Bosznia
CSAPDAHELYZET: Hiába közvetít Amerika, ha a boszniai pártok nem akarnak új választási rendszert
Az Európai Unió 2021. évi országjelentésében újfent elmarasztalta Bosznia-Hercegovinát, hogy választási rendszere nem felel meg az Emberi Jogok Európai Egyezményében foglaltaknak, ami a tagjelölti státus elnyerésének akadályát jelenti. A boszniai politikai elit 2017. óta próbálja megreformálni a választási rendszert, a belső ellentétek és a kívülről beavatkozó szereplők nyomásgyakorlása azonban eddig gátolta a reformot. A 2021-es amerikai elnökváltást követően az amerikai külügyi adminisztráció, az EU és Nagy-Britannia állásfoglalásban állt ki a boszniai választási törvény módosításának támogatása mellett. A jogszabály megalkotásához kötődő „nagyhatalmi bábáskodást” a boszniai helyzet „érzékeny természete” indokolja. A 2021 tavasza óta húzódó politikai alkufolyamat nem hozott eredményt, az érintettek eddig egy lépést sem voltak képesek tenni a megállapodás felé. A jelen helyzetben úgy tűnik, hogy az USA a vegyes megítélés alá eső afganisztáni események után újabb külpolitikai csapdahelyzetben találta magát egy meglehetősen veszélyes frontszakaszon.
Dayton és a boszniai nemzetek
2009 decemberében az Emberi Jogok Európai Bírósága elmarasztalta Bosznia-Hercegovinát a Sejdić-Finci ügyben. A felperesek a beadványukban sérelmezték, hogy a Daytoni Egyezmény részeként elfogadott boszniai alkotmány alapján a törvényhozás felső házának (Dom Naroda) és a háromtagú Államelnökségnek (Predsjedništvo BiH) csakis bosnyák, horvát és szerb nemzetiségű tagjai lehetnek, kizárva ezzel az egyéb etnikumhoz tartozókat a választható személyek köréből. A bíróság helyt adott a beadványnak, mivel a választójog nemzetiségi alapon történő korlátozása diszkriminatív, ami sérti az Emberi Jogok Európai Egyezményének 12. cikkejét.
A választási rendszer reformját igénylő törvénymódosítás azonban azóta sem történt meg. Ez azzal magyarázható, hogy a boszniai politikai elit nem akart betontömböt hajítani az állóvízbe, mivel az azóta is érvényes választási szabályok garantálták az egyensúlyt a három államalkotó nemzet politikai jogai terén. A bírósági döntés akkor bokrosodott a boszniai politikusok számára szúrós cserjéből áthatolhatatlan sövénnyé, amikor az uniós csatlakozási előkészületek során szembesültek azzal, hogy csak azok az államok lehetnek az unió tagjai, amelyek részesei az említett emberi jogi egyezménynek, és az abban foglaltaknak megfelel az alkotmányos rendszerük.
Így a boszniai politikusoknak nem maradt más lehetőségük, minthogy tárgyalóasztalhoz üljenek a választási reform kidolgozása érdekében, és életben tartsák az EU-csatlakozás lehetőségét.
Az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélete mellett a „nemzetiségi elv” választási rendszerből történő negligálását az a felismerés is indokolná, hogy a jelenlegi módon történő alkalmazása csak mélyíti az etnikai ellentéteket, így Janus-arcú társadalmi hatással bír.
Az 1995. évi békeszerződés elfogadásakor a boszniai alkotmányos berendezkedés elsődleges célja az itt élő népek békés egymás mellett élésének megteremtése volt. Ennek biztosítása érdekében a daytoni rendszer fokozottan ügyelt a három államalkotó nemzet politikai erőegyensúlyának megteremtésére. Ennek az lett az eredménye, hogy az összlakosság megközelítőleg 13%-át kitevő horvát nemzetiség tagjai ugyanolyan súllyal bírnak a politikai intézményekben, mint a lakosság 30%-át kitevő szerbek, illetve a kb. 53%-ot jelentő bosnyákok. A nemzetiségi elv támogatóinak alapvető érve, hogy az állam belső békéje és egysége a három államalkotó nemzet egyenlő politikai-hatalmi súlyán alapszik, így ennek az egyensúlynak a megbontása elvezethet az egyes nemzetiségek közti rivalizáláshoz.
Ezzel szemben a nemzetiségi elv kritikusai az általános aktív és passzív választójog bevezetése mellett érvelnek.
Ötlete mindenkinek van
A boszniai Szerb Köztársaságban működő pártok kizárólag olyan módosításokat tartanak elfogadhatónak, amelyek nem járnak a szerb entitás önállóságának korlátozásával. Milorad Dodik, a bosznia-hercegovinai államelnökség szerb tagja korábban egyértelművé tette, hogy az entitás önállóságának korlátozására irányuló lépésekkel szemben olyan intézkedéseket hoz, amelyek „az országrész békés elszakadásához” vezethetnek.
A képen a kék színnel jelölt terület jelentené a harmadik, horvát többségű entitást. A zöld szín a bosnyák entitás lenne, míg a narancsszínű a ma is külön entitást alkotó boszniai Szerb Köztársaságot jelöli. A zöld és kék színnel jelölt területek együttesen képezik ma a „bosnyák-horvát föderációt” egy entitásként
A helyzet bonyolítása érdekében Dragan Čović a bosznia-hercegovinai Horvát Demokratikus Közösség (Hrvatska Demokratska Zajednica Bosne i Hercegovine, HDZ-BiH) elnöke sürgette egy harmadik, „horvát entitás” létrehozását, hogy ezáltal biztosítsák a horvát nemzet politikai jogait.
Čović követelésének megértéséhez fontos tudni, hogy a jelenlegi rendszerben a bosnyák-horvát föderáció területéről a háromtagú Államelnökségbe két személyt (egy bosnyák tagot és egy horvát tagot) választanak. A legutóbbi választáson azonban a korábbi években eltolódott nemzetiségi arányok, a HDZ-BiH népszerűségének csökkenése, és a bosnyákok egy részének „átszavazása” miatt Čović kikapott az anyai ágon szerb gyökerekkel rendelkező Željko Komšićtól, aki a „horvát kvótát” nyerte el Čović ordas bánatára.
Röviden összefoglalva: a jobboldali bosnyák pártok és valamennyi szerb párt saját érdekeire tekintve nem támogatja az általános passzív választójog kiterjesztését, mivel az a korábbi években kialakult belső egyensúly megbomlásához vezetne, így a horvát harmadik entitás terve legfőképp a horvát oldalon élvez nyílt támogatottságot.
A történet egyik amerikai főszereplője Matthew Palmer diplomata, akit politikai fikciós regényének címe után csak a „The Wolf of Sarajevo” néven emlegetnek kellő szarkazmussal a főváros lakói.
Palmer az USA külügyminisztériumának munkatársaként immár 25 éve dolgozik a balkáni népek békés egymás mellett élésén, és elhivatottságát jelzi, hogy ezen ténykedését még mindig nem unja!
Az Amazonon potom 18 dollárért vesztegetik
2018. és 2021. között az amerikai külügyminisztérium nyugat-balkáni különleges megbízottjaként tevékenykedett. 2021. szeptember 18-án a State Department a boszniai választási reform felügyeletéért felelős megbízottnak nevezte ki.
Palmer szarajevói utazásait hosszú évek óta figyelemmel kíséri a helyi politikai elemzők gárdája és az itteni média is. Idén eddig három alkalommal járt a boszniai fővárosban. Mindegyik alkalommal a választási törvénymódosítás körül kialakult politikai patthelyzet feloldásának céljával érkezett, de a távozását követően a tárgyalások pár hét elteltével ismét és ismét elakadtak.
2021. november 30-án Palmer újabb tárgyalássorozatra érkezett Szarajevóba nyolc boszniai párt vezetőinek és Angelina Eichhorstnak, az EU külügyi szolgálati igazgatójának részvételével. A megbeszélések célja jelen esetben is az új választási törvény koncepciójának megalkotása volt.
Olyan, mint a pljeszkavica
A december 2-ig tartó egyeztetés „hatékonyságát” tükrözi a bosznia-hercegovinai államelnökség éppen elnöklő tagjának, Željko Komsićnak az elkeseredett hangvételű nyilatkozata, miszerint „Palmernek nincs kész megoldása a helyzetre, azon kívül, amiket korábban is előadott. Az USA álláspontja továbbra is az, hogy olyan választási törvényt kell elfogadni, amely szerint az államelnökség tagjait nemzetiségi kvóta nélkül, a leadott szavazatok száma alapján választják meg.”
A december 2-i találkozót követően a feszültség ugyan enyhült, érdemi áttörésre azonban nem került sor. Elmedin Konaković, a bosnyák jobbközép Nép és Jog (Narod i Pravda, NiP) elnevezésű párt elnöke szerint ugyanakkor a korábban élesen szemben álló pártok álláspontjai közeledtek, így a nyolc párt érdemi lépést tett a végső tervezet kidolgozása felé. Konaković a tervezet kapcsán mindössze annyi konkrét megjegyzést tett, hogy az államfői testület tagjainak indirekt – vagyis törvényhozási képviselők általi – választása mutatkozott valamennyi párt számára elfogadhatónak.
Nermin Nikšić a Szociáldemokrata Párt (Socijaldemokratska Partija, SDP) elnöke hangsúlyozta, hogy az indirekt választási módszer favorizálása azt jelenti, hogy az egyeztetés visszatért a nyár közepi állapotba, amikor még ez képezte a vita egyik megoldását. Megítélése szerint érdemi előrelépést az jelentene, ha teljes egyetértés lenne mind a választások tisztaságát garantáló feltételek megteremtésében, mind a szavazók azonosítását lehetővé tevő rendszer és a digitális szavazás terén.
Nenad Stevandić, az Egyesült Szerbség (Ujedinjena Srpska) párt elnöke elfogadhatónak minősítette az indirekt választást, és azt is, hogy a szerb elnökségi tagot közvetlenül, míg a másik két tagot indirekt rendszerben válasszák meg.
Az előbb említett Nikšić erre reagálva kifejezte egyet nem értését, mivel szerinte a nemzeti egység ellen hatna, ha a két entitásban aszimmetrikus módon választanák meg az elnökségi tagokat.
Damir Arnaut, a „progresszív baloldali” Mi Pártunk (Naša Stranka) képviselője kritikus hangnemet használva előadta, hogy az etnikai alapon szerveződő pártok, mint a horvát HDZ BiH és a bosnyák SDA nem érdekeltek egy tiszta és átlátható választási rendszer megteremtésében, emiatt hivatkoznak etnikai megkülönböztetésen alapuló modellekre a reformok ellenében.
A fenti nyilatkozatokkal kapcsolatban megjegyezhetjük, hogy mélyreható részletek nem derültek ki a tervezetről, és az is kitűnik belőlük, hogy a várva várt nemzeti egység továbbra sem „ütötte fel a fejét” a pártvezetők körében.
A pártelnöki álláspontok természete lényeges hasonlóságot mutat a boszniai pljeszkavica készítéssel. Elég csak arra gondolni, hogy mindegyik tekintetében valamennyi nemzetnek megvan a maga titkos receptje, saját nemzeti hagyománya. Ezekhez a variációkhoz valamennyi érintett mereven ragaszkodik, és nem mutat lényeges készséget a másik álláspontjának legalább részbeni adoptációjára.
Ezt a helyzetet tovább bonyolítja, hogy a formális törvényhozási folyamattal párhuzamosan politikai háttértárgyalások tömkelege zajlott, amelyek összefüggéseit a bijeljinai pópa bölcsességével sem lehet kibogozni. Így a választási reformmal kapcsolatos ismereteink rendszerezése során ismét a pljeszkavica alkotó elemeinek nyomon követhetőségéhez hasonlatos helyzettel szembesülünk.
Hogy ebből végül mi sül ki, el lehet képzelni!
A bosznia-hercegovinai Államelnökség rendkívüli ülésén elfogadta a Horvátországgal közös határ módosítására benyújtott javaslatot. A Szerbiával közös határszakasz kapcsán is indokolttá váltak módosítások, abban azonban nem mutatkozik akkora egyetértés az államelnökségi tagok és a határmódosításokat véleményező szakbizottság között, így Szerbiának még várnia kell.
24 ével ezelőtt elakadt
A Horvátország és Bosznia-Hercegovina közti határviták rendezésére szolgáló bilaterális egyezmény életbe lépése 24 éve várat magára. A bosnyák szociáldemokrata (SDP BiH) Denis Bečirović elnökségi tag a minap benyújtott javaslatában kezdeményezte az 1999-ben aláírt államközi egyezmény parlament általi jóváhagyását.
A boszniai államelnökség másik két tagja, a szerb Željka Cvijanović és a magát horvátnak álcázó Željko Komšić támogatta az elképzelést, így a következő lépésben a boszniai kormány szerepét betöltő Miniszterek Tanácsának (Vijeća Ministara) kell az erről szóló törvénytervezetet a boszniai parlament elé beterjesztenie.
Minderre a Miniszterek Tanácsának a tegnapi államelnökségi szavazástól számítottan 60 nap áll rendelkezésre. Az Államelnökség munkáját segítő határügyi szakbizottság (Državna komisija za granice) szintén 45 napot kapott, hogy a Miniszterek Tanácsa számára javaslatokat készítsen a kérdésben.
Igaz ugyan, hogy a boszniai Miniszterek Tanácsa két és fél évtizede nem terjesztette be a parlamentnek az egyezményt a ratifikáció érdekében, a fair play azonban megköveteli, hogy jelezzük, a bilaterális egyezményt a Száva horvát oldalán sem ratifikálták annak aláírást követően, az ugyanis minden alkalommal elakadt a Horvát Nemzeti Gyűlés (Hrvatski Narodni Sabor) útvesztőiben.
A horvátoknak területi igényük áll(hat) fenn
A boszniai kormány majd két és fél évtizedes teketóriázásának hátterét különösebben nem indokolt magyarázni. Elég csak arra gondolni, hogy az éves költségvetést majd 10 éve rendre a tárgyév nyarán szokta kiizzadni magából a végrehajtó hatalom csúcsszerve nem kis politikai alkuk árán.
A horvát kormány késlekedésének a hátterében összetetteb indokrendszer áll.
A tengeri határok megvonását szabályozó ENSZ egyezmény (United Nations Convention on the Law of the Sea, UNCLOS) 1992. évi módosítását követően ugyanis a horvát fél érvényesen követelhet bizonyos vizeket, amiket jelenleg Bosznia-Hercegovina a 24 km hosszú tengerpartját övező felségvizeihez tartozónak tekint.
A boszniai álláspont alapját pont a két állam akkori vezetői, a horvát Franjo Tuđman és a bosnyák Alija Izetbegović által ellenjegyzett 1999-es egyezmény képezi, ami utóbb ratifikáció hiányában ugyan nem lépett egyik államban sem érvénybe.
Ergo nemzetközi jogi szempontból legfeljebb valamely tengeri jogi bíróság előtt lehetne rá hivatkozni, mint a felek korábbi akaratára egyértelműen utaló dokumentumra, annak azonban jelenleg kötelező ereje nincs. A horvát fél vélhetően ennek a turpisságnak a tudatában ódzkodik az egyezmény ratifikációjától.
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy 1995-ben a „nagysikerű” Daytoni Egyezmény összekovácsolásakor a mai Bosznia-Hercegovina és Horvátország közti határt az ugyanezen elnevezésű, korábbi ex-jugoszláv tagköztársaságok közti adminisztratív határ alapján jelölték ki. Az ebben foglalt határvonal azonban a boszniai tengerparti övezet egyes pontjain eltér az 1999-es megállapodásban foglaltaktól.
A vörös vonal mutatja az 1999-es megállapodásban szereplő határt, míg a kék az Jugoszláv Szocialista Szövetségi köztársaság fennállása alatti adminisztratív határ (Forrás: Večernji.hr)
A fenti térképvázlat alapján egyértelműen látható, hogy a horvát területi igény esetleges érvényesítése esetén a boszniai tengeri terület a Neum város körüli partszakasz és a Klek-félsziget által körül ölelt vizekre korlátozódna, míg az 1999-es egyezmény mindkét fél általi ratifikálása esetén a boszniai tengeri terület kiterjedne a Klek-félsziget ellentétes partszakasza mentén húzódó vizekre is.
Utóbbi esetben a UNCLOS szerint az egyenlő távolságok elve alapján kell megállapítani a tengeri határt, figyelembe véve a tengeri szárazulatokat, vagyis a horvát fél által szintén magának követelt Veliki és Mali Školj szigeteket.
A közös határ és az uniós csatlakozás
A horvát kormány még 2006 májusában kelt diplomáciai jegyzékben tájékoztatta a boszniai Miniszterek Tanácsát, hogy vitatják egyes tengeri területek hovatartozását, így azóta a kérdés eldöntése várat magára.
A boszniai államelnökség által most elfogadott szöveg az 1999-es egyezményt emelné törvényerőre a parlament jóváhagyását követően.
Ezzel a boszniai fél lényegében az első lépést tette meg ahhoz, hogy a későbbiekben nemzetközi bíróság elé vigye a horvátok által majd negyed évszázada ratifikálni elmulasztott egyezmény ügyét.
A helyzet rendezése Bosznia-Hercegovina számára a január óta erőltetett ütemű uniós csatlakozás miatt vált sürgőssé, tekintettel arra, hogy az EU-csatlakozás egyik feltétele, hogy az érintett államnak nem lehet területi vitája (a szomszédaival).
Kapcsolódó cikk
Határmódosítás és területcsere Szerbia és Bosznia-Hercegovina között a béke jegyében
Korábbi cikkünkben írtunk arról, hogy a Bosznia-Hercegovina és Szerbia közötti határ több pontján a szerbiai kormány kezdeményezett jelentősebb területcseréket.
Ezekben az esetekben azonban a boszniai kormány mutat távolságtartó álláspontot, mert az igényelt területek cseréje nagyrészt olyan földrészleteket érint a Drina-medencében, amelyek korábbi használatáért a szerbiai állami villamosipari vállalat (Elektropvreda Srbije) több évtized alatt jelentős adósságot halmozott fel az érintett boszniai önkormányzatokkal szemben.
Szarajevó Kanton közigazgatási felügyelete és a kantonális bíróság is vizsgálja a Sebija Izetbegović diplomájának és magisztrátusi fokozatának megszerzése körüli vitatott állításokat. A legfőbb bosnyák vezető feleségének zágrábi lakhatását biztosító Muradif Pajt azt állítja, hogy Sebija nem szerzett semmilyen végzettséget a horvát fővárosban. Sebija „nemcsak feleség”, hanem a férje, Bakir Izetbegović által vezetett nagyon bosnyák Demokratikus Akciópárt főbizottságának a tagja, tehát politikus is.
Az ügyészség és a felügyelet is vizsgálódik
A szokásos belpolitikai műbalhétól mentesnek ígérkező szarajevói hétvégét a közigazgatási szervek törvényes működését ellenőrző, misztikus nevű Kantonális Ellenőrzési Hivatal (Kantonalna Uprava za Inspekcijske Poslove Kanton Sarajevo, KUIP KS) zavarta meg, amikor bejelentette, hogy a Sebija Izetbegović magisztártusi címének megvonásával kapcsolatos döntést vizsgálja a szarajevói egyetemen.
A KUIP vezetője, Vildana Brdarić az üggyel kapcsolatban mindössze annyit árult el a sajtónak, hogy egy feljelentés érkezett Sebija Izetbegović ellen, miután a rektori tanács visszavonta a magisztrátusi címét.
Az ellenőrzés eredményéről pedig kizárólag az állami egyetem (Univerzitet u Sarajevu, UNSA) vezetése kap majd tájékoztatást, ami annak fényében további lépést tesz az ügyben.
Annyi sejthető a korábbi cikkünkben megírtak alapján, hogy Izetbegović asszonynak az alap orvosi diplomája körül is lehetnek kérdőjelek, vagyis elképzelhető, hogy nem csak az egyetemi tanári címe forog veszélyben, hanem a szülész-nőgyógyászi végzettsége is.
A KUIP vizsgálatát megelőzően jelent meg a sajtóban, hogy Sebija Izetbegović – pestiesen szólva – visszadobta a labdát, amikor az egyetemet azzal vádolta meg, hogy az ott lefolytatott belső vizsgálat során egyes dokumentumainak lába kélt.
Így a vele szemben meghozott egyetemi döntés ellen feljelentést tett Szarajevó Kanton ügyészségénél, ami szerint jogellenesen vonták meg a magisztrátusi címét. Az ügyben mostanra a kantonális bíróság vizsgálódik, azonban annak kapcsán teljes a hírzárlat.
Az egyre szövevényesebbé váló esettel összefüggésben nyilatkozott Asim Kurjak professzor, aki a kilencvenes években a zágrábi egyetemen vezette a Sebija Izetbegović által látogatott, vagy éppenséggel nem látogatott képzést.
Kurjak ennek kapcsán kijelentette, hogy Sebija nem tanult az intézményben, így nem végezhette el az UNSA-n utóbb elfogadtatott képzést a magisztrátusi cím elnyeréséhez.
Megszólalt a „koronatanú”
Kurjak nyilatkozata után az ügyészségi eljárás és a közigazgatási felügyelet vizsgálata mellett a boszniai sajtó apraja-nagyja elkezdte felszántani Sebija Izetbegović meglehetősen ködös élettörténetét a kilencvenes évek első felére fókuszálva.
A boszniai viszonyokról mindig jól értesült Face televízió ikonikus jelzővel illethető Centralni Dnevnik nevű esti, „központi riportműsorában” sikerült megszólaltatni az ügy egyik lehetséges koronatanúját, Muradif Pajtot, aki azzal állt elő majd harminc év távlatából, hogy Sebija Izetbegović nála lakott a zágrábi tartózkodása alatt.
Pajt a műsorban elmondta, hogy ő maga külkereskedelemmel kapcsolatos tevékenységet végzett a boszniai háború alatt a boszniai „államalapító”, Alija Izetbegović kormányának megbízásából. Ez idő alatt többek között Zágrábban lakott az első feleségével, aki szintén szülész-nőgyógyász végzettséggel rendelkezett.
Pajt azt nem fejtette ki, miért pont nála szállásolták el a bosnyák állami vezető sógornőjét a háborús viszonyok közepette, azonban kijelentette, hogy Sebija Izetbegovićnak nem volt lehetősége elvégezni a Kurjak által vezetett posztgraduális képzést, mert csak 1992. júniusától ugyanazon év december elejéig lakott náluk.
Sebija, az „államalapító” após társaságában (Forrás: Facebook, Sebija Izetbegović )
Emlékei szerint Sebija már a nyári szabadságát is náluk töltötte, és az egyetemi oktatatás a háborús viszonyok között is októberben kezdődött. Vagyis Sebijanak nem volt lehetősége befejezni a vizsgaidőszakot, mert elhagyta Zágrábot a szorgalmi időszak végén.
Pajt azt is megszellőztette, hogy ő maga fizette be az adott félévre Sebija tandíját, azonban azt kizártnak minősítette, hogy a nő rendszeresen bejárt volna az egyetemre.
Pajt ezt azzal magyarázta, hogy tudomása szerint Sebija a horvát fegyveres szervek védelme alatt ált napi 24 órában, és mindenhová vele kellett menjen a bosnyák sofőrje, elvégre a boszniai „államalapító” volt az apósa.
A doktori fokozat megszerzése és a magisztrátusi értekezés eredete kapcsán Pajt azzal a magyarázattal állt elő, hogy az ő előző felesége is szülész orvos volt. Ő pedig tudott arról, hogy Sebija a házukban lévő orvosi szakkönyveket olvasta, azokból jegyzeteket készített.
Arra határozottan emlékezett, hogy ezek közé tartozott a felesége magisztrátusi értekezése, ami ugyanabban a témában íródott, amit Sebija később feldolgozott. Pajt azt ugyan nem látta, hogy Sebija másolatot készített volna a volt felesége dolgozatából, azonban azt elképzelhetőnek tartotta.
Utóbbinak amiatt nincs jelentősége, mert a Sebija Izetbegović által említett magisztrátusi értekezés sincs meg, így azt nem lehet összevetni Pajt volt feleségének a dolgozatával.
Pajt elmondta azt is, hogy 1992. decembere után „a nő nem volt ott náluk, hanem Isztambulban tartózkodott”, amikor el kellett volna végeznie a posztgraduális képzést.
A zágrábi szállásadó hangsúlyozta, hogy ő maga nem akar bosszút állni az Izetbegović családon, neki semmi köze a családhoz, és nem velük, hanem a boszniai állammal szemben van egy bírósági ügye.
A boldog férj és pártvezér, Bakir Izetbegović, „Büszke vagyok minden szavára!” – fűzte hozzá a képhez Sebija (Forrás: Facebook, Sebija Izetbegović)
A több évtizedes hallgatása kapcsán pedig elmondta, hogy 2013-ban már jelezte más boszniai csatornáknak, hogy tudomása van az Izetbegović asszony diplomáival kapcsolatos problémákról, de akkor a média ez iránt nem mutatott érdeklődést.
Ezt követően visszaköltözött az USA-ba, és csak pár éve tért ismét vissza Bosznia-Hercegovinába. Eddig amiatt nem jelezte sehol, hogy milyen visszaélés gyanús ügyekről van tudomása, mert nem volt tisztában azzal, mi zajlik az országban.
Továbbá azt sem tudta, hogy Izetbegović neje a szarajevói kórház igazgatója lett. Megemlítette azt is, hogy eddig a boszniai ügyészség nem kereste meg, hogy tanúként meghallgassa.
Ezzel szemben a Demokratikus Akciópárthoz (Stranka demokratske akcije, SDA) köthető média már a riport elkészítése előtt célkeresztbe vette Pajt pajtit.
A Stav nevű hetilap Pajt személye kapcsán bizonyítékok bemutatása nélkül leközölte, hogy orosz provokátor, aki a nyolcvanas években Moszkvában kapott KGB kiképzést. Sőt azt követően a jugoszláv rettegett polgári titkosszolgálatnak, az UDBÁ-nak, és ezzel egyidejűleg a KOS-nak is dolgozott, vagyis a katonai elhárításnál is tevékenykedett.
Pajt ennek kapcsán megjegyezte, hogy minden ellene felhozott vádból annyi igaz, hogy három évig valóban Moszkvában tartózkodott, mint egyetemi hallgató, de nincs arról tudomása, hogy valaha szovjet állami szervekkel került volna kapcsolatba.
Sőt, kellően maliciózusan megjegyezte, hogy Sebijaval ellentétben neki viszont van indexe az ottani tanulmányai igazolására.
Pajt úr a riportban még egy érdekességet megosztott a sokat látott boszniai nézőkkel, miszerint jelenleg mintegy 824.000,- USD összegű követelése áll fent a boszniai bíróságon az állammal, mint alperessel szemben.
A követelést Pajt a kilencvenes években szerződés alapján teljesített kereskedelmi ügynöki tevékenységre vezeti vissza. Állítása szerint az akkori állami vezetés egy boszniai pfenniget sem fizetett neki az általa átadott áruk egy részéért.
Az áru kapcsán jelezte, hogy azok nagyértékű technikai eszközök, rádiók, antennák és telefonok voltak. A háború után kérte a boszniai vezetést, hogy fizessék ki neki a tartozást, azonban az máig nem történt meg.
Bakir Izetbegović körül szorul a hurok
A boszniai politikai élet zavaros viszonyaiban jártas elemzők korszakváltást jósolnak, a korábbiakban ugyanis az sohasem fordult elő, hogy a boszniai baloldali pártok és a nemzetközi közösség illetékes szervei egyszerre essenek neki a legnagyobb bosnyák nacionalista politikai szervezetnek számító SDA-nak.
A politikába is beszállt a férje pártjában
A párt a 2022-es választáson jobb eredményt ért el, mint négy évvel korábban, azonban a pártvezetéssel kapcsolatos visszaélések és a nacionalista bosnyák politikai irányvonal miatt a szervezet teljesen elszigetelődött a boszniai politikai palettán.
Bakir Izetbegović komoly vereséget szenvedett Denis Bečirovićtyal (SDP) szemben a bosnyák államelnökségi helyért vívott harcban, ráadásul az SDA kiesett a boszniai kormány funkcióját ellátó Miniszterek Tanácsa (Vijeća Ministara) mögötti koalícióból.
A Sebija Izetbegovićtyal szembeni vádak csak egy szeletét alkotják az SDA fontosabb funkcionáriusaival szemben a korábbi években indult büntetőeljárásoknak.
Fadil Novalić föderációs miniszterelnök egy időben több büntetőügy miatt rendszeresen járt a szarajevói bíróságra, míg az SDA elnökségéből több személyt is amerikai szankciós listára tettek visszaélésszerű politikai magatartásuk miatt.
Bakir Izetbegović a nacionalista „egy a tábor, egy a zászló” frazeológiát előrántva, mindezeket a bosnyák nemzet elleni támadásnak minősítette.
Kapcsolódó cikk
A volt bosnyák titkosszolgálati vezető, egy drogbáró, plusz 1 szerb USA-szankció alatt
A korrupciós tevékenység és hivatali visszaélés miatt USA-szankciók alá vont korábbi titkosszolgálati vezető, Osman Mehmedagić kapcsán kijelentette, hogy egy megbízható tiszteletreméltó rendőr. Az USA vádjait pedig akkor hiszi el vele kapcsolatban, ha látja azokra a bizonyítékokat.
Izetbegović a Sebija elleni vádakat úgy foglalta össze, hogy a bosnyák veteránok és a reis ulema (szarajevói főmufti) után most a neje elleni támadás zajlik, ami valójában az egész nemzet ellen irányul.
Bakir Izetbegović szorult helyzetében nem tehetett mást, mint hogy a pártjának idén májusban esedékes tisztújító közgyűlést őszre tette át, vélhetően abban bízva, hogy addigra minden családja és bizalmasai körüli médiahadjárat kifullad. Ami aligha fordulhat elő, mert vannak befolyásos ellenségei a médiában.
A szerb elnök inkább kifizeti a büntetést, csak ne menjen börtönbe a kedvenc újságírója
Ócskavasnak minősített MiG-ekkel kötött bombaüzletet Szlovákia
Üzembe helyezik a gjakovai repülőteret a koszovói hadsereg számára
A bucsai mészárlás évfordulóján Plenković és mások Kijevben
Módosítaná a Horvátországgal közös határt a bosznia-hercegovinai államelnökség
OVSZJANNYIKOVA: Putyin mindörökre megalázta az oroszokat
Módosítaná a Horvátországgal közös határt a bosznia-hercegovinai államelnökség
Homokvihar okozott tömegszerencsétlenséget Szabadka és Topolya között
Kozákolló: vág, vég (Sándorunk 200, a Petőfi)
Szerbia és Görögország támogatja egymás területi integritását, lassan jöhet a gáz délről is
-
Oroszország4 nap telt el azótaOVSZJANNYIKOVA: Putyin mindörökre megalázta az oroszokat
-
Montenegró6 nap telt el azótaNincs, aki dolgozzon a montenegrói tengerparton, 30 százalékkal nőhetnek az árak
-
Bosznia2 nap telt el azótaMódosítaná a Horvátországgal közös határt a bosznia-hercegovinai államelnökség
-
Szerbia4 nap telt el azótaHomokvihar okozott tömegszerencsétlenséget Szabadka és Topolya között
