Ismét hosszú hétvége Horvátországban: az Államiság Napja

Szóval, ma május 30-án van/volt az Államiság Napja Horvátországban, 35 évvel ezelőtt ugyanis a mai napon volt a rendszerváltás utáni első többpárti parlament alakuló gyűlése, az akkor még hivatalosan Szocialista Horvát Köztársaságban.

Ahhoz, hogy az ország legalább fele ne legyen tisztában azzal, hogy ma mit ünneplünk, jelentős mértékben hozzájárult Ivica Račan szocialista kormánya, amely 2001-ben úgy határozott, hogy az Államiság Napját átteszi június 25-ére.

Ezen a napon szavazta ki a parlament Horvátország kiválását a jugoszláv államszövetségből és valami miatt a Račan-kormány úgy találta, hogy ez jobban megfelel az össznemzeti elrévüléshez. 2020-ban Andrej Plenković kormánya ezt visszaállította az eredeti, május 30-ai dátumra.

Babgulyás, fegyverkiállítás, egyebek

A pragmatikus polgárok, akik lényegében kevéssé vannak megilletődve a történelmi eseménytől és ennek jelentőségétől, már tegnap megkezdték a népvándorlást az Adria, illetve Szlavónia irányába, minek köszönhetően sűrű volt a forgalom a horvát autópályákon.

Aki valami miatt a fővárosban maradt, azt szeretettel várta a hagyományos rendezvénysorozat a Jarun-tó partján. Itt zeneszó mellett babgulyást osztogatott a sereg, fegyver- és harcjáműkiállításon lehetett bóklászni, vagy csak élvezni az áldott napsütést, amellyel ugyancsak adós maradt az idén a természet.

A politikusok alkalmi beszédeket tartottak, amelyek felett pofátlanul elsiklunk, viszont megemlítjük, hogy a kormánypárt jócskán nyugdíjkorú alapító tagjai nemzeti lobogókat osztogattak a zágrábi Virág-téren.

Jellemző a közállapotokra, hogy senki sem állt oda feleselni az öregecske ex-honatyákkal, hanem a járókelők boldogan elfogadták az ajándékot, és kihasználták az alkalmat, hogy selfie-ket készítsenek a ma már történelmi figurákkal.

Ha már a történelemnél tartunk, érdekességként megemlítjük, hogy a tengerparton Šibenik városában felvonult a Horvát Népzene elnevezésű, az idén fennállása 180-ik évfordulóját ünneplő városi rezesbanda. Állítólag már 1875-ben olyan magas szinten űzték az ipart, hogy a városba látogató Ferenc Jóska 100 forinttal jutalmazta a produkciót.

Előkerült Zoki Bond

Zoran Milanović horvát köztársasági elnök színpompás hasonmása, Zoki Bond több hónapos vakáció után ismét feltűnt a politikai színpadon. Bár a köztársasági elnököt hívták, az Északi Egyetem hallgatóinak Kaproncán csütörtökön Zoki Bond tartott előadást a globális kihívásokról és a politikai környezetről. Ez enyhén szólva sem volt túlzottan politikailag korrekt.

Elöljáróban azt fejtegette, hogy az ő elképzelése szerint erre a háborúra azért került sor, mert az európai gondolkodásmód nagyképűsége kinyilvánította azt a tézist, amely szerint minden országnak joga van eldönteni, hogy melyik katonai szövetséghez vagy szövetséghez csatlakozzon.

Ezzel arra kényszerítette Ukrajnát, hogy drasztikusan hátat fordítson az Oroszországgal való együttműködésnek. Ugyanakkor a Nyugat nem akarta figyelembe venni, hogy Oroszország hogyan reagálna abban az esetben, ha a nyugati hatalmak elérkeznek a határaihoz. Ez a politika vezethetett az ukrajnai háborúhoz.

Földrajzi elhelyezkedés

„Senki sem fog többé belépni az Európai Unióba, talán még Montenegró sem: ezeket az országokat hamis ígéretekkel csapják be, hogy engedményekre késztessék őket” – mondta Milanović, hozzátéve, hogy Brüsszel másoktól elvárja, hogy külpolitikájukat alárendeljék az érdekeinek, azaz a Moszkvával történő leszámolásnak. Ez a helyzet például Grúziával is, amely földrajzi elhelyezkedésének köszönhetően erőteljes gazdasági növekedést mutat fel.

Az EU-ról szólva úgy értékelte, hogy már nem az a hatalom, aminek tekintik. Európa Kínába megy és előadásokat tart az emberi jogokról, ahelyett, hogy az európai autók eladásáról beszélne, amelyek után a kereslet jelentősen csökken.

„A világ színpadának fő szereplői az Egyesült Államok és Kína” – mondta Milanović. Európa már nem rendelkezik erőforrásokkal, nem tölt be vezető szerepet az innováció és a tudás terén.
Mindazonáltal az EU sikeres, mert megakadályozta a tagállamok közötti konfliktusokat és területi ambíciókat, függetlenül attól, hogy itt-ott fellángol valami.

Az országok viszonylag harmonikusan élnek, és ami Horvátországot illeti, kapott pénzt az EU-tól, de sokat is adott neki. Megérti az Oroszországgal határos országok aggodalmait, és úgy véli, hogy Horvátország jó helyzetben van e tekintetben, mivel esetében „a földrajz fizeti az italokat”.

EU-s bővítés, NATO 5. cikkely

Zoki Bond a NATO 5. Cikkelyével kapcsolatosan döntő fontosságúnak tartja a szöveg azon részét, amely kimondja, hogy „a NATO-tagok az értékeléstől függően megfelelő módon reagálnak, beleértve a katonai erőt is”. „Ez nem abszolút garancia – állította, ez a jóhiszeműség kérdése.”

Azonban szerinte háborús akció egy harmadik fél javára már egy egész más dolog. Milanović, szerint Horvátország szolidárisan fog viselkedni a katonai szövetségen belül, de egy bizonyos mértékig.

Hogy megőrizze előadásának könnyed, tréfás jellegét, Zoki Bond az egybegyűlteknek elmesélte azt a viccet, melynek értelmében az Egyesült Államokban azért nem volt ez idáig államcsíny, mert ott nincs amerikai nagykövetség.

Hogy Zoki Bond váratlan feltűnése a színtéren jelent-e valamit, vagy csak vicc az egész, ezen nyilván egy csomó helyen elgondolkodnak. Most az egyszer nem segítjük ki őket, mivel ők sem segítenek ki bennünket. Pedig ránk férne egy kis demokráciatámogató euró, dollár, meg jobb befektetés is lenne, de hagyjuk.