Connect with us

Macedónia

A parlamenti frakciók támogatták Észak-Macedónia csatlakozását

Közzétéve:

A megjelenés dátuma

vadai agnes eszak macedonia szijjarto peter harangozo tamas mobil
play icon A cikk meghallgatása
()
Olvasási idő: 4 perc

Támogatták a parlamenti frakciók Észak- Macedónia csatlakozását az Észak-atlanti Szerződéshez (NATO) az Országgyűlésben. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter az ellenzékieknek válaszolva azt mondta: Nikola Gruevszki volt macedón miniszterelnök a térség szakértője, így természetes, hogy konzultálnak vele.

Az Észak- Macedón Köztársaságnak az Észak-atlanti Szerződéshez való csatlakozásáról szóló jegyzőkönyv kihirdetésének általános vitájában Szijjártó Péter közölte, 2020 tavaszára, a jövő év közepére válhat a NATO teljes jogú tagjává Észak- Macedónia. Felidézte, hogy a csatlakozást Görögország sokáig blokkolta, mert névvita volt a két állam között.

Észak- Macedónia NATO-csatlakozása jelentős mérföldkő

– Észak- Macedónia NATO-csatlakozása jelentős mérföldkő az euroatlanti térség biztonsága szempontjából, a csatlakozás fontos a terrorizmus elleni küzdelemben és az illegális migráció elleni fellépésben is

– mondta Szijjártó. Szólt arról is, hogy Magyarország mindig is a bővítéspárti tagállamok közé tartozott mind a NATO-ban, mind az EU-ban, elsősorban a nyugat-balkáni országok csatlakozása esetén. Ez szolgálja Magyarország nemzetbiztonsági és nemzetgazdasági érdekeit is – mondta, sajnálkozását kifejezve, hogy az uniós integráció rendkívül lassan halad, azt fel kellene gyorsítani.

Az EU befelé forduló állapotban van

Németh Zsolt (Fidesz) a nyugat-balkáni régió elmúlt évtizedének legnagyobb diplomáciai sikereként beszélt a Macedónia és Görögország között létrejött névhasználati megállapodásról, amelynek eredményeként Észak- Macedónia csatlakozhat a NATO-hoz. Hozzátette: a csatlakozás rendkívül üdvözlendő a térség biztonsága, stabilitása szempontjából.

A kormánypárti politikus sajnálkozását fejezte ki, hogy az EU évek óta “befelé forduló állapotban van”, mintha Brüsszel nem ismerné fel, hogyha nem kínál valós, hiteles alternatívát a térség országainak, akkor azok más jövőt fognak választani maguknak, ahogy annak már vannak előjelei.

Potocskáné Kőrösi Anita (Jobbik) frakciója támogatásáról biztosítva a törvényjavaslatot közölte, nem csoda, hogy a NATO ragaszkodott hozzá, hogy Észak- Macedónia a tagjai közé kerüljön, mivel az ország elhelyezkedése stratégiai jelentőségű geopolitikai szempontból.

Tusk is támogatja, de vannak, akik nem
donald tusk macedonika makedonijaTámogatásáról biztosította Albánia és Észak- Macedónia uniós csatlakozási tárgyalásainak mihamarabbi megkezdését az Európai Tanács elnöke. Donald Tusk azonban hozzátette, hogy ezt több EU-tagállam is ellenezi, így a folyamat elhúzódhat. Kijelentette, hogy noha a két nyugat-balkáni ország az utóbbi években minden előfeltételt teljesített, nem minden uniós tagállam kész már a napokban meghozni a döntést a tárgyalások megindításáról. Mint mondta, a kérdés nem az, hogy erre sor fog-e kerülni, pusztán az, hogy mikor, a térség helye ugyanis az Európai Unióban van. Eközben tizennégy tagállam, köztük Magyarország külügyminisztere közös közleményben sürgette a csatlakozási tárgyalások megkezdését, rámutatva, meg kell őrizni az EU bővítéspolitikájának a hitelességét.

Miért találkozott a külügyi államtitkár Gruevszkivel?

Mesterházy Attila (MSZP) is mérföldkőnek értékelte a balkáni ország NATO-csatlakozását, amelyet az MSZP támogat. Az ellenzéki képviselő is úgy látta, az volna a szerencsés, ha a térség uniós csatlakozása felgyorsulna. A politikus azt firtatta, miért nyújt menedéket Magyarország Nikola Gruevszki volt macedón miniszterelnöknek, aki sajtóhírek szerint sokkal inkább Oroszországhoz akarta közelíteni országát, és akit köztörvényes bűncselekmények miatt keresnek a macedón hatóságok.

Arról is érdeklődött, miért tart fent a külügyminisztérium aktív kapcsolatot a volt macedón kormányfővel? Miért találkozott a minisztérium helyettes államtitkára egy magánlakásban Gruevszkivel? Miről tárgyaltak? Lesz-e következménye? Frakciótársa, Harangozó Tamás később azt tudakolta, a miniszter tudtával találkozott-e a helyettes államtitkár a volt miniszterelnökkel.

Bizalmi kérdés a Gruevszki-ügy

Vadai Ágnes (DK) is arról beszélt, hogy a Nyugat- Balkán integrációja ciklusok óta élvezi a parlamenti pártok támogatását. A DK is azt szorgalmazza, hogy Albániával és Észak- Macedóniával is induljanak meg a uniós csatlakozási tárgyalások – tette hozzá.

A DK-s képviselő is felvetette a Gruevszki-ügyet, szerinte ugyanis ezt a kérdést jövőbeni együttműködés és bizalom érdekében tisztáznia kell a két országnak. Nikola Gruevszkit nemcsak korrupcióval vádolják, hanem illegális lehallgatások elrendelésével is, amely különösen fontos a NATO-n belül, hiszen egyre fontosabb a tagállamok közötti titkosszolgálati együttműködés – közölte.

Joó István helyettes államtitkár és Nikola Gruevszki találkozójával kapcsolatban kifogásolta, hogy két kínai állampolgár lakásában találkoztak, akik egyike letelepedési kötvénnyel tartózkodik az országban. Szerinte helytelen ilyen találkozókat ilyen helyre szervezni.

Macedónabbak, a macedónoknál

Szijjártó Péter azt mondta, Nikola Gruevszki egy kormánytól független hatóság döntése értelmében jogszerűen tartózkodik az országban. Tíz évig volt miniszterelnök, öt választást nyert a macedón polgárok jóvoltából – mondta, azt kérve a képviselőktől, hogy ne legyenek “macedónabbak, a macedónoknál”, ne akarják eldöntenie, ki a kormányfő a világ egy másik országában.

Önök szerint ma Magyarországon van-e olyan szakértő, aki jobban érti a nyugat-balkáni folyamatokat, mint Nikola Gruevszki, aki tíz évig volt ott miniszterelnök? Szerintem nincs – mondta a miniszter, aki ezzel magyarázta a helyettes államtitkár és a volt kormányfő találkozóját.

Szijjártó Péter elmondta, rendszeresen beszélnek Gruevszkivel. “Hogy hol? Annak semmi jelentősége nincsen. Én például a minisztériumban szoktam vele beszélni a saját irodámban” – fogalmazott. Természetesnek nevezte, hogy a minisztérium tisztségviselői kapcsolatot tartanak Gruevszkivel és ez a jövőben is így lesz, a jövőben is konzultálnak vele. Elmondta,

– Nikola Gruevszki azt mondta neki, hogy támogatja hazája euroatlanti integrációját.

Beszélt arról is, van egy ember Macedóniában, akit korrupció miatt jogerősen ítéltek el, majd elnöki kegyelmet kapott. Ő a jelenlegi szocialista miniszterelnök, Zoran Zaev – közölte.

MTI

Tetszett a cikk?

Osztályozd a csillagokkal!

Átlag: / 5. Szavazatok:

Ha tetszett ez a cikk,

kövess bennünket ezeken a csatornákon:

Sajnáljuk, hogy nem tetszett a cikk!

Segíts nekünk, hogy jobb cikkeket írjunk,

Ezért mondd el a kifogásod

Az olvasás folytatása




BALK könyvek Balkán

Európai Unió

Az Európai Unió tényleg komolyan gondolja a 2030-as bővítést?

Közzététel:

a megjelenés dátuma

bővítés
play icon A cikk meghallgatása
()
Olvasási idő: 7 perc

Charles Michel, az Európai Tanács elnöke újraizesített rágócsontként dobta be a résztvevők közé nemrégiben Bledben, hogy az Európai Uniónak 2030-ig fel kell készülnie a további bővítésre, amivel az új tagországok felvétele ismét a brüsszeli politikai menetrend egyik kiemelt témája lesz. Természetesen csak akkor, hogy ha ezt bárki is komolyan veszi, mert hogy most a Nyugat-Balkánnak csúfolt térségben minden és bármi közelebbnek tűnik, mint a bővítés, illetve az uniós csatlakozás.

Hogyan került elő a bővítés?

Az Európai Unió sosem szeretett időpontot említeni, amikor a nyugat-balkáni bővítésről volt szó. A brüsszeli illetékesek inkább olyan üres frázisokat pufogtattak, mint például az “érdemeken alapuló integráció”, vagy mint “az uniós elvárások teljesítése”, ez az utóbbi sok esetben mozgócélpontnak számított.

Charles Michel augusztus végén Bledben arról beszélt, hogy az Uniónak 2030-ra készen kell állnia az új tagok integrálására, és hozzátette, hogy ha az EU hiteles akar maradni, akkor beszélni kell a menetrendről. Michel szózatának elhangzása óta el lehetett tűnődni azon, hogy vajon 2030 reális határidő-e, merthogy az Európai Tanács elnöke könnyen ígérget, neki 2026-ban lejár a mandátuma, így a bővítési folyamatot nem neki kell levezényelnie, kudarc esetén pedig nem neki kell magyarázkodnia.

Ráadásul nem ő az első uniós vezető, aki nyilvánosan licitált a nyugat-balkáni országok felvételének időpontjára, 2018-ban az Európai Bizottság volt vezetője, Jean-Claude Juncker tette ugyanezt, amikor egy bővítési stratégiai dokumentumban bejelentette, hogy Szerbia és Montenegró “2025-ig” csatlakozhat az EU-hoz, felsorolva az ehhez vezető szakaszokat.

bővítés

SÖTÉT LÓRA TETT: Amikor még nagy, illetve nagyobb volt az egyetértés Brüsszel és Belgrád között, a kép 2018. februárjában készült (Forrás: X-platform, EcoDev EU)

A tagállamok azóta diszkréten elutasították a dokumentumot, a 2025-ös határidő pedig feledésbe merült, ahogy Jean-Claude Juncker támolygó alakja is eltűnt a történelem gomolygó ködében. Csakhogy 2018 és 2023 között nincs semmi hasonlóság, az ukrajnai háború kitörésével ugyanis új dinamika alakult ki Európában.

Angela Merkel politikai jelenléte talán lassította az agresszív orosz politika előre nyomulását, az viszont biztos, hogy a Mutti a Berlini Folyamattal képes volt összecsődíteni a balkáni vezetőket, amely által valósulhatna meg egyébként az a német elképzelés, amely alapján a Nyugat-Balkán az uniós közös piacba integrálódna, és ez lehetne az Európai Unió bővítésének egyik lehetséges forgatókönyve, amiről még majd szó lesz.

Az ukrajnai háború kitörését követően az Európai Unió részéről ugyan nagyobb a politikai akarat a bővítésre, ami azonban nem garantálja a sikert, bár a jelen pillanatban nem vagyunk abban a helyzetben, hogy végtelenül sokat lehessen szórakozni a bővítéssel, mondjuk újabb húsz évet, mint a 2003-as Thesszaloniki Nyilatkozat után. Szerbia és Montenegró több mint egy évtizede, Észak-Macedónia pedig még régebb óta várakozik.

A közvélemény és a politikai elit ellenállása a bővítéssel szemben azóta sem szűnt meg sem itt, sem ott, és a vita előrehaladtával ismét növekedhet akár az Európai Unióban (Franciaország, Hollandia, Bulgária, Horvátország), akár a “szerb világban”, ahol a belgrádi és a banjalukai vezetésnek sikerült redukálnia a csatlakozási kedvet a szerb népesség körében. További problémát jelenthet, hogy a jelölteknek igazodniuk kell az európai külpolitikai álláspontokhoz, miközben Szerbia európai szempontból erős szimpátiákat táplál Moszkvával szemben.

Charles Michel bledi kiállását vagy elszólását követően – nézőpont kérdése – az uniós vezetők bővítési hajlandóságának első nagy próbája az október 6-i granadai csúcstalálkozó lesz. Az állam- és kormányfők Granadában az új tagok befogadására való hajlandóságot tesztelik majd a három fő kérdés megvitatásával, aminek keretében azzal foglalkoznak, hogy milyen legyen a döntéshozatal a bővített unión belül, mit tartalmazzon az európai szinten követendő politika és hogy azt miből finanszírozzák.

Szegényházi vásár

Hat nyugat-balkáni ország (Albánia, Bosznia-Hercegovina, Észak-Macedónia, Montenegró, Szerbia és Koszovó), Ukrajna és Moldova pályázik a csatlakozásra (Törökország esetében az eljárás befagyasztásra került). A volt Jugoszlávia néhány országa már évekkel ezelőtt megkezdte a csatlakozási tárgyalásokat, míg az EU decemberben dönt arról, hogy ezt lehetővé teszi-e Kijev és Kisinyov számára is. Charles Michel szerint Grúzia, amelynek jelenleg csak “európai perspektívája” van, még felzárkózhat a többiekhez, “ha megteszi a szükséges előrelépéseket”.

A nagyszámú szegény tagjelölt ország felvétele elkerülhetetlenül hatással lesz a közös költségvetésre. A tagjelölt országok bruttó hazai terméke jóval az európai átlag alatt van, ami azt jelenti, hogy az uniós költségvetés nettó kedvezményezettjei lesznek. Ugyanakkor néhány jelenlegi kedvezményezett országnak a bővítést követően nagyobb mértékben kell hozzájárulnia az EU költségvetéséhez. Lehet barkóbázni, hogy melyik korábban csatlakozott országnak tetszik majd a legkevésbé, hogy mélyebben kell a zsebébe nyúlnia, miközben a balkáni bővítés gyengítheti az ukrán csatlakozásra fordítható támogatást, és ez további turkálást jelenthet a zsebekben.

Önmagában a nyugat-balkáni bővítés nem jelentene különösen nagy pénzügyi kihívást, mivel a régió összlakossága 17 millió körül van, ami egy közepes méretű tagállamnak felel meg. Ukrajna viszont különleges eset a többi tagjelölt országhoz képest több mint 40 milliós lakossága, és a tönkrement, illetve szétbombázott infrastruktúrája miatt.

Egy másik nehezen megoldható kérdés a döntéshozatali folyamat esetleges megváltoztatása és az egyhangúság elvének elhagyása bizonyos területeken. Ez a vita éles ellentéteket válthat ki a tagországok között, különösen, ha a jelenlegi európai szerződések módosításának kérdése is felmerül. Ez tovább késleltetheti a bővítési döntést, és meghosszabbíthatja a tagjelölt országok várakozási idejét, tehát egyáltalán nem abba az irányba mutat, amit Charles Michel Bledben felvázolt.

A bővítési dinamika gyorsulását észlelve a francia elnök a nagykövetek párizsi értekezletén elővette a többsebességű Európára vonatkozó elképzelést, miközben az Európai Bizottság bejelentette, hogy október közepén közzéteszi a progresszív integrációval kapcsolatos tervet, amelynek alapján a tagjelölt országok lépésről lépésre csatlakozhatnának az EU különböző intézményeihez: a közös piachoz és az európai politikákhoz azokon a területeken, ahol sikeresen lezárták a tárgyalásokat – mindeközben pedig Ursula von der Leyen az előcsatlakozási alapok növelését és egy “növekedési tervet” is bejelentett a Nyugat-Balkán számára.

bővítés

Brüsszeli elképzelések szerint ez a megközelítés segíthetné a jelölteket abban, hogy útközben néhány kisebb győzelmet arassanak, ami keményebb munkára ösztönözné őket a végső cél elérése érdekében. Ez szép elgondolás, csak nem biztos, hogy a Balkán erre a srófra működik, könnyen előfordulhat ugyanis, hogy a tagjelölt országok megrekednek a csatlakozás valamelyik szakaszában, megfelelő szabályok hiányában pedig folytatják az egymással való acsarkodás, vagy éppen elárasztják magukkal Európát.

A nyár elején a német Kereszténydemokrata Unió (CDU/CSU) arra az álláspontra helyezkedett, hogy az uniós tagság nincs napirenden, helyette a tagjelölt országoknak inkább azt ajánlják fel, hogy 2030-ig csatlakozhassanak az európai közös piachoz. Ez egy “köztes szakasz” lenne a tagsághoz vezető úton, de ez a köztes szakasz határozatlan ideig is tarthatna. Ez a megközelítés – a progresszív integrációhoz hasonlóan – megszabadítaná a tagjelölt országokat a jelenlegi mindent vagy semmit logikától, vagyis a bent vagy kint állapottól.

Szkepticizmus a Nyugat-Balkánon

A nyugat-balkáni országok politikai vezetőinek hozzáállása sem elhanyagolható az új bővítési terveket és időpontokat illetően. Edi Rama albán miniszterelnök és Ivica Dačić szerb külügyminiszter szkeptikusan reagált a 2030-as bővítési dátumra, Ana Brnabić szerb miniszterelnök pedig azzal vádolta meg az EU-t, hogy folyamatosan változtatja a szabályokat és a feltételeket.

Az észak-macedóniai politikusok ugyanakkor rámutattak arra, hogy az integráció folyamatos halogatása miatt csökken az EU-támogatottsága az országban. Montenegróban némi beképzeltséggel úgy vélik, hogy ők tekinthetők a tagsághoz legközelebb álló országnak, így akár 2030 előtt csatlakozhatnak az EU-hoz, ezért úgy gondolják, hogy a fokozatos tagsággal kapcsolatos elképzelések feleslegesen elterelnék a figyelmet a fő célról.

bővítés

Ugyanakkor, ha ezek az országok a tükörbe néznének, akkor azt látnák, hogy tele vannak megoldhatatlan problémákkal, kezdve a foglyul ejtett államtól, a diszfunkcionális gazdaságon keresztül a befagyott konfliktusokig, amelyekkel mindegyik ország küzd a múlt terhes örökségeként, arról nem is beszélve, hogy jócskán megerősödtek a térségben azok az erők, amelyek kitöltötték az Európai Unió által az utóbbi húsz évben üresen hagyott teret.

Amennyire örömteli lehet a 2030-as csatlakozási időpont meghatározása, az legalább annyira frusztrálhatja is a balkáni vezetőket, az előttük álló hat-hét évben ugyanis teljesíteniük kellene, amihez egyáltalán nem voltak hozzászokva, besöpörték ugyanis az ilyen-olyan címen érkező támogatásokat, majd tettek is valamit, meg nem is.

Nekik egyáltalán nem lesz könnyű hozzászokniuk ahhoz, hogy várnak is tőlük valamit, és ezért idegesek az olyan javaslatoktól, mint amilyet Charles Michel tett Bledben, mert az időpont meghatározása visszahelyezi a hangsúlyt a reformok terén elért, illetve el nem ért eredményekre, és elejét veszi a további időhúzásnak a Balkánon, egyúttal pedig megszünteti a vernyogást, miszerint ők készen állnak a csatlakozásra, csak az EU nem akarja a bővítést – ezekután mindenkinek egy dolga van: forduljon arccal 2030 felé!

(A Les Echos és a Le Courrier des Balkans nyomán)

Tetszett a cikk?

Osztályozd a csillagokkal!

Átlag: / 5. Szavazatok:

Ha tetszett ez a cikk,

kövess bennünket ezeken a csatornákon:

Sajnáljuk, hogy nem tetszett a cikk!

Segíts nekünk, hogy jobb cikkeket írjunk,

Ezért mondd el a kifogásod

Az olvasás folytatása

KÖVETÉS

A BALK Hírlevele


Azonnali értesítés

Meteorológia

A szerző cikkei

Könyvek kedvezménnyel

B.A. Balkanac

Balkanac

in english

Könyvek kedvezménnyel

Tíz nap legjava