Olvasási idő: 2 perc
Az exsodus folytatódik. A dél- és a kelet-európai államok mindegyike eddig nem tapasztalt demográfiai válságtól szenved: a természetes lakosságcsökkenés mellett fokozódik a tömeges elvándorlás. Ma már nem csak az a baj, hogy kevés gyermek születik, hanem az is, hogy a gyerekek nem a szüleik szülőhazájában jönnek világra, hanem valahol külföldön. Amin a babaváró programok sem segítenek. Ráadásul a kivándorlók jelentős része akkor sem térne haza, ha valami csoda folytán megváltozna a helyzet eredeti hazájában. A gyerekeik így második generációs külföldiek lesznek valahol a világban. A térség minden országában hasonló a helyzet, ez alól Horvátország sem kivétel.
A távozás az egyetlen perspektíva
A Horvátországból az Európai Unió más országaiba távozók több mint fele az alacsony bérek és a széles körben elterjedt korrupció miatt hagyta el hazáját.
A kivándorlók egyharmada a társadalom megosztottságát, egynegyede pedig az állami intézmények rossz működését jelölte meg fő okként – derült ki zágrábi bölcsészettudományi kar pszichológia tanszékének felméréséből.
A felmérés azt is kimutatta, hogy az elvándorlók kétharmada felsőfokú végzettséggel rendelkezik. Vagyis az értelmiség lép le. Éppen azok, akiket Németországban leginkább várnak.
A mi pszichológiai értelmezésünk szerint a rossz gazdasági helyzet, azzal a felfogással együtt, hogy a korrupció miatt semmit nem lehet tenni, mérgező légkört hozott létre, amelyben a külföldre távozó személyek az ország elhagyását látták az egyetlen perspektívának saját élethelyzetük javítására
– állapította meg a Zvonimir Galić docens, a kutatócsoport egyik tagja.
A közvélemény-kutatáson 1126, az Európai Unió más tagországaiba távozott horvát állampolgárt kérdeztek meg, akik túlnyomórészt Németországban, Angliában és Írországban élnek.
Miért távoznak a horvátok?
A kritikus demográfiai helyzet Horvátországban 2013-ban kezdődött, amikor a horvátok lassan kezdtek külföldre költözni a jobb munka és jobb élet iránti vágytól hajtva.
Nacionalista perspektívából ezt úgy is lehetne értelmezni, hogy a távozók nem becsülik meg eléggé azt a földet, amelyért apáik a szó szoros értelmében a vérüket áldozták.
Az alaptörvény
A kutatás készítői abból a pszichológiai alaptörvényből indultak ki, hogy az emberek “elmozdulnak abból a helyzetből”, amelyben nem érzik jól magukat, és ott maradnak, ahol kényelmesebben élnek.
Ez a banális következtetés a kutatás legfontosabb megállapításainak legjobb összefoglalása – tetszik, vagy nem.
Ha nem létezik a gyermekek és unokák jövőjével kapcsolatos optimizmus, valamint a munkahelyi fejlődés lehetősége és a megfelelő anyagi megbecsülés, akkor a “nemzetieskedő szlogenek” mit sem érnek.
A felmérésből éppen az derül ki, hogy a külföldre távozók több mint négyötöde nem utasítja el a horvátországi visszatérés lehetőségét, de feltételekhez szabja.
Csak az egyharmad térne haza
Az elvándoroltak harmada szívesen hazatérne, ha megfelelő változások állnának be Horvátországban.
Szerintük vannak olyan kulcsfontosságú dolgok, amelyeket a visszatéréshez meg kellene változtatni, vagyis javítani kellenn a gazdasági lehetőségeket és csökkenteni kellene a korrupciót.
Mindazonáltal a megkérdezettek valamivel több mint 18 százaléka semmi szín alatt sem költözne vissza Horvátországba.
Őket már sikerült elveszíteni.
