Újabb fordulat Szerbia és Koszovó viszonyában: a Szerbiához tartozó Preševo-völgyben élő albánok Washingtonban követelik a szerbiai albánok közösségének létrehozását, amivel egyértelműen a koszovói szerb önkormányzatok létrehozására vonatkozó elképzelésekre reagálnak. Szerbia déli részén, a macedón-szerb-koszovói hármashatár térségében három község van, amelyben a lakosság többsége albán nemzetiségű. Az ott élő albánok már korábban szerettek volna bekapcsolódni az Egyesült Államok által diktált, és az Európai Unió által kivitelezett rendezési folyamatba, miután az előző évtizedben kudarcot vallottak a területcserére vonatkozó elképzelések.

Washingtonhoz fordulnak

A szerbiai albánok nem Brüsszelbe, hanem egyenesen Washingtonba mentek, hogy harcoljanak a maguk igazáért, és egyúttal támogassák Koszovó ügyét is Szerbiával szemben.

A medveđai, bujanovaci és preševoi albánok küldöttsége munkalátogatáson tartózkodik az Egyesült Államokban, ahol Shaip Kamberi, albán származású szerbiai parlamenti képviselő vezetésével felkeresik a szenátusát, hogy elpanaszolják, milyen diszkriminációnak vannak kitéve Szerbiában.

Kamberi kijelentette, hogy követelik a Preševo-völgyben élő albánok közösségének létrehozását, ezzel a koszovói szerbek által támasztott igényekre válaszolnak a maguk módján.

– jelentette ki Kamberi, aki szerint erre annál is inkább igényt tarthatnak, mert a Preševo-völgyben több albán él, mint amennyi szerb van Koszovóban.

A szerbiai albán politikus ennél is továbbment a reciprocitás elvének szellemében.

– mondta Washingtonban Kamberi, aki szerint már megkezdték a találkozókat az amerikai illetékesekkel.

Ezeknek a találkozóknak az előkészítésében részt vett Joni Ernst republikánus és Gary Peters demokrata szenátor, ők az amerikai szenátus albán ügyekkel foglalkozó választmányának társelnökei.

A szerbek nem tartják be az egyezményeket

Kamberi egyébként azzal vádolta meg a belgrádi vezetést, hogy nem tartja be azokat kötelezettségeit, amelyeket a Preševo-völgyben élő albánokkal kötött három szerződésben vállalt magára, amit szintén beleng a “reciprocitás szelleme”.

A völgy küldöttsége Washingtonban, Ritchie Torres amerikai képviselő irodája és egy amerikai zászló előtt (Forrás: Facebook, Shaip Kamberi)

– indokolta meg a Facebookon Kamberi, hogy miért kérik a Szerbiában élő albánok közösségének létrehozását.

A szerbiai albán politikus fontosnak tartja a szoros együttműködést a koszovói kormánnyal is, valamint politikájuk összehangolását a “nemzetközi barátaikkal”, nehogy feledésbe merüljenek a Preševo-völgyi albánok követelései.

Kamberi egyúttal köszönetet mondott a pristinai kormánynak, amiért lehetővé tette az általa vezetett küldöttség számára, hogy zsinórban immár harmadszor látogasson el az Egyesült Államokba.

Az albánok másutt is mozgolódnak

A Koszovóval szemben támasztott szerb követelések hatására Észak-Macedóniában is mozgolódni kezdtek egyes albán pártok.

Az Alternativa nevet viselő ottani albán politikai szervezet felkérte az albán származású községi (önkormányzati) vezetőket, hogy kezdeményezzék az észak-macedóniai Albán Községek Közösségének megalakítását, annak az elvnek az alapján, amelyet Szerbia szeretne érvényesíteni Koszovóval szemben.

Erre a felvetésre reagált Dimitar Kovacsevszki macedón miniszterelnök is, aki szerint a koszovói folyamatokat semmiképpen sem lehet Észak-Macedóniára kivetíteni, miután az önkormányzatok közötti együttműködésnek Észak-Macedóniában nincsenek törvényes akadályai.

– közölte Kovacsevszki szociáldemokrata uniójának egyik illetékese.

Az Alternativa kezdeményezése elfogadhatatlan a legnagyobb macedón párt, a VMRO DPMNE vezetője, Hrisztian Mickoszki számára is, aki úgy ítélte meg, hogy az ilyen elképzelések csak ronthatják az etnikumok közötti kapcsolatokat.

Az Alternativa javaslatát a macedóniai albán pártok egyike-másika szintén elutasítja, az észak-macedóniai Albán Szövetség (Aleanca për Shqiptarët, AS) szerint is komolytalan és napi politikai célokat szolgál a kezdeményezés, indoklásuk szerint ugyanis az albánok Észak-Macedóniában tömbben, összefüggő területen, és nem enklávékban élnek.

Egy észak-macedóniai albán párt támogatja a szerbiai magyarokat és bosnyákokat

Az észak-macedóniai párt ugyanakkor azt is megjegyzi, hogy a koszovói szerbek, akárcsak a szerbiai albánok kisebbségeknek számítanak, ezért a kisebbségi normáknak kölcsönösen érvényesülniük kell, és ezt a maguk részéről teljes mértékben támogatják is, amivel kizárják a szerbek által prioritásként kezelt “egyirányú forgalmat”, amit a koszovói Szerb Községek Közösségének létrehozása jelentene.

A párt a Facebookon közzétett közleményében azt is megjegyezte, hogy véleményük szerint a szerbiai magyaroknak és a szerbiai bosnyákoknak szintén ennek megfelelő jogokkal kellene rendelkezniük.

Ezek a fejlemények mindenképpen arra utalnak, hogy a Balkánon a “túlhevített politizálás” rejt magában némi veszélyeket, és egyre inkább kirajzolódik, hogy hova vezet a belgrádi kormány követelése a koszovói Szerb Községek Közösségének létrehozásával kapcsolatban, a Pristinával szemben támasztott elvárások ugyanis bumerángként üthetnek vissza, csak előbb kapnak egy gellert Észak-Macedóniában.

---

---

A legújabb szerb-koszovói találkozó úgy fejeződött be, mint a többi: megállapodás és következmények nélkül, bár ezt az álláspontunkat a cikk végén némileg felülvizsgáljuk. Az viszont biztos, hogy a várakozásoktól eltérően semmilyen dokumentum aláírására nem került sor, bár némi reménysugár, hogy az érintettek megígérték, hogy folytatják a tárgyalásokat. Viszont azt is tudjuk, hogy ezt eredményként olyan találkozók után szokás tálalni a “hírekre éhező közvéleménynek”, amelyek nem hoztak eredményt. Ezek után az is biztosnak látszik, hogy a találkozó előtt felvázolt esetleges következmények is elmaradnak, vagyis az EU és az Egyesült Államok egyelőre nem érvényesíti “a bot vagy a sárgarépa” elvét, ha volt is valaki, aki egy ilyen forgatókönyvet komolyan vett.

Amikor a kudarc is siker

Aleksandar Vučić szerb elnök és Albin Kurti koszovói (albán) miniszterelnök találkozója azzal az ígérettel ért véget, hogy a tárgyalások folytatódnak.

A nemzetközi nyomás hatására a két érintett tárgyalási alapként elfogadta a diplomáciai kommunikációban mára már alapdokumentummá avanzsált francia-német “non papert”, de ezzel kapcsolatban csak szóbeli nyilatkozatot tettek, semmiféle aláírásra nem került sor.

Az Európai Unió illetékes szakszolgálata az éjszaka közzétette a dokumentumot, vagyis az Európai Unió sem volt következetes, mert a dokumentum közzétételét korábban arra az esetre ígérte, ha valamiféle aláírásra sor kerül.

A francia-német javaslat körül folyó “titkolódzós diplomáciában” az a szép, hogy nincsenek evidenciák, amelyekhez az érintetetteknek tartaniuk kellene magukat, így egyelőre nem lesz sem jutalmazás, sem retorzió, ami azt jelentené, hogy az EU-nak és az Egyesült Államoknak egyértelműen állást kellene foglalnia, illetve ítélkeznie kellene, de mivel erre nem képes, vagy mivel erre nem ez a legmegfelelőbb időpont, így inkább felrúgja a maga által megfogalmazott szabályokat.

Inkább megpróbálják sikerként eladni a “közel semmit”, azt állítván, hogy Vučić és Kurti folytatja a tárgyalásokat az Európai Unió által felkínált dokumentum alapján, és önmagában már ez is eredmény, még akkor is, ha féleredmény, vagy még annyi sem.

Ezzel a fejleménnyel viszont mindenki elégedett lehet, mert senkinek sem kell módosítani az álláspontját, mert a szerb elnök és a koszovói miniszterelnök volt olyan kegyes, hogy elfogadta a szerény szellemi teljesítménynek számító francia-német non papert, így az EU sem vallott kudarcot, pedig egy centivel sem került közelebb a rendezéshez.

Így hát mindenki boldog

A szerb elnök ezáltal “eposzi hősként” térhetett vissza Brüsszelből, mivel a szerb védelmi miniszter már a találkozó előtt megelőlegezte neki, hogy az államfő Miloš Obilićként küzd majd Szerbiáért. A szerb néphagyomány szerint Miloš Obilić az a szerb hős, aki a rigómezei csatában megölte I. Murád török szultánt, vagyis élete árán is védelmezte Szerbiát.

A hasonlat kézenfekvő: Vučić = Obilić, lesz ebből még szerb eposz, Miloš Vučević szerb védelmi miniszterre pedig fényes jövő vár, amíg le nem áldozik Aleksandar Vučić csillaga, ami pedig nem ma lesz.

A szerb elnök “hősies magatartásának” köszönhető, hogy Szerbia nem írt alá semmit, bár ennek túl sok jelentősége nincs, mert a Balkánon az aláírt dokumentumoknak sincs túl nagy értékük, nemhogy az adott szónak.

– mondta Vučić, azaz a modern világ Miloš Obiliće, aki az újabb rigómezei csatában az élete kockáztatása árán védi Szerbiát.

Ebben a leosztásban csak az nem világos, hogy ki tölti be I. Murád szultán szerepét, talán az amerikai balkáni megbízott, Gabriel Escobar, akivel az újkori Obilić külön is tárgyalt, de mindketten túlélték a találkozót.

Persze, hogy Kurti is beszélt az aláírásról, és közölte, hogy ez nem rajta múlott.

A koszovói miniszterelnök arról számolt be a Twitteren, hogy ő aláírta volna a javaslatot, de erre Szerbia nem állt készen, ám ennek ellenére hamarosan tárgyalni fognak a francia-német terv megvalósításáról.

Mi van a tervben?

A találkozót követően – attól függetlenül, hogy nem történt aláírás – az uniós szolgálatok nyilvánosságra hozták a francia-német javaslatot, amely ma már hivatalosan uniós terv, függetlenül a szülők származásától.

A terv/javaslat nem sokban tér el a BALK-on korábban már nyilvánoságra hozott javaslattól, így most csak a különbségekre összpontosítunk, a korábbi változat a kapcsolódó cikkben olvasható.

Jelentős eltérést az ötödik pont tartalmaz, amely korábban úgy szólt, hogy “mindkét fél támogatni kívánja egymás törekvését, hogy az Európai Unió tagja legyen”. Ez a következőre módosult.

5. pont

Egyik fél sem akadályozza meg, és másokat sem ösztönöz arra, hogy blokkolják a másiknak az EU felé történő haladását, saját érdemei alapján. Mindkét fél tiszteletben tartja az Európai Unióról szóló szerződés 2. és 21. cikkében foglalt értékeket.

Az uniós szerződés második cikkelye szerint ezek az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok tiszteletben tartása, ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait is. Továbbá a pluralizmus, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás, valamint a nők és a férfiak közötti egyenlőség megtartása, de ide tartozik még a megkülönböztetés tilalma is.

A 21. cikkely sokkal komplikáltabb, az a kapcsolódó linken olvasható, amely tartalmazza az Európai Unióról szóló szerződés egységes szerkezetbe foglalt teljes szövegét.

Az nem világos, hogy ki kérte az ötödik pont módosítását.

A hatodik pont két bekezdése változatlan maradt, csatoltak viszont hozzá egy harmadik bekezdést is, amely szerint a két fél közötti remélt együttműködés részleteiről “a további megállapodásokban, az EU által támogatott párbeszéd keretében állapodnak meg”.

A hetedik pontban is történt némi változás, a korábbi szöveg lényegében azt tartalmazta, hogy mindkét fél szorgalmazza a konkrét megállapodások megvalósítását a koszovói szerb közösség megfelelő szintű önkormányzatának biztosítása érdekében.

Ez úgy “izmosult”, hogy a szerb közösség megfelelő szintű önkormányzatának biztosítását már nem szorgalmazzák, hanem mindkét fél kötelezi magát különleges megállapodások kötésére és az ezzel kapcsolatos garanciák biztosítására.

Aligha kérdéses, hogy kinek állhatott érdekében a hetedik pont ilyen értelmű módosítása.

Bővült az állandó missziók létesítésére vonatkozó nyolcadik pont is, amelyhez azt a mondatot adták hozzá, hogy a missziók létrehozásával kapcsolatos gyakorlati kérdésekkel külön foglalkoznak.

A tizedik pont szerint a felek az EU elnökletével vegyes bizottságot hoznak létre a megállapodás végrehajtásának nyomon követésére.

A tizedik pont második mondta szerint mindkét fél megerősíti, hogy köteles alkalmazni a párbeszéd során keletkezett összes korábbi megállapodását, amelyek továbbra is érvényesek és kötelező érvényűek.

Az unióssá felfejlődő francia-német javaslat egy új ponttal is bővült, amely azt állapítja meg, hogy mindkét fél vállalja a megállapodáshoz csatolt végrehajtási ütemtervet, amelyet ismereteink szerint egyelőre nem hoztak nyilvánosságra.

Koszovó elismerésének kérdése

A szöveg most sem tartalmazza explicite, hogy Szerbiának el kell ismerni Koszovó függetlenségét, de mindkét változat abból indul ki, hogy ez valójában már megtörtént, és csak a kapcsolatokat kell rendezni.

A szerbek számára leginkább a javaslat negyedik pontja a leginkább elfogadhatatlan, amely szerint Szerbia a jövőben nem ellenzi Koszovó tagságát egyetlen nemzetközi szervezetben sem.

Nincs megállapodás, miközben Borrellnek még a feje is belefájdult (Screenshot)

Ha így viselkedne, akkor az arra utalna, hogy elismeri Koszovó függetlenségét. Ebből a szempontból lehet aggályos a Szerb Községek Közösségének létrehozása is, amely bizonyos értelemben kisebbségi szervezetként jönne létre tiszteletben tartva a koszovói jogrendet, ami megint csak Koszovó állami létének elismerését jelentené.

Az Európai Unió szóvivője ezzel kapcsolatban kedden úgy fogalmazott, hogy az EU célja nem az elismerés, hanem a viszony rendezése, itt viszont érdemes arra figyelmeztetni, hogy a koszovói miniszterelnök hőn vált vágya mindenképpen a kölcsönös elismerés.

Az EU a folyamatban bizonyos értelemben “jótékonysági szervezetként próbál működni”, a szóvivői nyilatkozat szerint ugyanis a normalizálás tartalmát a két félnek kell meghatároznia, az EU mindössze annyit tesz, hogy igyekszik megkönnyíteni a párbeszédet.

Mindezt figyelembe véve muszáj úgy revideálnunk a fent kifejtett álláspontunkat, miszerint a találkozó eredménytelenül ért véget, hogy hétfőn ugyan történt egy s más Brüsszelben, de az egyelőre semmire sem elég.

A találkozónak így leginkább a Coca-Cola örülhet, mert kapott egy kis ingyen reklámot, az asztalon ugyanis ott díszelgett négy Zero Cola, és senki sem vette a “ronaldói bátorságot”, hogy félretolja bármelyiket is.

---

---

Újabb fordulójához érkeztek a koszovói-szerb tárgyalások, a fő kérdés, hogy ma (február 27-én) aláírásra kerül-e bármiféle megállapodás Brüsszelben, ahol Aleksandar Vučić szerb elnök és Albin Kurti koszovói miniszterelnök előbb külön-külön találkozik Európai Unió közvetítőivel, majd várhatóan közösen is tárgyalnak hármasban vagy négyesben Miroslav Lajčák uniós balkáni megbízottal és Josep Borrell biztonságpolitikai és külügyi biztossal. Egyelőre az sem világos, hogy mit kellene Vučićnak és Kurtinak aláírnia, és hogy ezt milyen felhatalmazás alapján tennék meg.

Aláírásra ösztökélés

A két érintetett nem sokkal ezelőtt még tárgyalni sem volt hajlandó egymással, ám az erős diplomáciai tevékenység, az ukrajnai háború miatt megnövekedett nyomás, valamint az Egyesült Államok és egyes európai vezetők erőteljes kiállása rákényszerítette Vučićot és Kurtit arra, hogy ismét tárgyalóasztalhoz üljön, és netalán eljusson a végkifejletig, de ezzel a gondolattal egyelőre bánjunk óvatosan.

Merthogy azt sem tudni, hogy mi kerülhet aláírásra, és az sem teljesen világos, hogy milyen következményei lesznek annak, ha a két érintett közül valamelyik nem írja alá a felkínált dokumentumokat.

Ennek minden vonatkozásával sem a szerbek, sem a koszovói albánok nem lehetnek tisztában, a közvélemény körülbelül annyit tud erről, hogy a “politikai nyugat”, az Egyesült Államok és az Európai Unió arra készül, hogy “jutalmazza a jókat, és büntesse a rosszakat”, így az érintetteknek – balkániasan szólva – a “bot és a sárgarépa” között kell választaniuk.

Vagyis – képletesen szólva – vagy megy a csacsi a sárgarépa után, vagy ráhúznak a bottal a fenekére. A nyugati ígéretek szerint a sárgarépa a gyorsabb európai integráció és a nyitás a világ felé, a bot pedig a teljes izoláció, az utóbbinak a réme inkább Szerbiát fenyegeti, a “balkánian nyugatias” koszovóiakkal szemben.

Egyelőre az sem világos, hogy mekkora a szerb elnök és a koszovói miniszterelnök mozgástere a koordinált nyugati nyomás közepette, van-e módosítási, tárgyalási, vagy legalább hozzászólási lehetőségük a felkínálásra kerülő dokumentumhoz, amelyet alá kell írniuk, és amely várhatóan csak a feltételezett aláírást követően kerül nyilvánosságra.

Mindkét fél, Belgrád és Pristina is meghúzta a maga “vörös vonalát”, amelyet nem kíván átlépni, és ez némileg bizonytalanná teszi a mai tárgyalások kimenetelét.

Koszovói albán részről ez a Szerb Községek Közösségének elutasítása, legalábbis olyan formában, ahogy azt a szerbek elképzelik, és ahogy azt az eddig aláírt dokumentumok felvázolták.

Szerb részről továbbra sem fogadják el Koszovó függetlenségét, és ezzel összefüggésben a 2008-ban nyugati támogatással létrejött ország ENSZ-tagságát, miközben követelik a fent említett koszovói szerb önkormányzati szövetség létrehozását, de nem úgy, ahogy azt a koszovói albánok és a “politikai nyugat” szeretné.

Itt megjegyzendő, hogy a koszovói válság kapcsán az amerikaiak kicsit revideálták a Daytoni Szerződést, abban az értelemben, hogy nem engedik a boszniai Szerb Köztársasághoz hasonlóképződmény létrejöttét Koszovóban.

Az álláspontok tehát jottányit sem közeledtek, miközben Szerbia egyre súlyosabb helyzete került, a jelenlegi geopolitikai körülmények közepette aligha játszhatja ki az orosz kártyát, ha egyáltalán még van ilyen, miközben a koszovói albánok könnyebb szívvel fogadhatják el az amerikai & európai feltételeket, bár ők is fanyalognak a Szerb Községek Közösségének “kötelező” létrehozása miatt.

Az a napnál világosabb, hogy külföldi nyomás nélkül nem oldható meg ideig-óráig a koszovói válság, viszont felmerül a kérdés, hogy mit lehet lenyomni az egyik vagy a másik oldal torkán, anélkül hogy ne kezdenének öklendezni az érintettek.

Kurti bizakodó, Vučić súlyos terhet cipel

A koszovói miniszterelnök a mai tárgyalásokkal kapcsoltban bizakodó, ugyanakkor “elvárja a koszovói-szerbiai párbeszéd közvetítőjétől, hogy ragaszkodjon az európai javaslathoz, és ne az egyik oldal érdekeire összpontosítson”, vagyis virágnyelvről lefordítva, ne a koszovói szerb községek létrehozásán rugózzon.

– fogalmazott Kurti, aki kiemelte, hogy rendkívül optimista abban a tekintetben, hogy a Koszovó és Szerbia közötti végső megállapodást az év végéig aláírják, de azért feltette a régi lemezt is.

– jelentette ki a koszovói miniszterelnök, aki kitart a kölcsönös elismerés gondolata mellett, amit Belgrád egyelőre nem hajlandó elfogadni.

Azért csak egyelőre, mert az idő és a geopolitikai helyzet nem Szerbiának dolgozik, a belgrádi vezetés ugyanis nem támaszkodhat Oroszországra sem gazdasági, sem katonai értelemben.

Nem csak azért, mert Oroszország most az ukrajnai háborúval van elfoglalva, hanem azért sem, mer Szerbiát NATO-országot veszik körül, amelyek valóban elszigetelhetik, ha azt Washingtonban vagy éppen Brüsszelben úgy akarják.

A szerb gazdaság egyébként is Európától függ, legfeljebb az energiabeszerzés területén merülhetnek fel problémák, de épül már a szerb-bolgár interkonnektor, amely kiválthatja az orosz gázt, és Brüsszel már adott pénzt Szerbiának arra, hogy megerősítse az “energiahelyzetét”.

Azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy a szerb hadseregben rengetek az orosz fegyver, miközben a szerb légierőben hadrendbe állított MiG-21-es és MiG-29-es harci gépek “egyrészt kiöregednek, másrészt pedig kopnak”. Ezért vásárol most “összevissza módon” mindenféle fegyvereket a szerb vezetés.

Az orosz hadiipari termékek beszerzése, feljavítása vagy szervizelés az ukrajnai háború miatt lehetetlenné vált, ugyanakkor a nagy pénzeket termelő szerb hadiipar is megbénulhat, ha Szerbiát a környező NATO-országok elszigetelik, és esetleg megakadályozzák a szerb fegyverexportot.

Nyilván ezer más meggondolás is lehet még, de ennyiből is látható, hogy Szerbia nemigen “virgonckodhat”, mondjuk úgy, hogy kényszerhelyzetbe került, két út van ugyan előtte, de az egyik járhatatlan.

A szerb elnöknek ugyanakkor számolnia kell a népharaggal is, amelyet nyilván az oroszok is igyekeznek majd gerjeszteni, de Aleksandar Vučić diktatorikus jegyeket mutató rezsimje ezt minden bizonnyal képes megállítani, miután a szélsőjobboldali csoportok jó részét eddig is ellenőrzése alatt tartotta, a többiek pedig nem képeznek akkora erőt, hogy részben propagandával, részben fenyítéssel ne lehetne féken tartani őket.

Mindenek után meg kell azt is jegyeznünk, hogy a most előállt helyzetért Aleksandar Vučić maga is erősen felelős, és a jelek szerint eljött az idő, amikor a kilencvenes években tanúsított politikai magatartásáért benyújtják neki a számlát, merthogy a történelem nem Szerbia bombázásával kezdődött, ha a szerbek – Vučićtyal az élen – az előzményekről hajlamosak is megfeledkezni.

---

---