Hinta-palinta: sikeresek lehetnek-e a MOL-lal folytatott tárgyalások?

Az eddigi orosz függőséget regionális kontrollra cseréli-e Szerbia?

Dubravka Đedović Handanović szerb energiaügyi miniszter szerint közeledtek az álláspontok a magyar MOL és Szerbia között a Naftna Industrija Srbije (NIS) jövőjéről, ezért úgy véli, a tárgyalások mégiscsak sikeresek lehet, és minden fél számára elfogadható eredménnyel zárulhatnak.

A háttérben azonban jóval többről van szó, mint egy egyszerű vállalati tulajdonosváltásról: a szerb energetikai rendszer elmúlt másfél évtizedének legfontosabb geopolitikai átrendeződése zajlik, ahol mindenki energiabiztonságról beszél, pedig valójában saját befolyását akarja növelni vagy megőrizni a Balkánon.

„Közelebb kerültünk a közös állásponthoz a kompromisszum megtalálása érdekében, és úgy gondolom, sikerül kielégítő eredményre jutnunk” – mondta a miniszter a szerb közszolgálati televízióban.

Mindössze néhány nappal korábban Aleksandar Vučić szerb elnök még arról beszélt, hogy nem túl optimista a NIS MOL-nak történő eladásával kapcsolatban. Ez önmagában azt jelenti, hogy mennyire érzékeny és összetett kérdésről van szó, de azért mindenki tárgyal tovább, mert ez egy kimondottan fontos térség.

Lesz-e sikeres cégeladás?

A probléma lényege egyszerű: az amerikai szankciók miatt a jelenlegi, orosz többségű tulajdonosi szerkezet fenntarthatatlanná vált. Washington számára a Gazprom Nyefty jelenléte nem kívánatos, Belgrád ugyanakkor szeretné elkerülni, hogy a NIS úgy működjön, mintha vesztegzár alatt lenne, amelyhez senki nem akar túl közel kerülni a nemzetközi pénzügyi rendszerben.

Ezért a MOL megjelenése politikai kompromisszumként is értelmezhető: a céget egy olyan konstrukcióba próbálják „átöltöztetni”, amely a Nyugat számára elfogadhatóbb, miközben Szerbia igyekszik megőrizni azt a csalóka érzést, hogy továbbra is ura a saját energiarendszerének.

A szerb álláspont változásának köze van-e ahhoz, hogy a szerb elnök házon kívül van, Kínában tartózkodik. Nem valószínű: aligha merne bárki is eltérő álláspontra helyezkedni Szerbiában, mint amit ő képvisel. A képen Dubravka Đedović Handanović szerb bányászati és energiaügyi miniszter, Vučić odaadó követője (Forrás: Instagram)

A szerb vezetés számára kulcskérdés, hogy a pancsovai finomító teljes kapacitással működjön tovább.

„Kiváló állapotban lévő finomítónk van. A nagyjavítást 2024-ben végezték el, és minden feltétel adott ahhoz, hogy a NIS révén stabilak maradjunk” – hangsúlyozta Đedović Handanović.

Ez azért fontos, mert Belgrád attól tart, hogy a regionális logikában működő MOL idővel egyszerű üzemanyag-elosztó állomássá fokozná le a NIS-t, miközben a pancsovai finomító stratégiai szerepe szépen, csendben „elolvadna” a közép-európai optimalizálásban.

Belgrád nem akar teljes függőséget

A magyar vállalat természetesen minél nagyobb operatív rugalmasságot szeretne saját közép-európai rendszerén belül. Ez vállalati nyelven nagyjából azt jelenti, hogy az olajat, a finomítást és az üzemanyag-elosztást ott akarja intézni, ahol a legtöbb pénzt lehet keresni rajta.

Szerbia azonban ettől tart a leginkább.

„Nagyon világos és kizárólagos az álláspontunk: a NIS-nek meghatározó vállalatnak kell maradnia a szerb piacon” – mondta a miniszter.

Belgrád tulajdonképpen attól fél, hogy az ország egyik energetikai függőségből egyszerűen átsétál egy másikba: az orosz kontroll helyére pedig egy regionális közép-európai rendszer kerülne, amelyben a fontos döntéseket már nem feltétlenül Szerbiában hozzák meg.

A pancsovai finomító nemcsak finomító

A pancsovai finomító ma már jóval több egyszerű ipari létesítménynél. A szerb vezetés számára ez az egyik utolsó olyan stratégiai rendszer, amelyről még el lehet mondani, hogy valóban az ország ellenőrzése alatt áll.

Az üzem az elmúlt hónapokban szinte maximális kapacitással működött: napi 11–11,5 ezer tonna nyersolajat dolgoztak fel, ami lehetővé tette az üzemanyag- és nyersolajtartalékok jelentős feltöltését.

Kapcsolódó cikk

Vučićnak nem kell a MOL, magának akarja a NIS-t

A miniszter szerint Szerbia jelenleg körülbelül 500 ezer tonna dízellel rendelkezik, amelynek fele állami tartalék, miközben benzinből mintegy 125 ezer tonna áll rendelkezésre.

„Az elmúlt három évben csaknem megdupláztuk az üzemanyag-tartalékokat” – mondta Đedović Handanović.

A szerb állam az elmúlt időszakban többször is beavatkozott a piac működésébe: csökkentette a jövedéki adót, készleteket engedett ki a piacra, sőt időnként exporttilalmat is bevezetett: vagyis minden klasszikus válságkezelési eszközt elővett.

Washington is ott ül a tárgyalóasztalnál

A történet egyik legérdekesebb része, hogy bár a tárgyalások formálisan Belgrád és Budapest között zajlanak, valójában Washington is ott ül az asztalnál, csak nem kér kávét.

Az amerikai OFAC által kiadott engedély, amely lehetővé tette a tárgyalások meghosszabbítását, azt mutatja, hogy az Egyesült Államok jelenleg támogatja a kontrollált átmenetet. Washington számára most fontosabb az orosz tulajdonrész fokozatos visszaszorítása, mint egy újabb balkáni energetikai káosz előidézése.

A folyamatos határidő-hosszabbítások ugyanakkor arra is utalnak, hogy a három érdek — az orosz kivonulás, a MOL üzleti modellje és a szerb állami prioritások — összehangolása korántsem egyszerű feladat.

Olajvezeték épül Magyarország felé

A teljes konstrukció talán legfontosabb eleme a Magyarország felé vezető kőolajvezeték.

Szerbia jelenleg gyakorlatilag a horvát JANAF-vezetéktől függ a nyersolajellátás terén. A vezeték célja, hogy alternatív kapcsolatot biztosítson Közép-Európa irányába, vagyis Belgrád csökkenteni próbálja a horvát útvonal jelentőségét, aminek nagyon komoly politikai háttere van.

„Arra számítunk, hogy a munkálatok közvetlenül a nyár után kezdődnek meg, és a projekt 2028-ra elkészül” – mondta a miniszter.

A hivatalos kommunikáció szerint ez energiabiztonságot jelent. A régióban viszont mindenki pontosan tudja, hogy az energia és a geopolitika errefelé régóta ugyanaz a történet, csak más csővezetékkel.

Ha megszületik a megállapodás, a NIS stabilabb nemzetközi helyzetbe kerülhet, csökkenhet a szankciós nyomás, és biztonságosabbá válhat az üzemanyag-ellátás is.

Belgrád egyelőre energiabiztonságról beszél, Budapest regionális integrációra törekszik, Washington szankciókat emleget, Moszkva pedig szeretné megőrizni többségi részesedését, valójában azonban minden szereplőnek ugyanaz a jelenlegi körülmények között szinte megvalósíthatatlan célja: a Balkán egyik legfontosabb energiacégének a teljes ellenőrzése, ami komoly befolyást jelent a régióban.