Mire jó egy magyar-szerb vezeték, ha nincs mit belepumpálni?

Meghosszabbították a szerb-magyar olajvezeték tenderét

Szerbiában meghosszabbították a Magyarország és Szerbia közötti magyar-szerb vezeték építésére kiírt pályázat határidejét. A tervek szerint ezen a vezetéken keresztül érkezett volna az orosz olaj Szerbiágba. A december végén meghirdetett tender eredeti ajánlattételi határideje február 5-e volt, az ekapija gazdasági portál szerint az új határidő február 26-a.

A pályázatot a meghirdetése óta összesen öt alkalommal módosították, főként a dokumentációban szereplő kétértelműségek miatt.

Miért kell a magyar-szerb vezeték?

A pancsovai (Pančevo) Transnafta projektvezető által meghirdetett közbeszerzés a fő olajvezeték építési munkáira és a szakértői építésfelügyeletre vonatkozik, a beruházás célja pedig az importútvonalak diverzifikálása és a szerbiai piac olajellátásának biztonságosabbá tétele.

Ez az optimista megfogalmazás még abból az időből származhat, amikor az orosz kőolaj barátságosan csordogált Ukrajnán keresztül, az új vezeték által pedig akár Szerbiáig is eljuthatott volna: ezt neveztük mi a BALK-on „fordított diverzifikációnak” először egy két évvel ezelőtt írt cikkünkben.

Elemzők szerint nehezen hihető, hogy a Barátság vezeték az orosz–ukrán háború befejeződése előtt újraindul, ami a MOL-t is nehéz helyzetbe hozhatja több szempontból is, a szerbek pedig ismét és továbbra is ráfanyalodnak a Janafra.

Eddig tartott a „fordított diverzifikációról” szőtt álom?

Az ukránok január végén állították le az orosz olajtranzitot, ami új dimenziót adhat a szerb–magyar vezetéknek, amelynek a fontossága ezáltal erősen leértékelődik, és még az is előfordulhat, hogy értelmét veszti, mert a jelenlegi állás szerint nem lehet majd orosz olajat betuszakolni rajta Szerbiába, így le kell mondani a „fordított diverzifikációról”.

Kapcsolódó cikk

Fordított diverzifikáció, Szerbia Magyarországon keresztül juthat orosz kőolajhoz

Ezzel valószínűleg nem ért egyet Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter, aki úgy tervezte, hogy a magyar–szerb vezeték 2027 végére elkészül, egy alkalommal pedig valami olyasmit is mondott, hogy egy üres vezeték is jól jöhet, hátha egyszer még hasznát lehet venni.

Egy alkalommal Aleksandar Vučić szerb elnöknek is volt egy elejtett mondata még a NIS-szel kapcsolatos huzavona kezdetén, miszerint Szerbiának semmi gondja nem lenne, ha ez a vezeték létezne.

Horvát részről korábban Davor Štern piaci szakértő, az INA volt vezérigazgatója arra figyelmeztetett, hogy a Janaf sorsát könnyen megpecsételheti a kilátásba helyezett magyar–szerb kőolajvezeték, ami miatt a horvátok gyorsan elkezdtek Kazahsztánnal tárgyalni a kazah olaj európai pozicionálásáról, ami egy kazah olajmező megszerzését jelenti.

Marad az egyetlen útvonal?

Szerbia egyelőre csak Horvátországon, illetve az Adria-vezetéken keresztül tud olajat importálni. Az új vezeték elvben lehetővé teszi Szerbiának, hogy olajat szerezzen be Magyarország irányából, amelynek területén áthalad a Barátság vezeték.

Kapcsolódó cikk

A MOL „barátságos” lépése: 500 ezer tonna orosz kőolajat rendelt

A Barátság-projekt a múlt század hatvanas éveiben indult, és a REB („Russian Export Blend”) olaj szállítását szolgálta. A vezeték valamikor Európa nagy részét ellátta nyersolajjal, az Ukrajna elleni orosz támadás azonban átrajzolta az ókontinens energiatérképét.

A Magyarország–Újvidék fővezetéken történő szállítás szerbiai belépési pontja a horgosi határátkelőhely közelében, a falu északkeleti részén található, a vezeték végpontja pedig a Transnafta újvidéki terminálja.

A szerbiai szakasz hossza körülbelül 113 kilométer lesz, teljes egészében föld alatt halad majd, éves kapacitását 5,5 millió tonnára tervezik. A fő olajvezeték útvonala Magyarkanizsát, Zentát, Adát, Becsét, Zsablyát és Újvidéket érinti. Az útvonal fő iránya északról dél felé halad.

A csővezeték szerbiai szakaszának szerződéses értéke korábban körülbelül 157 millió euróra volt becsülhető, de úgy néz ki, hogy ez a szám hamarosan változik, vélhetően nem lefelé.

Ha a becsült érték növekedése ellenére megépül a szerb-magyar vezeték, az mindenképpen alternatívát jelent majd Szerbia számára, felvetődik azonban a kérdés, hogy mire jó egy ilyen vezeték, ha nincs mit belepumpálni?