Szerbia az Orosz Föderációtól felvett hiteleket ezentúl orosz pénzben, vagyis rubelben fizetheti vissza. Ezt Moszkvában jelentették be, már csak a vonatkozó kormányközi szerződést/jegyzőkönyvet kell aláírni. A jelek szerint Oroszország értékeli, hogy a belgrádi vezetés ellenáll a nyugati nyomásnak, és továbbra sem vezet be szankciókat Oroszország ellen. Vagyis miközben a Nyugat fenyeget, Moszkva édesget.

A szerbek mintha kerülnék Moszkvát

A Szerbia számára “örömteli döntést” Mihail Misusztin hozta meg. Orosz médiajelentések szerint Misusztin már ki is adta az utasítást a rubelben történő visszafizetéssel kapcsolatos kormányközi megállapodás megkötésére.

Egyelőre nem világos, hogy erre miként kerülhet sor, és hogy az oroszok milyen szintű találkozóban gondolkodnak, ragaszkodnak-e miniszterei, vagy netalán még annál is magasabb szintű találkozóhoz.

A szankciók miatt az orosz vezetők nem tudnak eljutni Szerbiába, a szerbiai kormányzat “oszlopos tagjai” viszont az utóbbi időben mintha nem preferálnák Moszkva felkeresését.

Ezért várható volt, hogy Moszkva előbb, vagy utóbb nemtetszésének ad hangot, és ez január közepén meg is történt: a TASZSZ orosz hírügynökség ugyanis kifogásolta, hogy Ivica Dačić szerb külügyminiszter “látványosan kerüli” Oroszországot.

Mi nem tetszett az oroszoknak?

A TASZSZ nemrégiben arra emlékeztett, hogy az orosz külügyminiszter tavaly több alkalommal is meghívta szerb kollégáját.

Oroszország kezd háttérbe szorulni, ezért rubelben történő hiteltörlesztéssel kedveskedik Belgrádnak (Kép forrása: Twitter, Derek Chollet)

– jegyezték meg Moszkvában, ahol az Amerikához történő szerb közeledéssel kapcsolatban idézték a szerb külügyminisztériumot, amely szerint “Szerbia stratégiailag készen áll mindenféle együttműködésre az Egyesült Államokkal”.

Ezt a szerbek azt követően jelentették ki/be, hogy Dačić január 12-én Belgrádban találkozott Derek Chollet amerikai külügyi tanácsadóval, és elfogadta annak meghívását az Egyesült Államok felkeresésére.

– lelkendezett a Twitteren az amerikai külügyi tanácsadó, aki a múlt héten már vendégül is láthatta Washingtonban az Egyesült Államokat felkereső szerb külügyminisztert.

Az oroszoknak leginkább az fáj, hogy a 2022 áprilisi választásokat megelőzően Dačić egyértelműen Moszkva-párti retorikát “nyomatott”, és az ennek köszönhetően megszerzett szavazatokkal “kvalifikálta magát” a szerb kormánykoalícióba, és szerezte meg a külügyminiszteri posztot.

A Nyugat fenyeget, Moszkva édesget

Miután az oroszok most nincsenek abban a helyzetben, hogy megsértődjenek, ezért inkább elhúztak egy új mézesmadzagot a szerbek orra előtt, miután már az olcsó gázárakkal is a szerbek kedvében jártak.

Vagyis miközben a nyugat fenyeget, Moszkva édesget.

Orosz hitelből épül a szerb vasút, amelyen kínai árú halad majd Magyarország felé (Forrás: Twitter, Tomislav Momirović)

A Nova ekonomija szerb hírportál 2019 végén azt írta, hogy a Szerb Gazdasági Kamara (Privredna Komora Srbije, PKS) szerint a 2010 és 2018 közötti időszakban az Orosz Föderáció Szerbiába kihelyezett befektetéseinek nettó értéke összesen 1,47 milliárd euró volt, amivel Oroszország a befektetések nagyságáét tekintve a negyedik helyen állt, vagyis Szerbia negyedik legnagyobb hitelezője volt.

Hasan Hanić a Belgrádi Bankárakadémia professzora szerint Szerbiának jól jön, hogy az orosz kormány jóváhagyta az orosz hitelek rubelben történő törlesztését.

Hanić a belgrádi Tanjug hírügynökségnek úgy nyilatkozott, hogy Oroszország az utóbbi tíz évben mintegy egymilliárd dollár értékben nyújtott kölcsönt Szerbiának.

– jelentette ki Hanić, aki szerint a feltételek sem voltak túlzottan kedvezők, Szerbia ugyanis négy százalékos kamatra kapta a hiteleket, késedelem esetén azonban a kamat rögtön 6,1 százalékra ugrott, vagyis több, mint ötven százalékkel emelkedett.

Miért jó a rubel Szerbiának?

Hanić hangsúlyozta, hogy az ukrajnai események miatt a nemzetközi fizetési tranzakciókban nehézségek merülnek fel, és különösen a dollárban történő fizetések akadoznak.

– jelentette ki a belgrádi Politikának nyilatkozva a szerb professzor, és egyúttal annak a bizakodásának adott hangot, hogy a szerb állam elfogadja az oroszok által felkínált lehetőséget.

Arra a kérdésre, hogy szükség van-e ezzel kapcsolatban újabb dokumentum aláírása Oroszország és Szerbia között, Hanić azt mondta, hogy a rendelkezésére álló információkból arra lehet következtetni, hogy már elkészült az erre vonatkozó jegyzőkönyv a két kormány között, és ő személy szerint azt várja, hogy azt hamarosan alá is írják.

A szerb elnök a szkupstina pénteki ülésén arról is beszélt, hogy a magyarokkal és a japánokkal közösen akadályozta meg Koszovó felvételét az UNESCO-ba, de húzott még néhány váratlant, miközben tovább becsmérelte az ellenzéket. A szerbiai parlament egyébként két napos vita után elfogadta az elnöki jelentést, amely a Koszovóval folytatott tárgyalásokról szól. A beszámolóra 154 képviselő szavazott igennel, 23 nemmel, 8-an pedig tartózkodtak a jelenlévő 185 szerb honatya közül. A Vajdasági Magyar Szövetség már korábban jelezte, hogy megszavazza a jelentést, amit a szerb elnök illő módon meg is köszönt.

Nem ez a harc lesz a végső

A jelentés a “pristinai ideiglenes önkormányzati intézményekkel” folytatott tárgyalási folyamatról szólt a 2022. szeptember 1-e és 2023. január 15-e közötti időszakban, ami természetesen csak “munkacím”, mert a parlamenti ülésen a legnagyobb ökölrázás éppen a január 15-ét követő időszak eseményei miatt történt.

A balkáni ügyekben jártás olvasók tudják, hogy nem csak az oroszok, hanem a szerbek is imádnak “politikai mandarin nyelven beszélni”, így a koszovói kormányt “pristinai ideiglenes önkormányzati intézményeknek”, vagy röviden csak Pristinának nevezik. Ez azért van, mert nem ismerik el Koszovó függetlenségét, illetve mert a jelenlegi helyzetet ideiglenesnek tekintik, amiből máris lazán levonható a magvas megállapítás, hogy a francia-német “non paper” nyomán kialakult parlamenti és egyéb “műbalhé” aligha hoz előrelépést szerb oldalon, jó esetben is csak “helybenjárásról” beszélhetünk.

A szerbiai parlament ülésének második napján a purparlé jóval nyugodtabban telt, mint egy nappal korábban, miután az ellenzéki hangadók nem vettek részt az ülésen.

Transzparens a szerb parlamentben: Nem a kapitulációra! (Forrás, Twitter, Boško Obradović)

Így minden simábban ment, mert a szerb államfőnek nem kellett minden kerülőre-fordulóra kiosztania a renitenseket, ami csütörtökön az “ökölharc közeli állapotot” idézte elől.

Persze, nem kell azt hinni, hogy Vučić pénteken visszafogta magát az ellenzék gyalázásban, ez a habitusának része, és rögtön önkéntelenül előjön belőle, amint megpillant egy kamerát, de a szerb elnök szellemi fejlődésének elemzésétől itt most eltekintünk.

A szerb elnök jelentésében egyébként a Belgrád és a szerbség “békés természetére” igyekezett rámutatni, azt hangoztatva, hogy a “szerb fél” nem riad vissza attól, hogy békepolitikája révén “a tárgyalási folyamatban való aktív részvétel által megakadályozza a pristinai (!) felet abban, hogy rosszindulatú (maliciózus) hozzáállása során bármilyen alapja legyen ahhoz, hogy Szerbiát hamisan, nem konstruktív és “bomlasztó tényezőként” mutassa be”.

Ez elég fifikás összegzése annak az inkább igazinak tekinthető célnak, hogy a csütörtöki és minden más zűrzavar keltésével olyan politikai összevisszaság keletkezzen, amelyet nem öt, hanem ötven nyugati közvetítő sem képes megoldani. Merthogy a szerb szándék egyértelmű: Koszovó nem lehet Albánország része, nem lehet, nem, soha!

Még néhány körmönfont megfogalmazás

Van még néhány “körmönfont és nyakatekert” mondat az elnöki jelentésben, mint például az a megállapítás, amely szerint “az EU közvetítői és más releváns nemzetközi tényezők az elmúlt időszakban Belgrádot minden válsághelyzetben konstruktív félként jellemezték”.

Vagy az a megközelítés, hogy Szerbia hozzáállása a “Koszovó és Metóhia” térségében élő valamennyi polgár békéjének megteremtésére irányuló kompromisszumkészségen alapul, és ez nagyban befolyásolja, hogy az összes szituáció megoldása a szerb fél érdekében álljon.

Stb, stb, stb. Ezt nem csak az nem érti, aki tegnap pottyant ide e Holdról, hanem a némileg edzett megfigyelők is szájtátva állapítják meg, hogy a balkáni irracionalitás milyen újabb csodákra képes, beleértve szerebeket, albánokat zusammen.

Nem az ultimátumra. (Forrás: Screenshot)

Persze, harc az lesz, amire a parlamenthez intézett zárszavában Vučić nem először tett ígéretet, szoktatni kell az embereket ahhoz, hogy súlyos áldozatokat kell hozniuk a koszovói Szerb Községek Közösségének (ZSO) létrehozásáért.

Ugyanakkor ígéretet tett arra, hogy “minden egyes döntést a lakossággal együttműködve fognak meghozni (királyi többesben), mert hogy “nem marad el a nyomás” azzal kapcsolatban, hogy szerb részről ne tartsák tiszteletben, ami eddig már aláírásra került.

Ez a megfogalmazás a “fordított megerősítés” kitűnő példája, a szerb elnök ugyanis verbális szinten nem azt mondta, hogy Szerbia követeli a 2013-ban aláírt Brüsszeli Szerződés, valamint a Szerb Községek Közösségének létrehozásával kapcsolatban 2015-ben szintén aláírt szerződés betartását, hanem azt helyezte kilátásba, hogy a szerbekre nyomás nehezedik majd, hogy az eddig már aláírt szerződéseket ne tartsák be, de természetesen ők ezt, mint “jog- és nemzetközi jogkövető” emberek, nem tehetik meg.

A magyarok és a japánok majd segítenek

A parlamenti ülésen Milica Đurđević Stamenkovskit, az erősen jobb oldali Zavetnici Szerb Párt (zavetnici, fordítsd: az eskü őrzői) vezetőjét egyebek között az is érdekelte, hogy Koszovó függetlenségének és ENSZ-tagságának elutasításán túl a szerb elnöknek mi az álláspontja Koszovó felvételéről az Interpolba és az Unescoba.

Vučić ezzel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy Abe Sinzóval és a magyarokkal folytatott személyes tárgyalásai révén annakidején megakadályozta, hogy az úgynevezett Koszovó csatlakozzon az UNESCO-hoz. A tavaly meggyilkolt japán miniszterelnök ezt nem tudja cáfolni, magyar részről pedig nevet nem említett, de egyébként sem könnyű értelmezni, hogy a szerb elnök valójában mire gondolt.

Koszovónak 2015 novemberében egy hajszál híján nem sikerült megszereznie az UNESCO-tagságot, mert a szükséges 94 támogató szavazat helyett csak 92 igent gyűjtött be, 50 ország nemmel szavazott, 20 pedig tartózkodott.

A döntést követően Szerbiában ünnepi hangulat uralkodott, Ivica Dačić szerb külügyminiszter – aki némi kihagyás után ma is ezt a posztot tölti be – akkor úgy nyilatkozott, hogy az UNESCO-ban született döntés azt a szándékot tükrözi, hogy Szerbia soha nem adja fel Koszovót.

Japán tartózkodott a Koszovó felvételéről szóló UNESCO-szavazáson (Forrás: Beta)

A szerbek számára jól jött ez a “kis győzelem”, miután Koszovó 2009-ben már felvételt nyert a Világbankba és a Nemzetközi Valutaalapba.

Visszalapozva az internetet, az UNESCO-tagsággal kapcsolatban azonban kiderült, hogy a 2015-ös szavazás idején Magyarország támogatta Koszovó tagságát az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetében, Japán pedig tartózkodott a szavazáskor.

A japán külügyminiszter 2019 augusztusában járt Belgrádban, az akkor is külügyminiszterkedő Ivica Dačić arra kérte Kóno Tarót, hogy Japán ismét tartózkodjon Koszovó felvételének megszavazásától az UNESCO-ba és az Interpolba, ha ez netalán ismét felmerülne.

Koszovó, az Interpol & UNESCO

A téma a mai napig nem ment ki a divatból, Ana Brnabić szerb miniszterelnök az Egyesült Arab Emírségekben tett év eleji látogatása során ugyanis találkozott Ahmed Nasszer al-Raiszi tábornokkal, az Interpol elnökével.

Brnabić, a szerb kormány kihelyezett stúdiójának számító Pink Televíziónak úgy nyilatkozott, hogy a Szerbiával különösen barátságos közel-keleti országból származó interpolos vezetőtől biztosítékokat kapott arra, hogy Koszovó tagságának kérdése az ő hivatali ideje alatt, vagyis 2025-ig nem merül fel.

Az igazi haladó politikusság idomult Brnabić szerint ez különösen fontos Szerbia számára, mert az ország az Interpolt és az UNESCO-t két kulcsintézménynek tekinti, és nem szeretné, ha Koszovó tagsági kérelme ismét napirendre kerülne.

A szerb miniszterelnök január 11-i nyilatkozata ugyanakkor bizonyíték arra, hogy Szerbia küzd Koszovó tagságának meghiúsításáról a nemzetközi szervezetekben, függetlenül attól, hogy mit tartalmaz a francia-német “non paper”, és ezáltal jogosak az ezzel kapcsolatos koszovói vádak, amelyeket az utóbbi napokban Albin Kurti miniszterelnök hozott fel.

“Az áruló ajtaja nyitva áll”

Boško Obradović nem az UNESO iránt érdeklődött, ő inkább a francia-német tervre kíváncsi

A két napos szerbiai parlamenti szomorújátéknak, talán szerencsésebb így nevezni, mint komédiának, mert ez egyáltalán nem vicces, az lett az eredménye, hogy valaki mégis csak láthatja a francia-német “non papert”, amely tervnek igencsak szegényes, legalábbis abból ítélve, ami eddig kiszivárgott belőle.

A jóságos arcát is felvillantó Vučić meghívta Boško Obradovićot, a Dveri elnökét, hogy hétfőn menjen be hozzá az elnöki hivatalba, és nézze meg a “megállapodást”, valamint az arra adott szerb választ.

– mondta a szerb elnök Obradovićnak arra a kijelentésére reagálva, hogy Koszovó ENSZ-tagságával kapcsolatban nem fordult levélben az orosz és a kínai elnökhöz, pedig korábban a parlentben ezt kérték tőle.

– jelentette ki elnöki nagyság kidomborítva Vučić, aki most azoknak az uniós tagállamok a vezetőinek írt, amelyek nem ismerték el Koszovó függetlenségét, és arra hívta fel a figyelmet, hogy Albin Kurti ezeknek a leveleknek a visszavonását követeli tőle.

A szerb elnök arra biztatta Obradovićot, hogy hétfőn szabadon vigyen magával másokat is, és további információk megosztását ígérte, ha azokat nem hozzák nyilvánosságra.

– mondta Vučić, aki “ad absurdum” barátkozós kedvében még azt is lehetővé tenné a Dveri vezetőjének, hogy átlépjen a Szerb Haladó Pártba, mint azt a Zavetnici öt tagja már nagy hírverés közepette pénteken (február 3-ám) megtette. Isten és Vučić szeszélye kiszámíthatatlan.

Hétvégi stresszoldó írásunk következik, miután Horvátországban lényegében semmi olyan nem történt a napokban, amiről érdemes lenne beszámolni, és nem írtuk volna már meg, ezért úgy határoztunk, hogy átkerülünk az élet napos oldalára, és Adria-parti nonszenszekről tudósítunk. De mielőtt még bárki berzenkedni kezdene, hogy de a horvát kormány és az INA-MOL: az ügyben nem történt semmi olyan, amiről már korában nem számoltunk volna be.

Jó, jó, közkívánatra “molozunk” egy kicsit!

A szóban forgó esemény, volt ugyanis egy találkozó, amelyen a horvát kormány és a horvát jogi karok szakértői folytattak eszmecserére, csupán belpolitikai manővernek tekinthető.

A horvát kormány, kvázi, az elhangzó szakértői vélemény alapján döntött úgy, hogy kifizeti a MOL-nak a kicsit több mint negyed milliárd dolláros kártérítést (bele kell ugyanis számolni a kamatokat is), amit a washingtoni Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központja (ICSID) ítélt oda a magyar vállalatnak.

Nyilván közeledett a határidő vége, fizetni kellett.

– mondta Davor Filipović horvát gazdasági miniszter a horvát közszolgálati televízió szerda esti híradójában. Tehát ez a szakértői vélemény-izé már csak arra volt jó, hogy a kormány jó pontokat szerezzen.

Illetve, hogy végérvényesen lezárja a pereskedést, ami nem hogy nem hozta meg a kívánt eredményt, vagyis a MOL-lal kötött szerződés felmondását, miközben jelentős költséggel járt.

Szóval, mi újság az Adrián?

Első helyen a dubrovniki Szt. Balázs-napot említeném, amit az idén 1051-edik alkalommal ültek meg az egykori városállamban.

A hívők Konavleból, Župából, Primorjéból, Pelješacról, a Neretva mentéről, a szigetekről érkeztek, és természetesen Horvátország számos részéből, valamint Gyönyörű Hazánk (Lijepa naša domovino) határain kívülről érkeztek.

A horvát kormányt Nina Obuljen Koržinek, kulturális miniszter és Davor Božinović belügyminiszter képviselték, míg az EU-t Dubravka Šuica az EB alelnöke, volt dubrovniki polgármester. (Sokkal jobban járt, mint a főnöke, Ursula von der Leyen, aki Kijevben támogatta az ukrán ügyet.)

Az ezer éves ünnep az idén is a hagyományok, a szokások és a történelem, a népviseletek gazdagsága és természetesen a körmenet jegyében játszódott.

Az idén Szent Balázs ereklyéje mellett Jézus pelenkájának ereklyéjét is körbehordozták, a Procter&Gamble nagy bosszúságára. Hogy Léphaft Pali is megértse: Jézuska pelusa, fix hogy nem volt Pampers.

Ingatlanügyek

A Hvar szigeti “Jelsa” szállodai társaság március 15-re hívta össze a részvényesek közgyűlését, többek között azzal a céllal hogy megvitassák a “Jadran” szálloda lehetséges értékesítését, amely a 650 négyzetméteresnél nagyobb földterületen található, gyakorlatilag Jelsa város kikötőjében.

A (társ)tulajdonosi gyűlés összehívására vonatkozó kérelmet egy kisebbségi részvényes, a budapesti “Bohemian Financing” társaság javasolta, amely a “Jelsa” alaptőkéjének 16,5 százalékát birtokolja, Jellinek Dániel magyar milliárdos támogatásával, akit a horvátországi nagyközönség az orosz Sberbank érdekeltségének (a részvények 44 százaléka) potenciális átvevőjeként ismert meg a “Fortenova Group”-ban, azaz az egykori “Agrokorban”.

Néhány évvel ezelőtt Jellinek jelentős szerepet játszott a “Primošten” szállodavállalat megvásárlásában is, amely mögött a több mint két évtizeddel ezelőtti privatizáció óta magyar tőke áll, nem minden helyi szintű kritika nélkül, amiért nem fektettek be eleget a turisztikai komplexumok átvételébe.

Stresszoldó Primosten (Forrás: Twitter)

Az ex-Vitézy vállalkozás így feltételesen magyar kezekben maradt, de ez talán nem is annyira lényeges.

Hogy azért Léphaft Pali nevét ne emlegessem hiába, a primošteni szállóval kapcsolatban egy régi sztori jutott az eszembe. Akkoriban még sokunkat lelkesített a gondolat, hogy a Kárpát-medencei magyar újságírók összefogásával valamilyen jeles dolgot lehetne csinálni, és évente össze is futottunk, valamilyen konferenciafélén.

Egy játékos ötletemnek köszönhetően, Kerekes László, a szálloda akkori igazgatója vállalta, hogy nemzeti alapon ingyen koszt-kvártélyra befogadja a csóró hírlapírókat. Így kerültünk Léphaftostul egy hétvégére az Adriára, ám sajnos a kárpátaljai kollégák nélkül, akiknek az utazás túl bonyolultnak és költségesnek bizonyult. Hja, régi szép idők…

“Stresszoldó” szívecskét vegyenek!

A nyalánkság a végén következik: a horvát Index apróhirdetései között megjelent egy, amelyben a Galešnjak sziget egy részét, más néven a “szerelem szigetét” bocsátják eladására. Horvátország szívecskéjét.

Az ár 10 millió euró, ami bagatell, mert: “egy szív alakú szigeten, amely körülbelül 142 000 m2-es, eladó egy több mint 30 000 m2-es rész, amely egy darabból áll, és több mint 500 méter hosszúságban tengerpart mellett terül el!

– olvasható a hirdetésben.

Amennyiben véletlenül magyar ember venné meg a sziget eme kis csücskét, remélhetőleg követi Kerekes László példáját, és elhívja vendégségbe a Kárpát-medence magyar újságíróit. Megérdemlik a szerencsétlenek.