A cikk meghallgatása

A nemrégiben nyugat-balkáni körúton járt Ursula Von der Leyen a szlovéniai EU- Nyugat- Balkán csúcstalálkozón úgy fogalmazott, hogy a nyugat-balkáni térség az európai családhoz tartozik, de azt nem mondta ki, hogy egyelőre és még sokáig csak mostohagyerekként. Az uniós bizottsági elnök a szlovéniai Brdo pri Kranjuban lévő diplomáciai központban egyúttal elsütötte azt a régen kiüresedett frázist, hogy az együvé tartozás azért lehetséges, mert “közösek az értékek és a sorsok is”. Ursula arra nem tért ki, hogy milyen sorsokra, és milyen értékekre gondolt. Janez Janša, az EU soros elnöke ugyanakkor úgy fogalmazott, hogy a mostani informális csúcstalálkozó úttörő esemény, amely a 2003-as szaloniki csúcshoz hasonlítható, ahol először ígérte be az EU a balkáni országok felvételét. Azóta is bánja. Ilyen méretű találkozót személyes jelenléttel utoljára a koronavírus-járvány előtt tartottak ezen a szinten.

Nincs céldátum

Ígéretek ugyan vannak, de ezekben már jóformán senki sem hisz, miután mindig akad valami kibúvó, amellyel az EU elodázza a bővítést.

Ursula Von der Leyen ugyan erőteljesen hangoztatta, hogy az Európai Bizottság 30 milliárd eurós gazdasági és befektetési terve nagyon fontos a balkáni térség gazdasági felzárkóztatásának szempontjából – amiből a régióban élő népeknek tudniuk kell(ene), hogy “az EU gondol rájuk” – de ebből még nem következik az, hogy közelebb kerülünk a szóban forgó országok csatlakozásához.

Némi rosszindulattal akár azt is feltételezhetnénk, hogy ez “a hallgatás ára”, amellyel az EU úgy térítené el a Nyugat- Balkánt a csatlakozástól, mint Törökországot a migránsok beengedésétől Európába.

– A mai vita megmutatta, hogy a legtöbb vezető támogatja a bővítési folyamatot, különösen Albánia és Észak- Macedónia esetében. Harminc milliárd eurót fektetünk ebbe a régióba, és ez önmagában is erős üzenet. Meggyőződésem, hogy ez az EU javát is szolgálja

– tette hozzá a brüsszeli kormány vezetője megtoldva mondandóját egy másik szólammal, amellyel a magyar illetékesek szoktak (túl) gyakran érvelni, és amelyet a jelek szerint Von der Leyen is megtanult.

Várhelyi Olivér, az Európai Bizottság bővítési szomszédságpolitikáért felelős biztosa – aki két tűz között van Brüsszel és Budapest között – elmondta, hogy az EU-nak “elkötelezettséget kell mutatnia a Nyugat- Balkán teljes integrációja iránt”, és lépéseket kell tennie mind a hat érintett partner esetében.

Várhelyi örül annak, hogy a 30 milliárd eurós uniós befektetési terv gyakorlatba ültetése megkezdődött, és egyben reményének adott hangot, hogy ez elvezet a csatlakozni kívánó országok gazdasági integrációjához, majd egyszer, amikor már Várhelyire sem emlékszik senki, arra pedig végképp nem, hogy mit mondott.

A balkáni térségében terjedő hírek és híresztelések szerint az Európai Unió Tanácsának soros elnöki tisztségét betöltő Szlovénia javasolta, hogy a dokumentumtervezet tartalmazzon céldátumot, amely a csatlakozás időpontját 2030-ban jelölné meg.

Az Európai Unió tagországainak vezetői ugyanis közös dokumentummal zárják az EU- Nyugat- Balkán csúcstalálkozót, amelyen megerősítik a térség “európai perspektíváját” – legalább is ez olvasható a dokumentumtervezetben, amely nem csak céldátumot nem határoz meg, hanem egyes szavakat sem igen említ.

Végítélet előtt egy nappal

A nyugat-balkáni térséget alkotó országok vezetői tisztában vannak azzal, hogy nem számíthatnak konkrét csatlakozási időpontra, és hogy sok uniós tagállam nem lelkendezik azért, hogy újabb tagországokkal bővítsék az EU-t – írták a lapok, hozzátéve, hogy a dokumentumtervezet magát a “bővítés” szót is kerüli, amire szerdán délután reagált a szlovén miniszterelnök.

– Fontos, hogy a nyilatkozat tartalmazza a bővítés fogalmát, mert ez ösztönző lehet a nyugat-balkáni országok számára

– mondta Janez Janša, így neki lesz köszönhető, hogy ha esetleg a “terminológia változik”, ha a hozzáállás nem is.

Ami a felvételi hajlandóságot illeti egyes nyugat-európai tagországok részéről, a Nyugat- Balkán csatlakozására minden bizonnyal a végítélet előtt egy nappal kerül majd sor, mert akkor már úgyis mindegy.

Az inkább Amerikára koncentráló koszovói miniszterelnök szerint az “EU eddig csalódást okozott”. Albin Kurti az értekezlet előtt a sajtónak úgy nyilatkozott: előrelépést várnak egyebek között a vízumliberalizáció terén, és szerinte a bővítéssel haladni kellene, ami vagy megtörténik vagy nem, lehet barkobázni.

A szerb elnök eloszlatta azokat az illúziókat, ha egyáltalán még vannak ilyenek, hogy gyors bővítésre lehet számítani, miután ismételten tudtára adták, hogy hazája csak akkor léphet be az Európai Unióba, ha “rendezi viszonyát Koszovóval”, ami “diplomáciai virágnyelven” azt jelenti, hogy a szerbek akkor kapnak zöld fényt, ha elismerik Koszovó függetlenségét. Erre viszont nem tett ígéretet, mert részéről ez a politikai öngyilkossággal lenne egyenlő.

Gondoljunk csak bele: a magyarságnak száz év sem volt elegendő arra, hogy kiheverje a trianoni traumát, akkor eléggé botorságnak tűnik azt követelni a szerbektől, hogy tizenkét-tizenhárom év alatt emésszék meg a maguk (egyik) Trianonját.

Aleksandar Vučić arra viszont utalt, hogy a bővítés elutasítása a nyugati országok esetében is közrejátszik politikai síkon, hiszen arrafelé több országban is hamarosan választásokat tartanak.

Foglaljuk tehát össze: Albánia, Észak- Macedónia, Szerbia, Bosznia- Hercegovina, Koszovó és Montenegró csatlakozni szeretne a tömbhöz, az EU-tagállamok nézetei azonban eltérnek a kérdésben.

Magyarország, Horvátország, Ausztria, Szlovénia és Németország arra figyelmeztet, hogy a túl hosszú várakoztatás más országok befolyása alá vonhatja a térséget, itt elsősorban Oroszországra és Kínára utaltak, – erről a BALK többször is írt már – míg Franciaország, Dánia, Hollandia továbbra is fenntartásokkal kezeli a szerintük túl gyors közeledést.

Az egyeztetésen az előzetes jelzések, és az előbb említett záródokumentumtervezet szerint az EU-tagországok állam- és kormányfői megerősítik az unió bővítés iránti elkötelezettségét, azonban kérdés, hogy meglesz-e a konszenzus a konkrét előrelépéshez.