RÖVID EMLÉKEZET: A szerbek már nem haragszanak Erdoğanra, aki korábban azt mondta, hogy „Koszovó Törökország”

A két ország közötti jó viszonynak és a vezetőik utazási kedvének köszönhetően az utóbbi egy hónap elég mozgalmasan telt a török-szerb kapcsolatokban. A törökök még inkább megvetik a lábukat Szerbiában, a szerbek pedig örülnek, hogy érkezik a török tőke. A lényeg az, hogy amikor érdekekről van szó, akkor nincs politikai következetesség, és ez igaz a Törökország és Szerbia közötti kapcsolatokra is.

A megbocsátó Vučić

Még augusztus legvégén Mevlüt Çavuşoğlu török külügyminiszter látogatott Szerbiába, ahol számos szerb vezető, így az államfő mellett a nyugat-balkáni országban megtelepedett török cégek képviselőivel is egyeztetett. A látogatás csúcsát pedig a bosnyákok által lakott Novi Pazarban a török főkonzulátus megnyitása jelentette. A későbbiekben pedig az is szóba került, hogy Nišben is nyíljon török konzulátus, amely a Németországból hazalátogató, és esetlegesen bajba jutó török állampolgároknak nyújthatna segítséget.

Két héttel később a szerb politika „szólóénekese”, Ivica Dačić házelnöki titulusban látogatott Ankarába, akit a török külügyminiszter lelkesen fogadott. Majd pedig maga Aleksandar Vučić látogatott Isztambulba, ahol két órán keresztül a török elnökkel, Recep Tayyip Erdoğannal beszélte át a két ország közötti, egyre mélyülő kapcsolatokat.

A két vezető egymásra találása nem újdonság. Évek óta rendszeresek a találkozók, s Vučić volt az, aki végül „megenyhült” Erdoğan egy 2013-as, „kevésbé szerencsés” koszovói beszédét követő diplomáciai csörte után, amikor is elődje Tomislav Nikolić úgy döntött, országa távol marad a balkáni török kezdeményezésektől, és bojkottálja magát Törökországot is.

Míg Erdoğan nyolc évvel ezelőtti beszédét, melyben elhangzott az a kijelentés, miszerint „Törökország Koszovó, Koszovó Törökország” a szerbek érzékenyen vették, pár évvel később a tartózkodásnak már nyoma sincs.

Konfliktusosból baráti kapcsolatok

Miután Belgrád változtatott álláspontján, lassan újraindultak a bosnyák-török-szerb háromoldalú tárgyalások is, és megugrott a magas rangú találkozók száma.

A diplomácián túl a török cégek is aktivizálták magukat: míg a 2010-es évek elején alig néhány vállalat működött Szerbiában, addig számuk mára már elérte az ötvenet, és a török külügyminisztérium szerint több mint 110 millió dollár értékben fektettek be a balkáni országban.

Ami már csak annak tükrében is érdekes, hogy a két ország kapcsolata az utóbbi évtizedekben inkább volt konfliktusos, mint baráti: a kezdeti hezitálás után Ankara a délszláv háborúban a bosnyákok mellé állt, majd később Koszovót is támogatta.

Amikor az elsők között ismerte el az albán többségű Koszovó függetlenségét, Szerbia rövid időre meg is szakította a diplomáciai kapcsolatokat Törökországgal. Ezeket később visszaállították, azonban a közeledésnek Boris Tadić 2010-es isztambuli látogatása ágyazott meg, akit a pletykák szerint lenyűgöztek a hatalmas, 15 milliós metropolisz toronyházai.

Valóban: a 2010-es évek elején úgy tűnt, hogy Erdoğan alatt a korábban szegénynek tekintett ország jelentőset lép előre, és regionális gazdasági szereplővé válik.

Noha jelen pillanatban a török gazdaság eléggé gyengélkedik, a török cégek 2015 óta igen aktívvá váltak. Olyan márkák jelentek meg a szerb piacon, mint a Halkbank pénzintézet, az Aster tekstil, amely Nišnél hozott létre textilgyárat.

A Teklas autóalkatrész gyártó vállalat pedig már a második gyárát tervezi Szerbiába kihelyezni – a 2015-ben megnyitott dél-szerbiai Vladičin Hanban lévőben Vučić a nyáron még tiszteletét is tette, s megszemlélte a gyárban folyó munkát, illetve szóba elegyedett a munkásokkal.

Szerbia érdeklődik bizonyos katonai felszerelések és fegyverek iránt is, a szerb elnök erről már 2019-ben is tárgyalt török kollégájával.

Infrastrukturális barátság

De politikailag legtöbbre a törökök által támogatott beruházást, a Belgrád- Szarajevó autópályát értékelik: munkálatainak elindításánál a szerb és a bosnyák vezetőkön kívül Recep Tayyip Erdoğan is jelen volt.

Ezzel a török vezető aláhúzta: noha Szerbia fontos Ankara számára, azonban Bosznia is legalább akkor súllyal esik latba politikailag, s Törökország számára egyáltalán nem mellékes, hogy a két ország közötti viszony javuljon.

Ehhez képest kisebb súllyal esik latba, hogy a Szandzsákban is aktívak a török infrastrukturális cégek, hiszen ott szintén autóutat építenek.

A török érdeklődés a déli terület iránt: történelmileg, de még a jugoszláv időben is jelentős volt a helyi bosnyákok Törökországba költözése által, akik később megszerezték az állampolgárságot is, jelenleg pedig inkább a kormánypártra szeretnek szavazni.

Így a kétoldalú kapcsolatok erősítése és a bosnyák kisebbség gazdasági és kulturális segítése már messze túlnyúlik a kétoldalú kapcsolatokon, s török belpolitikává válik.

Ahogy maga a Szerbiával való kapcsolat is. A gazdasági sikerek mellett jól jön a török vezetőknek, hogy egy korábban ellenséges, ugyanakkor meghatározó balkáni országgal immár kifejezetten jók a kapcsolatok. Ahogy az is, hogy annak vezetője szívesen látogat Törökországba, s fogadja is a török államfőt, akinek renoméja Nyugaton igencsak megkopott az utóbbi években.

Ha pedig minden a tervek szerint halad, Erdoğan még az év végéig tiszteletét teszi Belgrádban.