Connect with us

Horvátország

ÉLET-HALÁL KÉRDÉSE: Háromszáz kiválasztott család, avagy mi legyen a tamburazenekarral?

Avatar photo

Közzétéve:

A megjelenés dátuma

tambura
play iconIde kattintva meghallgathatod a cikket (kettő az egyben)
Olvasási idő: 2 perc

A helyhatósági választások jelentőségét világszerte általában az adja meg, hogy egyfajta előrejelzéssel szolgál a belpolitikai erőviszonyokról az adott országban. Aki jobban szerepel a helyhatósági választásokon, az szinte minden esetben jól fog szerepelni a következő parlamenti választásokon is, szóval egyfajta politikai lakmuszpapírról van szó. Horvátországban a helyhatósági választások jelentősége túlmutat ezen, szinte élet-halál kérdése, főként a kisebb településeken, közigazgatási egységekben. De nézzük miért!

Háromszáz kiválasztott család

Az 1990-ben beköszönő rendszerváltás, ami a többpártrendszert, a parlamentáris demokráciát és piacgazdaságot volt hivatott bevezetni az addigi Horvát Szocialista Köztársaságba, látszólag egy új világot hozott létre és ezt még a tuđmani 300 család terve sem tudta meghiúsítani.

Valami miatt a „nemzet atyja” nagyon kecsegtetőnek tartotta a dél-amerikai/feudális modellt, amelyben a hatalmat és a gazdagságot háromszáz kiválasztott famíliának kell kézben tartania.

Erősen sarkítva a dolgot, a demokrácia és a kapitalizmus korszaka a horvát polgárok legnagyobb részének egzisztenciális bizonytalanságot, autópályákat, illemtudó rendőrséget és tiszta/tisztább nyilvános illemhelyeket hozott.

Viszont ami maradt a régiben, az a mindent behálózó sógor-koma rendszer, Horvátországban a mai napig nagyon nehéz bármit is elintézni, ha az ember nem rendelkezik megfelelő ismeretségekkel, vagyis „kapcsolati tőkével”.

Az 1990-ben feloszlatott Horvát Kommunisták Szövetsége gyakorlatilag ketté vált, az elvtársak egy része megalakította a Szociáldemokrata Pártot (SDP) a másik része pedig csatlakozott a disszidenseket, nacionalistákat, „üzletembereket” tömörítő Horvát Demokratikus Közösséghez (HDZ).

Valószínűleg a privatizáció is másként alakult volna, ha nincs a háború, amely szabad pályát nyitott a seftelésnek, nyerészkedésnek, ügyeskedésnek.

A pártkönyvecske és a tamburazenekar

Akárcsak a régi szép időkben, ismét csak a megfelelő párttagsági igazolvánnyal rendelkező hölgyek és urak kerültek kiváltságos helyzetbe, amit jól szemléltetett a fővárosi járműpark is, mindenféle átmenet nélkül hirtelen megszaporodott azoknak a járgányoknak a száma, amit a fizetésből élő ember akkor sem tud kitermelni, ha 30 évig a fogához veri a garast.

A kisebb településeken a hatalommal való visszaélés olyannyira mindennapos, hogy szinte már megszokottá vált. A helyi sheriff, vagy sheriffek mondják meg, ki lesz a szakács az óvodában, ki lesz az iskolaigazgató, ki lesz a tanító, tanár, ki nyeri el a közművesítési tendereket, ki gondoskodik a közvilágítás karbantartásáról, ki viszi el a szemetet.

A kimutatások szerint szinte minden negyedik horvát az állami szektorban dolgozik, s nemcsak a megszokott közigazgatási területeken, hanem magában a gazdaságban is, mert Horvátországban még mindig viszonylag nagy az állami cégek száma.

A nagy rendszerek, mint az erdőgazdaság, a vízgazdálkodás, a villanygazdaság, a legalább 50 százalékkal több embert foglalkoztat, mint amennyire reálisan szükség lenne.

Tavaly nyáron jutott tudomásunkra az a kedves történet, amely szerint egy szlavóniai hatalmasság kedvenc tamburazenekarát elhelyezte a Horvát Erdőgazdaságnál, hogy a fiúknak ne kelljen a megélhetés miatt idegeskedniük.

Az ilyen módon elhelyezett, szinekúrához juttatott személyek, illetve ezek családtagjai képezik azt a szavazóbázist, amelyre a pártok támaszkodnak, és ehhez senki sem akar igazán hozzányúlni, bármennyire sokasodnak is a korrupciós botrányok.

Egyes elemzők szerint ez lényegesen hozzájárult a kivándorlási készség növekedéséhez, attól függetlenül, hogy Horvátországban, nehezen ugyan, de a pártmaffia ellenére is lehet boldogulni.

Ha az embernek megvan a megfelelő ismeretségi köre!


__________________________
Forrás: YouTube, internet

Horvátország

SZLAVÓNORSZÁG: Hétvégi csipetkék „öreganyám gerendájáról” és egyéb furcsaságokról

Avatar photo

Közzététel:

a megjelenés dátuma

csipetke, gerenda, zöld
Babagerenda (Babina Greda) Horvátország egyik legnagyobb faluja, az onnan származó fehér lovak a "bijelci" nevet viselik (Forrás: YouTube)
play iconIde kattintva meghallgathatod a cikket (kettő az egyben)
Olvasási idő: 3 perc

A tapasztalat azt mutatja, hogy az aki nem tud egy csipetkét lazítani, az nem sok jóra számíthat az életben. A szakadatlan görcsöléstől ragad rá mindenféle nyavalya, akármilyen „egészséges” életmódnak hódol is különben. Einstein után szabadon: sokkal olcsóbb és kellemesebb pár sört legurítani a haverokkal a sarki kocsmában, mint pszichiáterhez járni. A BALK a technológia jelen fejlettségi állapotából következően még nem tud megfelelő alkoholos italokkal szolgálni kedves olvasótáborának, viszont annyit megtehetünk, hogy alkalomadtán némi komolytalansággal tegyük vidámabbá a hétvégét.

Eszéki napilap Kínában

A furcsaságok között előkelő helyen szerepel, hogy a nemrégiben az eszéki Glas Slavonije (Szlavónia Hangja) napilap kínai tudósítója Ina Stašević a pekingi China Daily napilap szerkesztőinek bemutatta a regionális horvát napilapot, a jövőbeni együttműködés reményében.

Bármennyire furcsának tűnik is a hír, mégsem nélkülöz minden logikát, mert az Eszéki Egyetem már évek óta jó kapcsolatokat ápol a Huaweijel, és a szlavóniai üzletemberek is már egy ideje próbálkoznak a kínai piacon, például az eszéki sörgyár, vagy a Žito élelmiszeripari kombinát.

csipetke zöld gerenda

Az APM Terminals és a helyi Energia Naturalis (ENNA Logic) vállalat megkapta a koncessziót a fiumei konténerterminál kiépítésére (Forrás:
WorldCargo News)

Ha már Szlavónországnál tartunk, a vukovári gázmogul, Pavao Vujnovac Energia naturalis (ENNA) csoportosulása megkezdte az előkészületeket a tőzsdei bejegyzésre.

Hogy melyik tőzsdéről van szó, pillanatnyilag még nem tudni, de egyes híresztelések szerint akár a Zágrábi Tőzsdén is jegyezhetik az ENNA részvényeit, ami jelentős mértékben megnövelhetné a nem túl jelentős horvát tőzsde forgalmát, lévén hogy az ENNA meghirdetett befektetései meghaladják az egy milliárd eurót.

A vállalat jelentős projekteket fejleszt a megújuló energiaforrások, elsősorban a nap- és geotermikus energia szegmensében, de folytatódnak a vasúti teherszállításon és a kikötőkön keresztül történő szállítás és logisztika fejlesztésébe történő beruházások is, különösen a stratégiailag fontos Rijeka Gateway projekt révén, amelynek célja, hogy új közép-európai logisztikai csomóponttá és az Adria legfontosabb konténertermináljává váljon.

Öreganyám gerendája

A nyári székhelyemhez képest a szomszédos faluban, Babina Gredában – szó szerint fordításban Öreganyám gerendája, Google-magyarul pedig Babagerenda, de valójában a greda jelentése itt nem gerenda, hanem a környezetéhez képest magasabban fekvő területet jelenti – az ENNA Geo húsz év után feltámasztotta az itt található termálvizes furatokat.

csipetke, gerenda

Az elmondottak „képi nyelvre” lefordítva (Forrás: Županjac.net)

A HINA horvát hírügynökség jelentése szerint az ENNA Geo szakértői négy hónapos, időjárási és egyéb problémákkal való küzdelem után biztonságos munkaterületet készítettek elő a hidrodinamikai mérésekhez a Babina Greda 1 furatnál, Nikola Legčević projektmenedzser pedig megerősítette a mező nagy geotermikus potenciálját.

A HINA ugyan nem tért ki erre, de mi azzal bővítjük ki az információt, hogy a tulajdonképpeni nagy durranás a Babina Greda 2 furat, ahol 3,5 kilométeres mélységben 2002-ben 170 fokos termálvizet találtak.

Ez ugyanis kifizetődővé teszi az esetleges, akár 65-80 megawatt teljesítményű geotermális erőmű kiépítését is. A projekt ez idáig azért hevert az íróasztal fiókjában, mert a geotermális erőművek építése roppant drága, és ha nem lenne a jelenlegi európai energiaválság, valószínűleg nem is foglalkoznának vele.

Konkrétan 1 MW költsége 6-8 millió euró körül van, ami azt jelenti, hogy egy 10 MW-os erőmű kiépítése 60-80 millió euróba kerül. Viszont ez megbízható, tiszta energiaforrás és a meleg víz az energiatermelés mellett, tovább hasznosítható, lakossági, vagy gazdasági célokra értsd: lakások, melegházak fűtése. Ha már így elérkeztünk a környezetvédelemhez, leírom azt is, amin már egy ideje morfondírozom.

Zöldek-e a zöldek?

Ahogy múlik az idő, egyre inkább arra a véleményre hajlok, hogy a zöldek politikai pártként leginkább attól zöldek, hogy elképesztő zöldségekkel traktálják az embereket.

Például Németországban csakazértis leállítják az atomerőműveket, de ezerrel hajszolják a szénmel működő hőerőműveket. Meg akarják szüntetni a függőséget az orosz földgáztól, és ennek érdekében kialakítják a függőséget az egyéb helyekről származó, jóval drágább gáztól.

Valahogy senki sem veszi a fáradtságot, hogy elmagyarázza a tisztelt publikumnak, hogy miután nem rendelkezik számottevő saját energiaforrással, Európa még egy jó ideig külső forrásoktól függ, és a legtöbb amit megtehet, hogy több forrásra támaszkodik.

Ha már a zöldeknél tartunk, hogy fér össze a környezetvédelemmel a háborúság támogatása? Ha belegondolunk és miért ne gondolnánk bele, kevés olyasmi van ami jobban ártana környezetünknek, mint a harci tevékenység.

Elég csak arra gondolni, hogy a francia-belga határ mentén Verdun közelében még mindig – több mint száz évvel az I. világháború után – létezik az úgynevezett „vörös övezet” ahol a talaj annyira szennyezett az elpufogtatott robbanóanyagtól, harci gázoktól, egyéb „finomságoktól”, hogy máig is veszélyesnek számít.

Törődik ezzel Annalena Baerbock? Nem úgy néz ki.

Az olvasás folytatása



Meteorológia

KÖVETÉS

Napi hírlevél


Utazás

A szerző cikkei

B.A. Balkanac

Balkanac

in english

Líra-könyvek

Letöltések


Google-hirdetés

Tíz nap legjava