B A Balkanac
Amíg a lábam bírja: Strahinja feketén-fehéren (Far as I Can Walk), avagy aki nem akar „elb*szott migráns” lenni

A nyári Karlovy Vary filmtornáról, ha tudtunkkal rendesen még nem is hívták meg valamelyik magyar moziba, mindenesetre megérkezett Budapestre, méghozzá a Filmvilág szerkesztőségébe: vitéz Banović Strahinja. Ezúttal színes bőrű változatában jelent meg, így inkább/elsősorban Shakespeare Othellójára emlékeztetve. Mondhatnánk, hogy a bőrszín nem is lényeges, ebben az esetben azonban jellemző módon igen. Jogos lehet a kérdés, hogy miről is van itt szó?
Könyvek kedvezménnyelA BALK nem kalapozik, csak annyit kérünk tőled, hogy könyvet rajtunk keresztül vásárolj! Te kedvezményt kapsz, és mi is jól járunk. Könyvek kedvezménnyel, kattints ide!
Nos, a Fivi aktuális novemberi száma hosszabb írást szentel Baski Sándor tollából a rangos nemzetközi cseh filmfesztiválnak. Abban a szerző megállapítja, hogy a tavalyi kényszerű vírusszünet után Karlovy Vary is visszatért a nagy filmszemlék zsongásába. A kötelező maszkviselésről és a védettségi bizonyítványokról, mondja tovább, külön megemlékezni már nem is érdemes. Olyan kötelező kellékei lettek ezek a filmfesztiválozásnak, mint a kóla meg a pattogatott kukorica a multiplex-élménynek. Ugyanakkor megállapítja azt is, hogy most azért nem elhanyagolható adatként – mondjuk, harminc vagy tizenhárom helyett – mindössze három sztár tisztelte meg jelenlétével a mustrát. Elsősorban az életműdíjas Michael Cane, utána Ethan Hawke és Johnny Depp.
Ki lehet találni, ki vonzotta közülük azt a többezres tömeget a fesztiválpalotához. – Ollókezű Eduard, hát nem?
Ugye, kénytelenek vagyunk szemtanúra hivatkozni ebben a specifikus esetben, ezért még egy kicsit maradunk Baskinál. Ő a maga módján meglepőnek tartja, hogy a filmesek egyelőre nem reagáltak nagyobb számban a pandémiás szép új világra, helyette a slágertémát még mindig a migráció jelenti. A Kristály Glóbuszt is egy hasonló kérdéseket boncolgató film nyerte, a szerb Stefan Arsenijević Strahinja Banović című koprodukciós filmje, amelyben a történelmi szerb hős modern migrációs pandanját egy fekete bőrű színész alakítja. Az AS FAR AS I CAN WALK ugyanennek a főszereplőjével együtt nyertes alkotásnak a nemzetközi címe. S akkor ezen a ponton stílszerű (huszár)vágással – esetleg ehhez illő ordítással – pattanjunk vissza a nyári sajtóhoz!
Elhangzik egy olyan mondat a filmben, amely számunkra különösképp elgondolkodtató. A neje után eredő Strahinját egyik migránstársa arra figyelmezteti, hogy vigyázzon a magyar határnál, mert ott a határőrök levadásszák őket, mint az állatokat. Némely sarkítás ellenére a film hódít Európában, útban Amerika felé? Utóbbiban nyilván segítheti a szereposztás, de maga a téma is. Mindenesetre Arsenijević nem ül tétlen, meghívásai vannak, utazik, kérdezik. Olyan rangos sajtóorgánumok munkatársai is, mint például a Cineuropa. Oda valami olyasmit nyilatkozott a rendező, amitől a hagyomány és modernizmus kérdésének nagy tudora, T. S. Eliot felettébb elégedett lehetne. Mondá Arsenijević, hogy nincs semmiféle kulturálisan érvényes modernizmus a hagyományhoz való kapcsolódás nélkül. Ezekben a végképp félrecsúszó, bizonytalan új időkben nagyon is szükségünk van erre a kapocsra, ugyanakkor a hagyomány újragondolására. Meg az identitás megtalálására. Strahinja felesége például eltűnése előtt nyomatékkal a világ arcába vágja, hogy ő nem akar „elbaszott migráns” lenni. Úgy tovább semmi értelme az egész felfordult életének.
(Érdekes, hogy ha nem is „amíg”, de Ameddig a lábam bírja címmel létezik már egy 2001-es film itt, a magyar nyelvterületen, jegyezve pont ígyen. Az tudható róla röviden, hogy a valós eseményeken alapuló könyv filmvászonra vitt eposza egy német katona, Clemens Forell történetét meséli el, aki a II. világháború után szökik meg valamelyik szibériai munkatáborból. A tél csontig hatoló hidegében, át a sivár orosz vidékeken, életveszélyes találkozásokból menekülve, farkasüvöltésben Forell elszántan tart hazafele a családjához. Hm… Érdekes így, a motívumok és irányok gyors egybevetésével. És létezik már egy Banović Strahinja című mozidarab is, amely nemzetközi forgalomban a The Falcon címet kapta. 1981-ben rendezte Vatroslav Mimica, a főhőst Franco Nero alakítja. Mellette kimagasló szerephez jutott a Goldfinger c. James Bond-filmből is ismerős pszichopata: Gert Fröbe.)
Könyvek kedvezménnyelA BALK nem kalapozik, csak annyit kérünk tőled, hogy könyvet rajtunk keresztül vásárolj! Te kedvezményt kapsz, és mi is jól járunk. Könyvek kedvezménnyel, kattints ide!

- Románia4 nap telt el azóta
Lemondott a román elnök – a politikai káosz nő
- Bosznia5 nap telt el azóta
Kinek jó, és kinek rossz az USAID megszüntetése a Balkánon?
- Szerbia5 nap telt el azóta
El a kezeket Vajdaságtól! – ez az új jelszó Szerbiában
- Koszovó7 nap telt el azóta
Megismétli-e az Önrendelkezés a 2021-es fölényes győzelmét?