EGY MÍTOSZ ÚJRAKALIBRÁLÁSA: Koszovó és Albánia egyesítése – de minek?

 
Az albánok által lakott területeken időről időre felmerül a hírekben, az újságokban, a kávézókban vagy azok teraszán, hogy legyen-e Nagy- Albánia, és hogy mit kezdjenek vele. Albánia 2,8 millió lakosa minden nap legalább egyszer beül egy kávézóba, beleértve ebbe a csecsemőket és az aggastyánokat is. Albánia nem Európa, hanem világelső az egy főre eső kávézók számát tekintve. Hasonló a helyzet a többi albánok által lakott területen is. Mivel nem albán, aki nem jár kávézóba, ezért a témát napi szinten megvitatják, ha kell, ha nem.

Nagy- Albánia definíciója

A Nagy- Albániát általában Albánia és az albán lakosság által lakott területek egyesüléseként definiálják Koszovóban, Észak- Macedóniában és kisebb mértékben Montenegróban – ez régóta egyes nacionalisták álma. (Lásd a lenti térképet!)

Koszovó a második önálló albán állam lett, miután 2008 februárjában kikiáltotta a függetlenségét, a 2001-es ohridi megállapodás, amely lezárta a rövid macedóniai háborút, pedig tovább fokozta az albán politikai befolyást.

Alapvetően az albánoknak két és fél államuk van: Albánia, Koszovó és Észak- Macedónia, mindhárom földrajzi kapcsolatban áll egymással. Az albán politikai befolyás más balkáni országokban (Montenegró, Görögország) nagyon csekély.

Ha egy népnek két és fél állama van, vajon mennyire fontos és sürgős számára az évtizedes mítosz valóra váltása?

A nemzetközi politikában minden lehetséges, de nem biztos, hogy Nagy- Albánia az albánok, az albánság érdekét szolgálja.

Az újrakalibrálás

Albánia, Koszovó és Észak- Macedónia integrációja a NATO-ba és esetleg az Európai Unióba, megváltoztatta/megváltoztatja a stratégiai számításokat a régióban. Albánia és Észak- Macedónia a NATO tagja, és arra törekszik, hogy csatlakozzon az EU-hoz.

Koszovó szintén azt szeretné, hogy csatlakozzon mindkét „klubhoz”, feltételezve, hogy az EU továbbra is a jelenlegi formájában létezik, és betartja 2003-as szaloniki vállalásait (Thessaloniki Agenda) a Balkán számára biztosítandó perspektívákról, valamint a régió előtt megnyíló bővítésről.

Az Európai Tanács és a balkáni országok képviselőinek 2003. június 21-én tartott ülésén EU biztosította az utóbbiakat arról, hogy nyitott a balkáni országok csatlakozása előtt, amennyiben azok támogatják a stabil demokráciát, valamint a jogállamiság és a gazdasági fejlődés megvalósítását.

Nos, ez eddig váltakozó sikerrel járt, viszont Nagy- Albánia esetleges megteremtésével kapcsolatban új kalkulációkba kezdtek az albánok.

A három ország – Albánia, Koszovó és Macedónia végleges uniós tagsága – két albán szavazatot és esetleges vétót jelenthet az európai döntéshozatali struktúrákban, miközben a fennmaradó „fél szavazattal” az albánok Észak- Macedóniát befolyásolhatják, ha úgy tetszik zsarolhatják az ottani bonyolult belpolitikai színtéren. Ez mindenképpen fontos szempont, ami mellett nem szabad elmenni.

Ellenkező esetben Nagy- Albánia hipotetikus léte egyetlen szavazatot jelentene az EU-ban.

Ha feltételezzük a szolidaritást az albán vezetők között ebben a három országban, a több szavazat nagyobb hatalmat és jobb tárgyalási pozíciókat eredményezhet az albánok számára, akik a Balkán második legnépesebb nemzetének számítanak a szerbek után.

Az Albán- Európa

Az EU politikai prioritásait meghatározó Európai Tanácsban a szavazás nagyrészt konszenzuson alapul, a több szavazat tehát nagyobb hatalmat és nagyobb alkupozícót jelent.

Az EU Tanácsában, amely az „európai birodalom” kulcsfontosságú döntéshozó szerve, egyhangú döntéshozatalra van szükség a kulcsfontosságú kérdésekben, beleértve a közös kül- és biztonságpolitikát, valamint az uniós pénzügyeket.

Az Európai Bizottság esetében legalább két biztos az albán államokból származna, – mint ahogy a görögöknek is két szavazatuk van Ciprussal együtt – és időnként lehetőség nyílna egy harmadik szavazatra is Észak- Macedóniából, ami – akármilyen furán hangzik – a brüsszeli bizottság elalbánosodását jelentené.

Hasonlóképpen, Albániával és Észak- Macedóniával, valamint Koszovó egyre gyorsuló betagosításával az Észak-atlanti Szövetségbe, felerősödik az albánok hangja az Észak-atlanti Tanács döntéshozatali folyamataiban és parancsnoki struktúrájában fentről lefelé, és vissza, lentről felfelé.

Ha ilyen szempontok alapján tekintünk a kérdésre, akkor már kevésbé tűnik nevetségesnek, amit D. Wolters, az amerikai légierő tábornoka, az Egyesült Államok európai parancsnokságának parancsnoka nemrégiben mondott, hogy az albán nemzet a biztonság exportőre. Kicsit azért még így is nevetséges, bár a Balkánra tekintve akár igaz is lehet.

A Nagy- Albániáról folyó vita iróniája nemzetközi értelemben az, hogy a vitatkozók nagyrészt figyelmen kívül hagyják a döntő tényezőt: az albánok újrakalibrált érdekeit.

Más szóval, amíg az EU létezik, és amíg feltételezni lehet, hogy a Balkánon folytatja regionális bővítési terveit, a Nagy- Albánia nem szolgálja az albánok érdekeit.