valamennyi szerb párt saját érdekeire tekintve nem támogatja az általános passzív választójog kiterjesztését, mivel az a korábbi években kialakult belső egyensúly megbomlásához vezetne, így a horvát harmadik entitás terve legfőképp a horvát oldalon élvez nyílt támogatottságot.

A történet egyik amerikai főszereplője Matthew Palmer diplomata, akit politikai fikciós regényének címe után csak a “The Wolf of Sarajevo” néven emlegetnek kellő szarkazmussal a főváros lakói.

Palmer az USA külügyminisztériumának munkatársaként immár 25 éve dolgozik a balkáni népek békés egymás mellett élésén, és elhivatottságát jelzi, hogy ezen ténykedését még mindig nem unja!

2018. és 2021. között az amerikai külügyminisztérium nyugat-balkáni különleges megbízottjaként tevékenykedett. 2021. szeptember 18-án a State Department a boszniai választási reform felügyeletéért felelős megbízottnak nevezte ki.

Palmer szarajevói utazásait hosszú évek óta figyelemmel kíséri a helyi politikai elemzők gárdája és az itteni média is. Idén eddig három alkalommal járt a boszniai fővárosban. Mindegyik alkalommal a választási törvénymódosítás körül kialakult politikai patthelyzet feloldásának céljával érkezett, de a távozását követően a tárgyalások pár hét elteltével ismét és ismét elakadtak.

2021. november 30-án Palmer újabb tárgyalássorozatra érkezett Szarajevóba nyolc boszniai párt vezetőinek és Angelina Eichhorstnak, az EU külügyi szolgálati igazgatójának részvételével. A megbeszélések célja jelen esetben is az új választási törvény koncepciójának megalkotása volt.

Olyan, mint a pljeszkavica

A december 2-ig tartó egyeztetés “hatékonyságát” tükrözi a bosznia-hercegovinai államelnökség éppen elnöklő tagjának, Željko Komsićnak az elkeseredett hangvételű nyilatkozata, miszerint “Palmernek nincs kész megoldása a helyzetre, azon kívül, amiket korábban is előadott. Az USA álláspontja továbbra is az, hogy olyan választási törvényt kell elfogadni, amely szerint az államelnökség tagjait nemzetiségi kvóta nélkül, a leadott szavazatok száma alapján választják meg.”

A december 2-i találkozót követően a feszültség ugyan enyhült, érdemi áttörésre azonban nem került sor. Elmedin Konaković, a bosnyák jobbközép Nép és Jog (Narod i Pravda, NiP) elnevezésű párt elnöke szerint ugyanakkor a korábban élesen szemben álló pártok álláspontjai közeledtek, így a nyolc párt érdemi lépést tett a végső tervezet kidolgozása felé. Konaković a tervezet kapcsán mindössze annyi konkrét megjegyzést tett, hogy az államfői testület tagjainak indirekt – vagyis törvényhozási képviselők általi – választása mutatkozott valamennyi párt számára elfogadhatónak.

Nermin Nikšić a Szociáldemokrata Párt (Socijaldemokratska Partija, SDP) elnöke hangsúlyozta, hogy az indirekt választási módszer favorizálása azt jelenti, hogy az egyeztetés visszatért a nyár közepi állapotba, amikor még ez képezte a vita egyik megoldását. Megítélése szerint érdemi előrelépést az jelentene, ha teljes egyetértés lenne mind a választások tisztaságát garantáló feltételek megteremtésében, mind a szavazók azonosítását lehetővé tevő rendszer és a digitális szavazás terén.

Nenad Stevandić, az Egyesült Szerbség (Ujedinjena Srpska) párt elnöke elfogadhatónak minősítette az indirekt választást, és azt is, hogy a szerb elnökségi tagot közvetlenül, míg a másik két tagot indirekt rendszerben válasszák meg.

Az előbb említett Nikšić erre reagálva kifejezte egyet nem értését, mivel szerinte a nemzeti egység ellen hatna, ha a két entitásban aszimmetrikus módon választanák meg az elnökségi tagokat.

Damir Arnaut, a “progresszív baloldali” Mi Pártunk (Naša Stranka) képviselője kritikus hangnemet használva előadta, hogy az etnikai alapon szerveződő pártok, mint a horvát HDZ BiH és a bosnyák SDA nem érdekeltek egy tiszta és átlátható választási rendszer megteremtésében, emiatt hivatkoznak etnikai megkülönböztetésen alapuló modellekre a reformok ellenében.

A fenti nyilatkozatokkal kapcsolatban megjegyezhetjük, hogy mélyreható részletek nem derültek ki a tervezetről, és az is kitűnik belőlük, hogy a várva várt nemzeti egység továbbra sem “ütötte fel a fejét” a pártvezetők körében.

A pártelnöki álláspontok természete lényeges hasonlóságot mutat a boszniai pljeszkavica készítéssel. Elég csak arra gondolni, hogy mindegyik tekintetében valamennyi nemzetnek megvan a maga titkos receptje, saját nemzeti hagyománya. Ezekhez a variációkhoz valamennyi érintett mereven ragaszkodik, és nem mutat lényeges készséget a másik álláspontjának legalább részbeni adoptációjára.

Ezt a helyzetet tovább bonyolítja, hogy a formális törvényhozási folyamattal párhuzamosan politikai háttértárgyalások tömkelege zajlott, amelyek összefüggéseit a bijeljinai pópa bölcsességével sem lehet kibogozni. Így a választási reformmal kapcsolatos ismereteink rendszerezése során ismét a pljeszkavica alkotó elemeinek nyomon követhetőségéhez hasonlatos helyzettel szembesülünk.

Hogy ebből végül mi sül ki, el lehet képzelni!