EXODUS 4: A horvátok elsősorban az alacsony bérek és a korrupció miatt távoznak a hazájukból

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

Az exodus folytatódik. A dél- és a kelet-európai államok mindegyike eddig nem tapasztalt demográfiai válságtól szenved: a természetes lakosságcsökkenés mellett fokozódik a tömeges elvándorlás. Ma már nem csak az a baj, hogy kevés gyermek születik, hanem az is, hogy a gyerekek nem a szüleik szülőhazájában jönnek világra, hanem valahol külföldön. Amin a babaváró programok sem segítenek. Ráadásul a kivándorlók jelentős része akkor sem térne haza, ha valami csoda folytán megváltozna a helyzet eredeti hazájában. A gyerekeik így második generációs külföldiek lesznek valahol a világban. A térség minden országában hasonló a helyzet, ez alól Horvátország sem kivétel.

A távozás az egyetlen perspektíva

A Horvátországból az Európai Unió más országaiba távozók több mint fele az alacsony bérek és a széles körben elterjedt korrupció miatt hagyta el hazáját.

A kivándorlók egyharmada a társadalom megosztottságát, egynegyede pedig az állami intézmények rossz működését jelölte meg fő okként – derült ki zágrábi bölcsészettudományi kar pszichológia tanszékének felméréséből.

A felmérés azt is kimutatta, hogy az elvándorlók kétharmada felsőfokú végzettséggel rendelkezik. Vagyis az értelmiség lép le. Éppen azok, akiket Németországban leginkább várnak.

– A mi pszichológiai értelmezésünk szerint a rossz gazdasági helyzet, azzal a felfogással együtt, hogy a korrupció miatt semmit nem lehet tenni, mérgező légkört hozott létre, amelyben a külföldre távozó személyek az ország elhagyását látták az egyetlen perspektívának saját élethelyzetük javítására

– állapította meg a Zvonimir Galić docens, a kutatócsoport egyik tagja.

A közvélemény-kutatáson 1126, az Európai Unió más tagországaiba távozott horvát állampolgárt kérdeztek meg, akik túlnyomórészt Németországban, Angliában és Írországban élnek.

Miért távoznak a horvátok?

A kritikus demográfiai helyzet Horvátországban 2013-ban kezdődött, amikor a horvátok lassan kezdtek külföldre költözni a jobb munka és jobb élet iránti vágytól hajtva.

Nacionalista perspektívából ezt úgy is lehetne értelmezni, hogy a távozók nem becsülik meg eléggé azt a földet, amelyért apáik a szó szoros értelmében a vérüket áldozták.

Az alaptörvény

A kutatás készítői abból a pszichológiai alaptörvényből indultak ki, hogy az emberek „elmozdulnak abból a helyzetből”, amelyben nem érzik jól magukat, és ott maradnak, ahol kényelmesebben élnek.

Ez a banális következtetés a kutatás legfontosabb megállapításainak legjobb összefoglalása – tetszik, vagy nem.

Ha nem létezik a gyermekek és unokák jövőjével kapcsolatos optimizmus, valamint a munkahelyi fejlődés lehetősége és a megfelelő anyagi megbecsülés, akkor a „nemzetieskedő szlogenek” mit sem érnek.

A felmérésből éppen az derül ki, hogy a külföldre távozók több mint négyötöde nem utasítja el a horvátországi visszatérés lehetőségét, de feltételekhez szabja.

Csak az egyharmad térne haza

Az elvándoroltak harmada szívesen hazatérne, ha megfelelő változások állnának be Horvátországban.

Szerintük vannak olyan kulcsfontosságú dolgok, amelyeket a visszatéréshez meg kellene változtatni, vagyis javítani kellenn a gazdasági lehetőségeket és csökkenteni kellene a korrupciót.

Mindazonáltal a megkérdezettek valamivel több mint 18 százaléka semmi szín alatt sem költözne vissza Horvátországba.

Őket már sikerült elveszíteni.