Hajlandóak a diadalív árnyékában orosz hússaláta nélkül

Macron hadserege: Európa stratégiai ébredése és egyéb esti mesék

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

Amint ezt halhatatlan nemzeti klasszikusunk, Rejtő Jenő megfogalmazta egy helyütt: „Négy különböző nemzetiség képviselője volt az asztalnál: egy amerikai gyalogos, egy francia őrvezető, egy angol géppuskás és egy orosz hússaláta. A gyalogos, az őrvezető és a géppuskás a padon foglaltak helyet, a hússaláta az asztalon, egy tálban.“

Rókus nem volna az, aki, ha nem ez lett volna az első, ami eszébe jut a nagy párizsi díszfelvonulás kapcsán, azzal a módosítással, hogy a „Hajlandóak Koalíciója” 30 tagállama mellett az orosz hússaláta szerepében Aleksandar Vučić szerb elnök tetszelgett.

Hogy került Vučić a diadalív árnyékába?

Ez a kérdés lehet, hogy máshol is előfordult, de a horvátok szinte másról sem beszélnek.

A zágrábi Večernji list napilap így akkurátusan közölte olvasóival, hogy: „Emmanuel Macron francia elnök kedden nagyon büszke volt arra, hogy évtizedes uralmának utolsó katonai felvonulásán, amely „Európa stratégiai ébredése” témája alatt sikerült összegyűjtenie a mintegy harminc NATO-tagállam, az Európai Unió vagy a Hajlandóak Koalíciójának katonáit az utcán és politikusait a lelátón, de a franciák még a párizsi katonai felvonulás után sem magyarázták el egyértelműen, hogy Szerbia milyen státuszban volt ott.

Aleksandar Vučić az állami VIP lelátó első sorában ült, és Szerbia zászlaja a Hajlandók Koalíciója, az EU és a NATO országainak zászlai között volt, annak ellenére, hogy Szerbia egyiknek sem tagja.”

Üdvözöljük az Önkéntesek Koalíciójának partnereit. Megtiszteltetés és büszkeség számunkra, hogy mellettünk állnak – írta az X platformon a francia elnök. Tekintettel az „évszázados francia-szerb” barátságra, és miegyébbre, Vučić valóban ott volt Párizsban, de szerb katonák, esetleg rendőrök nem parádéztak, mert Szerbia nem annyira hajlandó, mint a többiek

A szerb bulvársajtó „hatalmas győzelemnek” könyvelte el, hogy Vučić a második sorban meghúzódó Plenković és az albán miniszterelnök Edi Rama előtt feszített, Keir Starmer brit miniszterelnök, Níkosz Hrisztodulídisz ciprusi és Alexander Stubb finn köztársasági elnök társaságában.

Az ugyancsak zágrábi Jutarnji list azzal próbálta elvenni az eset élét, hogy a köztársasági elnökök protokolláris okokból kerültek a miniszterelnökök elé, csak ezt az elméletet némiképp csorbítja a brit szerencsétlenség, Keir Starmer megjelenése ugyanott.

Ugyanaz, mint a kezdőkép, csak más szögből. A szerb elnök teleszórta az Instagramját párizsi képekkel, hogy lássa a nép, mekkora tisztelet övezi őt a világban (Forrás: szerb elnöki Instagram)

Ha valamilyen logikát keresünk Vučić váratlan megdicsőülésében, azt a horvát sajtóban már huzamosabb ideje megjelenő feltételezések nyomán elindulva lelhetjük meg. Franciaország valamilyen oknál fogva Szerbiát látja a Balkán kulcsfontosságú államának, amelyet minden áron ki kell ragadni az orosz befolyás alól és beterelni a Magna Europa karámjába (miután Magyartország Moszkva számára elesett).

Talán szerepet játszott benne a már legendákba vesző első világháborús francia-szerb fegyverbarátság is, ami ezek szerint Galliában még mindig él valahol a külügy- és védelmi minisztérium árnyas folyosóin.

Az, hogy egy ilyen manőver a Balkánon általában azt szokta eredményezni, hogy a környező államok szövetkeznek a kedvenc ellen, már meg sem fordul Napóleon szépunokáinak fejében.

Mondjuk egyáltalán nem lepne meg, hogy a koszovói-albán-horvát védelmi együttműködéshez a közeljövőben csatlakozna Bulgária is, csak úgy, mindenesetre.

Eine kleine dúlás-fúlás

Mindegy, Emmanuelünk tündöklésének kora jövőre végre lezárul, s remélhetőleg a franciák végre valamilyen józanabb gondolkodású személyt választanak a Köztársaság élére.

Mindenesetre, a katonai csindaratta – amit Trump elnök annó annyira megírigyelt, hogy neki sürgösen kellett szervezni Washingtonban egyet – valami olyasmit volt hivatott képviselni, hogy Franciaország vezeti Európát a stratégiai függetlenség felé vezető úton, s hogy ebben kulcsfontosságú szerepet játszik a Hajlandóak Koalíciója elnevezésű gittegylet, amely papíron mindenben támogatja Ukrajnát és közben légvárakat építget ezerrel.

Kapcsolódó cikk

„A köztársasági elnök egy nagy nemzeti szégyen”

Közben úgy tesznek, mintha ők maguk sem lennének tisztában a szomorú igazsággal, hogy az amerikaiak nélkül az európai haderő nem ér egy kalap málnás rizsfelfújtat sem.

Pedig a gazemberek ezt jól tudják, jobban, mint mi, de akkor is fűtik a kazánt és más gyermekeivel vívnák meg a háborút, ami szinte előbb érne véget, mint ahogy elkezdődött.

Most nem akarom a BALK-ot terhelni őszinte véleményemmel – mert az algoritmus sohasem alszik -, de azt hiszem az olvasó ki tud annyit olvasni a sorok között, hogy életveszélyes hülyeségnek tartom az európai elit játszadozását a polgárok életével, jólétével és úgy általában a kontinens sorsával.

Sajnos sehol egy Helmuth Kohl hogy se**be rúgja a sok hígagyút. A világ nem állatkert, ahová fagyizni járunk, hanem dzsungel, ahol a fenevadak szabadon járnak-kelnek. Ha nem vigyázunk, úgy járunk, mint Ursula pónija a farkassal.