Connect with us

Afganisztán

ELLENSÉGBŐL JÓSZOMSZÉD: Irán és az új tálib vezetés Afganisztánban

Közzétéve:

A megjelenés dátuma

afganok menekulnek
play icon A cikk meghallgatása
()
Olvasási idő: 7 perc

2021. augusztus 24-én, kedden a tálibok kérésére Irán visszaállította az üzemanyag szállítást Afganisztánba, amelyet a kialakult kaotikus helyzetben függesztett fel, 2021. augusztus 26-án, csütörtökön Hoszein Amír- Abdollahian, Irán új külügyminiszere első hivatali munkanapján találkozott a pakisztáni külügyminiszterrel Makhdúm Sáh Mahmúd Quresival, hogy a jelenlegi afganisztáni helyzetről tárgyaljanak, és egyben támogatta, hogy Afganisztán hat szomszédja tartson közös külügyminiszteri találkozót a közeljövőben.

Az afgánok és Irán

Hosszú út vezetett addig, amíg az Iráni Iszlám Köztársaság ilyen pragmatikusan kezdett a tálib mozgalommal viseltetni. Iránnak régi kapcsolatai vannak Afganisztánnnal, sokkal régebbiek, mint gondolnánk. A mai Afganisztán az un. perszofón világ része volt mindig is, ahol a perzsa nyelv egyik bölcsője ringott, és ahol az iráni történelem fontos ókori, középkori szereplői éltek, továbbá ahol most számos kisebb iráni nyelvet beszélnek, de az ország két hivatalos nyelve, a pastu és a dari is az iráni nyelvek családjába tartozik.

A mai Afganisztán területén élt vélhetően Zarathustra, a zoroasztrianizmus prófétája Kr. e. 1000 táján, de Afganisztán területéről (Balkh környékéről) származott Rúmí, a legnagyobb perzsa szúfi költő is a 13. században. A mai Irán (az egykori Perzsia) közel 950 kilométeren határos keleten Afganisztánnal, de ez a határ ebben a formájában csak az 1930-as években lett pontosan kijelölve. Olyan, a mai Afganisztánhoz tartozó területek mint Herát és Balkh környéke a perzsa-iráni történelem, kultúra, irodalom fontos helyszíneinek számítanak. Herát és környéke pedig csak 1885 táján vált véglegesen Afganisztán részévé, a Herátot korábban sokáig birtokló Perzsia valójában igen nehezen vette ezt tudomásul. Nem ritkán fordul elő manapság is, hogy az iráni sajtóban ’Herát és Afganisztán’ terminust használnak a keleti szomszédra, félreérthetetlenül utalva a Herát iránti élénk iráni érdeklődésre.

Mindezeken túl az afganisztáni lakosság (mintegy 38 millió) ember) mintegy fele az Iránban államnyelv perzsa valamelyik variánsát beszéli (egyaránt politikai érzékenységet sért, ha jelen sorok szerzője a darit vagy a tadzsikot akár perzsa dialektusnak, akár önálló nyelvnek nevezi, így jobb a semleges ’variáns’). Herátiak, tadzsikok, kabuliak, hazarák anyanyelve a perzsa valamelyik variánsa, de emellett sokan is második nyelvként beszélik, és így nem véletlenül lett a dari (kabuli perzsa) Afganisztán egyik hivatalos nyelve a pastu mellett.

A szoros történelmi, nyelvi, kulturális szálak ellenére Irán és Afganisztán lakosságának jelenlegi viszonya nem túl jó.

A súrlódások több okra vezethetők vissza: egyfelől Iránban jelenleg közel hárommillió afgán menekült él, akik 1979 után, a szovjet-afgán háború kitörését követően menekültek át Iránba. Ezek a tömegek többségében szegény, vidéki afgánok voltak, akik a mélyszegénységből érkeztek a modernizálódott Iránba. A sah bukása után az irak-iráni háború gyötrelmeivel birkózó Irán keleti részén felbukkanó afgánok tömegeinek integrálása nehezen ment, és az iráni afgánok mindmáig az iráni társadalom peremén gettósodó, többségében nincstelen tömegek maradtak. A síita Iránban a többségében szunnita iráni afgánok többsége alkalmi vagy illegális munkákból tengeti mindennapjait Teheránban, Jazdban, Mashadban és reménye sincs az átlag iráni életszínvonal elérésére. Ám még így is inkább Iránban érzi magát nagyobb fizikai és anyagi biztonságban, mint a közel negyven éven alatt romhalmazzá vált, bizonytalan jövőjű vidéki Afganisztánban.

Az afgánok tehát maradnak Iránban, ahol már lassan a harmadik generációjuk születik meg. Irán ezzel együtt nagyon sokat költ az iráni afgánok képzésére, iskolák sokaságát alapította számukra, és gimnáziumi érettségiig ingyenesen tanulhatnak Iránban, bár iráni útlevelet nem kaphatnak. Ezzel együtt tagadhatatlan, hogy vannak feszültségek és sztereotípiák a többségi iráni társadalom és az időnként lenézett iráni afgánok között. (Az átlag iráni afgánhoz egy fokkal jobb helyzetben van a tizenkettes síita iszlámot követő afganisztáni hazara kisebbség, akik etnikailag mongol származásúak, és perzsául beszélnek. Ők amolyan anyaországként tekintenek Iránra, és Irán is erősen támogatja a vele egyvallású hazarákat).


A tálibok és Irán

Az afgán migráció most is, az amerikai kivonulástól függetlenül, folyamatos Afganisztánból Iránba, hasonlóan az elmúlt negyven évhez, melyet még az is tetéz, hogy Irán a szankciók miatt nem a legmodernebb katonai megfigyelő eszközökkel tudja őrizni az amúgy is igen hosszú afgán határát. Az iráni afgánok egyes csoportjai harcoló zsoldosként Szíriában is feltűntek 2012 óta, ahol két ezredet is felállított Irán iráni afgánokból, akik cserébe iráni útlevelet kaphatnak meghatározott idejű katonai szolgálat után.

Az iráni-afgán kapcsolatokat súlyosan terheli az ópium kérdése is, közismert, hogy Afganisztán az egész világ ópiumtermelésének nyolcvan százalékát állítja elő, és a háborús viszonyok között a falusi afgán lakosság egyik legfontosabb, ha nem a legfontosabb bevételi forrása a máktermelés. A nyugati szomszéd Irán egyszerre cél- és tranzitországa az afgán ópiumtermelésnek, amelyet a nehezen ellenőrizhető iráni-afgán-pakisztáni, helyenként mocsaras, vizenyős határhármas területén csempésznek át a helyi drogbárók, akik olykor nem átallnak fegyveresen szembeszállni a hatóságokkal, ha érdekeik ezt kívánják. Más esetben a megvesztegetés jól bevált eszközéhez folyamodnak. Irán persze, nem az egyetlen kivezető útvonala az afgán drognak, vannak más (közép-ázsiai, pakisztáni) útvonalak is. A két ország viszonyát tovább rontja, hogy súlyos vízhiánytól kezdett szenvedni mindkettő az utóbbi években, és ez néhány éve a Helmand folyó vízelosztása politikai feszültségekhez vezetett a két állam között. A két ország még az 1970-es években egyezett meg a Helmand vizének elosztásáról, de a radikálisan csökkenő édesvíz-készletek miatt manapság a két fél máshogy értelmezi a vízelosztás fogalmát.

Mindezek mellett a két állam viszonyában újabban több pozitívum is fellelhető. Afganisztán például nagyon fontos pénzügyi forrása Iránnak, amely – az utóbbi időkig – képes volt valutában fizetni Iránnak az odaáramló olcsó iráni élelmiszerért, üzemanyagért és könnyűipari termékekért. Itt főleg az iráni üzemanyagszállítások jelentettek sokat Afganisztánnak, amelyet relatíve olcsón áron vettek az afgán állampolgárok.

Ami a tálib mozgalmat és annak iráni megítélését illeti, az iráni közvélemény elég elutasító velük szemben.

Ennek okait 1998 augusztusában, az első tálib uralomban kell keresni, amikor a tálibok iráni diplomatákat és sajtómunkásokat végeztek ki az észak-afganisztáni Mazár-i Sarífban. Ezt majdnem egy iráni-afgán háború követte, a radikális szunnita iszlamista, szaúdi és al- Kaidás kapcsolatokkal rendelkező tálibok emellett 2001 előtt vérfürdőket rendeztek az Irán védelmét élvező afganisztáni hazara kisebbség köreiben, ami miatt tovább nőtt a velük szembeni iráni ellenszenv.

Mindezeken túl az Afganisztánnál jóval fejlettebb és modernebb viszonyok között élő iráni lakosságban általános viszolygást váltott ki a tálibok extrémizmusa.

Irán 2001 előtt nyíltan támogatta az un. Északi Szövetséget, amely a legfontosabb tálibellenes katonai-politikai formáció volt, és a 2001-ben az al- Káida által meggyilkolt Ahmad Sáh Maszúd, a ’Pandzssír völgy oroszlánja’, jó viszonyt ápolt Qászem Szolejmánival és az Iráni Forradalmi Gárdával. Mindezen okok miatt Irán finoman fogalmazva sem ellenezte a 2001-es nyugati támadást a tálibok uralta Afganisztán ellen, és logisztikai úton jelentős támogatást adott az amerikai erőknek a háború kezdetén. Politikai érdekei diktálták ezt, hiszen a 2001 előtti tálibok egyértelműen és világosan Irán-ellenes politikát folytattak, megbuktatásuk tehát Irán érdeke volt, amely így képes volt erősíteni helyzetét Afganisztánban.


Az amerikaiak és Irán

Az elmúlt húsz évben azután a dolgok árnyaltabbá kezdtek válni. A tálibok kezdeti vereségeik után képesek voltak visszaerősödni Afganisztánban, a továbbra is többnyire rossz vagy legalábbis nem túl rózsás amerikai-iráni viszony bizalmi indexét nem erősítette az erős amerikai katonai jelenlét Afganisztánban, Irán szomszédságában 2001 óta húsz éven át. Mindez a korábban Iránban gyűlölt tálibok képét átértékelte szép lassan Iránban. Az iráni politikai-katonai vezetés mindig is nagyon pragmatikusan tudott viszonyulni szövetségesi téren, és ellenségből is képes volt jóbarátot kreálni, ha érdekei ezt diktálták. Ez lett a tálibok sorsa is iráni szempontból.

Az utóbbi években többször is felröppentek olyan meg nem erősített pletykák, hogy az eredendően radikálisan síita-ellenes tálibok nem egy vezetője kapott iráni fegyvereket vagy védelmet, vagy húzta meg magát hosszabb-rövidebb ideig a síita Iránban, és már jó ideje volt-lehetett kommunikáció Irán és különböző tálib csoportok között. Az ’ellenségem ellensége a barátom elve’ alapján Irán és a tálibok közös USA-ellenessége volt a stratégiai platform az együttműködésre, és a felek többnyire fátylat borítottak a 2001 előtti rossz viszonyukra.

Mindezek fényében aligha meglepő, hogy idén júliusban magasrangú tálib delegáció járt Teheránban, és Irán nem zárta be kabuli nagykövetségét sem a 2021 augusztusi tálib bevonulás után sem (igaz vidéki konzulátusainak egy részét viszont bezárta). Irán néhány nap után visszaállította az Afganisztánba irányuló üzemanyag szállítását és (többnyire) visszafordította az Afganisztánból menekülő katonákat és határőröket (igaz eközben új határmenti táborokat kezdett építeni hírek szerint a várható civil menekülthullám miatt). Iráni szunnita kisebbségi imámok pedig a tálibok győzelmét dicsérték pénteki imáikban. Az iráni sajtóban pedig valahogy elmaradtak a tálibok korábbi bűneinek felemlegetései, és pragmatikus kivárásnak tűnő politikai attitűd rajzolódik ki iráni részről a még korántsem világos afgán jövővel kapcsolatban. Cserébe a tálibok is fogadkoznak, hogy a hazarák és más afganisztáni síiták haja szála sem görbül, és nem térnek vissza a 2001 előtti idők.

Afganisztán és Irán jelenleg az a két ország, melyet az USA-val szemben kritikus elitek irányítanak a régióban, és mind Ebrahim Raiszí iráni elnök, mind Alí Khameneí Irán legfelsőbb vallási vezetője az USA felelősségét firtatta Afganisztánban a mostani kivonulást kapcsán. Ám a jövőt illetően legyünk óvatosak. Irán és az iráni elitek esetében nagyfokú pragmatizmusról beszélhetünk, ahol a rendszer érdekei diktálják az aktuális lépéseket, és a mindenkori szövetségesek kiválasztását. Meglátjuk, mit hoznak a következő hónapok.

Tetszett a cikk?

Osztályozd a csillagokkal!

Átlag: / 5. Szavazatok:

Ha tetszett ez a cikk,

kövess bennünket ezeken a csatornákon:

Sajnáljuk, hogy nem tetszett a cikk!

Segíts nekünk, hogy jobb cikkeket írjunk,

Ezért mondd el a kifogásod

Az olvasás folytatása




BALK könyvek Balkán

Albánia

ÖNGÓL: Több, mint 150 afgán rekedt Albániában a nem hiteles kanadai dokumentumok miatt

Avatar photo

Közzététel:

a megjelenés dátuma

Kanada
KANADAI CSAPATOK AFGANISZTÁNBAN: Kanada leghosszabb háborúja, amelyet kizárólag önkéntesek vívtak, akik újra és újra beálltak a sorba (Forrás: Twitter)
play icon A cikk meghallgatása
()
Olvasási idő: 4 perc

2021 októberében a FIFA azt ünnepelte, hogy több, mint 150 embert menekített ki a tálibok által ellenőrzött Afganisztánból. A szervezet arra számított, hogy a sportolókból és emberi jogi aktivistákból álló afgán csoportot rövid idő alatt Kanadába telepítik át. A tálib hatalomátvételt követően az észak-amerikai ország több mint húszezer kiszolgáltatott afgán befogadását tervezte, köztük női vezetők, emberi jogi aktivisták és újságírók számára nyújtott volna védelmet, hogy megóvja őket a radikális iszlamista tálibok megtorlásától. Most viszont kiderült, hogy 150 afgán rekedt Albániában, mert nincsenek rendben a Kanadától kapott papírjaik.

Nem hamisak, de nem is hitelesek

A beutazáshoz szükséges dokumentumok Marilou McPhedran kanadai szenátor irodájából származnak. Ámbár McPhedran segítségével a csoport elhagyta Afganisztánt, most nem tudja megtenni a transzatlanti utat Kanadába, mert az ottawai szövetségi kormány szerint a dokumentumok nem hitelesek, és ezáltal érvénytelenek.

A hírt először a The Globe and Mail kanadai napilap közölte egy meg nem nevezett forrásra hivatkozva.

Kanada

A kanadai szenátor állítólag a védelmi miniszter kabinetfőnökétől kapott sablon alapján állította ki a dokumentumokat (Forrás: Twitter, Marilou McPhedran)

A FIFA korában arra számított, hogy a teljes csoportot, amelynek sportolók és emberi jogi aktivisták a tagjai, rövid időn belül Kanadába telepítik át, merthogy megkapták a kanadai úti okmányokat. A dokumentumokat McPhedran irodája küldte a FIFÁ-nak, amely aztán szétosztotta azokat az afgánok között.

Az afgánok nevét is tartalmazó okmányok alapján két évvel ezelőtt még úgy tűnt, hogy a kanadai hatóságok, vagy éppenséggel az ottawai kormány engedélyezte az afgánok számára a beutazást, ez azonban azóta sem történt meg, az afgánok Albániában vesztegelnek.

Az eset nagy visszhangot váltott ki Albániában és Kanadában is. Az albán hatóságok folytatják a dokumentumok hitelességének vizsgálatát, miközben (vélhetően a FIFÁ-val karöltve) gondoskodnak az érintett afgánokról.

Kiszivárgó hírek szerint a FIFÁ-val kapcsolatban álló 163 afgán menekült, akiknek nem engedélyezték a Kanadába történő beutazást, az elmúlt másfél évet egy albániai szállodában töltötte.

Lényegében arról van szó, hogy a kérdéses okmányok bár nem hamisak, de nem is közhitelesek, és ezáltal érvénytelenek.

Egy kanadai szövetségi illetékes szerint, akit nem nevezett meg a Globe, összesen 228 afgán volt kapcsolatban a FIFÁ-val, és kapott okmányokat McPhedran irodájától.

Ezek az afgánok most két folyamatban lévő bírósági eljárásban próbálják kötelezni a kanadai kormányt, hogy fogadja el a dokumentumokat, és engedélyezze számukra a belépést Kanadába.

A meg nem nevezett kanadai illetékes szerint ugyanakkor az afgánok egyike sem nyújtott be hivatalos kérelmet, hogy az ottawai kormány afgán menekültekre vonatkozó különleges bevándorlási programjának keretében utazzon Kanadába.

Folyik a huzavona

Közben folyik a huzavona a kérdéses okmányok körül, mivelhogy az ügyben van egy jogértelmezési csavar, vagyis keletkezett egy hiátus, fekete lyuk, vagy nevezzük bárminek, a valódi közhiteles okmányokat ugyanis a kanadai törvények szerint vagy a szövetségi bevándorlási minisztérium, vagy a kanadai globális ügyek minisztériuma bocsátja ki, és nem egy szenátor irodája.

Ezek után aligha meglepő a kanadai kormánynak az álláspontja, miszerint a szenátor asszony irodájából származó dokumentumok nem közhitelesek, és az ügyet a rendőrséghez utalták, ami azt jelzi, hogy okirathamisításra gyanakodnak.

Kanada

Afgán menekültek egy szerbiai befogadó központban (Forrás: BALK)

McPhedran ugyanakkor fenntartotta azt az álláspontját, hogy ő és irodája jóhiszeműen küldte ki a szenátori dokumentumokat, hogy segítsen a veszélyben lévő afgánokon, a dokumentumok kiállításához szükséges sablont pedig a védelmi miniszter kabinetfőnökétől kapta.

Egy bírósági beadványban McPhedran közölte, hogy irodája 640 ilyen levél kiadásában közreműködött, vagyis még előbukkanhatnak “nem közhiteles afgánok”.

A középutas vagy mérsékelten konzervatívnak tekinthető Globe and Mail az üggyel kapcsolatban megállapította, hogy Kanada és más NATO-szövetségesek nagyrészt kudarcot vallottak azoknak az afgánoknak a megmentésére tett erőfeszítésekben, akiknek a brutális fundamentalista tálib rezsim 2021. augusztusi hatlomátvételével párhuzamosan menedékjogot ígértek.

Azokban az időkben a FIFÁ-ra óriási nyomás nehezedett, hogy segítsen megmenteni a női sportolókat, mert fennállt a veszélye, hogy a tálibok esetleg üldözik őket.

A FIFA segít

A FIFA szóvivője az üggyel kapcsolatban a Globe-nak elmondta, hogy a csoport 2021. novemberben történt kimenekítése óta a nemzetközi labdarúgószövetség fedezi az afgán sportolók, a hozzájuk kapcsolódó személyek és a jogvédők költségeit, vagyis fizetik a számukra biztosított szállást, étkezést, egészségügyi ellátást és az egyéb felmerülő számlákat.

A csoport számára emellett tanácsadási támogatást, angolórákat és személyenként havi 50 dolláros ösztöndíjat is biztosítanak.

A BALK úgy tudja, hogy központi megbízás alapján Albániában egy magyar női festőművész segít a menekült nőknek és gyerekeknek, hogy a művészet segítségével dolgozzák fel a traumákat.

A FIFA-szóvivő elmondta, hogy a csoportba tartozó gyermekek iskoláztatását, óvodáját és egyéb gondozását az UNICEF és a Save the Children intézi, ezek a szervezetek a csoport tagjainak jogi támogatást nyújtanak az állandó lakóhely biztosításához.

Az előzményekhez tartozik, hogy miután az amerikai és a NATO-erők kivonulása után a tálibok 2021-ben visszaszerezték a hatalmat Afganisztán felett, Albánia beleegyezett, hogy legalább egy évre több ezer afgán menekültet fogad be.

Ez alapvetően azokra az Egyesült Államokba tartó afgánokra vonatkozott, akik vízumellenőrzés alatt álltak, és a vízumhoz szükséges átvilágítás befejezésére vártak.

Amikor 2021-ben világossá vált, hogy Kanada nem fogadja be az FIFA által kimenekített afgánokat, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség azon kezdett dolgozni, hogy egy harmadik országot találjon nekik, ahol letelepedhetnek.

A forrás szerint a szervezet arra számít, hogy sikerül megoldást találni, ugyanakkor “alternatívaként” elvárja, hogy Kanada tartsa tiszteletben a McPhedran szenátor asszony által kiadott dokumentumokba foglalt kötelezettségvállalásokat.

Harmadik lehetőségként az is felmerülhet, hogy az afgánok Albániában maradnak, ha ebbe netalán beleegyeznek, merthogy nem ezt ígérték nekik, és “nem ilyen lóról álmodtak”.

Tetszett a cikk?

Osztályozd a csillagokkal!

Átlag: / 5. Szavazatok:

Ha tetszett ez a cikk,

kövess bennünket ezeken a csatornákon:

Sajnáljuk, hogy nem tetszett a cikk!

Segíts nekünk, hogy jobb cikkeket írjunk,

Ezért mondd el a kifogásod

Az olvasás folytatása

KÖVETÉS

A BALK Hírlevele


Azonnali értesítés

Meteorológia

Könyvek kedvezménnyel

B.A. Balkanac

Balkanac

in english

Könyvek kedvezménnyel

Tíz nap legjava