Connect with us

B A Balkanac

VOILÀ, BURAZERU! Traváj traváj ne zajebáváj!

Avatar photo

Közzétéve:

A megjelenés dátuma

1acdc voila
play iconIde kattintva meghallgathatod a cikket (kettő az egyben)
Olvasási idő: 0 perc

Sokan nem ismerik a „telepi dzsereket”, de egyik szerzőnk ereiben – mekkora dráma – igazi „telepi vér” oldja a sört. Ha személyesen is szeretnének találkozni B.A. Balkanaccal, akkor ezt ezúttal megtehetik, de senkit se riasszon el, hogy Balázs Attilát az undorgrund művészeti MERSZ KLUB kötetbemutató estjén találják, ezen a helyen szokott találkozni kedvenc indiánjaival is. 246625610 4734286566606426 9222068730178846063 n 1 Attilának – B.A. Balkanac néven – minden csütörtökön (meg)jelenése van a BALK-on, amiből néha péntek lesz, mivel a napok időnként összefolynak, mint a sörök és a nyelvek az újvidéki Telepen, ami az idegeneknek ezáltal egy nyelvi „no go” zóna. De onnan is csak világgá mennek a „dzserekek”, hogy gazdagítsák és még termőbbé tegyék a magyar, és minden más nyelvet, vagy hogy felszedjenek maguknak néhány újabb szót: Traváj traváj ne zajebáváj! B. A. elnyűhetetlen vajdasági író, műfordító, szerkesztő, rádiós műsorvezető, de mindenek előtt, mindenek után, és mindenek helyett „telepi dzserek”: ki tudja, hogy honnan jött neki a „fausztos” fejlövés. Minekutána ez egy meghívó, ezért még helyszínt említenénk, 2021. október 22. (péntek) Bejövetel: 18h. Program: 19h, Mersz Klub, Budapest VIII., Csobánc u. 10. (szuterén utcai helyiség, barna vasajtóval) A közelben van egy albán pékség, ha valaki kenyeret venne, vagy szeretné kicsit belisztezni magát. A kenyeret ott nem telepi, de balkáni „dzserekek” sütik. (szerk.)

Itt vadzsok Pariszban má lassan edzs éve. Számojjátok ti otthon a napokat Noviszádon vadzs csak baszkóttok? Én má itt edzs igazi mszjő vadzsok. Mindenki kalapot emel bonzsur bonzsur. Haladok ahodzs kell meg ahodzs megigértem. No ez se edzs teljesen obecsana zemlja. De azér ki lehet bírni. Nem szabad elkeserenni mer akkor leiszod magadat és edzsszé csak hopp: máris beírtak a legija sztranacába. Én nem vadzsok oljan glupák hodzs ez megtörténjen velem. Ti tudzsátok: én otthon rendesen lebakáskottam a magamét, sztara kuka odszlúzsizta amit muszáj pun kurác dzserünk Pariszba! Nem medzsek én a legijába. Mit gondónak ők hodzs edzsütt sziszáztuk a veszlót? Ehun-e!

Itt sokat lövődözik a podzemlje de én nem avatkozok bele. Lövik edzsmást halomra én meg csak fücsörészek. Dógozok enné a pékné azt sokkal többet keresek mind otthon a telepi hajódzsárban. Barátom. A kenyér az nem hajó! Igaz itt is fűccsük a kemencét meg a múltkó belelőttek kintrő az egyik kenyérbe mer a gazda nem akart valamit kifizetni. De azóta már megnyitotta a budzsellárist mer látta hodzs emezek nem zafrkáváznak. Ez a gazda edzs makedón különben. Má húsz éve van itten és mindég azt ordítsa hodzs: traváj traváj ne zajebáváj! De amúdzs fasza dzserek. Kicsit primitív mer mindég a lóvén meg a csajokon töri a fejit meg nadzson buta vicceket mesél a párizsi kurvákról hodzs meliknek miljen. Amikó nadzson részeg akkó franciául beszél a pigáli kurvák izéjéről és mindég elszaval valami francia gyerekverset amit az esti tanfolyamon tanútt amég odajárt edzs darabig mer a Madám rábeszétte. Meg údzs csinál mindha didiket csókógatna és nadzsokat cuppog közben. Valami baja van de amúdzs télleg fasza dzserek. A múltkó údzs beakasztott hodzs edzs franciakenyéren jasizott végig a radionicán. Közben azt üvöltötte hodzs: Merde merde, ne daju vety ni zá pét! VOILÀ, BURAZERU! Traváj traváj ne zajebáváj!

Nadzson fel vótt zsivcírozva. Valami szajha gurblizhatta ídzs föl aztán meg biztos nem adott neki mer szegény séf teljesen popízdizett. Nem értem hodzs mi történhetett mer az ő kenyerit eszi a fél Pigál. Még a legutolsó péder is. Annyira föl vótt ajzódva hodzs bele akart pisálni a kemencébe de hát aztat má nem engettük meg neki. Éppen nem is lett vóna szép dolog. Meg maj még megég szegénynek. Le akartuk fogni de mindha az ördög mászott volna beléje. Údzs ordibált mind akit zsderáznak. Kifordult a szeme és hapzott a szája. Igazábul nem trom. Kigombolódzott az inge nekije és láttam hodzs egészen összerándútt a kődöke. Ez biztosan jelent valamit ne mos znáti… Údzs összerándútt mind a békák segge a Sociná amikó arra megy a gólja. Mondok én: ennek biztosan vége. Kifordútt ennek az esze is asztán én meg mehetek megin valami új munkát nézni. Kezdtem én is popízdizni mer nehéz így crnyákra mindég új munkát taláni. Gondóttam mán hodzs behúzok neki edzset hátha akkó opamétizik.

Nézek én a Dzsemálra és látom hodzs az meg csak az amulettyát szorongattya és valamit morog a bajsza alá. Ez valami török ez a Dzsemál. Aszongyák róla hodzs neki meg három töke van de ezt még nem proverizta senki. A kurvák meg hallgatnak mind akiket rendesen lepisáltak. Lehet hodzs ez az ő amulettye az ő harmadik töke a nyakában de ezen még nem törtem a fejem. Mer nem is értem rá. Trod itt megkeresed a pénzt de dógozni muszáj mind a néger.

Ja, van itt edzs néger is! Annak meg az a neve hodzs Mdada. Ídzs ahodzs írom: Mdada. Ha nem hiszed maj elküldöm edzsszer a fényképit. Afrikábul dzsütt de ő aszondi hodzs ő nem igazi nigger hanem csak valami falszifikát. Mondok én: baszogat ez engem. Mire a Dzsemál hodzs a Mdada igaz Afrikábul dzsütt mégse igazi néger hanem csak oljan sokáig dógozott kemencénél hodzs ídzs lebarnútt. Nem trod? Aztán röhögnek mind a fakucsák. Mondok én: telepi dzserek vadzsok ne zajebávázzanak engemet mer nekem meg nédzs mudám van. Kérdezik hodzs mi az a muda. Há mondom oljan tojásféle. Itt vannak a gacsámban. Kettő reguláris a harmadikat údzs hívják hodzs Dzsemál a nedzsediket meg hodzs Mdada. Minden reggel vakargatom üket. Na erre nekem akartak ugrani de én rögtön fogtam a nadzskést mer ha nem vótam a légijóban de vótam én odahaza még sztrázsán is asztán mondom hodzs: Voilà!

Ezt a szót már otthon a Telepen megtanúttam. Még abból a filmből biztos nézted: a Papijonból ahol annak a gubavacnak odaragannak az újai a bögréhez és ott is marannak. Mondok én: ha edzs újjal is hozzám nyúlnak én lecsapom nekik mind a leprás a huszonedzset. Údzs láccik ez edzs pitzit elgondókodtatta üket mer megálltak. Be vótam edzs picit prpázva burázeru de nem mutattam. Elfelejtettem mondani hodzs van itt edzs Algirac is. Ennek meg az a szerencséje hodzs oljan kandzsi hodzs nem is látni hodzs ő meg mit lát. Egészen titogzatos. Na barátom Sándor. Én ennek az Algiracnak edzszé csináttam edzs akkora uszlugát hodzs azt nem felejteheti el amég csak él. Mer ha elfelejti akkora gané mind az Ejfeltorony. Nem is felejtette el. Csendben fogta a maga késit és odaállt mellém. Akkó lassan nadzson jóbalettünk mind a nédzsen. Most olyan druzsina vadzsunk hodzsha végigmedzsünk az uccán még a kurvák se mernek baszogatni minket hodzs lisztes a tojásunk. Annának még edzs perecér is csak ne nézzünk rondán rájuk. Údzs ám! Mi most iljen frajerok vadzsunk. Mos van csak csaj kolko hocses. acdc Hotpot 3

Neked is nézünk valamit maj. Csak siessél ám barátocskám mer ahodzs a Dzsemmál mondzsa: Még a legszebb füge is elfonjad előbb vadzs utóbb.

Ídzs ám! De amikó a gazdi a Trifke becsavarodott akkó mégse tuttunk mit csináni. Csak néztük ahodzs a gombokat rángatta le a sliccirő. Szerencsénkre annyira részeg vót hodzs hirtelen nem is talátta a picsipalkóját. Údzs bömbőtt közben hodzs aszittem ránkhozza még a zsandárokat. Ezért ideges lett a Mdada is. Valami papírja hiányzott. De nem mertük leütni a Trifkét mer még elkűd bennünket asztán amint megjózanodik. Mer hodzs azé mér adzsusztájjuk mi őtet. Brate jebena situacija! Ez itt le akarja pisálni a kenyerit mi meg szpászáváznánk a mienket de sehodzs se lehet elkötni a szituáció végit. Mi lesz most? Mos zámiszliti? ’Bem ti lebac! És kébzeld el: erre váratlanul befut a Madám. Hodzs hallotta meg a vernyákolást hodzs nem amikó ő egészen a Basztijnál lakik halvány duncom nincs. Csak edzsszerre ittvan: dzsün azzal az ő ződ körmeivel meg a vörös hajával, a fekete bundájában maj szétrobban úgy popízdizett ő is. Údzs ordított hodzs merde merde! Hodzs a kenyerek majdnem kipocsogtak a tepsibő. Vót itt a műhelyben edzs beteges macskánk az momentál megdöglött ijettiben. Ez a Tzirmos vadzs itt hodzs híjják. trifke

– Te koszsos te akarod a tisztességes francia emberek kenyerit lerandítani?! – sikoltotta a Madám aki szintén valami keverék mégis azér igazi franciának képzeli magát. – Te ronda balkanac te akarsz rálépni a francia tésztára?! Teszed el rögtön!!!

Meg hodzs istenem miljen baromhoz atta a Sors férjhez! Hirtelen sírva fakatt lekevert két edzsforma pofont a gazdinak maj kifújta az órát és hívott edzs takszit. Megbizta az Algiracot hodzs vidzsázzon a dógokra és elmentek. A Mdada údzs röhögött végül hodzs ha azok a lófogai műfogak lettek vóna akkó biztosan kiröpűnek.

Barátom hodzs asztán még mi történt. Valahol a Szajnánál kilukadt a takszi gumija. Amig a soffőr a rezervni tocsakot kereste a Trifke mind valami meszecsár: kilépett a hácsó ajtón és köd előtte meg alatta. Elveszett a nyoma. Holnap tanáltak edzs lest a Szajnában. Tisztára údzs nézett ki mind a Trifke. A Madám megismerte a lest és eltemette hanem asztán kébzeld: miljen pizdária: edzsszercsak bedzsalogol a Trifke totál józanul hodzs ő bocsánatot kér hodzs foljtassuk ahol abbahadzstuk. Burázeru ezek valami klosárt temettek el heljette! Még a zsandárok is nadzsot néztek. Asztán a Trifke kifizette a szindikátnak a tartozását és megin össze akart kolompolni bennünket hodzs folytassuk a melót de akkó mi má szétmentünk. francia torony Nem lehetett megin összeszenni bennünket pedig bocsánatot kért. Vidis különben miljen nadzs hatása van a szindikátnak! Bizony akkorra má a Mdada beszervezett magának három kurvát a török másik pékhez ment az Algirac meg hazautazott mer hallotta hodzs az asszonynak valami ljubávnikja van otthon. Elment megnézni hodzs mire jutnak mindannyian.

Én meg burázeru kipicsiztem ide a provánszba mer itt jobb a levegő. Itt most valami balvanokat mozgatunk. Anpöti baszott meló ezekkel a fadarabokkal. Údzs nézem itt az Albanacok tartsák a szindikátust de edzselőre jó. Nadzson jó borokat iszunk. Maj valamikó visszamegyek Pariszba. Akkó dzsere és maj szerzünk neked is valami otkacseni picskát. Van itt még madzsar is ha azt akarod. A múltkó tanálkoztam eddzsel. Nem hiszed el de még jobban beszélt madzsarul mind én. Itt a picskák mind jobban beszélnek madzsarul. Maj nadzsokat kefélünk meg elénekelünk valami igazi telepi nótát asztán nem lesz semmi baj. Van egy kicsit ez a picajzli problém ez a SZIDA. De ha félsz tőle maj veszünk itt valami kurtonokat apróért akár Degól képével. Magadra is ránthatsz edzszerre kettőt ha ha ha! Hattól félsz hodzs kilukad. De ez nem lukad ki mer ez kapitalista gumi a picskáknak meg nincs összerántva a pszihéjük. Én mondom Neked aki má nem mai telepi dzserek. Lesz itt gól kolko hocses.

De mondjad halkan kérdem mit gondolsz: mégis miljen stabilis otthon a heljzet?

B A Balkanac

Az indiai temperamentum és a politikai korrektség (elhibázott műtétek)

Avatar photo

Közzététel:

a megjelenés dátuma

politikai korrektség, műtét
Rushdie szerint tragikomikus dolog megkísérelni pl. James Bondot polkorrektté plasztikázni
play iconIde kattintva meghallgathatod a cikket (kettő az egyben)
Olvasási idő: 5 perc

Ismét tollat ragadott, azaz hát dolgozni kezdett Salman Rushdie. Nekilátott újabb könyvet írni a Booker-díjas brit író, akinek az ellene tavaly elkövetett, brutálisan véres chautauquai (USA) késes támadás miatt kellett hosszabb kényszerszünetet tartania. A merényletről, amelynek következményeként fél szemére megvakult, továbbá az egyik karja csaknem megbénult Indiai Salamonunknak, régebben már írtunk. Most azzal a hírrel folytatjuk, amely szerint az írói gépezet – ha akadozva is, de – ismét beindulni látszik, míg az az egy szál merénylő, egy derék (rosszarcút nem merünk mondani!) libanoni férfiú, bizonyos Hadi Matar a sitten ül. Ahol folyton a fejét csóválja, mert nem érti, hogyan maradhatott életben egy olyan elvetemült ördögfattyú, aki annyi minden káromlót összefirkált a Prófétáról, hogy ő tkp. nem is volt képes – azzal az érzékeny gyomrával együtt – ától cetig elolvasni.

– Csak maga Allah tudhatja, miért mentette meg azt a patkányt – mormolta egy ízben a füle hallatára, de végül megnyugtatta magát azzal, hogy Isten útjai kifürkészhetetlenek.

Ha jól látjuk, szóban forgó, nyugodtan őrültnek is nevezhető cselekedetével valójában kitűnő hátast adott szerencsétlenje az időközben az angol királyi becsületrend lovagjává (is) üttetett író alá. Pontosan friss, húzós témát. Mégpedig az attentátumét, amely így direkt módon kapcsolódhat az egykor ajatollahi átok sújtotta, elégetendő Sátáni versekhez. – Persze, Rushdie nyilatkozataiból megtudhatjuk, hogy az egész nem ment, meg most sem megy simán. Elsősorban ki kellett hevernie a lelki traumát, közben szinte egészében újratanulnia a gépelést, ami prózaíró esetében nem egy olyan kis piszlicsáré dolog. Már csak azért sem, mert még ha viszonylag rövidre tervezett is a mű, könnyen megnyúlik, ha szárnya nő a gondolatnak. – Esetleg hosszabban tart a múzsa csókja.

politikai korrektség

Megjegyzendő, az össz’ nehézség ellenére idén februárban megjelent egy új regénye a szerzőnek, melynek címe: Victory City (magyarul még nincs meg; vélhetően japánul sem, mert a japán fordítót maradéktalan sikerrel járó módon meggyilkolták). Egy régebben született textusról lehet itt szó. Bizonyos győzedelmes városról szólóról, vélhetően India hosszú történetében markáns szerepet játszóról. Sajnos még sehogy nem olvastuk, így aztán legérdekesebb ezzel kapcsolatban az lehet egyelőre itt, amit konkrétan az írás fizikai aktusáról mond Rushdie. Mégpedig hogy egyes ujjain nem érzi az ujjbegyeit, ezért nagyon nehéznek találja az írást. – Ráadásul, amikor leülök – vallotta valószínűleg némi sóhaj kíséretében a New Yorker újságírójának –, igyekezetemből semmi érdemleges nem születik. Írok, szenvedek, ám az eredmény csupán az üresség és a szemét elegye. Csupa olyasmi, amiket másnap törlök. Igazából még nem találtam ki ebből a sötét erdőből.

Bővebben minderről magyarul online a Literán olvashatunk, Tomcsányi Sára összeállításában. (Itt erősen zsugorított formában szerepel!) Abból is megtudhatjuk, hogy éppen elsuhant májusunkban Rushdie – a szólásszabadság örök harcosaként – átvehette a The British Book Award keretében a FREEDOM TO PUBLISH elnevezésű díjat. Ezt olyan szerzők, kiadók és könyvkereskedők kapják, kaphatják, akik az őket érő folyamatos fenyegetések ellenére is bátran fellépnek az intolerancia összes fajtája ellen. A díjazott nem jelent meg személyesen az ünnepségen, azonban küldött egy videót, amin nyíltan felszólalt az egyre ijesztőbb méreteket öltő cenzúra ellen. Mondván, hogy a publikálás szabadságát életében nem fenyegette még ekkora veszély a nyugati országokban. Utalt a zömmel konzervatív politikusok törekvéseire, amelyek az ilyen vagy olyan szempontból rázósnak minősíthető kiadványok betiltására irányulnak, meg utalt a könyvtárak elszaporodó bezárására is.

– Most itt, az Amerikai Egyesült Államokban a könyvtárak és az iskolákban elérhető olvasmányok elleni példátlan támadásról kell értesülnöm – hangsúlyozta. – Ennek nagyon tudatában kell lennünk, küzdenünk kell keményen ellene.

politikai korrektség, műtét

Feltűnő indulattal artikulált beszédének annál a részénél, amelyben az ún. POLITIKAI KORREKTSÉG ijesztő méreteket öltő gyakorlatáról szólt. (Átvitt értelemben ama elhibázott műtétekről…) Arról, amitől például Agatha Christie TÍZ KICSI NÉGER figurája az újabb kiadásokban már nem lehet „néger”, mert sérti az amerikai feketék önérzetét, hanem valami más. Átmeneti megoldásként – tudhatjuk – rövidke ideig az „indián” szerepelt helyette, de most már az sem jó, UFF! (Mert egyébként miért is lenne az indián megfelelőbb néger? – megj. B. A. B.). Rushdie egyenest elítélte Roald Dahl és Ian Fleming szövegeinek ilyen értelemben történt átírását az új kiadások egész sorában, mert szerinte tragikomikus dolog megkísérelni pl. James Bondot polkorrektté plasztikázni.

Végezetül a témát így zárta Rushdie:

– Meg kell hagyni, hogy a könyvek a saját korukból érkezzenek hozzánk, és a maguk idejében létezzenek. Ha pedig ezt nehéz elviselni, ne olvassák el, olvassanak másik könyvet.

– Vagy ne olvassanak semmit – mondanánk mi, ám az meg a könyvtáraknak nem jó.

Ördögi kör, mondhatni: SÁTÁNI. (Lírai felhangok nélkül.)

Egyébként érdekes, hogy már a „fekete” sem tűnik a polkorrektség harcosai számára használhatónak, helyette szerintük inkább az „afroamerikai” kifejezés alkalmazandó. Persze, mondanánk, talán még el is lehetne fogadni, de az USA mégsem a világ közepe, és nem ott él Afrikán kívül az összes fekete bőrű ember. A másik súlyosan diszkriminatív kifejezés, ugye, példának okáért a „cigány”. – Hát rendben, Magyarországon (is) legyen „roma” ugyebár, csak az a probléma, hogy itt hosszú, a maga reszortjában identitásformáló története van a cigányzene műfajának, ami romára keresztelve, roma zeneként egészen mást jelent. Persze hogy van olyan, de nem az. Különben az is érdekes, hogy már a „kövér” sem komilfó. Így aztán Robin Hood nagyot vét, amikor nem a „túlsúlyos” kifejezést használja barátjával és bajtársával, Tuck atyával kapcsolatban. Pedig nem is mond olyat direkte, hogy pl.: TE KÖVÉR DISZNÓ, MÉG LESZAKAD ALATTAD AZ ÁG, AZTÁN B…6-JUK!

politikai korrektség, műtét

P. S. Ugye, ízléstelen viccnek tekinthetnénk itt, ha most a magyar „több szem többet lát” közmondást próbálnánk valamilyen formában elsütni. Végezetül mégis meg kell említenünk, hogy Szerbiában létezik egy TREĆE OKO nevű, szórakoztatónak szánt kiadvány, amely mindenféle okkult jelenséggel foglalkozik. Hemzsegnek benne a földönkívüliek meg a mindenféle furcsa lények, dalra fakadó műanyag szexbabák és egyebek, ám néha egészen értelmes cikket is lehet olvasni benne. Így például a lap valamelyik májusi számában található hosszú írás (szerzője Spomenka Milić újságírónő) arról tesz említést, hogy a politikai korrekció fogalma még a régi szovjet időkben fogant, és hogy később a náci Németországban is meghonosodott. Újabban a kilencvenes években ütötte fel a fejét, azóta egyre erőszakosabb, egyre nagyobb teret nyer, főleg angol nyelvterületen. (Hullámokban érkezik tehát…) Sok „szép” példát hoz fel az ilyen „korrigálásra” a cikkszerző, köztük említi ő is Agatha Christie-t.
Számunkra itt külön érdekességgel bír, hogy az egyik mű szereplője egy bíró, aki „indiai temperamentumú”. – Persze, csak volt idáig, az újabb kiadásban már nem.
A Harmadik szem külön figyelmet szentel a revíziónak áldozatul esett népmeséknek. Itt említi James Finn Garner amerikai szerző nagy sikerű POLITICALLY CORRECT BEDTIME STORIES (Politikailag korrekt esti mesék) című ’94-es, újabb és újabb kiadásokat megérő könyvét, amely az abszurd paródia eszközeivel él. Abban felvetődik a kérdés, vajon a hercegnek egyáltalán meg szabad-e csókolnia az alvó Hófehérkét, Piroska és a nagyi pedig lelövi a szexista vadászt; kisvártatva alternatív családot alapítanak hármasban a farkassal, majd boldogan élnek, míg meg nem halnak.

Nahát: FUSS EL VÉLE!

Az olvasás folytatása



Meteorológia

KÖVETÉS

Napi hírlevél


Utazás

A szerző cikkei

B.A. Balkanac

Balkanac

in english

Líra-könyvek

Letöltések


Google-hirdetés

Tíz nap legjava