A MINDENNAPOK: A zágrábi polgármester és a 22-es csapdája, avagy az aktivisták nem politikusok

A cikk meghallgatása

Joseph Heller világhírű regénye A 22-es csapdája, egy olyan szituációval foglalkozik, melyből nem lehet győztesen kikerülni. A jelek szerint Tomislav Tomašević zágrábi polgármester Yossarian szerepében találta magát, és a csapda hangos kattanással zárult össze a háta mögött.

Az aktivizmus és a mindennapok

Az aktivizmus dicséretes dolog, de vajmi kevés köze van a szürke mindennapokhoz. Amikor a nyáron Tomašević és a Možemo! (Bírunk!) zöld-baloldali-liberális tömörülés megnyerte a helyhatósági választásokat a horvát fővárosban, jelentésünkben valószínűnek tartottuk, hogy az új polgármester és az új vezetés olyan nehézségekkel szembesül, amelyek lehetetlenné teszik a választópolgároknak tett ígéreteik valóra váltását.

Az első száz nap leforgása után ez már bizonyos.

Nemcsak azért, mert a megboldogult Bandić főpolgármester igencsak zilált anyagi helyzetet hagyott maga után.

Tomaševićék az elmúlt három hónapban jóformán mást sem tettek, mint szörnyülködtek a szekrényekből kiforduló pénzügyi csontvázak láttán, a helyzetet pedig tovább súlyosbítja, ami időközben kiderült, hogy a Bírunk! nem rendelkezik megfelelő felkészültségű emberekkel a főváros vezetésre.

Ráadásul nem csak emberük, hanem elképzelésünk sincs arról, hogy miként kell vezetni egy nagyvárost.

Erre leginkább a “Zágráb Holding” (Zagreb Holding), a város tulajdonában lévő vállalatokat összefogó gyűjtőcég vezető embereinek nem régi leváltása hívta fel a figyelmet. Nikola Vukovićot és Ante Samodolt, Tomašević rögtön beiktatása után nevezte ki a Holding élére – sürgősségi eljárással, mindennemű procedúra megkerülésével.

Ezt azzal indokolta, hogy súlyos a helyzet, és hogy Vuković és Samodol azok a személyek, akik képesek rendet vágni a korrupcióval átszőtt Holdingban.

Valószínűleg ez így is lett volna, de mint kiderült, a két szakértő szó szerint fogta fel, hogy szabad kezet kapnak a helyzet rendezésére, és nem mutatkoztak eléggé kooperatívnak, figyelmen kívül hagyták ugyanis a Tomašević körül nyüzsgő “fontos emberek” utasításait.

A helyzet annyira elmérgesedett, hogy Vuković és Samodol nem jelentek meg a városi választmányi ülésén sem, amelyen a Holding éves tervéről volt szó, kiszolgáltatva a láthatóan ideges főpolgármestert az ellenzék piszkálódásának.

Tomašević végül leváltotta renitenskedő szakértőket, de ez sem sikerült valami paradésra, mert Samodol a blogján kiteregette a szennyest, és ezzel további kellemetlen pillanatokat okozott a főpolgármesternek, és az őt támogató Možemo! pártnak is.

Az aktivisták nem politikusok

Kiderült, sokkal egyszerűbb dolog valamit/valakit leleplezni, tüntetni, változásokat követelni, mint konkrétan szembesülni a problémákkal, és ezeket a lehetőségekhez mérten megoldani.

Az aktivizmussal szemben a kormányzás a vég nélküli kompromisszumok, és a rendelkezésre álló – de mindig korlátozott és véges – erőforrásokkal való küzdelmek ötvözését jelenti.

Ezen felül egy olyan nagy és összetett rendszer igazgatása, mint amilyen a körülbelül egy millió lakosú Zágráb, konkrét szaktudást és tapasztalatot igényel, amelyet nem lehet megszerezni a rendszer hiányosságainak ostorozása közben az utcán ordibálva.

A nemrégen még új politikai erőt szimatoló médiumok is fokozatosan elpártolnak a Možemo! nevű politikai tömörüléstől, s bár a legfrissebb közvéleménykutatások még mindig az ország második pártjának tartják, a támogatottsága csökkent, és 17,1 százalékkal előzi meg a harmadik helyre csúszó (és közben az össze- és szétesett) Szociáldemokrata Párt 16,1 százalékát.

A negyedik helyen a Most (Híd) áll 6,7 százalékkal, míg a Hazafias Mozgalom támogatottsága nem növekedett, 3,7 százalékot tesz ki. A listákat rendületlenül a kormányzó HDZ vezeti 28 százalékkal, amihez felesleges bármilyen kommentárt fűzni.