Horvátország
ÉLET-HALÁL KÉRDÉSE: Háromszáz kiválasztott család, avagy mi legyen a tamburazenekarral?

A helyhatósági választások jelentőségét világszerte általában az adja meg, hogy egyfajta előrejelzéssel szolgál a belpolitikai erőviszonyokról az adott országban. Aki jobban szerepel a helyhatósági választásokon, az szinte minden esetben jól fog szerepelni a következő parlamenti választásokon is, szóval egyfajta politikai lakmuszpapírról van szó. Horvátországban a helyhatósági választások jelentősége túlmutat ezen, szinte élet-halál kérdése, főként a kisebb településeken, közigazgatási egységekben. De nézzük miért!
Háromszáz kiválasztott család
Az 1990-ben beköszönő rendszerváltás, ami a többpártrendszert, a parlamentáris demokráciát és piacgazdaságot volt hivatott bevezetni az addigi Horvát Szocialista Köztársaságba, látszólag egy új világot hozott létre és ezt még a tuđmani 300 család terve sem tudta meghiúsítani.
Valami miatt a „nemzet atyja” nagyon kecsegtetőnek tartotta a dél-amerikai/feudális modellt, amelyben a hatalmat és a gazdagságot háromszáz kiválasztott famíliának kell kézben tartania.
Erősen sarkítva a dolgot, a demokrácia és a kapitalizmus korszaka a horvát polgárok legnagyobb részének egzisztenciális bizonytalanságot, autópályákat, illemtudó rendőrséget és tiszta/tisztább nyilvános illemhelyeket hozott.
Viszont ami maradt a régiben, az a mindent behálózó sógor-koma rendszer, Horvátországban a mai napig nagyon nehéz bármit is elintézni, ha az ember nem rendelkezik megfelelő ismeretségekkel, vagyis „kapcsolati tőkével”.
Az 1990-ben feloszlatott Horvát Kommunisták Szövetsége gyakorlatilag ketté vált, az elvtársak egy része megalakította a Szociáldemokrata Pártot (SDP) a másik része pedig csatlakozott a disszidenseket, nacionalistákat, „üzletembereket” tömörítő Horvát Demokratikus Közösséghez (HDZ).
Valószínűleg a privatizáció is másként alakult volna, ha nincs a háború, amely szabad pályát nyitott a seftelésnek, nyerészkedésnek, ügyeskedésnek.
A pártkönyvecske és a tamburazenekar
Akárcsak a régi szép időkben, ismét csak a megfelelő párttagsági igazolvánnyal rendelkező hölgyek és urak kerültek kiváltságos helyzetbe, amit jól szemléltetett a fővárosi járműpark is, mindenféle átmenet nélkül hirtelen megszaporodott azoknak a járgányoknak a száma, amit a fizetésből élő ember akkor sem tud kitermelni, ha 30 évig a fogához veri a garast.
A kisebb településeken a hatalommal való visszaélés olyannyira mindennapos, hogy szinte már megszokottá vált. A helyi sheriff, vagy sheriffek mondják meg, ki lesz a szakács az óvodában, ki lesz az iskolaigazgató, ki lesz a tanító, tanár, ki nyeri el a közművesítési tendereket, ki gondoskodik a közvilágítás karbantartásáról, ki viszi el a szemetet.
A kimutatások szerint szinte minden negyedik horvát az állami szektorban dolgozik, s nemcsak a megszokott közigazgatási területeken, hanem magában a gazdaságban is, mert Horvátországban még mindig viszonylag nagy az állami cégek száma.
A nagy rendszerek, mint az erdőgazdaság, a vízgazdálkodás, a villanygazdaság, a vasút legalább 50 százalékkal több embert foglalkoztat, mint amennyire reálisan szükség lenne.
Tavaly nyáron jutott tudomásunkra az a kedves történet, amely szerint egy szlavóniai hatalmasság kedvenc tamburazenekarát elhelyezte a Horvát Erdőgazdaságnál, hogy a fiúknak ne kelljen a megélhetés miatt idegeskedniük.
Az ilyen módon elhelyezett, szinekúrához juttatott személyek, illetve ezek családtagjai képezik azt a szavazóbázist, amelyre a pártok támaszkodnak, és ehhez senki sem akar igazán hozzányúlni, bármennyire sokasodnak is a korrupciós botrányok.
Egyes elemzők szerint ez lényegesen hozzájárult a kivándorlási készség növekedéséhez, attól függetlenül, hogy Horvátországban, nehezen ugyan, de a pártmaffia ellenére is lehet boldogulni.
Ha az embernek megvan a megfelelő ismeretségi köre!
__________________________
Forrás: YouTube, internet

Horvátország
SZLAVÓNORSZÁG: Hétvégi csipetkék „öreganyám gerendájáról” és egyéb furcsaságokról

A tapasztalat azt mutatja, hogy az aki nem tud egy csipetkét lazítani, az nem sok jóra számíthat az életben. A szakadatlan görcsöléstől ragad rá mindenféle nyavalya, akármilyen „egészséges” életmódnak hódol is különben. Einstein után szabadon: sokkal olcsóbb és kellemesebb pár sört legurítani a haverokkal a sarki kocsmában, mint pszichiáterhez járni. A BALK a technológia jelen fejlettségi állapotából következően még nem tud megfelelő alkoholos italokkal szolgálni kedves olvasótáborának, viszont annyit megtehetünk, hogy alkalomadtán némi komolytalansággal tegyük vidámabbá a hétvégét.
Eszéki napilap Kínában
A furcsaságok között előkelő helyen szerepel, hogy a nemrégiben az eszéki Glas Slavonije (Szlavónia Hangja) napilap kínai tudósítója Ina Stašević a pekingi China Daily napilap szerkesztőinek bemutatta a regionális horvát napilapot, a jövőbeni együttműködés reményében.
Bármennyire furcsának tűnik is a hír, mégsem nélkülöz minden logikát, mert az Eszéki Egyetem már évek óta jó kapcsolatokat ápol a Huaweijel, és a szlavóniai üzletemberek is már egy ideje próbálkoznak a kínai piacon, például az eszéki sörgyár, vagy a Žito élelmiszeripari kombinát.

Az APM Terminals és a helyi Energia Naturalis (ENNA Logic) vállalat megkapta a koncessziót a fiumei konténerterminál kiépítésére (Forrás:
WorldCargo News)
Ha már Szlavónországnál tartunk, a vukovári gázmogul, Pavao Vujnovac Energia naturalis (ENNA) csoportosulása megkezdte az előkészületeket a tőzsdei bejegyzésre.
Hogy melyik tőzsdéről van szó, pillanatnyilag még nem tudni, de egyes híresztelések szerint akár a Zágrábi Tőzsdén is jegyezhetik az ENNA részvényeit, ami jelentős mértékben megnövelhetné a nem túl jelentős horvát tőzsde forgalmát, lévén hogy az ENNA meghirdetett befektetései meghaladják az egy milliárd eurót.
A vállalat jelentős projekteket fejleszt a megújuló energiaforrások, elsősorban a nap- és geotermikus energia szegmensében, de folytatódnak a vasúti teherszállításon és a kikötőkön keresztül történő szállítás és logisztika fejlesztésébe történő beruházások is, különösen a stratégiailag fontos Rijeka Gateway projekt révén, amelynek célja, hogy Fiume új közép-európai logisztikai csomóponttá és az Adria legfontosabb konténertermináljává váljon.
Öreganyám gerendája
A nyári székhelyemhez képest a szomszédos faluban, Babina Gredában – szó szerint fordításban Öreganyám gerendája, Google-magyarul pedig Babagerenda, de valójában a greda jelentése itt nem gerenda, hanem a környezetéhez képest magasabban fekvő területet jelenti – az ENNA Geo húsz év után feltámasztotta az itt található termálvizes furatokat.

Az elmondottak „képi nyelvre” lefordítva (Forrás: Županjac.net)
A HINA horvát hírügynökség jelentése szerint az ENNA Geo szakértői négy hónapos, időjárási és egyéb problémákkal való küzdelem után biztonságos munkaterületet készítettek elő a hidrodinamikai mérésekhez a Babina Greda 1 furatnál, Nikola Legčević projektmenedzser pedig megerősítette a mező nagy geotermikus potenciálját.
A HINA ugyan nem tért ki erre, de mi azzal bővítjük ki az információt, hogy a tulajdonképpeni nagy durranás a Babina Greda 2 furat, ahol 3,5 kilométeres mélységben 2002-ben 170 fokos termálvizet találtak.
Ez ugyanis kifizetődővé teszi az esetleges, akár 65-80 megawatt teljesítményű geotermális erőmű kiépítését is. A projekt ez idáig azért hevert az íróasztal fiókjában, mert a geotermális erőművek építése roppant drága, és ha nem lenne a jelenlegi európai energiaválság, valószínűleg nem is foglalkoznának vele.
Konkrétan 1 MW költsége 6-8 millió euró körül van, ami azt jelenti, hogy egy 10 MW-os erőmű kiépítése 60-80 millió euróba kerül. Viszont ez megbízható, tiszta energiaforrás és a meleg víz az energiatermelés mellett, tovább hasznosítható, lakossági, vagy gazdasági célokra értsd: lakások, melegházak fűtése. Ha már így elérkeztünk a környezetvédelemhez, leírom azt is, amin már egy ideje morfondírozom.
Zöldek-e a zöldek?
Ahogy múlik az idő, egyre inkább arra a véleményre hajlok, hogy a zöldek politikai pártként leginkább attól zöldek, hogy elképesztő zöldségekkel traktálják az embereket.
Például Németországban csakazértis leállítják az atomerőműveket, de ezerrel hajszolják a szénmel működő hőerőműveket. Meg akarják szüntetni a függőséget az orosz földgáztól, és ennek érdekében kialakítják a függőséget az egyéb helyekről származó, jóval drágább gáztól.

Kapcsolódó cikk
A TUDÓSÍTÓ VISSZAVÁG: Kinek az ángyikája elfogult, továbbá megawattok a föld mélyéről
Valahogy senki sem veszi a fáradtságot, hogy elmagyarázza a tisztelt publikumnak, hogy miután nem rendelkezik számottevő saját energiaforrással, Európa még egy jó ideig külső forrásoktól függ, és a legtöbb amit megtehet, hogy több forrásra támaszkodik.
Ha már a zöldeknél tartunk, hogy fér össze a környezetvédelemmel a háborúság támogatása? Ha belegondolunk és miért ne gondolnánk bele, kevés olyasmi van ami jobban ártana környezetünknek, mint a harci tevékenység.
Elég csak arra gondolni, hogy a francia-belga határ mentén Verdun közelében még mindig – több mint száz évvel az I. világháború után – létezik az úgynevezett „vörös övezet” ahol a talaj annyira szennyezett az elpufogtatott robbanóanyagtól, harci gázoktól, egyéb „finomságoktól”, hogy máig is veszélyesnek számít.
Törődik ezzel Annalena Baerbock? Nem úgy néz ki.
-
Koszovó4 nap telt el azóta
KOSZOVÓI ELNÖK: Szerbiának nincs helye az európai nemzetek között, plusz 1 kecske
-
English6 nap telt el azóta
HYPOCRITICAL PROTEST: 52 Serbian and 41 KFOR soldiers injured in Kosovo, including Hungarians
-
Szlovákia4 nap telt el azóta
GLOBSEC 2023: Szlovák biztonságpolitikai fesztivál, amelyre az egész világ odafigyelt
-
Szerb Köztársaság1 nap telt el azóta
Dodik Moszkvába utazgat, mégis kap pénzt az Európai Uniótól