PÓLAI FILMFESZTIVÁL: Diana kiütötte Gotovina tábornokot

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

A háború mindig jó téma a filmművészetben. A 66. Pólai Filmfesztiválon is két háborús film versengett egymással. Az egyik tízezer szerb gyermek megmentéséről szólt, a másik pedig több mint kétmillió euróba került. Az utóbbiból Ante Gotovina tábornok köszönt vissza. Ennek ellenére nem a horvátok többsége által nemzeti hősként tisztelt tábornok nyert. Sőt: a Tábornok című film egyetlen fődíjat sem vitt el.

Az évszázad horvát filmjének készült

Régen vártak már annyira filmet a pólai arénába, mint az Ante Gotovináról készült alkotást.

A Tábornok minden idők legnagyobb költségvetéssel készült horvát film, amelyben nem csak horvát színészek mutatják meg magukat. Feltűnik a vásznon Armand Assante amerikai színész, és Jasmin Lord német színésznő is.

Meg természetesen a horvát hadsereg, amelynek az Ante Gotovina alakját megformázó Goran Višnjić a forgatás után köszönetet mondott a támogatásért.

Goran Višnjić sem akárki a horvát filmművészet egén.

– Ő az egy, harmadik évadát taposó Netflix sorozatból ugrott ki, hogy belebújjon a tábornoki egyenruhába.

Forrás: Plus, YouTube

A filmet Ante Vrdoljak rendezte, aki már akkor is állandó vendége volt a pólai arénának, amikor ott nem a horvát, hanem a jugoszláv filmek seregszemléjét tartották.

Elvben tehát minden adott volt a sikerhez: a téma, a pénz, a színészek, a hadsereg, a rendező és a nemzeti büszkeség.

De mindez nem volt elegendő.

Száraz, szürke és unalmas

A Tábornokot július 13-án, a Pólai Filmfesztivál nyitónapján mutatták be.

A várakozás óriási volt, a közönség szó szerint kifütyülte a szervezőket, mert jókora késéssel kezdték vetíteni a filmet, és frenetikus tapssal üdvözölte a film kezdőjeleneteit.

A vetítés után már nem volt ekkora összhang.

Egyesek lelkesen ecsetelték, hogy Horvátországban végre egy igazi filmalkotás született a honvédő háborúról, mások viszont úgy vélték, hogy a film nem méltó a ráfordított összeghez és a témában rejlő lehetőségekhez.

A spliti Slobodna Dalmacija kritikusa szerint

-a Kolumbiában született Gotovina életéről szóló film dialógusai a latin-amerikai szappanoperák szintjén vannak.

Gotovina tábornok a Rómeó és Júliából horvátul idézve nyeri el felesége kezét, akitől azzal köszön el, hogy „viszont látásra Zágrábban, amikor befejeződik a háború”.

Nem volt elégedett a filmmel a zágrábi Jutarnji list kritikusa sem, aki szerint a Tábornok „száraz, szürke és unalmas”.

Tízezer élet

A Pólai Filmfesztiválon ezért nem a Tábornok nyert, hanem egy másik film, amely szintén háborús időkhöz nyúl vissza. De nem a horvát honvédő háborúról, hanem az usztasa időkről szól, és tízezer szerb gyermeket mentenek meg benne.

– Biztosan nem ez lesz a horvát szélsőjobb kedvenc filmje.

Pedig a Diana Budisavljević naplója című alkotás mindent vitt Pólában. A film is és a rendező is Arany Arénát kapott, de még a közönségdíjat jelentő „Pólai Aranykapu” díjat is elnyerte.

A Tábornok ugyan hosszú idők óta a leginkább várt film volt Pólában, a Diana Budisavljević naplója viszont hosszú idők óta a legnagyobb szenzációt kiváltó alkotásként aratott sikert.

A távoli 1957 óta most fordult elő először, hogy egy női rendező filmje kapja meg az Arany Arénát, az pedig még sohasem történt meg, hogy a három legfontosabb díjat női alkotó vigye el.

A filmet Dana Budisavljević rendezte, akinek a neve csak egy „i” betűvel tér el a főszereplő nevétől, de az csak a forgatás során derült ki, hogy távoli rokonok is.

Forrás: YouTube

Usztasák és kommunisták

A Diana Budisavljević naplója második világháborús események alapján készült.

Ráadásul a díjnyertes alkotás nem is igazi játékfilm, hanem a játék- és a dokumentumfilm keveréke, amelyben a napló feljegyzéseit a túlélők vallomásai támasztják alá.

A főhős Ausztriából származik, és egy tekintélyes zágrábi orvos felesége volt.

– Diana Budisavljevićnek azonban nem csak a Független Horvát Állam hatóságaival kellett megküzdenie, hanem a partizánokkal is, akik nem tudnák elviselni, hogy a hőstettet nem ők hajtották végre, hanem egy nő, aki Ausztriából érkezett.

Ezért a háború után a kommunista hatóságok elvették tőle a megmentett gyerekekről vezetett összes kimutatást.

A háború után Diana Budisavljević visszatért Ausztriába, és senkinek sem beszélt arról, hogy hány gyermeket mentett meg a biztos haláltól.

Az események csak azért nem merültek feledésbe, mert Diana Budisavljević unokája megtalálta az asszony németül vezetett naplóját, amely a háborús időkben keletkezett.

A hazugság és a valóság

A Független Horvát Állam, éppen akkor készített egy propagandafilmet a jasenovaci gyűjtőtáborban, amikor Diana Budisavljević ott járt, hogy összeírja azokat a gyerekeket, akiket biztonságos helyre szállíthat.

A propagandafilmet Zágráb főterén mutattak be, és arról szólt, hogy

-az usztasa állam a Kozara hegységben folyó harcok során megmenti a partizán és a csetnik hordák elől a szerb gyerekeket, akiket a jasenovaci és a Stara Gradiška-i táborban helyez el.

Az usztasa megrendelésre készült film forgatása során a kamera azonban rögzítette a halálra éheztetett gyereket is, sőt egy-két filmkockán Diana Budisavljević alakja is feltűnik.

Ezek a filmkockák a díjnyertes film forgatása során kerültek elő.

Kerüljük el a poklot!

A filmben a főszerepet Alma Prica horvát színésznő játsza.

Prica nem jelent meg Pólában, de levelében emléket állított Diana Budisavljevićnak, és mindazoknak, akik segítettek neki abban, hogy megmentse a gyerekeket, és új otthont találjon nekik.

„Amíg létezik jóság, és létezik humánum, addig van remény a világban…

– És ha már nincs mennyország, akkor legalább küzdjünk a pokol ellen”

– üzente a pólai közönségnek a horvát színésznő.

A Diana Budisavljević naplója című filmet sokan máris a Schindler listájához hasonlítják.

Vannak azonban, akik megjegyzik, hogy ez az alkotás nem egyszerűen csak történelmi film, hiszen a balkáni térségben éppen most van folyamatban a történelem újraértékelése.

Fotó: Alma Prica a Diana Budisavljević naplója című filmben