SAJTÓSZABADSÁG: Határon innen, határon túl, avagy hogyan bontsuk kívülről a rendszert?

 
Az új szerb ellenzéki napilapot, a Novát Horvátországban, Eszéken nyomtatják. A két hete működő napilap nyomtatása Veselin Simonović igazgató szerint azért került a határon túlra, mert Szerbiában senki sem merte vállalni a munkát, attól függetlenül, hogy a luxemburgi székhelyű United Media Digital, a Nova tulajdonosa, hajlandó volt fél évre előre kifizetni a nyomdai költségeket.

Az újvidéki Fórum ugyan vállalta volna a munkát, de mivel nem rendelkezik színes nyomással (rotációval) az United Media Digital végül más megoldás után nézett.

Simonović a zágrábi Telegram portálnak nyilatkozva elmondta, hogy a Fórumnak felajánlották azt is, hogy közös beruházással oldják meg a problémát, de ebben az újvidéki cég nem volt érdekelt.

Valószínűleg azért, mert a színes rotáció nem kapott volna elegendő megrendelést, és nem lett volna munka, vagyis  hosszú távon nem lett volna kifizetődő a nyomda üzemeltetése. (K.R. megjegyzése).

A nyomosabb ok inkább az, hogy politikailag lehetetlenítették volna el a Fórum nyomdát, polgármesterként ugyanis Újvidéken székel Miloš Vučević, aki a Szerb Haladó Párt alelnöke, és a szerb elnök egyik „legjobb helytartója”.

Simonović szavai szerint a szerb nyomdák egyszerűen nem merték vállalni az ellenzéki napilap nyomtatását, mert féltek a kormány esetleges büntető akcióitól, és ezt néhányan nyíltan meg is mondták.

Ügyes reklám, vagy szomorú valóság?

Szerbia esetében nem könnyű megállapítani, hogy hol húzódik meg a határ az újságírás és az abszurd között, főleg ami az United Grouphoz tartozó médiát illeti. A United Media egy brit befektetési csoport, a BC Partners tulajdonában van.

A szerb elnök magánhadjáratot folytat az United csoporthoz tartozó újságírók ellen, a sajtótájékoztatókon gyakran fojtja beléjük a szót, vagy oktatja ki őket „nyuszika stílusban”, ha van sapkád, akkor azért, ha nincs, akkor azért. A szerb hatóságok adminisztratív intézkedésekkel is igyekeznek ellehetetleníti az United Media működését.

Ugyanakkor az is igaz, hogy a csoport tulajdonában lévő szerb Nova TV fő műsoridőben, este nyolc órakor, bicskanyitogató módon tálalja a nap eseményeit (Pregled dana), ott kötelező a szerb kormány és a csatolt intézmények folyamatos szapulása, pozitív vélemény a véletlen elszólás szintjén sincs.

Ugyanakkor a felmérések szerint az RTS (Radio-televizija Srbije – Szerb Rádió- Televízió) híradójában az elmúlt évben a kormány a műsoridő 93 százalékát kapta, az ellenzék viszont csupán 7 százalékot, azt is zömében negatív kontextusban.

Korántsem könnyű a szerb médiahelyzet: van ugyan ellenzéki média Szerbiában, de az nem jut el a szavazóbázis nagy részét kitevő idősebb korosztályhoz, és miután Szerbiában is tavaszra lesznek (előrehozott) parlamenti választások, a politikai életnek ez az az időszaka, amikor nyugdíjast kell venni kilóra.

Egyelőre csalóka engedmény, hogy nap, mint nap eljuthat az eszéki Glas Slavonije nyomdájában naponta 40-50.000 példányban kinyomott sajtótermék a mintegy 200 kilométerre fekvő Belgrádba.

Ez annak a látszatát kelti, hogy nincs represszió a „rezsim” részéről, hiszen a vámőrök, ha nagyon akarnák, a határon „egy kicsit” feltartóztatnák a szállítmányt, azt pedig tudjuk, hogy a „legrégibb dolog a világon a tegnapi újság”.

És ami késik, az nem múlik. Mérget lehet rá venni, hogy eljön az a pillanat, amikor nem engedik be Szerbiába az új ellenzéki napilapot, ami akkor történik majd meg, ha valami másról el kell terelni a figyelmet.

A Nova élete

Mindazonáltal a Nova élete a politikai konstellációtól függ, illetve csak nehezebb lesz, amennyiben szigorúan tartja magát a meghirdetett szerkesztőségi politikához, és mindent leközöl, amit mások nem akarnak, vagy nem mernek megírni. És ha csak az igazságot írják, s nem bulvárkodnak, mert a médiavalóság ma a bulvársajtó és a Facebook.

Ez máris látszik a hirdetések szinte teljes hiányán, mint ezt Drago Hedl a horvát oknyomozó újságírás egyik veteránja, a Telegram újságírója megállapította a Nova múlt péntek számát lapozgatva.

Persze, sírni nem kell, tőkeerős cég áll mögöttük, és miután az egyik politikai opcióhoz (értsd: szekértáborhoz) tartoznak, a hirdetők is előbb vagy utóbb megjelennek, mondjuk uniós befektetők, vagy éppen a brüsszeli bizottság képében.

Ezt támasztja alá Veselin Simonović az United Media Digital igazgatójának nyilatkozata, hogy az a kevés hirdetés, ami eddig a Novában napvilágot látott, szinte kivétel nélkül nyugati érdekeltségű cégektől származott, amelyekre a szerb kormánynak semmilyen hatása nincs.

Simonović véleménye szerint a Nova még így is meg tud állni a saját lábán, amennyiben az eladott példányszám napi 20 ezer körül forog.

Érdekességként megemlítjük meg, hogy a Nova 29 dinárba kerül, azaz 24 eurocentbe (90 forintba). Hogy ezzel hogy lehet kigazdálkodni egy napilapot csak a példányszámra támaszkodva, azt nyilván ők sem tudják.

Viszont aki egyértelműen elégedett az egész történetben, az az eszéki nyomda, mert a parányi, zsúfolt horvát piacon nem túl gyakran hullik az ölébe egy napilap nyomtatása.

Így a végén azért még egyszer idézzük fel, hogy jövő tavaszra választások lesznek Szerbiában, vagyis a Novának minden bizonnyal küldetése van. Hogy utána mi történik, az két esélyes, vagy megmarad, vagy nem.