Friss hús, jó hús, rossz hús, filmhús – tessék is gyorsan kimondani szép sorjában!

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

 
Kissé idősebb évjáratú embertársaink közül sokan, mint amilyen e sorok írója is, bizonyára emlékeznek még a roppant egyéni stílusú olasz rendező, Marco Ferreri A hús című, 1991-ben készült filmjére. Benne azzal a roppant érzéki, dúsajkú és dúskeblű, klasszikusan falnivaló színésznővel: Francesca Dellerával. (A nagy falás, illetve magyarán: zabálás említett direktor úr még messzebbi, 1973-as alkotása.) Utána volt egy másik kultikussá izmosodott „húsos” film is, a Romlott hús, amely így az előzővel együtt a hús fogyaszthatóságának merőben eltérő fokozatait mutatja, némi kannibalizmussal leöntve. Most pedig itt a Friss Hús. Érthető módon ez is a film műfajával kapcsolatos, csakhogy ez egy fesztivál. Budapesten rendezik meg évek óta, és ahogy a neve is mondja: teljesen friss alkotók munkái, méghozzá rövidfilmjei jöhetnek itt számításba.

https://balk.hu/wp-content/uploads/2021/06/Friss- Hus-2021- Magyar-versenyprogram.mp4

A mostani seregszemle május 27-én kezdődött és tegnap, június másodikán ért véget. E kis körülményeskedő szösszenet elsődleges alakulásának elnyúló pillanatában még nincsenek meg a győztesek. Délvidéki szemszögből egyébként azért is izgalmas ez a csaknem szimultán mód közvetített verseny, mert benne részt vesz többek közt a zentai születésű K. Kovács Ákos, aki a roppant jó ajánlólevéllel rendelkező, Branka című filmjével érkezett a fővárosi Toldi Moziba. A Brankáról tudnivaló, hogy ugyanitt már egyszer nyert egy pitch-díjat a legígéretesebb filmtervért. Amíg meg nem tudjuk, hogyan alakult Ákosunk és a közben befejezett mű versenyzői sorsa, mondanánk pár dolgot erről a „sortfesztről”, amely az idén a RÖVID AZ ÉLET feliratú lobogó alatt száguld közeli és messzebbi céljai felé.

Ha nem történt hiba a számításban, az idei a kilencedik nemzetközi rövidfilmfesztivál Pesten. A versenyrészen túl fontos feladata a rendezvénynek egy olyan értő fórum létrehozása, ahol a visszajelzésre, ezzel együtt élénkebb dialógusra vágyó alkotók megtalálhatják azt, amit keresnek. Tapasztalat szerint a vetítések mind teltházasak, jelentős szakmai + plusz sajtóvisszhanggal járnak (ugye, ugye?). A kiegészítő kulturális eseményeken, kerekasztal-beszélgetéseken és workshopokon az elmúlt évek során százával vettek részt filmesek és filmkedvelők. A program ugyanakkor színes keresztmetszetét nyújtja a magyar egyetemeken és képzéseken zajló filmes munkának. Nem beszélve arról, hogy a Friss Hús boltjából kikerülő válogatások milyen nagy sikerrel szerepelnek a világban. Így például Deák Kristóf Mindenki c. rövidfilmje Oscar-díjat nyert (csúcs).

Egyébiránt az sem lényegtelen, hogy a Friss Hús az animációs filmek gyűjteményes háza is. A sok formabontó alkotás között ott szerepel az egyik legkiválóbb megvalósítás, Andrasev Nadja: A nyalintás nesze c. kisfilmje. Próbálnánk is elképzelni, milyen az, de majd inkább nézzük meg a művet. Egyáltalán nem lehet rossz élmény, egyenest csábító, csak inkább a gyönyörűséges Francescára gondolnánk, mint a tenyeres-talpas, igazságferdítő vezérigazgatóra az egyik mozis társadalomkritikából. Apropó, LMBTQ (mint Queer) szempontból is érdekes e téma, ami ugyancsak hangsúlyos kategóriaként volt jelen a szemlén.

Közben, amíg mélázgattunk mindezen, megérkeztek a különféle szekciók ítész bizottságainak konkrét döntései. Természetesen a fődíjak szerepelnek a felsorolásunkban csupán, mindenféle teljességre törekvés nélkül. Így hát (elképzelt fanfárokkal!): a legjobb nemzetközi rövidfilm díját a The Criminals kapta. A Redford-féle Sundance Festivalt is megjárt török kisfilm, amelynek rendezője Serhat Karaaslan, egy fiatal pár tragikusra forduló szerelmi légyottjának történetét meséli el, sajátos görbe tükröt tartva ezzel a török társadalom egészének, illetve hát annak mind európai, mind ázsiai vonulata elé. (Mit szól hozzá jó öreg Erdoğan?) A legjobb magyar élőszereplős rövidfilm pedig Nagy Borbála filmje, a Pannónia dicsérete lett. Utóbbi a zsűri indoklása szerint szofisztikáltan, abszurd humorral mutatja be jelenünket, amelyben élünk. Filmnyelve letisztult, ugyanakkor teret ad a nagyszerű színészi alakításoknak. Végül a legjobb magyar részről jött animációs film a Reduction, Szakály Réka Anna alkotása, amely valamiféle világvége-hangulatban született, s végig azt sugározza: állatira végünk.

K. Kovács Ákos Brankájával a szakmai elismerések kategóriájában a Film Moon különdíjában részesült, ami úgy lett elképzelve, hogy a gyakorlatban nagy segítséget nyújtson a forgalmazás ügyes-bajos dolgaiban. Az indoklásban olvasható, hogy a húszperces film kivételes érzékenységgel mesél el egy történetet a délszláv háború idejéből. Egy kórház szülőosztályán feszült és megindító pillanatok váltják egymást, melyben egy fiatal lánynak élete legfontosabb döntését kell meghoznia. K. Kovács mindezt egy klasszikus filmrendezőhöz méltó filmnyelvvel és vizuális eszköztárral adja elő. De hogy mi is ez a mese, ami nem mese? – ennyi hely még maradt: Branka, a felvándorolt szarajevói ápolónő munkát kap egy határ közeli állami kórház szülészeti osztályán. Még szinte el sem kezd dolgozni, a főorvos máris megpróbálja rávenni, ő is vegyen részt az újszülöttek egy részének kicsempészésében. Az anyáknak azt mondják, hogy a babák halva születtek, aztán egyszerűen eladják őket külföldön. Ma úgy tudni, 1960 és 1992 között a volt Jugoszlávia területéről több ezer babát adtak el így, akiknek egy része ma még keresi az igazi szüleit. Itt egy szabadkai eset szolgálhatott alapul, amelynek nyomára juthatnak a neten, de mi már ebben tovább nem segíthetünk. Elnézést. Így is túl hosszú kivetítésünknek ezen a ponton: VÉGE.