A cikk meghallgatása

 
Az Európai Unió végre tehetne már valamit Észak- Macedónia EU-csatlakozási felvételi folyamatának újraindítása érdekében, ellenkező esetben más fogja betenni a lábát a nyugat-balkáni országba – ez volt a fő üzenete a Brüsszelben tárgyaló Sztevo Pendarovszki észak-macedón államfőnek. A politikusnak igaza van, ráadásul az unió nem most először hagyja cserben a volt jugoszláv tagköztársaságot.

Csalfa remények

Amikor 2019-ben végre megegyezett Szkopje és Athén a negyedszázada tartó névvita megoldásáról – a volt jugoszláv tagköztársaságot átkeresztelték Észak- Macedóniára, és ettől a görögök már nem érezték úgy, hogy Macedónia igényt tart Görögország Makedónia nevű tartományára – úgy tűnt, hogy minden sínre került. Brüsszel beígérte a csatlakozási tárgyalások megkezdését és Athén is megerősítette, immár nem blokkolja a felvételi folyamatot.

Az öröm azonban nem tartott sokáig, 2019 végén Franciaország – megszerezve Hollandia és Dánia támogatását is – bejelentette, nem támogatja, hogy Észak- Macedóniával és Albániával megkezdődjenek a felvételi tárgyalások, mert a két ország nem érett a tagságra és különben is, nem egyértelműek az EU-bővítés feltételei és szabályai. A nemet sokan úgy értelmezték – joggal – hogy Brüsszel saját magát köpte szemen: miután évekig hitegette Szkopjét azzal, hogy beindulhat a csatlakozási folyamat, ha megszületik az alku Athénnal, amikor végül súlyos belpolitikai válság közepette tető alá hozták a megegyezést, Párizs megakasztotta a még el sem indult folyamatot. Mindezt valószínűleg azért, mert Emmanuel Macron francia államfő különféle EU-n belüli nézeteltéréseket akart kezelni a vétóval.

Az újabb nem

Néhány hónapig tartó vita után végül elhárult a nyugati EU-tagállamok által támasztott akadály, ám ekkor újabb uniós tagállam, Bulgária makacsolta meg magát. Valószínűleg belpolitikai okok miatt: ez idő tájt vonultak fel tíz és tízezrek Szófiában és még néhány városban, hogy tiltakozzanak az egész országot beterítő korrupció ellen, s a veterán és dörzsölt miniszterelnök, Bojko Boriszov úgy érezte, ha elkezdi pengeti a nacionalizmus húrjait, akkor egy kicsit és átmenetileg elterelheti honfitársai figyelmét a valós problémákról. És jött is a bolgár vétó, aminek hivatalos indoklása az volt, hogy csak. Pontosabban az, hogy Szófia elégedetlen az éppen érvényes tárgyalási keretekkel. Meg az, hogy Bulgária – amely az 1990-es évek elején elsőként ismerte el a Jugoszláviából kivált Macedónia államiságát – azt nem ismeri el, hogy a macedónok külön nemzetet alkotnának: Szófia szerint a macedónok a valóságban bolgárok, és a nyelvük is az.

És itt is előjöttek az állítólagos területi követelések: néhány bolgár politikusnak eszébe jutott az, hogy azzal vádolják szomszédjukat, az meg akarja szerezni magának a Bulgária területén lévő Pirini Macedóniát. Bár a ma már hivatalosan Észak- Macedóniának nevezett kétmilliós volt jugoszláv tagköztársaság korábbi vezetése – a jogerős bírósági ítélet elől Orbán Viktor védőszárnyai alatt Budapesten bujkáló egykori macedón kormányfő, Nikola Gruevszki nevével fémjelzett nacionalista VMRO- DPMNE-kormány – feleslegesen hergelte Athént azzal, hogy mindent a nagy hellén hadvezérről, Nagy Sándorról, illetve apjáról II. Filipposzról nevezett el, valószínűleg senki sem gondolta komolyan, hogy a minden tekintetben gyengébb állam tényleg el akarja csatolni Görögország és Bulgária nagy területeit. Ezért ahogy a görög blokád idején, a bolgár “nem” esetében is belpolitikai megfontolások állnak a háttérben, s úgy tűnik, a durcáskodás még egy ideig nem ér véget. Az április 4-ei bulgáriai parlamenti választás ugyanis patthelyzetet eredményezett és aligha valószínű, hogy ilyen körülmények között a szófiai kormány éppen Észak- Macedónia-politikájának a megváltoztatásával kívánna foglalkozni.

Kísért a múlt

A helyzetet súlyosbítja, hogy az EU nem most először fordít hátat Szkopjénak. Amikor 1999-ben véres szerb-albán háború tört ki a többségében albánok lakta és 2008-ban függetlenné vált dél-szerbiai tartományban, Koszovóban, az albánok tömegesen menekültek át Macedónia nyugati felébe, ahol egyébként is a helyi albánok alkotják a lakosság többségét. Szkopje félt az áradattól, ám Brüsszelből nyugtató szavak érkeztek: ha Macedónia befogadja a menekülteket, az unió majd segít. A koszovói háború véget ért – az 1999 márciusában beavatkozó NATO Szerbiát is bombázta – az EU viszont alig segített Macedóniának, ahol gyorsan ki is tört a helyi albán felkelés, amely kis híján polgárháborúba torkollott.

Az EU politikájával elégedetlen Pendarovski azt is hangsúlyozta, nem azt akarja, hogy országát soron kívül, azonnal vegyék fel.

– Csak azt szeretnénk, ha megkezdődne a folyamat. Ez évekig fog tartani, de együtt kell elhárítanunk a haladást fékező akadályokat. Az viszont semmiképpen sem jó, hogy a nyugat-balkáni országok közül kettővel, Észak- Macedóniával és Albániával még el sem kezdődtek a tárgyalások

– mondta Pendarovski, aki azt is hangsúlyozta, hogy ha az EU sokat késlekedik, akkor más fogja betölteni a légüres teret.

– Ha az EU nincs ott, más jelenik meg. Mindenki tudja, hogy kikre gondolok

– tette hozzá a politikus az Euronews-nak adott nyilatkozatában, anélkül, hogy néven nevezte volna Oroszországot, illetve Kínát.

Moszkva, amely meg akarja akadályozni újabb balkáni államok EU-s, illetve NATO-csatlakozását, egyébként a vakcina-offenzívával is igekszik mutatni, hogy “igazi barát a bajban”. Mivel az EU-ból viszonylag kevés koronavírus elleni vakcina érkezett a térségbe, Moszkva – az egyre inkább Putyin-szövetségesnek számító Szerbiával együttműködve – több millió adag Szputnyik V-t küldött a Balkánra. Szkopje Kínától is kap oltóanyagot, kétszázezer adag Sinopharm-oltásra adott megrendelést a volt jugoszláv tagköztársaság.

Míg az EU-val megakadtak a tárgyalások és úgy tűnik, rövid távon nem lesz áttörés, a NATO-csatlakozás már megtörtént. Az ország tavaly márciusban, a harmincadik tagállamként került be az észak-atlanti katonai szövetségbe. A Balkánról, illetve a volt Jugoszlávia tagköztársaságai közül így már Horvátország, Szlovénia, Albánia, Montenegró, Bulgária és Görögország is tagja a NATO-nak.