A lélek örvénylő mélységeiből – AdeleKaleh virtuális kiállítása

Teljes és valós pogári nevén Adele Kehl- Geafer festőnő – írtunk már róla a vízbe temetett Ada Kaleh szigetével kapcsolatban – szíves kérésünkre a minap elküldött pár képet Svájcból, ahol él. Műveit ezennel láthatóvá tesszük itt, a mi kis virtuális “balkáni” galériánkban. Méghozzá egy újabb rövid szöveg kíséretében, amely egyaránt igyekszik szólni róla és a művéről-műveiről. Mintegy friss útmutatóul persze, ezúttal azonban ne mi beszéljünk, hanem inkább Adele. A művésznő vallomása következik: dióhéjban. Hogy ne ismételjük magunkat, és azért is, mert a lényeg ebben az esetben a szubjektív autentikusság meg a nem kevésbé szubjektív hangulat. Annyit állapítunk meg végezetül/bevezetőül részünkről, hogy ezzel a kis ünnepélyes megnyitó meg is történ. Lehet olvasni, szemlélődni. (Van olyan, aki egyszerre tudja a kettőt.) Megvolt hát a kis vernisszázs.

ADELE: Geafer Adele (törökül Adile) Gülsen, így lettem anyakönyvezve 1950-ben. A szigeten mindenki Adinak nevezett, a hodzsa persze, Adílénak hívott. Mivel igazából akkor, amikor Adinak szólítanak, érzem azt, hogy rólam van szó, nem esetleg egy másik Adele vagy Adél nevű hölgyről, ezért úgy döntöttem, a művésznevem Adikaleh-ként hangzana a legszebben és a legmegfelelőbben. – Így legalább a hovatartozásom is benne van, még ha víz alá került is a hely.

Régebben Ilyas nagyapámnak volt egy bazárja, a nagyanyám pedig, aki erdélyi szász származású, képeket festett üvegre, amiket aztán ebben a bazárban árultak a turistáknak. Tehát ebből is látható, hogy a festészet és az ehhez társuló festés jó rég napirenden lévő tevékenység volt a családban. Egyébként az anyai nagyszüleim is a szigeten laktak: Lőcsey László és Lőcsey (sz. Vavra) Gizella.

Amikor szüleim elváltak (megjegyzem, édesanyám neve is Lőcsey Gizella), két évet még az anyai nagymamámmal töltöttem, illetve néha az apai nagyszülőknél voltam. Két évet Ada Kaleh-n jártam iskolába, ami alapban román nyelven folyt úgy, hogy az utolsó órát a hodzsa tartotta törökül. Közben édesanyám újból férjhez ment, majd elvitt magával Temesvárra, ahol természetesen teljesen más impulzusok értek. Elsősorban is felvettek a balettintézetbe. Nem utolsósorban az új családban találkozhattam sok-sok festménnyel, így a francia impresszionisták műveivel, ami nagy hatással volt rám, ízlésformálónak bizonyult.

Ada-Kaleh

Az idögép

Beköszönt a tavasz

Nyári záporeső után

Párhuzamos vilàgok

Virággumó

A víz és a tűz elemek harca

Azt követően, hogy elmentem onnan, minden szünidőmet Ada Kaleh-en, azaz Ada- Kalén töltöttem, míg le nem rombolták a házunkat, hogy nagyszüleimet ideiglenesen egy másik házba költöztessék. Szegények ott várták az akkor még létező Nyugat- Németországba szóló útlevelüket.

– Ha már el kell hagynunk ezt a szigetet, akkor legszívesebben az anyaországba mennék vissza

– mondogatta a szász származású nagyim.

Mi meg vissza a művészethez. Bár többféle ágazata vonzott, mégis a festés lett az, amiről nem tudtam volna lemondani – semmi áron. Bevallhatom, hogy a világnézetemben mindig hasonlóságot vélek felfedezni a természeti erők szembenállása és az emberi érzések között. Az is lehet, hogy a gondolatainkkal teremtjük a világot, amelyben vagyunk, és a természeti jelenségek ugyanazt a harmóniát, illetve diszharmóniát tükörként tartják elénk.

Ahogy a neveknek, számoknak meg a napoknak számomra színük és formájuk van, ugyanúgy a gondolataimat a világ misztériumáról – például hogy egy aprócska virággumóban ott van az egész Földanya – meghatározó színekkel, formákkal próbálom kifejezni. Régebben olajfestékkel dolgoztam, de ma már akrilt és zsírkrétát is használok. Egyszóval vegyes technikával operálok.