Horvátország
KÍSÉRT A MÚLT: Százötven évvel ezelőtt “lett magyar” Fiume
A trianoni diktátum alkalmából tartott megemlékezésekkel a magyar miniszterelnöknek sikerült feldühítenie a horvátokat, különösen a baloldali ellenzéket, amely a választási hadjáratban ütőkártyaként használta a sátoraljaújhelyi emlékműbe vésett “Fiume – Tengerre magyar” feliratot. A zágrábi Nova TV-ben maga a horvát miniszterelnök kelt magyar kollégája védelmére.
Orbán ne akarja magának Fiumet!
A horvátok közül sokan dühödten keltek ki, és felszólították a magyar miniszterelnököt, hogy ne akarja magának Fiumet.
– Ha már beszélt Orbán miniszterelnök úrral, akkor mondta neki, hogy hagyjon fel Nagy- Magyarország térképének mutogatásával?
– szögezte neki a kérdést Andrej Plenković horvát miniszterelnöknek a Nova TV riportere június 9-én.
– Nagyon világos magyarázatokat kértem azzal kapcsolatban, hogy miről is van szó. Először is, ő megmagyarázta, hogy a magyarok már mondták, hogy téves értelmezésről van szó. Trianon a magyarok számára egy nagyon nehéz pillanat volt a történelmük során. Mindaz, amit ők mondanak a megemlékezéseiken, annak bizonyos értelemben nemzeti dimenziói vannak. Én figyelmesen végighallgattam…
Az általában elég ideges természetű riporter nem hagyta, hogy a horvát miniszterelnök befejezze a mondatot.
– És az, hogy Orbán a trianoni térképet mutogatja, hogy Rijeka (Fiume) a magyar tenger?
A horvát miniszterelnök megpróbálta türelemre inteni a riportert.
– Nem. Csak lassan! Ez az, amit a sajtó átvesz. Ők emlegetnek egy dalt, hogy a magyarok mennek a tengerre, de nem abban az értelemben, hogy Rijeka magyar. Mindenképpen, nincsenek semmiféle területi követelések. Én tudtára adtam, hogy az ilyen interpretációk Horvátországban nehézségeket okoznak, és problémákat idéznek elő a két ország közötti viszonyban, és mi ezeket a problémákat nem szeretnénk. Ő nagyon világosan elutasította azokat a téziseket, hogy bármilyen területi igény lenne Horvátország irányában, hogy bármilyen történelmi aspirációk léteznének. Ilyesmi egyáltalán nem létezik. Nagyon világos volt az az álláspont, hogy jószomszédi kapcsolatokat kell építeni.
A riporter erre egy kicsit lehiggadt, de azért még odaszúrt egyet.
– Ez rendben van, de nekem az az érzésem, hogy Ön igencsak megérti Orbánt és a trianoni térképek mutogatását, de ugyanakkor a szerb politikus harmadosztályú kijelentéseire hazarendelik a nagykövetet konzultációra.
(A fenit és a lenti kép ugyanazt a partszakaszt ábrázolja száz év különbséggel.)
A “magyar Fiume”
I. Ferenc József osztrák császár, magyar és cseh király, az Osztrák–Magyar Monarchia első uralkodója éppen másfél évszázaddal ezelőtt 1870. július 28-án kelt királyi leiratában bízta meg a magyar országgyűlést Fiume és kerületére vonatkozó közigazgatási teendők vitelével, valamint a magyar minisztertanácsot a végrehajtó hatalom gyakorlásával.
Az intézkedés ideiglenes jellegű volt, ám a kialakult fiumei provizórium egészen 1918-ig működött.
Ennek értelmében Fiume városa és kerülete a magyar kormány hatásköre alá tartozott, a magyar törvényeket kiterjesztették azokra a területekre, a város élére pedig kormányzót neveztek ki.
Tehát a horvátok nem véletlenül idegesek, amikor Fiume szóba kerül, a város hovatartozása körül sok vita folyt a történelem során.
Fiume jogilag a Magyar Korona részét (corpus separatum) képezte már 1779 óta, miután Mária Terézia kiszervezte a magyaroknak a várost, amitől a horvátok akkor sem voltak boldogok.
A kikötőváros helyzete folyamatos viták forrása volt akkor is, amikor az 1848/49-es szabadságharcot követően mintegy 20 évig horvát fennhatóság alatt állt a terület.
Katona Csaba történész a Millásreggeli című rádióműsornak nyilatkozva kijelentette, hogy a történelem során többször változott Fiume jogi helyzete, mivel a várost mindenki magának követelte.
Az ellentmondásokat azzal a szállóigével illusztrálta, hogy Fiume volt az a magyar város, ahol a horvátok olaszul beszéltek.
Horvátország
Bepirosodott a horvát külpolitikai lakmusz, és a megtalált illúziók
Valahol egy okos ember azt mondta, hogy a kis nemzetek nem engedhetik meg maguknak a nagy hibákat. A horvátok úgy tetszik ezt megtanulták, mert ezeket a viharos időket széltől védett zugban igyekeznek átvészelni. Közben ügyesen meglovagolnak minden meglovagolhatót – lásd Ukrajna -, igyekszenek kedvében járni az USA-nak, de lényegében mindenben megtalálják a számításukat.
Már nem illúzió a kínai út
Ennek tükrében, igen érdekes, hogy az Európai Néppárt spliti ülésének időtartama alatt a horvát kormány aláírta a szerződést ugyanazzal a China Road and Bridge Corporationnal, amely a pelješaci hidat építette.
Kapcsolódó cikk
SZERENCSECSILLAG: A legszerencsésebb ember a világon, illetve kicsoda is anyuci kedvenc Mikimausza?
A kormány a kínai vállalat ajánlatát választotta mint gazdaságilag legelőnyösebbet az A1-es autópálya Vučevica összekötő útjának – a D8-as állami út csomópontjának – megépítésére kiírt közbeszerzési pályázaton.
A pályaszakasz, amelynek teljes hossza 6,85 kilométer, magában foglalja a 2,5 kilométer hosszú Kozjak-alagutat és a mintegy 4,3 kilométer hosszú adriai autópályához vezető bekötőutat.
A munkálatok értéke 74,6 millió euró, és a kínaiak vállalták, hogy az alagutat 36 hónap alatt megépítik. A projekt részét képezi még három felüljáró és két viadukt, de ezt a kínaiak csuklóból úgy megcsinálják, hogy közbe szinte észre sem veszik.
Új szelek fújnak
Ennek a világszinten aprócska infrastrukturális projekt jelentőségét az adja meg, hogy a horvátok alá merték írni a szerződést a kínai céggel.
A hosszabb emlékezetű olvasók nyilván még elő tudják kotorni az agyuk valamelyik rejtett zugából, hogy annak idején mennyire rossz néven vették némelyek, hogy a horvátok a kínaiakat bízták meg egy nagy EU-alapokból támogatott projekt (pelješaci híd) kivitelezésével.
Hogy mennyire nem volt szabad még gondolni sem arra, hogy Kínával, illetve kínai cégekkel kössön bárki is üzletet, ott van az ugyancsak horvátországi példa, amikor semmissé nyilvánították a rijekai konténer-terminál kiépítésére vonatkozó tendert, amelyen szintén a kínaiak nyertek, így a megismételt tendert már egy politikailag elfogadható cég, a skandináv Maersk nyerje meg.
A horvátok újabb szerződést írtak alá Kínával, az unió már nem akadékoskodik (Forrás: X-platform,
Andrej Plenković)
Más lapra tartozik, hogy ez nem vonatkozott a németekre és franciákra, spanyolokra és olaszokra, azaz a nagy és nagyobbacska nemzetekre, de hát így élünk mi az EU-ban.
Akárhogy is, most úgy tetszik, megváltozott a helyzet, mert nemcsak hogy nagyban folyik Pekingben az európai búcsújárás, de a horvátok is léptek, ami annak jele, hogy ismét szabad a vásár.
Az amerikaiaknak nyilván nem tetszik ez az egész, de a közelgő választások miatt nem érnek rá annyira foglalkozni vele.
Lehet, hogy 2024-et úgy fogjuk majd számon tartani, mint a nagy változások évét, illetve azt az évet, amikor az európaiak rájöttek, hogy a nagy geopolitikai játszmában mindenki nyer, csak Európa veszít. Fogalmazzunk inkább úgy, hogy ez távolról sem biztos, csupán elképzelhető.
Hétvégi csemege
Szokásomhoz hívem, ilyenkor a hétvégén igyekszem valamilyen érdekességet felkutatni – az élet közel sem olyan komoly dolog, mint ezt a sok kockafejű hirdeti – ezért beszéljünk a zágrábi Illúziók Múzeumáról.
Azok számára, akik eddig nem hallottak róla, ajánlom, hogy feküdjenek neki a guglinak, mert rendkívül érdekes múzeumról van szó, de visszatérve a hírhez, a zágrábiak ezüstérmet nyertek a brüsszeli European Franchise Awardon (Európai Franchise Nagydíj) a nemzetközi márkák (brandek) versenyében.
A megtalált illúziók (Forrás: Muzej illuzija)
Ennek kapcsán derült ki, hogy az Illúziók Múzeuma a világ legnagyobb magánmúzeum-lánca. A világ 25 országában, több mint 40 helyszínnel és 10 millió látogatóval.
Jelenleg új múzeumok megnyitásán dolgoznak Denverben, San Diegóban, Seattle-ben és Koppenhágában.
Teo Širola, a Metamorphosis horvát vállalat igazgatója, amely a franchise tulajdonosa és az Illúziók Múzeuma globális hálózatának vezetője, örömmel látja, hogy az emberek valóban felismerték ennek a projektnek az értékét szerte a világon, miszerint szórakozva is lehet tanulni.
Teó úr ugyanakkor bejelentette, hogy egyre közelebb kerülnek céljukhoz, a kereken 100 múzeum megnyitásához 2026 végéig.
Ha valaki a közeljövőben Zágrábba látogat, és kedve támad felkresni a múzeumot, az illúziókat nem adják ingyen: 1 felnőtt számára a belépődíj 9 euró, gyerekek (5-15 év) 7 euró, míg a családi (két felnőtt és két gyermek) látogatásra feljogosító belépő kerek 30 euróba kerül.
Mit lehet mondani? Kicsi a horvát, de erős.
-
B A Balkanac3 nap telt el azóta
Felröhögünk a dolgok állásán (Kontrapunkt ’23)
-
Szerbia7 nap telt el azóta
Vučić etnikai tisztogatásról beszélt, Moszkva szerint Koszovó potenciális veszélyt jelent
-
Szerbia3 nap telt el azóta
Vajon mire figyelmeztetett Vučić a Presevo-völggyel kapcsolatban?
-
Koszovó6 nap telt el azóta
A koszovói eseményeket követően mindenki gyászol, még Szerbia is