Belgrád egykori szocialista tere, a Marx és Engels tér

Ahol egykor Marx és Engels, Lenin és Tito plakátjai uralták a belgrádi városképet

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

Nikola Pašić hatalmas szobrát a valamikori Marx és Engels téren legjobban hátulról szeretem megközelíteni, a Bezisztán-átjáró felől érkezve.

Lehetőleg a reggeli órákban, amikor kihalt a tér, és rajtam meg Pašićon kívül nincs senki a környéken.

Még mindig nem tudok mormolás nélkül elmenni mellette, és eltekintve történelmi szerepétől, csak egy kifogásom van ellene, mármint a szobra ellen: az, hogy idetolakodott Belgrád egyetlen szocialista terére.

Szocialista identitás és ideológiai üzenet

A szocialista Jugoszlávia egyik reprezentatív tere, a Marx és Engels tér a második világháború után jött létre Belgrád központjában.

Történelmi elődje nem volt, egyértelműen szocialista projektnek, a szocialista városvezetés új alkotásának nevezhető.

A monumentális, nyitott teret a munkásosztály és a szocialista állam jelképes központjának szánták, és a tervek szerint ünnepségeket, felvonulásokat tartottak volna itt, valamint állami rendezvényeket, tömegmegmozdulásokat és politikai összejöveteleket.

Nikola Pašić hatalmas szobrát a valamikori Marx és Engels téren legjobban hátulról szeretem megközelíteni (Fotó: Pataki Angéla)

És mivel a téren épült fel az impozáns Szakszervezetek Háza is 1955-ben, ezek együtt egyfajta szocialista reprezentációs központot alkottak.

A tervek szerint Marx és Engels szobra is helyet kellett kapjon a téren, ez azonban nem valósult meg, mint ahogyan népi tömegrendezvények helyszíne sem lett.

Különös módon a tér sohasem töltötte be igazán azt a szerepet, amelyet szántak neki.

Érdekes fejlődési menete volt a marxista vezetőkről elnevezett térnek, mert spontán alakult ki.

A 19. század elején itt még egy hatalmas mező állt, amelyet a középkor egyik legfontosabb balkáni közlekedési útja szelt át, az Isztambult és Belgrádot összekötő Carigrádi út.

Az I. világháború után már voltak ezen a környéken házak, földszintesek és emeletesek is, később ezek mellé kocsmák, bankok épültek, és utcák nyíltak meg.

A városi építészek már a két világháború közötti időszakban is tervezgették a tér kialakítását, de aztán a történelmi körülmények közrejátszásával ki is alakult úgyszólván magától a tér, ugyanis a II. világháborúban bekövetkezett bombázások közepette a tér mellett húzódó Dečani utcában lévő házak többsége megsemmisült, és a tér ezzel kiszélesedett, magyarán szólva besegített az építészek elképzeléseinek kivitelezésébe.

Belgrád legismertebb szökőkútja a Nikola Pašić téren

Később, a II. világháború után több régi épületet lebontottak itt, hogy egy tágasabb, nyitott teret hozzanak létre.

Hivatalosan 1953-ban jött létre a Marx és Engels tér, 1959-ben pedig szökőkutat is kapott, amely mára a város védjegyévé vált.

A tér tágassága ideológiai üzenetet hordozott és hordoz ma is: az ember és a hatalom egyenlőségét, a közösség erejét, a kollektív egységet jelképezte.

A tér a szabadság szinonimája

Ezen a téren engem is mindig valami különös, megmagyarázhatatlan szabadságérzet vesz hatalmába.

Éppen ezért, ha a mindennapok körülményei tömegesen borúba és búba sodortak bennünket annak idején, amikor még ott laktam a tér közelében, és ha úgy tűnt, hogy a külső kényszerek túlontúl befolyásolják már az egyéni szabadságot, szerettem arrafelé elkószálni, mert a tér tágassága felszabadító volt.

Bár az elmúlt években több olyan terv is készült a Nikola Pašić tér átalakítására, amely a szökőkút megszüntetésével vagy radikális átalakításával számolt, a 2024-ben lezárult rekonstrukció végül megőrizte Belgrád egyik legismertebb városi jelképét, amely ma is a tér központi eleme maradt

Bár az elmúlt években több olyan terv is készült a Nikola Pašić tér átalakítására, amely a szökőkút megszüntetésével vagy radikális átalakításával számolt, a 2024-ben lezárult rekonstrukció végül megőrizte Belgrád egyik legismertebb városi jelképét, amely ma is a tér központi eleme maradt

A Tašmajdani park felől érkeztem, és a tér felé közeledve lépésről lépésre megkönnyebbülhettem, a légzésem helyreállhatott, és mire a szökőkutak közelében felfrissülhettem az apró vízcseppek visszacsapódásától, már megint rendben volt a szénám.

A valamikori szocialista időkben a május 9-i győzelem napján a tér látványos részén álló Szakszervezetek Háza monumentális épületének homlokzatán hatalmas Marx-, Engels-, Lenin- és Tito-plakátok voltak kifüggesztve, pontosan a mai Pašić-szobor feje felett lebegtek volna.

Ha manapság szembejönnek Pašićtyal valahonnan az Úttörők parkja felől, vagy esetleg a Szerb Parlament felől közelítenék, akkor ezeket a hatalmas vászonplakátokat a szocialista vezérek arcaival egészen biztosan ott látnám ma is Pašić úr feje felett lebegni.

Ezért kerülöm, ha lehet, ezt az irányt, és szépen hátulról közeledve úgy megyek el mellette, hogy néha észre sem veszem.

Legendás újrakezdések

Az egykori szocialista tér Belgrádban közel ötven évig viselte a Marx és Engels tér nevet, és csak a kilencvenes évek végén, 1997-ben nevezték át a neves politikus és kormányfő után Nikola Pašić térnek.

Hamarosan a szobra is helyet kapott a tér egyik kiemelkedő pontján.

Rossz nyelvek szerint Pašić hasonlít is Marxra.

Nem is kicsit.

Mégis, a valamikori eredeti név úgyszólván már feledésbe merült.

Kapcsolódó cikk

Találka Milos fejdelem kútjánál, Belgrád szívében

Ha maga a tér teljesen fel is újult, és a főváros modern találkozóhelyévé vált időközben, a valamikori tér történelmi súlya, úgy hiszem, ma is hatást gyakorol az érzékelésünkre.

A belénk égett múlt azonban el fog tűnni velünk együtt, de Pašić úrra visszatérve úgy tűnik, ő sem marad ott örökre.

Ugyanis mostanában a tér megint rekonstrukción megy keresztül, és eközben egyre többször elhangzik az is, hogy a politikusnak állított emlékművet áthelyezhetnék egy másik helyre, például a tér gyalogosövezetének legvégére, vagy talán még közelebb a Parlament épületéhez.

Szerintem ott mindenképpen jobb helye lenne, de végül bárhogy is lesz, újrakezdeni mindig lehet.